Keresés

Részletes keresés

Figyelj Creative Commons License 2000.11.11 0 0 290
Kérlek Benneteket, mindig írjátok oda a költőt, és a címet is. Köszönöm. Laura.
Előzmény: Jutka (287)
Herb-Atea Creative Commons License 2000.11.03 0 0 289

A széllel szemben

A széllel szemben járok
Meleg van, mégis fázom én, igen
- Senki sincs velem

A széllel szemben járok
Esőben bőrig ázom én, igen
- Senki sincs velem

A Nap rám biztatóan néz
Nem érti, mégsem kérdi
Hová mész, őrült vándor

A széllel szemben járok
Talán majd rád találok én, igen
- Senki sincs velem

Arra, ki szembe fújja
Ahonnan útra kelt a szél, igen
- Senki sincs velem

A Nap rám biztatóan néz
Nem érti, mégsem kérdi
Hová mész, őrült vándor

/Bródy János/

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 288
Ez a legjobb vallásos verse Babitsnak!!:-OOOOOO

"Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned."

Előzmény: Jutka (287)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 287
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki - ég se zeng - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Előzmény: Abszolút Nulla (286)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 286
Fura véletlen, az elmúlt napokban pont ezt a verset olvasgattam agyba-főbe:-O))



Bordal


A nyár elé, a kert fölé
kikötve áll a rózsa,
és ráhanyatlik szótalan
a rabtartó karóra.

A fűzfaág is, levele
még egy se hullt a porba,
s a tenger szemét örökre már
szeszélyesen lehunyta.

Tünődve én is hallgatok,
sötéten egymagamba,
mind eltökéltebb bánatot
löttyintve poharamba!

Kimondhatatlan egyedül,
apátlan és anyátlan,
megannyi tompa áldozat
hervadozunk a nyárban.

Előzmény: Jutka (285)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 285
Nem baj, ha nem ugyanaz a vers mindenki kedvence:-))
Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények

A foszladó világ felett
te változó és mégis egy,
szelíd, örök vigasz vagy;
elomlik minden kívüled,
mit lágy erőszakod kivet,
elomlik és kihamvad.

De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez ősi, néma ábrák:
akár az első angyalok,
belőled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!

Feledd a hűtlenségemet,
legyőzhetetlen kényszerek
vezetnek vissza hozzád;
folyam légy, s rajta én a hab,
fogadd be tékozló fiad,
komor, sötét mennyország.

Előzmény: Abszolút Nulla (284)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 284
na, két verse van, amit nem szeretek, ez az egyik:-)


A kedvenc:



ELÉG


A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból",
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Előzmény: Jutka (283)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 283
Azt hiszem,hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon,hogy élsz.
De láthatod,az istenek,
a por,meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején.
Hangtalanul és jelzés nélkül.
Aztán
újra hiszem,hogy öszetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

én is szeretem Pilinszkyt:-)

Előzmény: Abszolút Nulla (282)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 282
Pilinszky a kedvenc költőm, és nagyon éljen, hogy valaki írt ebbe a topicba!
Előzmény: Jutka (281)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 281
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk,mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk,pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt,mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg,hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél,és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását

(Pilinszky)

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.10.24 0 0 280
840

Nem pótolható árucikk,
Földön mása nem létezik,
Egyetlen volt enyém.

Boldogságomban a kaput
Nem zártam kulcsra. S elfutott.
Magam maradtam én.

Ha meglelhetném bárhol is,
Utána mennék százszor is,
Bármily nagy áron is.

Épp szemébe néznék csupán,
„Nem így akartad" – mondanám,
S fejem lehajtanám.

(Emily Dickinson)

Előzmény: Gini (279)
Gini Creative Commons License 2000.10.19 0 0 279

Jesszus ez nem valami Polpot nóta? Atomállat szürreális horror:-))))))
Előzmény: Abszolút Nulla (278)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.10.19 0 0 278
Íme, szerintem ez egy tök lyó vers, röhögjetek ki (ha olvassa valaki a topicot).

Brecht: LITURGIA A FUVALOMRÓL

1

Egy öregasszony érkezett

2

Éhes volt mert a kenyeret

3

Azt megzabálta a hadsereg

4

Így hát hideg csatorna várta

5

S azután többet nem is éhezett.

6

S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

7

Majd egy halottkém érkezett

8

Azt mondta: a vénasszony szimulál

9

Elásták merthogy éheznie kár

10

Nem is szólalt többé soha meg

11

De az orvost nevetés rázta.

12

És erre se szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

13

Majd egy magányos ember is érkezett

14

Nem volt érzéke a rend iránt

15

Valami bűzlik, mondta, valami bánt

16

A vénasszonynak volt a barátja

17

Kérem szépen, mondta, nem szép, ha az ember nem ehet –

18

S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

19

Azután rögvest egy biztos érkezett

20

Kezében volt a jó gumibot

21

Az ember agyát pacallá verte legott

22

S ez az ember sem szólalt többé soha meg

23

De a biztos, az ezt kiabálta:

24

S most hallgat a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

25

Azután három szakállas férfi érkezett

26

Nem egyetlen ember ügye ez, mondták, nem lehet tűrni tovább

27

S addig mondták, mig nem hangzott a golyók sivitása

28

De akkor nyű mászott csontjukba a húsukon át.

29

S nem szólaltak többé soha meg.

30

S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

31

Azután egyszerre sok ember érkezett

32

Hogy a hadsereggel beszélgessenek

33

De a géppuska-szájjal beszélt a hadsereg

34

S ezután nem szólalt egyikük se meg

35

De nem tünt el homlokuk ránca.

36

S nem szólt a berki madárka
Immár a lombon csend ül
Fenn a hegyormon alig lendül
A fuvalom.

37

Azután egy roppant vörös medve érkezett

38

Nem ismerte a szokásokat, medve létére nem illett ismernie az illemet

39

De nem volt mai gyerek s jégre vinni nem lehetett

40

S a berki madárkát bezabálta.

41

Most szól a madárka és a berek
Érzed a lombon: lendül
S fenn a hegyormon most már zendül
A fuvalom.

nemkell Creative Commons License 2000.10.08 0 0 277
Nézzétek, alkottam egy target="_blank">Verslapot!
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.10.05 0 0 276
Mosdom éjjel kinn az udvaron –
villog az ég csillag-morzsaléka.
Fénye: só a szekerce-vason,
hidegszik a színig tele dézsa.

Minden ajtón gyanakvó lakat,
zord szigorral les rám a kopár táj –
tisztább szabály aligha akad
a friss vászon tiszta igazánál.

Kezd a csillag olvadozni már,
mint a só, a fagy-fekete vízben.
Sósabb a kín, tisztább a halál,
s kitetszik a rettenet mezítlen.



(Mandelstam)

Figyelj Creative Commons License 2000.09.27 0 0 275
Karinthy Frigyes
Derengés

Vak voltam - látom a szemed
Süket voltam - hallom a hangod
Néma voltam - gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?

Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély -
Hogy sír! Mi az?

Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ökölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.09.27 0 0 274
Weöres Sándor: VALSE TRISTE


Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szive kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hüvös és öreg az este.

Figyelj Creative Commons License 2000.09.22 0 0 273
Jevgenyij Jevtusenko
Kékróka monológja egy alakszkai prémállattenyésztő telepen

A színem kék, a telep színe szürke.
s mert halált hoz rám az, hogy kék vagyok,
a dróthálók mögött körözve
nem vígasztal, ha prémem felragyog.

És vedlek. Boldogan vetném le énem,
s dühöngve, mert kopasznak lenni jó-,
de bőrömön átüt, fröcskölve, kéken,
és szikrázik, vakít, akár a hó.

Vonítok hát, borzongva egyre fújom
a harsonát, a Végítéletét:
vagy örökös szabadság lenne jussom,
vagy legalább örökre vedlenék.

Egy látogató úr felvette bambán
magnetofonra vonító szavam.
Kerülne ő ide, sokért nem adnám,
s vonítana, akárcsak jómagam.

Szegény szívem, szenvednék már ki végre-,
padlóra küld, de ott megóv sorom.
Menekülnék, de itt születtem, s e
honi Dachauból nincs kiút, tudom.

Egyszer, hogy romlott hallal jól belaktam,
láttam az ajtón nyitva a retesz,
s a csillagos éj vonzott, s én hivatlan
rászabadultam, hittem, könnyű lesz.

Körös-körül a hóbuckás Alaszka,
s én, mint az őrült, mint kit pestis űz,
száguldottam, csillagokat harapva,
s táncolt tüdőm, gyúlt bennem ősi tűz.

Szemembe holdezüst szikrái szálltak.
S hogy vezetőmnek szegődött a Hold,
láttam, az ég nem négyzetekből áll csak,
mint ketrecemre hulló csonka bolt.

Hemperegtem a hóban. Örömömben
fákkal fecsegtem. Tetszett a vadon.
S a hó nem félt szivárványlani körben
és versenyt kéklett velem szabadon.

De elfáradtam. Viharok cibáltak.
Sebzett mancsaim kikezdte a fagy,
és nem volt senki társnak és barátnak.
Rabság szülötte lásd be, gyenge vagy.

Ki ketrecben született - ketrecért sír,
s borzadva fogtam fel, hogy szeretem
a biztonságos dróthálót, s a mundir-
szürke telepet, mely szülőhelyem.

És visszatértem, szánalmas-leverten,
de hogy retesz csikordult, bűntudat
helyett keserű vád gyötört, s e percben
tudtam, a honvágy gyűlöletbe csap.

Igaz, változtak az idők azóta.
Korábban zsákbafojtás volt divat.
Ma tiszta már és vértelen a munka,
s kit áram üt, nem kínlódik sokat.

Nézem az eszkimó nőt, aki gondoz.
Becézve siklik keze hátamon,
s tarkóm vakarja ujja - ért javamhoz,
érző szemében mégis fájdalom.

Hiszen szeret, nem hagy éhezni, fázni,
dajkám, táplálóm, orvosom e nő,
de kötelessége is rám vigyázni,
s tudom felad, ha eljön az idő.

Panaszos-szépen suttog, símogat majd
és drótot dug szájamba, s könnyezik...
Gyalázat ez! Hozzám bújik, ha sóhajt:
külön hóhérnak kéne lenni itt!

Ó, büszke őseim, áldott naivság!
Az én szemem rabsors nyitotta föl.
Ki táplál - szolgálom. A többi hívság.
És aki símogat - majdan megöl.

MaTeo Creative Commons License 2000.09.09 0 0 272
Egy másik kedvenc Kiss Dénestől:

Sokszor nem is tudom, miért,
talán csak egy kis mosolyért
sétálgatok az utcákon,
s megnyugszom, ha megtalálom.

anyuxxx Creative Commons License 2000.09.07 0 0 271

Vége !
Nem reszket a kezem,
Mig leirom e szót,
Ugy áldom az órát,
A szép találkozót,
Mint most a bucsuszót.

Álom,
Gyönyörü álom volt,
A te kezed szőtte,
Áldjon meg az Isten
Százezerszer érte,
Milliószor érte !..

Ady: Epilógok

KisHerceg Creative Commons License 2000.09.07 0 0 270
Hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízu vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyurüzo ido,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a ko,

olyan vagy, mint egy vélem nott barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó nyurga füst -
és félek toled én
ha villámszínu vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany -
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengo és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

Radnóti Miklós, 1941.11.16.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.09.02 0 0 269
Köröskörül vastőrökül
voltak a rozsdás, éles, durva
csillagok a lelkembe szúrva,
s mint önvérébe a vad terül,
reszkettem az éjben kinyúlva.

(J.A.)

Herb-Atea Creative Commons License 2000.09.02 0 0 268

Tavasz - ősz

még rövidebb az este
              még hosszabb az este
még teljesebb a nap
              még üresebb a nap
még frissebb a reggel
              még fáradtabb a reggel
még melegebb a hajnal
              még hidegebb a hajnal
még könnyebb a léptem
              még nehezebb a léptem
még jobb a kedvem
              még rosszabb a kedvem
még több ha kérem
              még kevesebb ha kérem
még kevesebb a könnyem
              még több a könnyem
még hangosabb a zene
              még halkabb a zene
még gyorsabb üteme
              még lassabb üteme
még közelebb vagyok
              még messzebb vagyok
még nagyobb vagyok
              még kisebb vagyok
még színesebb az utca
              még szürkébb az utca
még vidámabbak a fák
              még szomorúbbak a fák
minden olyan boldog
              minden olyan kurta
minden olyan más
              minden olyan más

/Vincze Zita/

WaseK Creative Commons License 2000.09.01 0 0 267
Míg élek fogom a kezed,
Míg élek vigyázom a szemed
Míg élek csókolom a szádat,
Míg élek vigyázom a házad.

Míg élek szóljunk egymáshoz,
Míg élek ne menjünk máshoz,
Míg élek ne felejts engemet
Míg élek ápold a lelkemet

Míg élek ez mind Neked szól
Míg élek ez így van jól,
Míg élek várlak két karomba
Hogy egyszer megölelj.

Herb-Atea Creative Commons License 2000.09.01 0 0 266

(Az ember néha képpé válik)

... lehúnyom szememet
mint kinek
a világgal semmi dolga
festek
írok
filmet vetítek
belülről a szemhéjamra

Az ember néha képpé válik.
Néha kirajzolódnak előtte
életek.
Köztük a magáé.
S képpé állnak össze előtte
a viszonylatok,
események,
dolgok.
Máskor képtelenségek
rajzolják át képességeit.

Az ember néha képpé válik:
s szorongatják a keretek.
Az ember néha képpé válik.
Mert ami fontos,
de nem tudja megnevezni,
azt az ember sokszor
képbe menti.
Képekbe,
miknek léte egy pillanat:
az ember a levegőbe húz vonalat
és színeket lát
és bólogat:
és képpé áll
és foszlik a pillanat
és tűnik
és gyűlik
valahol: tudat alatt.

Az ember néha képpé válik.
Egy freskóvá,
mely penésszel mállik
és nem láthatók már
se hősök,
se szentek,
csak sebek nyoma
és keresztek.

Az ember néha képpé válik.
Nem menekülhet:
róla még
minden kiderülhet.
Nem tehet mást,
csak függ ott egyre
akkor is, hogyha
nincs hozzá kedve
valaki
idegen
életét keretezve.

Az ember néha képpé válik.
Nem rajzol újra
és nem fest át.
Csak
képbe
menti önmagát.
Az ember néha képpé válik.
Vonalból, foltból, színből
rejteket készít magának.
Már nem ábrázol,
már nem áltat.
Már semmi más
csak önmaga képe.
Felfüggesztve
a magány keretébe.

Az ember néha képpé válik.
Hátha így rátalálhat
a másik,
aki tudja,
hogyan kell őt nézni,
ki látni tud
és nem beszélni,
akinek tekintete varázsol,
aki kiszabadítja
a képből
azt
kit ábrázol.

Az ember néha képpé válik...
... vagy várja csak,
hogy egyszer majd
azzá válik,
hogy történik valami végre
vele:
egy képbe emeli
valaki
megváltó
keze...

/Kunt Ernő/

MaTeo Creative Commons License 2000.08.31 0 0 265
Egy kedvenc:

Kiss Dénes: Ki őrzi meg

Ki őrzi meg majd legtovább
gyermekkorából az eget
s hogy mindig mindig béke lett
Barangolva mezőkön át
bokrok nyújtottak kezet
ki-ki játékban megtalálta
a maga szelíd madarát

Ki őrzi meg majd legtovább
a füvek s a fák jelbeszédét
Ki lesz ki arcán muzsikát hordoz,
mint lombjuk közt a fák
Ki lesz akiben béke lesz
ha a lélek fényességét
roppant sötét öleli át

MaTeo Creative Commons License 2000.07.30 0 0 264
Ez tetszik. Bár nem erre írtam, de szerintem ideillik ez a két kis egyszerű négysoros.

Várj, pillanat!
Tartsd fogva rabodat,
Őrizd erős zár alatt,
Mert csak így lehet szabad.

...

Csönd hangja szól,
Madár se dalol,
Csak az idő zakatol
a szívemben valahol.

Előzmény: ecsém (263)
ecsém Creative Commons License 2000.07.07 0 0 263
Csillagidőben
porszempillanat
fénymutatóval
roppant óralap

Mintha nem élnék
heverek hanyatt
Szivemben hajnal /zooey
agyam alkonyat
Teodor Creative Commons License 2000.07.05 0 0 262

Kivételesen írtam egy kevéssé "hülyevers"-et,
most ez a kedvencem:

A MULANDÓSÁG DIADALA

A Csoda mind véget ér:
A Süllyesztő végtelen!
Az Idő még enni kér,
S éhezni képtelen.

A Nagy Zabálás során
Csak morzsák maradnak,
Ezeknek nyomán
A Menetek haladnak.

Az Öröm itt relativ,
Mint talmi kis talált lánc,
A Filmünkről negativ:
Szürke kis haláltánc.


Teodor Creative Commons License 2000.02.22 0 0 260

EGY BOLDOGGÁ AVATOTT KÖLTŐ SORAIT OLVASVA

Mindaz, mit a Felix ír,
Bús lelkemnek elixír!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!