Keresés

Részletes keresés

Herb-Atea Creative Commons License 1998.09.23 0 0 38

Theodore Sturgeon
A magány csészealja

A legmagányosabbnak....

Élô lelkekben valahol
kimondhatatlan magány lakik.
Oly hatalmas, hogy összefűzi ôket,
mint apróbb lényeket a társaság.
Ilyen magány az enyém; tudd meg hát:
a Mindenségben
van még nálad is magányosabb.


/-/

Csülök Creative Commons License 1998.09.23 0 0 37
Rettenet!
Nem, ez annál sokkal romantikusabb.
Rettenet Creative Commons License 1998.09.23 0 0 36
Csülök!
thanx. az a négysoros is a kárhozottból volt. ugyi?
Csülök Creative Commons License 1998.09.23 0 0 35
Ha már itt vagyok, egy rejtvény. Ki tudja honnan van:

"Köszönöm, hogy te vagy,
az órát köszönöm,
melyben fényül nyert
e világtalan világ!

Köszönöm, hogy kezed
kinyújtottad felém,
s árnyául elfogadtál
sugárzó életednek!"

Szerintem az egyik legszebb szerelmes vers.

Kismókus Creative Commons License 1998.09.23 0 0 34
Ezt a verset egy BIZONYOS embernek szánom. Ha olvassa, tudni fogja, hogy Neki szól...

Vajda János: Szerelem hatalma

Hiába lettél nagy, dicső hős,
Padisah vagy orosz cár, dölyfös
Ki nabucói érzetében
Nem tudja már, hogy hova lépjen.

Szivedben újuló tavasszal
Találkozol egy gyermekarccal,
Ki rózsaláncot vet nyakadba,
Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.

Ki ura vagy a seregeknek,
Kit népek, országok rettegnek,
E szép szemeknek sugarától
Remegsz, a földön csúszol-mászol.

Nyögsz térdreesve, jársz négykézláb,
Nyom a fejedbe csörgősipkát,
Csinál belőled nagy bolondot,
És okosan, mert igy vagy boldog.

Ne bánd, akárki vagy, barátom,
Hogy igy van itt e szép világon,
Hogy e kicsiny bársony kezecskék
E földön sorsodat vezessék.

Hogy egy parányi, láthatatlan
Szikrában oly nagy hatalom van.
A dinamitnak egy morzsája
Nagyobb úr, mint a Himalája

Tövébe, hogy ha akna fúrva,
Egy öntudatlan gyermek ujja
Érintse meg és hurrá, egyben
A Csimborasszó légbe röppen.

Sehonnai Bitang Ember Creative Commons License 1998.09.23 0 0 33
"Törzsasztali Hölgyek, Urak,
Szeretetben mit is írjak ?
Könnyű kedvest, s szépet írni,
Vajh, mindezt el lehet hinni ?"
Csülök Creative Commons License 1998.09.23 0 0 32
Kedves Rettenet,
Francois Villon-tól idézel!
Ugyanonnan egy négysoros, remélem így fejből is pontosan:

Akasztottak balladája

"Francia vagyok Párizs városából,
mely talpam alatt a piszkos mélybe vész,
most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
s nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz."
/Faludy György fordítása/

C_ica Creative Commons License 1998.09.23 0 0 31
S két új kedvenc Fodor Ákostól:

Egy szenvedély anatómiája

HAMLET:"…mely dolgokat, uram, bár magam is
rettentően és roppantul meghiszek,
mégis úgy tartom, nem becsület így
papírra tenni:"

Gyere
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
— Én akarlak eltaszítani.

A kegyelem állapota és egy másik

A szeretők tengernél, napnál,
időtlen térnél többet nem akarnak,
kevesebbel be nem érhetik.
A lehetségességek
csüggedt/csüggesztő
mérleghintázása
házastársi-háztartási erény.
Kád víz.
Fűtő-
test-
meleg.
Lakóterület.

Rettenet Creative Commons License 1998.09.23 0 0 30
Íme még egy az elöbbiből.


Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldöken
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohác sírt trónja aljan:
"Mit sírsz - rivalt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!"...S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje,
s elfújta, mint a porszemet...

Gót ablakokban sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kinra, s melytől
meggyógyul mind a szenvedő?"
S az ajto nyílt: keszeg magiszter
tancolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva szintelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér: e mély pohárból
csupán az első korty fanyar!"

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingeben, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képet, mely játszani hívta őt.
..."Ha jössz, a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már! - szólt, s a víz lenn nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.

Repedt tükrénél állt a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rozsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt biborán!"

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankar útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "Ne még, ne még,
de ő már átkarolta drága
csípői karcsu, gót ívet,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát..." -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.

Tüzénél állt az alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amig megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted - szólt a hang - "nem fejted.
S vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek.

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Neked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
Könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzat,
vagy pipacsot az őszi szél...

C_ica Creative Commons License 1998.09.23 0 0 29
" Éppen csak vagy, s mert egy vagy velem,
test álma, lélek pihenése, vagy hő nyaram, s hű telem,
úgy hogy már nem is veszlek észre.

Hiányozz, mintha álmom, étkem cserbenhagy csendesen,
Hogy ne maradjál észrevétlen,
Szakadj el tőlem kedvesem."

/Szilágyi Domokos/

Nadi Creative Commons License 1998.09.23 0 0 27
csak kiegészíteném ezt a félig idézett Shakespeare szonett-et:

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél, hogy az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok;
Koldus - szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

és egy másik:

Ennek gőgje a rang, annak az ész,
Soknak erős teste vagy birtoka,
Vagy cifra köntös, korcs divatmű és
Másoknak agár, sólyom, paripa;
S minden szeszély azt a kéjt hozza, melyben
A lélek legjobban gyönyörködik;
De nem ilyet mér az én mérlegem, nem;
Mindent egyetlen fő-jóvá javít;
Szerelmed jobb nekem, mint ősi vér,
Ruhánál gazdagabb, kincsnél nagyobb,
Solymoknál és lovaknál többet ér;
Veled mindenkinél büszkébb vagyok;
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
S ezzel a legkoldusabbá tehetsz;

Rettenet Creative Commons License 1998.09.23 0 0 26
Hát akkor termeljünk népek.
Ime egy amit "A Kárhozott" című könyvben olvastam(Sötét Mersant sor.). Egy francia költő remeke. sajnos a nevére nem emlékszem.


Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjen is szaműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok...

Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem a bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ...

Nem biztos, csak a kétes szememnek,
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanum az igaz körül sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok...

Fektemben is fölbukas fenyeget;
van pénzem, s egy vasat se keresek;
És reggel köszönök jó éjszakat;
Várom, senkitől, örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ...

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok;
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott.
Baratom, aki elhiteti, hogy
Hattyúk csapata a varjú-sereg;
Igazság és hazugság egyre megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt;
Mindent megőrzök, mindent feledek:
Befogad és kitaszít a világ.

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvenyt és szabályt.
S most mi jön? Várom pályabéremet.
Mert befogad s kitaszít a világ...

A mélység..

Hipotalamusz Sztimjulétor Creative Commons License 1998.09.23 0 0 25
aszt montátok, dalszöveg is lehet:

God Save The Queen

(J. Rotten, P. Cook, S. Jones, G. Matlock)

God save the Queen
the fascist regime,
they made you a moron
a potential H-bomb.

God save the Queen
she ain't no human being.
There is no future
in England's dreaming

Don't be told what you want
Don't be told what you need.
There's no future
there's no future
there's no future for you

God save the Queen
we mean it man
we love our queen
God saves

God save the Queen
'cos tourists are money
and our figurehead
is not what she seems

Oh God save history
God save your mad parade
Oh Lord God have mercy
all crimes are paid.

When there's no future
how can there be sin
we're the flowers
in the dustbin
we're the poison
in your human machine
we're the future
you're future

God save the Queen
we mean it man
we love our queen
God saves


God save the Queen
we mean it man
there is no future
in England's dreaming

No future
no future for you
no fufure for me

bocs. szerintem szép.

.ünneprontó.hsz

McAl Creative Commons License 1998.09.23 0 0 24
Kedves dudusch,

Szerintem az elmúlt napok legszebb topicját nyitottad meg.
Elismerésem jeléül itt van egy szonett, amit a nagy Michelangelo írt.

Szeretlek, de nem szívem szeret téged,
vagy nemcsak szívem , mert ez nem elég:
az öröklét vonz és mindentől félek,
ami múlandó, hazug vagy setét.

Mikor Istenből kiszakadt a lelked,
sok fényt hozott magával, s én merev
szempár vagyok csak, ki a földi terhet
látom rajtad, a húst s a bőrt, de mert

imádatom, mint hő a tűztől, el nem
válik az Örök Szépségtől, s mert benned
is Őt nézem, ki ok és okozat -

nincs menekvésem, s mindig visszatérek
s maradok, honnan menekülnöm kéne,
parázsló számmal homlokod alatt.

McAl

Lakki Creative Commons License 1998.09.23 0 0 23
Sztevanovity Dusán
Volt egy szép napunk

Látod, az ott az ernyő alatt,
az vagyok én.
Az a végtelen eső esett nyár elején
és a belépők nem fogytak el,
s aki vett jeyget, az se jött el,
de volt, ihgazán volt, egy szép napunk.

És a zongorán csorgott a víz, máig sem szól
és te mezítláb érkeztél meg -
ez nem látszik jól.
Csukva hoztad a kék esernyőt,
s rajta lógott a körömcipőd,
és volt, igazán volt, egy szép napunk.

Ahogy látod, itt elfogy a film
s arról sincs már kép,
ahogy meztelen tócsákba lépsz,
pedig szép volt, szép.

Erről mindenki csak úgy beszél,
hogy szörnyű volt:
nem járt gázsi a buli után,
és a zenekar nem talált rám,
de volt, igazán volt, egy szép napunk.

Lakki Creative Commons License 1998.09.23 0 0 22
Köszönet neked dudusch,
és a költőknek, az ihletőknek, meg akik ideírták....
Lakki Creative Commons License 1998.09.22 0 0 5
:))POnt most szerettem volna bepötyögni 1 kedvescht, de akkor várok
Lakki Creative Commons License 1998.09.22 0 0 3
Ez jóságos! Szó szerint. És az idemásolásra én is szavazok..
Kismókus Creative Commons License 1998.09.22 0 0 2
Szabó Lőrinc: Pillanat a "Tücsökzené"-ből

Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból, s nem csak ruháidból: amint
felnéztél rám, a végső pillanat
előtt, mikor megláttad sorsodat,
de még tiltakoztál, igen: amint
felnéztél, akkor már, s lélek szerint
te vetkőztél tovább: hívó szemed
úgy menekült, oly kétségbeesett
álmot tükrözött s oly belső csatát,
hogy a szívem elszorult. De a vágy
győzött lassan: fájdalmas bizalom
mosolya remegett át ajkadon
s a győzelmes, halálos gyönyöré,
karod emelted a nyakam köré,
be szép voltál! Azt a tekintetet,
mellyel vállaltad titkod-szégyened,
s mely jövőd és szíved bontotta ki,
sose tudtam többé felejteni.

Kismókus Creative Commons License 1998.09.22 0 0 1
dudusch!

Át tudod őket ide másolni? Szerintem jó lenne! Hadd legyenek meg együtt, egy csokorban!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!