Keresés

Részletes keresés

Lady Secret Creative Commons License 2000.12.17 0 0 309
Szécsi Margit

Fekete gallyon

Fekete gallyon jégburok,
tündér-üveg,nem földi.
Jégburkos dió a kavics,
nem érdemes feltörni.

Öreg,fázós nagymamák,
tudom én,nektek jó a hit.
Én is jártam istenért,
de az az isten nem hevít.

Vad vagyok és nyers vagyok,
bolond angyal,kegyetlen.
Öregasszonyt ellökök,
s lába elé lefekszem.

Nyár,ha igéz messziről:
ideér,jönni kell neki.
Minden kabátot szögre tétet,
szívemet bizsergeti.

Én a hittel ráérek:
nyekergő cipőm hóban jár.
Halál minden lépésem:
éppúgy lehetne rózsaszál.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.12.16 0 0 308
„Így lettem, a létnek megvetve terhét,
igaz magam iránt igaztalanná,
sírban remélve a gyalázat enyhét.”
(Dante)
KISNYÚL Creative Commons License 2000.12.12 0 0 307
(Remélem még nem volt:-)

Kopogtatés nélkül

Ha megszretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz
hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levehetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.

Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

(József Attila)

Előzmény: Sarkany (306)
Sarkany Creative Commons License 2000.12.10 0 0 306
... ez tényleg nagyon szép...
Előzmény: fruh (305)
fruh Creative Commons License 2000.12.10 0 0 305
Most vagyok itt először, de végigolvastam a topicot, és bátran kijelenthetem, hogy cseppet sem kínlódtam, sőt....Gyönyörű verseket szedtetek eddig összem, és most szeretnék én is hozzájárulni ehhez a gyűjteményhez.
Kedvenc költőm: Tóth Árpád, kedvenc versemet, pedig már föltették: Esti sugárkoszorú!
Íme egy másik vers tőle:

Jó volna szépen...

Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehunyt szemmel tűnődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek..... életem....

Sarkany Creative Commons License 2000.12.10 0 0 304
Faludy György: Egy barátom születésnapjára

Hatvan évig lófaszkodtál
és vetetted a szar magot,
a múltadon elrágódhatsz,
de a jövendőt baszhatod...

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.12.09 0 0 303
Tóth Árpád: A rab

Mi jobb? – üvölteni talán?
Vergődni a börtön falán,
Vájni sírva, vérző körömmel,
Míg künn röhögnek kárörömmel?

Avagy hallgatni, az a jobb?
Ne hallja senki a jajod,
Barátkozni a mély homállyal,
Beharapott, fekete szájjal?

Mi jobb? – szavalni szüntelen?...

Vagy ez? – hallgatni szüntelen?
Feküdni, tetszhalott tetem,
Míg lobogva a ravatalnál
Veszett vágyak lángjai égnek...

Mi az pajtás? üvöltenél?
A körmöd újra csupa vér.
Mit vájod...... a falat?
Te meghalsz, s a fal megmarad.

Talán hallottál valamit?
Talán az erdő hangjait?
Átsusogott a kétöles
Falon a virágzó köles?...

ugyanaz Creative Commons License 2000.12.07 0 0 302
Engem félig szerettek

Még egy kis feledni valóm van
S csak addig fognak tudni rólam,
Mig ezt az egyet is lerázom
Engem mindig félig szerettek.

Nekem nincs semmi tartozásom,
Könnyű lehet az elmúlásom,
Engem mindig félig szerettek
S ezért nem jár emlék, se hála.

Engem mindig félig szerettek,
Van jogom, hogy gonosz lehessek
S úgy haljak meg hogy nagyon fájjon,
Kik szivüket úgy óvták tőlem.

Ez az egyetlen tartozásom
S ezt az egyet játszva lerázom.
Engem mindig félig szerettek
S én nem szerettem senkit, senkit.

Ady

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.12.06 0 0 301
Ezeket Katicának küldöm:-))


Babits Mihály: Síremlék

Engem nem látott senki még. S az évek
suhantak. Minden évben egy-egy fátyol
hullott le rólam: mégis csupa fátyol
a lelkem; s búsan hátrálnak az évek.

Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom;
Próteuszként változom és elomlok,
mint síma hab. Óh változom s elomlok
míg élek, s minden marokból kisiklom.

De ha meghalok, kikelek mezítlen
koporsómból, sírom fölé örökre
szobornak állni s maradva örökre
láthatóan, mozdulatlan és mezítlen.

Madarak jönnek s szállnak: én csak állok.
A nap kisüt s mosolygok; szürke felhő
árnyékoz s elborúlok, mint a felhő;
s a zápor is sűrűbb lesz, ahol állok.



Ady Endre: Sem utódja...

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.12.04 0 0 300
Ez már többször is volt, de ez a kedvenc versem - azt hiszem.:-)


TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.29 0 0 299
Ne hidd; a rossz parányi eleinte,
de azután kitör, percig se késve:
kard lelke álmodik a csöppnyi késbe.
Hollóban és rigóban egy varázs van
és tigris alszik a csíkos darázsban.

(Rostand: Kikeriki - részlet)

ugyanaz Creative Commons License 2000.11.27 0 0 298
William Shakespeare: Lear király

3. felvonás, 2. szín A bolond jóslata

Míg pap sok jót mond, s tesz keveset,
A szaladhoz serfőző önt vizet;
Ha majd szabónak úrfi gyáma lesz,
S máglyán nem hithagyó, kurafi vesz,
Ha bíró minden ügyben jól ítél,
S lovag, nemes, adósság nélkül él,
Ha nyelven többé pletyka nem repes,
S a zsebmetsző tolongást nem keres,
Ha pénzén uzsorás földet mível,
S kerítő, kurva templomot emel;
Akkor lesz Albion
Zavarral teljes hon,
És oly idő jön, aki még megéri,
Hogy fő divat lesz lábbal mendegélni.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.27 0 1 297
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

berill Creative Commons License 2000.11.18 0 0 296
Karinthy Frigyes: Méné tekel

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbevésem és füledberágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember kísértetett,
Az éjben sírtak a kísértetek.

Síratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
De a gyilkost megint hősnek nevezték.

A férfi vért ivott s a nő velőt,
Künt a költő bőgött a bolt előtt.

Halottra adtak selymet és brokátot,
Az élő rongyos volt és vért okádott.

Virággal hintették a síri vermet,
Az élő künt a hó alatt didergett.

Hangos szóval esküdtek a koporsón,
Az élő halkan jajgatott a borsón.

Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,

De szembeköpte mesterét a hitvány
Piszkos rüpők, a szemtelen tanítvány.

Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,

De a legszebb és legékesebb
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.

Tedd most szívedbe és füledbe el -
Az értelmét majd megtudod, ha kell.
MÉNÉ TEKEL - ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykor a sötétben elmondottam dalom,
Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.

(ezt a verset egy nagyszerű EMBER emlékére jegyeztem le ide, aki ma két éve távozott...
Dr. Zs. L.-nek )

polesz Creative Commons License 2000.11.18 0 0 295

Átjárod testem míg,
halkan egy tangót hallgatok
velem vagy kedves
lényed megragadott.

Mint a hegedű,a dob
testünk átlobog,
a száguldó gép
melyet két henger hajt
a széles kerekét
szárnyas angyal tépi szét
a hosszan elnyúló sivatag széles országútján.

Tűz van mindenütt
a csók mit adtál felhevít
most bombázza agyamat hiányod
mit nem enyhít sör, s a por.

Üvöltöm a csillagokba
neved szép szavát!
Adél ADél Adél
Kérlek ne húzz tovább!

Megnyugszom végre,
agyam eltunyul,
elnyom tán az álom
de te nem mozdulsz!

Ott vagy mindig bennem
neved folyton változik
de értelmed sosem.

Na ennyi volt a móka mára
Zárul Polesz versestára!
Nem egy Ady de pár sör után ennyire sorra telik!

Üdvözlök minden amatőr balfék költőpalántát
ki kell irni ami bent van!!!!
így korrekt

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.12 0 0 294
Dsida Jenő: A sötétség verse

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul.
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szívódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.

MaTeo Creative Commons License 2000.11.11 0 0 293
Kiss Dénes: Ütemre

Bomlik a házak kontya
a sötétedés bontja
némán belekuszálja
hajuk az éjszakába

Engem is beleszőne
csillagos feketébe
de én anyámtól boldog
sugarakat hordok

Lépésem füttyöm szikra
csiholom bátorítva
a dermedt füveket fákat
Mintha már moccannának

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.11 0 0 292
Nikolaus Lenau: Pillantás a folyóba



Ha boldogságod elhagyott
és vissza sose tér már,
nézz a folyóba, nézd, ahogy
lenn hömpölyög a mély ár.

Nézd, nézd csak omló habjait,
s már gyászát nem is érzed,
bárhogy szeretted azt, amit
a szívedről letéptek.

Nézz mereven a mélybe hát,
míg megered a könnyed,
úgy nézd útját, e fátylon át,
az elfutó özönnek.

A szív sebét a feledés
majd behegeszti lágyan;
s tovasuhan a kínod és
a lelked is az árban.

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.11 0 0 291
Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
Előzmény: Figyelj (290)
Figyelj Creative Commons License 2000.11.11 0 0 290
Kérlek Benneteket, mindig írjátok oda a költőt, és a címet is. Köszönöm. Laura.
Előzmény: Jutka (287)
Herb-Atea Creative Commons License 2000.11.03 0 0 289

A széllel szemben

A széllel szemben járok
Meleg van, mégis fázom én, igen
- Senki sincs velem

A széllel szemben járok
Esőben bőrig ázom én, igen
- Senki sincs velem

A Nap rám biztatóan néz
Nem érti, mégsem kérdi
Hová mész, őrült vándor

A széllel szemben járok
Talán majd rád találok én, igen
- Senki sincs velem

Arra, ki szembe fújja
Ahonnan útra kelt a szél, igen
- Senki sincs velem

A Nap rám biztatóan néz
Nem érti, mégsem kérdi
Hová mész, őrült vándor

/Bródy János/

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 288
Ez a legjobb vallásos verse Babitsnak!!:-OOOOOO

"Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
meghalni bűn, ne mondj le semmiről,
Isten művét rongálja bármi rontás,
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned."

Előzmény: Jutka (287)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 287
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.

Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki - ég se zeng - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.

Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.

Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,

szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút,
mindent a lelkedre mért

öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!

Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Előzmény: Abszolút Nulla (286)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 286
Fura véletlen, az elmúlt napokban pont ezt a verset olvasgattam agyba-főbe:-O))



Bordal


A nyár elé, a kert fölé
kikötve áll a rózsa,
és ráhanyatlik szótalan
a rabtartó karóra.

A fűzfaág is, levele
még egy se hullt a porba,
s a tenger szemét örökre már
szeszélyesen lehunyta.

Tünődve én is hallgatok,
sötéten egymagamba,
mind eltökéltebb bánatot
löttyintve poharamba!

Kimondhatatlan egyedül,
apátlan és anyátlan,
megannyi tompa áldozat
hervadozunk a nyárban.

Előzmény: Jutka (285)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 285
Nem baj, ha nem ugyanaz a vers mindenki kedvence:-))
Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények

A foszladó világ felett
te változó és mégis egy,
szelíd, örök vigasz vagy;
elomlik minden kívüled,
mit lágy erőszakod kivet,
elomlik és kihamvad.

De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez ősi, néma ábrák:
akár az első angyalok,
belőled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!

Feledd a hűtlenségemet,
legyőzhetetlen kényszerek
vezetnek vissza hozzád;
folyam légy, s rajta én a hab,
fogadd be tékozló fiad,
komor, sötét mennyország.

Előzmény: Abszolút Nulla (284)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 284
na, két verse van, amit nem szeretek, ez az egyik:-)


A kedvenc:



ELÉG


A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.

Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból",
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Előzmény: Jutka (283)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 283
Azt hiszem,hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon,hogy élsz.
De láthatod,az istenek,
a por,meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején.
Hangtalanul és jelzés nélkül.
Aztán
újra hiszem,hogy öszetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

én is szeretem Pilinszkyt:-)

Előzmény: Abszolút Nulla (282)
Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.11.02 0 0 282
Pilinszky a kedvenc költőm, és nagyon éljen, hogy valaki írt ebbe a topicba!
Előzmény: Jutka (281)
Jutka Creative Commons License 2000.11.02 0 0 281
Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk,mint a kő
egyenesen és egyértelműen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk,pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt,mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg,hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél,és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását

(Pilinszky)

Abszolút Nulla Creative Commons License 2000.10.24 0 0 280
840

Nem pótolható árucikk,
Földön mása nem létezik,
Egyetlen volt enyém.

Boldogságomban a kaput
Nem zártam kulcsra. S elfutott.
Magam maradtam én.

Ha meglelhetném bárhol is,
Utána mennék százszor is,
Bármily nagy áron is.

Épp szemébe néznék csupán,
„Nem így akartad" – mondanám,
S fejem lehajtanám.

(Emily Dickinson)

Előzmény: Gini (279)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!