Romániában már 1991 óta működik a szélsőségesen magyarellenes és soviniszta nézeteket valló Nagy Románia Párt, amelynek elnöke Corneliu Vadim Tudor, a főtitkára pedig Gheorge Funar, akik elsősorban szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes kijelentéseikről és tetteikről híresültek el. Ez a párt egészen 2008-ig parlamenti képviselettel rendelkezett és volt idő, amikor a harmadik legerősebb politikai csoportosulásnak számított.
Mindennaposak a verbális merényletek a magyarok ellen Romániában
Folytatódik a Székelyföld legkeletibb részén, az úzvölgyi szorosban zajló „keresztes hadjárat”. A provokációs szándék egyértelmű, az indulatok fortyognak:
A román hadsereg napját mi magyarok jól ismerjük, ezen a napon vonult be a román hadsereg a szovjetek segglyukába kapaszkodva a 16ezres Nagykárolyba ahol élt vagy 200 román. "Felszabadították" az utoló várost is. Ez amolyan nektek való ünnep, olyan történelem nélküli országoké :)
A roman nephadsereg,napjat unnepeltek.okt.25-en a Uz-volgyeben,hasonlo stilusba politizalnak a ur-kijelentese szerint mindt Orban-ur is,hogy a orszagot,a romanok vezessek-es ne kulfoldrol diktaljanak,hogy hogyan es mit ,...Erdekes:)
Abban reménykedem, hogy talán még megérek egy olyan politikai időszakot, amikor végre olyan kormánya lesz hazánknak, amelyik valóban magyar érdekeket képvisel és tesz is érte...
"Nemzeti" kormányunk lassan 20 éves regnálása alatt nem jutott idő benyújtani a számlát. Vagy legalább erkölcsi elégtételt kérni. Nemzetünk árulói, fideszesek, lesztek ti még a történelemkönyvben Rákosival egy lapon.
(...) Szakály Sándor arra a témára tért át, hogy a román hadsereg útját kezdettől fogva, finoman szólva: túlkapások, magyarán: gyilkosságok kísérik.A lakosság elleni atrocitások ismert erdélyi színhelyei mellett a legtöbb civil áldozatot: 165 halottat Szolnok szenvedte el és Vencsellő, amelyre az egész települést rágyújtották. Az épületek, például a Tisza-menti települések templomainak lerombolása és a hidak felrobbantása csupán az esztelen pusztítás anyagi oldalát jelentette.
Perczel Olivér szerint tömeggyilkosságok mindenütt azonnal a román bevonulást követően történtek, a saját veszteségeik megtorlása címén. A vörös katonák, a kommunisták, vagyis az 1919-ben létrehívott Vörös Hadsereg, és az őket segítő civilek voltak a célpont.
A román propagandának jól jött a Tanácsköztársaság, mert a szovjet kommunizmus terjeszkedése ellen az Európát megmentő erő szerepében tűnhetett fel.
(...) Perczel szerint a háborúban megengedett rekvirálás, valójában fosztogatás volt a cél, legfőképpen – nyilván felső utasításra – Győr és az ottani ágyúgyár, amelyet teljesen leszerelnek, és elszállítanak, de ugyanezt teszik Budapesten is a gyárak berendezésével, még a falból kihúzott szögeket is bezacskózzák, és csak a puszta falak maradnak.
(...) A fosztogatás megakadályozására az antant részéről gyakorlati intézkedés nem történt. Az egyetlen személyes és sikeres fellépésre: Harry Hill Bandholz tábornok tettére emlékeztette az est hallgatóságát Szakály Sándor, egyúttal felidézve az emlékére állított szobor hányatott sorsát is. Az amerikai tábornoknak köszönhető a Magyar Nemzeti Múzeum kincseinek megvédése, a legenda szerint lovagló ostorával késztette megtorpanásra a múzeum kifosztására érkező román katonai egységet.
(...) A magyar rendőröket, csendőröket megverték, lecsukták. Sajnos voltak a településvezetők között hazai együttműködők, akik később arra hivatkoztak, hogy a rájuk bízott lakosságot és annak javait próbálták védeni. De nem volt életbiztosítás az együttműködés sem, ha nem elégítette ki a román igényeket, Hajdúszoboszló polgármesterét például nyilvánosan korbácsolták meg. Miskolcon egy román katona megölése miatt 117 túszt szedtek, hadisarcot vetettek ki, amit a lakosság nem tudott összeadni, ezért a polgármester banki kölcsönt vett fel.
(...) Sebestyén Sándornak most 84 éves unokája, Balázs Gáborné mondta el a helyi rádió riporterének (természetesen már a rendszerváltás után) a nagyapjától sokszor hallott szörnyű történetet, amikor a kitett fehér zászló ellenére a település 11 férfilakosát a Tisza-partra hurcolták és agyonlőtték a románok.
(...) mindenütt a román atrocitások színhelyein traumatizált lett a társadalom, mert bár a 20. században számos trauma érte Magyarországot, időrendben a román megszállás volt az első, s a rabláson és megfélemlítésen túl célja volt a megalázás is, mert a veréseket, megbotozásokat mindig nyilvánosan a család és a közösség tagjai előtt végezték.
Az 1920-ban végre bekövetkezett román kivonulás lelki megkönnyebbüléssel, de további pusztítással járt, mutatott rá Szakály Sándor, említve egy Makón feljegyzett, és ma már humorosnak mondható esetet, amikor a románok kényszerű távozásukkor nemcsak a disznókat vitték el, de még az ólajtót is leszerelték.
A román megszállás okozta pusztítás országos összesítésének adatait Anka László ismertette: a cseh és a román megszállásoknak 26 milliárd korona volt a kára, ebből 24.4 milliárdot a románok okoztak, mert mindent, amit tudtak, leszereltek és vittek, amit nem, azt a részeg katonák tönkretették. Elvitték az egész 1919-es termést, a gazdasági gépeket és az állatállományt. Mindezt – „természetesen” – a szintén lefoglalt MÁV vasúti szerelvényein szállították.
Ez már majdnem román lett. Sajnos ha igaz is a hír, ennek haszna is a famíliáé lesz mocskos hazaárulók nemzet pusztítói. Tényleg annak kell drukkolni hogy ne most legyen jó majd ha kivájták egymás szemét, utána. Arra nem lehet számítani, hogy a nép váltja le őket ugyanis.
„Vajon Erdélyünk magyarjai ma is úgy várnák az oláh megszállás alól történő szabadulást, mint a Bécsi Döntések idején?”
Hát, nem mernék rá fogadni.
Arra talán, hogy a többség még igen...
Sajnos tovább folyik Erdély elrománosítása, „köszönet” mindezért a „kiváló nemzeti” politikát folytató „nemzeti” kormányunknak és az erdélyi magyarság helyi politikai szervezetének, az rmdsz-nek is, amely szintén „kimagaslóan” példaértékű kisebbségpolitikával védi a helyi magyar közösség érdekeit... ☹
Új igazgatót neveztek ki a Dr. Bernády György Általános Iskola élére. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete nem helyesli a tanfelügyelőség döntését, mivel az eddigi magyar vezetést, lemondás után, románra cserélték.
Vajon Erdélyünk magyarjai ma is úgy várnák az oláh megszállás alól történő szabadulást, mint a Bécsi Döntések idején?
"Észak-Erdély vonatkozásában Gagyi József 1992−1993-ban a székelyeknek, tíz évvel később pedig Osgyáni Gábor a magyar nemzeti identitású gyimesi csángóknak az 1940−1944 közötti időszakhoz kapcsolódó kulturális emlékezetét vizsgálta. Következtetéseik szerint e két térség − és általában véve Észak-Erdély − magyarságának az 1940-es impériumváltás pillanatához kapcsolódó kulturális emlékezete, egységes tudása egyértelműen pozitív színezetű. Dél-Erdélyre vonatkozóan nincsenek hasonló kutatások, de tudjuk: a dél-erdélyi magyarság tömegein mélységes csalódás és elkeseredettség vett erőt a bécsi döntés nyomán, annak hírére, hogy továbbra is Romániához tartoznak. A legtöbben a trianoni katasztrófához hasonló sorscsapásként élték meg az újabb kisebbségi létforma beköszöntét. A döntéssel kapcsolatos érzelmi megnyilvánulások elképesztő polarizációját tapasztalhatjuk az erdélyi magyarok között 1940 őszén. Az észak-erdélyiek ujjongásával szemben álljon itt a dél-erdélyi Nagy Ferenc, tövisi református esperes visszaemlékezésének rövid részlete. „Valami szívet facsaró, görcsös sírásra kényszerítő érzés ömlött el rajtunk, amikor 1940. VIII. 31-én [helyesen: 30-án − L.B.B.] du. a magyar rádió bemondta a döntést és közölte az új határvonalakat. Az az érzésünk volt, hogy a börtönajtó tárva, s rajta tódul ki a 22 évig kínzott milliós sereg, s egyszer hirtelen és könyörtelenül becsukódik a feltárult vaskapu s a bebörtönzöttek 2/5-öd része ott marad továbbra is bezárva!” Szabó József, aki 1940-ben egy aradi rádióbolt tanulójaként a város valamennyi magyarjával együtt nagyon remélte „hazatérését”, évtizedekkel később így emlékezett vissza: amikor a budapesti rádió tudatta a döntést, a Romániában maradt „Aradon volt, aki kidobta a rádiót az ablakon.”"
"A tolvaj zsebét égeti a lopott holmi! És ez így lesz az idők végezetéig!"
Akkor tehát Erdélyünk és Partiumunk már örökre román kézen marad? Esély sincs újabb Bécsi Döntésre legalább?
"amíg ott egy magyar is él, addig a tolvaj és az összes leszármazottja tudni fogja, hogy azt a földet a magyaroktól lopta!"
A bő 3 milliós elszakított magyarság 1920 óta mára 1,8 milliós közösségre csökkent. Ennyinek vajon mennyi idő van még hátra a teljes eltűnésig?
"Állítólag a sztalinjóska mondta; románnak lenni nem nemzet, hanem foglalkozás!"
Mégis ezeknek adta Észak-Erdélyünket.
"egy fociultrából nem célszerű levezetni az egész nemzetet!"
Hol voltak még a fociultrák Horia és Closca idején, 1848/49-ben, az Erdélyünk elszakítását tervezgető múlt századelős román társadalomban vagy az 1944-ben baltákkal a székelyekre törő Maniu-gárdisták idején?
“A fociultrából lett román szélsőjobboldali vezér, aki azt hangoztatja, hogy „ki a magyarokkal az országból”
A tolvaj zsebét égeti a lopott holmi! És ez így lesz az idők végezetéig! Románia is – tetszik–nem tetszik – egy történelem nélküli összelopott, összetákolt ország! Vagy állam? Ahogy tetszik. Miként Ukrajna. Vagy Szlovákia. Mert amíg ott egy magyar is él, addig a tolvaj és az összes leszármazottja tudni fogja, hogy azt a földet a magyaroktól lopta!
Állítólag a sztalinjóska mondta; románnak lenni nem nemzet, hanem foglalkozás!
De az is igaz, hogy egy fociultrából nem célszerű levezetni az egész nemzetet! Mert messzire vezetne!
Én ezeket már nem olvasom, amiről tudok, az is sok, az is épp elég lenne új alapokra helyezni a magyar román alapszerződést. De itt mindenki kunbéla. Ide nekem a 93ezer km2-t a többi meg megoldódik magától (előbb-utóbb elfogy a magyar). Mocskos hazaárulók
A magyar külügy bekérette a budapesti román nagykövetet és közölte vele, hogy az ilyen primitív, győlölködő megynyilvánulás teljesen elfogadhatatlan a 21.szd.-ban, így hazánkban is és az EU-ban is. Tehát közölje a kormányával, hogy határozottan lépjen fel és hasson oda, hogy az efféle, a két ország viszonyát nagymértékben romboló megynyilvánulások egyszer s mindenkorra fejeződjenek be! Ja nem!... :(
Már nagyon régen írtam - és talán többször is -, hogy a mindenkori magyar kormányok egyik fontos feladata az lenne, hogy létre kellene hozniuk egy olyan adatbankot, amiben a szomszédaink soviniszta, magyarellenes megnyilvánulásait és tetteit rögzítik és ezeket a világhálón legalább három nyelven (angol, francia és német, de a spanyol sem ártana) folyamatosan közlik a nagy nyilvánossággal. Sajnos semmi nem tortént. Ez van, ilyen nyulak lettünk... :(
A magyarok fényt adtak Temesvárnak is a szó szoros értelmében, a románok meg csak a sötétséget hozták el.
Igen, így kell történelmet hamisítani meg a múltat meghamisítani, ahogy ők teszik. És valóban sokat segítene a helyzetünkön meg az önbecsülésünkön is, ha vennénk a fáradtságot és ellenpropagandát fejtenénk ki. És a legalapvetőbb dolgok, mint pl. cikkek írása vagy éppen külföldön tájékoztató beszédek tartása, nem kerülne szinte semmibe, de még ehhez is lusták vagy gyávák vagy tudomisén, hogy mik vagyunk.
Magyar szerzőnek és magyar szemszögből kellett volna azt az írást elkészítenie Temesvárról.
Ez az újabb orbáni faszság: a "békepolitika"a szomszédainkkal csak egy ráadás kolonc a magyar érdekekért való küzdelmen, az azon való kiálláson.
Akkor csatoljuk vissza Temesvárt a magyar anyaországhoz. Itt a helye. Építsük-erősítsük-fejlesszük együttes erővel közös magyar hazánkat ahelyett, hogy milliónyi magyar honfitársunk határon túli nemzetrészként amolyan eltartott díszlet legyen csupán az összmagyarságban.
