Kultúr-kertes topic, sok-sok érdekes, ám kifejezetten CSAK kertbe passzoló, megvitatásra és tartalmas beszélgetésekre alkalmas témákkal: kerti fotózás, kertépítés, dizájn, tájépítészet, kátyúkertészet, trendek, kitekintők, cikkek, érdekes linkek, ízelítő külhoni kertkultúrákból. Minden, ami esztétikus, elgondolkodtató, új látásmódra inspiráló. Egyszóval, amit hoztok, az olyan legyen, ami kimozdít a napi ügyes bajos, házinyűgök és a taposómalom köréből.
Ide jöhet olyasmi is, ami a többé vagy kevésbé látogatott szaktopicok témájába vág, várjuk szeretettel a máshova nem vagy alig járó (szak)emberkéket is!
Sztem Rumex scutatust kaphattál, ha nincs honnan lelógni, akkor terül. A bordó-zöld sóska csak irodalmi adatok szerint ehető, valójában rossz ízű. De szép. A mángold tényleg szép, csak az már nem a fenntartható kategória, mert nem évelő. Akkor már akár leveles kel is jöhet, de azzal is plusz munka van. Viszont 2-3 tő már elég lehet, annyit talán még lehet nevelni, palántázni.
Tééényleg, ehető-díszkert kategóriában még esélyes indulók a bordó-zöld Rumex, el is felejtkeztem róla... Meg az a terülő sóskaféle is, amit még anno Tőled, kaptam, sosem ettem róla, csak pár levelet, amikor kihajt, de legalább megmaradt... :-))
Sőt, nekem még a különböző szárszínű mángoldok is bejönnek, mint lapulevelesek... Azt nem mondom, hogy elfogyasztanám őket, de a lehetőség ott van. ;-D
Becsempészek hasznos gyümölcstermő cserjéket is a díszkertembe. Pont e célból ültettem: Mogyoró bokrokat, Egres bokrokat , Piros és fekete ribizliket, Fügét, Fekete berkenyét, Vadrózsát, Fekete szedret, málna bokrokat, erdei és kerti szamócát talajtakarónak, kökényt, galagonyát, meg mindenképpen lesz egyszer húsos somom is pár darab, de az még várat magára. :)
azt hiszem a mai fogyasztói társadalomban a cél szentesiti az eszközt. vannak akiknek annyi pénze van hogy bármit megvehet és bármit meg is vesz. ha úgy nézed akkor a saikeibe is belefér a kisház meg az emberkék stb.
Hát persze. A rebarbara nálunk is a díszkertben van, idén szedtem róla először. Jó nagy területet betakar, azzal már nincs gond. Nálunk a sóska is dísznövény státuszban van, arról is idén szedtem először levesnek. Rumex scutatus, a sziklakertben lakik és rettentően elburjánzott, de szerintem jól is mutat. Sok fűszernövény is dísznövény is egyben. A diófa vagy egy öreg alma vagy körtefa is szép tud lenni, nem muszáj azokat sem permetezni. A málnát meg csak kiirtani nehéz, abszolút fenntartható.
'ezt látták a szüleiktől és a nagyszüleiktől így beléjük nevelődött a háztáji veteményes kert "kötelező" fenntartásának morálja. '
Kísértetiesen hasonlít az 'ez is jó lesz valamire' típusú gondolkodásra, a gyakorlatiasság - és sajnos a muszáj - is munkál ilyen esetekben, hiszen vétek parlagon hagyni a földet, ha lehet benne termelni is... És ha belegondolok, mit lehet kapni egy-egy multi zöldségesstandján, akkor meg tudom őket érteni... Ettől függetlenül ha belegondolok, hogy vega+fóbiásként nem állna más út előttem, mint a gazdálkodás, hát... Izé. Akkor tuti, hogy nem tartana soká az a feltétlen kert-imádatom, amit valahol lejjebb említettél...
Ez az ábra még vidáman beilleszthető egy tájképi, neadjisten egy normál méretű kertbe is; attól, hgoy valami hasznavehető is terem a kertben, de nem kötelezően erről kell, hogy szóljon, az még a fenntartható kategória...
Rebarbara, áfonya, szeder, málna, talajtakarónak eper, fanyarka, kivi, mint lugasnövény, Asimina, sharon, füge, mint díszfa- és cserje, vadrózsa, csipkebogyónak, díszbodza, volna helyük egy megfelelő klímájú kertben... Szerintetek?
'ha kényszernek érzem egy kicsit is, akkor vége. '
Így a legjobb. Másfajta olvasata is lehetett volna annak, amit előtte írtál - kíváncsi voltam, pontosan úgy gondolod-e ;-P
'legtöbb esetben a kis sírokat látom, és nagyon nem áll össze. alapvetően én a funkcióját sem értem, sok kavics meg pár odadobált nagyobb kő semmilyen kerthez nem illeszkedik szerintem'
Mert a sok kavics meg pár odadobált kő nem = sziklakerttel... Sziklakertnek ott illene létesülnie, ahol a terep domborzati adottságai megengedik azt, és olyan formában, hogy leginkább hasonlítson a természetesre, a sziklakibúvásos vagy a görgeteges vagy éppen a hasadékos-ravine típusú, bármi, csak homogén anyagokkal, életszerű megoldásokkal legyen megcsinálva. A rémálom akkor kezdődik, amikor a rézsűre szétdobálnak pár tucat öt-tíz kilós mészkődarabot, szépen, egyenlő távolságban, majd beültetnek pár terülő, max. 5 centis növényt... Brrr.
Jujj, ez a szobor fájt... ;-P A drótvázat kitöltve és mohával, esetleg szárazabb helyeken kövirózsával borítva elég bizarr cuccokat lehet alkotni.... Ez hol van egyébként?
A veteményes az a stílus, ami nekem teljesen reménytelen vállalkozás: ha díszkert, formális kert formájában is lehet őket ültetni, mert nem csak hogy díszítenek, de ehetők is, attól még minden évben újra kell kezdeni, ami pár év leforgása alatt fásultságba torkollna... És az állandó, ismétlődő fenntartási munka sem éppen a szívem csücske, de itt nem lehet ellazáskodni a dolgot, és ha leviszi a paradicsom/burgonyavész, tarra rágják a hernyók, a csigák, elkapja a fonnyadás, onnantól annyi neki, organikus kertészkedéssel meg nem éppen biztos a végeredmény, permetezés nélkül meg kevéssé fenntartható... A kivétel éppen előttem szólt. ;-P
'eltelik pár év(talán 5 év) és hidd el mindkettőnk kertje a fáknak köszönhetően kevesebb karbantartást fog igényelni, hisz árnyékban mind a gyomok, mind pedig az agresszíven terjeszkedő évelők vissza lesznek szorítva.'
Igen, ahol árnyék van, ott a konkurrencia is örvendetesen megfogyatkozik, a déli oldal most már annyira árnyékba borult a jegenyenyáraknak köszönhetően, hogy ott a legkevesebb a lélekölő gyomlálás: az árnyékkerti, talajtakaró beültetés már szépen zár nyárra.
Gyümölcsös: elég körülményes meló, tudni kell metszeni, kémiázni, egy teljesen más szakma, mint a díszkert...
"Egy teljesen hagyományos, csupaszra kapált, fertőtlenített talajú, rendszeresen permetezett veteményest viszont nem tudnék magamnak elképzelni."
Felénk sajnos a legtöbb veteményes ilyen típusú sajnos. Nagyon elüt a természetes hangulatútól, s esztétikailag sem túl tetszetős. Én is a természetesség híve vagyok, s szerintem minél természetesebb valami, annál szebb és egészségesebb. Tudom nagyszüleim, s ismerőseim milyen sokat szenvednek a kerttel, s ezáltal már nem látják benne örömüket, de az ő kertjük szerintem már a túl steril kategória, folyton permeteznek, állandóan kapálnak, s mindig panaszkodnak, hogy legszívesebben már nem csinálnák, mert nem éri meg, csak ugye ők ezt látták a szüleiktől és a nagyszüleiktől így beléjük nevelődött a háztáji veteményes kert "kötelező" fenntartásának morálja.
A te veteményes kerted szerintem a díszkert és a haszonkert közötti kategória (akárcsak a forest garden-ek :), hiszen hagyod hogy a természet bizonyos mértékig alakítsa-formálja kertedet, anélkül hogy mindenben rendszabályoznád őt.
Neked mi a véleményed a forest garden típusú kertekről?
A haszonkertben pont azt szeretem, hogy minden évben megújul. Trágyázni tényleg kell, kártevők ellen kell nem feltétlenül permetezni. A mi kertünk már évek óta nem kapott rovarölőt, a növényvédelmet rábízom a ragadózó rovarokra. Kivétel a krumpli, itt a krumplibogarat le kell szedni. A veteményesben tartom az egynyáriak nagy részét, szinte csupa olyat, ami magától kel és csak kigyomlálom, ahol útban van. Így sokszor ez a kert legszínesebb része. Egy magról vetett ágyást átlagban kétszer kapálok, aztán a kifejlett zöldségek betakarják maguk alatt a talajt, nem gyomosodik. Amit palántázok, azok alatt takarni szoktam a talajt, így ott nem kell kapálni. De kétségtelen, hogy több munkát ad, mint a díszkert, és a munkákat, főleg a vetéseket pontosan kell időzíteni. Nekem viszont megéri, imádom nézni, ahogy híznak a zöldségek, enni is szeretem, és a zöldségek között lévő virágokon nyüzsögnek a rovarok, pókok. Így nekem megéri a plusz munkát. Egy teljesen hagyományos, csupaszra kapált, fertőtlenített talajú, rendszeresen permetezett veteményest viszont nem tudnék magamnak elképzelni.
A görgetegköveket nagyon szeretem, de sokféle próbálkozásom ellenére az én kertembe nem igazán illik a kő. Az ún. sziklakertem is csak azért jött létre, hogy megteremtse a feltételeket bizonyos áhított növényeknek. Ez sikerült is, a sziklakertet pedig nem nagyon mutogatom. Már nem is igazán látszanak a kövek, egy ágyás sziklakerti növényeknek.
A házhoz ragasztott nemtudommit nem tudom értékelni, ill. a legborzasztóbb az, amikor betonelemekbők állítják össze és abból lógnak a szegény növények.
Számomra a barátnőm vasúti őrházból kialakított otthonához tartozó kertnek a legelbűvölőbb a sziklakertje, mert ő a vasúti töltés bazaltjaira telepített növényeket, ezek aztán teljesen természethű látványt nyújtanak. A kertjében is nagyon harmonikusan alkalmazza a bazaltköveket, itt pl. a mocsárkertjénél.
"Mert esetemben az ő kertje egy totál követendő példa, " Orulok, hogy tetszik!
De... kovetendo? Nem hiszem. Mindenki - vagy nagyon sokan - tudnak kovetni, de... ki "aldozza" fel a fuvet, a napjat a fakert??? Pedig oszinten, azok a kert alapjai. Ha valakinek picike a kertje, ertheto... egy egy nagysagon felul, kellenek a fak, es bokrok. Nagyok. Megis, keves ember kepes teleulteni a kertjet vele, hogy termeszet kozeli legyen, mert sok napfeny igeny - es az arnyek kerteszkedes limitaltabb mint a napos.
a kert nyugodt 
a kert öröm
