fuckutyának:
Az MCD-ben néhányszor láttam a Live at Loreley-t meg a Fish korszakos Video Collection-t. Szerintem ott be tudják szerezni. A Recital-t azt hiszem hiába keresed, nagy szerencse kell, hogy valahol rátalálj, a Grendel-t meg állítólag már véglegesen visszavonták.
Pedig mindenhol azt lehet olvasni, hogy egy mestermű. Bár ha a korábbi lemezek ismeretében azt mondod, hogy unalmas, akkor ott lehet valami kehe. Ezek szerint akkor a Masquerade-dal megcsinálták a legjobb lemezüket és kifújt?
Már régen meg akartam kérdezni, mi a véleményetek a következő dologról. A napokban ismét meghallgattam (immáron sokadszor) az egyébként kiváló Anorákot. Egy dolog viszont mindig zavar. A Separated Out 2. perce környékén a refrénnél véleményem szerint Mark Kelly szinte majdhogynem egy az egyben lejátssza (2x is) a Doors "Light My Fire" bevezető billentyűfutamát. Én beszélem ezt be magamnak, vagy van ebben valami? Majd hallgassátok meg.
bandogo
Kicsit off...
Végre megvettem a Not of This World-öt a Pendragontól. Kiábrándító az utóbbi 3 lemez után. Bár tipikus Pendragon, ezzel együtt önismétlő, unalmas, az énektémák különösen laposak. Kár volt.
Óriási dolog nekünk, akik ott voltunk, de érdekes lehet Nektek is, akiknek nem volt lehetőségetek rá. Ezen a címen vagy 40 képet láthatunk a krakkói koncertről:
http://www.ferropless.home.pl/marillion/krakow-251001/
Rettenetes, hogy nem egyhónappal ezelőtt fedeztem fel ezt az oldalt! Nagyon sajnálom a koncertet, biztosan elmentem volna a buszos útra.
Nem olvastam még végig mindent, ezért elnézést, ha valahol már szó van róla:
tudtok-e Magyarországon olyan helyet, ahol eredeti Marillion vidókazettát lehet venni?
Nekem a Brave videó van meg, ami fantasztikus.
Nagyon köszönöm azoknak akik elkísértek a krakkói Marillion koncertre! Valami megfoghatatlan, szenzációs dolog volt ami a színpadon történt. Nem mindennapi volt amit a Marillion 2 órán keresztül "művelt"!
A május 22-i londoni koncerten is ott voltam, de a krakkói jobban tetszett! Ahogy Hogarth énekelt, pörgött, ugrált, táncolt ... ... ... ..., hát...!
A 2 óra végére mi elfáradtunk az állásban, de Ő egyszerűen nem tud elfáradni. Kár, hogy nem hét végére esett a koncert dátuma, akkor biztos sokkal többen el tudtatok volna jönni!
Reméljük, hogy legközelebb sikerül.
Egyelőre én most ily korán délelőtt nem vállalkoznék semmi komolyabb beszámolóra, ugyanis még baromi álmos vagyok, lassan haza is megyek, de annyit el kell mondanom, hogy nekem fantasztikus élményt nyújtott, egy óriási koncertet volt szerencsém megnézni. A zenekar hibátlan volt, a hangzás kiváló, Hogarth hozta a formáját, leizzadt vagy 7 litert. Felejthetetlen show-t produkáltak. Főleg hogy most láttam őket élőben először. Mégegyszer köszönet Tutusnak a kiváló szervező munkájáért.
Végezetül a tracklist, ha jól emlékszem:
1. This strange engine
2. Quartz
3. When I Meet God
4. This Town / The Rakes Progress / 100 Nights
5. Goodbye To All That / Mad
6. Afraid Of Sunlight
7. Out Of This World
8. This Is The 21st Century
9. Map Of This World
10. valami rövid rock'n'roll nóta
11. King
Vissza:
12. The Great Escape
Megint vissza:
13. Easter
14. Between You And Me
hali Mindenkinek, aki rajongója a Marillionnak.
Ott leszünk Krakkóban Tutus állati nagy energiája segítségével.
Gyertek minnél többen, ha ebben a mai zenei világban még "zenét" akartok hallgatni.
Én megyek Stuttgartba és Berlinbe is.
ha valaki szintén jön valamelyik koncertre, szivesen ájuldoznék vele.
peti
Ez igaz, csak a jegy lesz csak 3x annyi. Egyébként még ott van az uncofirmed dátumos oldal, áthúzva a magyar buli. Reménykedjünk, hátha esetleg valamelyik titkárnő csak elfelejtette feladni a faxot...
Sajnos a www.intheflesh2002.com-on tegnapelőtt még az unconfirmed dátumokról külön volt egy pédzs, ami mára már lekerült. Itt volt a budapesti buli áthúzva. Ma már csak a confirmed dates van - a pesti nélkül, de 14-én Wiesenben játszik. Az sincs túl messze.
Sebaj. Azért nekünk is csurran-cseppen valami. Véssétek fel a dátumot: 2002. június 15. Budapest
Roger Waters the creative genius behind Pink Floyd will tour selected European countries next year playing his masterpieces including THE WALL and DARK SIDE OF THE MOON. Ticket are available now and are sure to sell out quickly. Roger's last tour of Europe was over 10 years ago when he played "The Wall" at the Berlin wall in 1990.
"Nincs visszaút, István már a harcra készül"
Komolyra fordítva szót. Tutus, az ár változott, vagy marad a 15 rugó,vagy még nem tudjuk? Gondolom ez függ az utazók létszámától. Egyébként azért indulnánk ilyen korán, hogy egy kis kultúrális program (pl. városnézés) is beleférjen, vagy csakugyan ilyen hosszú autóbusszal az út?
bandogo
Markov:
A Krakkói koncerttel kapcsolatban: jelenleg 20-an vagyunk és már nincs "visszaút"! 44 fős busszal kell mennünk, nem elég a 15 fős kisbusz.
A 44 jegy le van foglalva, a busz le van foglalva.
Indulás okt. 25-én reggel fél hétkor a Népstadion buszpályaudvarról. Visszaindulás: a koncert után. Érkezés előreláthatóan: 26-án hajnalban a Népstadionhoz.
Kérek mindenkit, hogy október 15-ig döntse el: tud-e jönni!
Nem értek azokkal egyet (ez nem rád vonatkozik, Markov!) akik nem tudják, hogy három hét múlva mit csinálnak... Ha én eldöntöm, hogy elutazok, nincs az a főnök, családtag ... aki megakadályozna ebben!
Rock kocsmákban, CD boltokban már két hete ott van a krakkói utat meghirdető plakát. Gondolkodom, hogy hova a túróba tehetném még ki...
Ha valaki tud segíteni, kérem jelentkezzen e-mail-ben. KÖSZI!
Tutus
Tutus: azért időnként itt is beszámolhatnál róla, hogy áll a lengyel túra szervezése! Nagyon drukkolok, hogy összejöjjön. A részvételem még mindig igen bizonytalan klf. okok miatt - de ez majd elválik.
Más. Mit tudtok az új Fish-albumról: hogy sikerült?
Ha ez magvalósul, ideje lenne összehozni az első fan club találkozót is valamikor november elején.
Én sajnos nem csatlakozhatok az utazókhoz hivatalos elfoglaltság miatt.
Ha már a kritikákról írunk... Itt a Metal Hammer által közölt vélemény a lemezről:
"Hogy mi a a magyarázata Steven Rotheryék anoráktól való félelmének, azt nem tudom, de nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy a brit prog. rock veteránok már megint egy nagyszerű albummal rukkoltak elő.
Fura, de ez a lemez egyszerre jelent visszatérést a régebbi vonatkozású dolgokhoz, és előrelépést még ki nem taposott területek felé. Egyfelől visszaigazolt a zenekar a régi kiadóhoz (EMI) és a jól bevált Dave Meegan producerhez (lásd még a csapat Brave és Afraid of Sunlight korongjait); de ezzel együtt visszafordult ahhoz a hangulati világhoz is, ami leginkáb talán a This Starge Engine lemeznél volt rájuk jellemző. Ugyanakkor viszont finoman belenyúltak általuk eddig nem alkalmazott elektronikus alapú hangzásokba; arról nem is beszélve, hogy a stúdiózás és a kiadás költségeinek egy részét forradalmi módon, egy internetes gyűjtés keretében teremtette elő a zenekar. Egyébként meg, mint eddig is a Steve Hogarth hangjával jelzett második korszak évei alatt, lélektisztító hatású, szép harmóniákra épülő, hol finom, hol vadócabb rockzenét művel az öt arc, a komplexitás helyett az érzékeny dallamokra és az igazi Dalokra helyezve a hangsúlyt.
Távolról (nagyon távolról) talán a régi, klasszikus U2 és az elektronikába szintén finoman belenyúló utolsó Fates Warning korong közé lehetne belőni az Anoraknophobiát. A Marillion adu ásza persze ezúttal is Hogarth mester, akinek páratlan orgánuma és emberséget sugárzó okos dalszövegei a hátán viszik a produkciót. Számomra egyértelműen ő jelenti a banda lelkét, az egyébiránt szintén nagyszerű muzsikára ő teszi fel a koronát. Az arc - stílusoktól függetlenül - az egyik legnagyszerűbb énekes a mai mezőnyben, ha egyszer is hallottad, nem tudod összetéveszteni senki mással.
Szerkezetét tekintve a lemez kicsit a három évvel ezelőtti Radiationra üt, azaz a pörgősebb, rockosabb dalok (pl. Between You and Me, Separated Out) az anyag eleje és vége felé összpontosulnak, a legtöbb meditatív pillanat (When I Meet God, The Fruit Of The Wild Rose) pedig a középső "blokkban" tömörül. Ezekben a nótákban az elektronikus dolgok legfeljebb csak színező jelleggel, a hagyományos hangszerelésbe belesimulva vannak jelen - viszont az utolsó előtti track, a This Is The 21th Century egy teljesen külön világ. A tíz perc fölötti szerzemény lassan pulzáló loop-okra, hangulatfestő effektekre épül, ehhez csatlakozik először Steve hangja, aztán szép fokozatosan az élő hangszerek is. Nagyon különleges, nagyon más, de a végeredményt tekintve igazoiMArillion ez is. Káprázatos! Akárcsak az album minden pillanata...
Jó néhány külföldi kritika állítja, hogy hosszú idő után az Anoraknophobia a legkirályab lemeze a csapatnak, és ez szerintem sincsen másként; nekem utoljára a '95-ös Afraid Of Sunlight tetszett tőlük ennyire nagyon-nagyon. Maximális teljesítmény, ami maximális pontszámot érdemel.
10
SCH-DT "
Az első általam látott hazai „hivatalos" vélemény a friss albumról, a mostani Rockinformból (lehet vele vitatkozni, vagy egyetérteni...):
„Úgy bizony! A prog-rock harcedzett profijainak mostanra telt be a pohár. Eszükbe jutott, hogy milyen is lehet széllel szembe pisilni. Az Anoraknophobia felvételeire ugyanis a rajongók adták össze a pénzt. Megjegyzem könnyedén! Mi mindenre jó az Internet és a fan-club. Egyrészt szomorú, hogy egy M. szintű csapat ide jutott (mert azért biztos nem brahiból találták ki az egészet), másrészt öröm, hogy a hidegen taposó gépezet mellett is lehet még sétálni. Miután a csapat és a rajongók ennyire egymásra találtak, az EMI is besegített/besegít. Az új maxit már hajlandó lett volna kiadni, de ha már így belejöttek a fiúk az ötletelésbe és újkeresésbe, akkor nem adják olyan olcsón a bőrüket.
Az Anoraknophobia lehet, hogy a furcsa készítési metódus miatt, de könnyedebb, mint az elmúlt évek M. albumai. Talán kevésbé szűrték a hirtelen ötleteiket. Rögtön a nyitó Between You And Me újat hoz hangzásban, akárcsak az azt követő Quartz. Eddig a dobok programozása nem igazán volt jellemző a fiúkra. Az meg végképp nem, hogy Rothery amúgy Cure-osan pengessen egy darabig, mint teszi azt az utóbb említett szerzeményben. A Map Of The World az album nagy slágere. A legszebb hagyományaikra épít, úgy a Holidays In Eden jegyében. Szerencsére azt sem felejtették el, hogy kell igazán drámai darabokat írni, úgy hogy azok fürdenek a szépségben. (When I Meet God) Hogarth pedig továbbra is az egyik legnagyobb énekművész a rockpalettán.
Az Anoraknophobia az elmúlt évek legfelszabadultabb M.-lemeze. Nem forradalmian új, de régen nyúltak hozzá saját stílusukhoz ilyen szabad kézzel. Ez meg, mint általában, jót szokott tenni. A nagyszerű zenészek úgyis adva vannak. Hadd örüljenek annak, mait csinálnak."
Helló!
Egy jó hír! A Magyar Marillion Fan Klub különbuszt indít 2001. október 25-én Krakkóba a Marillion újabb lemezbemutató koncertjére.
25-én délelőtt indulnánk és a koncert után éjszaka jönnénk vissza, így szállásra nem kell külön költeni.
A koncertjeggyel együtt 15 000.– Ft lenne az út.
Egy 44 fős busz indulna Budapestről, bízom benne, hogy összejön ennyi ember! Schmidt Petiék Fehérvárról kapásból 6 embert tudnak már.
Aki szeretne jelenkezni, írjon egy e-mail-t a matusa@thewebhungary.com címre.
A jegy most még olcsó, nem tudom meddig, így sietni kellene a jelentkezésekkel!
Köszi! Üdv. Tutus
