A Nagy-Hideg hegyi túristaházat Királyrét felől lehet megközelíteni. Amikor beérsz Királyrétre, a patak hídja előtt jobbra van egy parkolóautomata. Ha működik, akkor itt lehet parkolójegyet venni, kb 1000 Ft-ért, a Vasfazék-völgyi parkolóhoz. (Tapasztalatom szerint csak hétvégén ellenőrzik, hogy váltottál-e jegyet, hét közben nem.) A híd után közvetlenül balra kell fordulni, hamarosan egy sorompón átmenni, és az aszfaltúton kb. 3-3.5km-t lehet megtenni a parkolóig. Ez nagyjából a Királyrét-Nagy Hideg-hegy távolság fele. A parkoló után jobb hajtűkanyarral egy másik sorompót lehet elérni, ami a Nagy-Hideg hegyre vezető szervízutat zárja le. Ez szinte mindig zárva van. Innen csak síbuszok, a th.-t ellátó járművek és az erdészeti jármúvek mehetnek fel; a túristaházat csak gyalog lehet elérni. Vagy az uton kell továbbmenni, vagy jó időben a K+ vagy PX jelzésen. 18 órakor a királyréti sorompót lezárják (reggelig), éjszaka erre nem lehet átmenni. Nagyon indokolt esetben az erdészettől lehet behajtási engedélyt kérni a Magas Tax--Nagy-Hideg hegyre (amit nem szoktak gyakran megadni).
Egyik szemem nevet a sok szállás ötletért, a másik sír.
Ugynis az apukám akar kocsival feljönni, eltölteni ott egy napot, várva ránk és ha konkrétan a Királyrétről kell felmásznia akkor biztos nem jön velünk. A térképet böngészve a sárga út (ami aszfalt utat jelez) felvezet a "Kis-Vasfazék"-ig ahol egy parkoló jel látható. Addig fel lehet menni kocsival? És után esetleg busz sem jár?
2. "Én Nógrádon szálltam meg a községi Öregek Klubjában. Ezt ki szokták adni túrázóknak is. Az iskola telefonszámán lehet elérni Turi Gyulánét, az igazgatót, õ foglalkozik a szállás kiadásával. A fáradt vándoroknak egy éjszaka erejéig tökéletesen megfelel: felújított vizesblokk, fûtés és útba esik a vár felé menet. Tel: 35/562-023" (http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/okt_forum?a=dh&id=85)
"Mivel Magas-Tax és Nagy Hideg-hegy is a Duna Ipolya Nemzeti Park területén található, így engedély nélküli autóval a területre TILOS behajtani. Királyrét központjából illetve a "Cseresznyefa parkolótól" gyalogosan, vagy turistabuszokkal közelíthetők meg turistaházaink."
Május 8-án Magyarkúton szerettem volna szállást foglalni a fogadóban, de sajnos telt ház van. A recepciós hölgy a környéken nem is tudott már szállást ajánlani, mert hogy szerinte nincs. Viszont nekem innen a Zemplénből nem sok infóm van, így aki járt már azon a szakaszon, kérem ötleteljen nekem, hol lehetne alkalmas szállást találni 3 főre.
Verőce kilőve, mert ott sincs, igazából az útvonalon szeretnék. Esetleg Magyarkút és Nógrád között, vagy Magyarkút és Katalinpuszta között valami erdészház stb.
További kérdés. A Nagy-Hideg hegyi turistaházhoz fel lehet-e menni autóval. Ott lenne a következő pontunk ahol megszállnánk és csatlakoznának hozzánk.
"Jó volt "Veled" végigmenni ezeken a szakaszokon."
Alapvetően pont ezért írom a leírásokat: hogy mások is - legalább képzeletben - végigjárhassák velem a szakaszokat!
...ha a várból lennének képeid, a felújítás közbeni állapotokról...
A várban befelé nem fényképeztem a munkálatokat, ugyanis egyedül az építésvezető volt fehér ember, ha érted amit mondok. Még azt hitték volna a munkások (tényleg böcsülettel ástak különben), hogy őket akarom lefényképezni, mint kuriózumot. :-D
olahtamas:
"átlátszó fóliatokra nyomtam a bélyegzőt"
Hát tényleg jól elfáradtam aznap! A röhej az, hogy észre sem vettem, csak este a szálláson, amikor pakolgattam a holmit... :-))
Országos Kéktúra Sirok - Szarvaskő 2011. március 28.
Erre a hétfői napra csak a vége maradt a mátrai túrának: a dombokon át Sirokról Szarvaskőre. Az előjelek nem voltak túl bíztatóak: éjjel többször is arra ébredtem, hogy esik az eső. De reggelre, mire belevágtam a túrába, elállt, és reméltem, ezt a napot is megúszom eső nélkül! A Sirok motelből indulva átkeltem a Tarna hídján és készítettem pár képet a ködbe burkolózó várról.
A K- jelzésre visszatérve átvágtam Sirokon, befordultam a Petőfi utcába és megálltam a Hunor vendéglőnél. Megittam itt egy Borsodit, elkértem a stemplit is, mert előző nap a vasútállomáson nem stempliztem a túrajelentésre (pontosabban arra az átlátszó fóliatokra nyomtam a bélyegzőt, amiben tartani szoktam a félbehajtott kis lapot :-/). Ezen a napon már nem kellett sietnem, ezért csak jó húsz perc után szántam rá magam a továbbindulásra.
Felkapaszkodtam a vár alá a K- jeleket követve, aztán bár továbbra sem tisztult az idő, felballagtam a vár macskaköves feljáróján. Fenn építkezés zajlott, tábla kitéve, hogy a romok látogatása tilos, de meggyőztem az építésvezetőt, hogy saját felelősségemre felmehessek a romokhoz. A pakkot lenn hagytam, én meg felmásztam a falakra. Dolgoznak ott tisztességesen: belül új falakat ásnak ki, kívül állványzatot építettek, arról erősítik a falakat. A köd is kezdett felszállni, már látni lehetett a falut, de a Mátra még ködbe veszett.
A Siroki vár a Tarna hídjáról
A kapaszkodó felénél járok már
Kilátás a Siroki várból
Továbbindulva megálltam a szikláknál: megnéztem az Apáca- és Barát-sziklákat, felkapaszkodtam a Törökasztal tetejére is. A gerincút meglehetősen jól járhatónak bizonyult, de az Alma-lápa-tetőn elértem a friss és régi irtásfoltokat, itt aztán jót dagonyáztam a felázott földutakon. Ott, ahol élesen jobbra törik a kéktúra útja, Rozsnakpuszta felé, ott egy szakaszon jó volt az erdei, avarral borított földút, de a lejtőn megindulva a völgy felé ugyanúgy korcsolyáztam a sáros, agyagos talajon, mint 6 éve &son-nal. Akkor egy nagy éjszakai zuhi után jártunk erre májusban.
Az Apáca- és Barát-szikla
A vár + Apáca- és Barát-szikla a Törökasztal tetejéről
Dagonya az Alma-lápán
Elértem a pecsételőhelyet, elővettem a zsákból a magammal hozott új stemplit, meg a szerszámokat, a régi bélyegzőt leműtöttem a láncról, aztán a fogókkal felapplikáltam az újat. Utána fel is avattam: stempliztem vele füzetbe, túrajelentésre. Idáig eléggé ellazsáltam az időt, szerencsére Rozsnakpuszta keskeny, aszfaltos bekötőútján jót tudtam menni. Érdekes, hogy a közepe tájékán, fenn a gerincen, most is megvolt az a másfél méter magas földsánc, ami elrekeszti az utat! Ugyanígy volt 6 éve is!
Gyorsan kiértem a Pétervására és Eger közötti országútra, ezen ballagtam 2-300 lépést keletnek, míg elértem a bátori leágazást. Nekiindultam, aztán a Laskó-patak hídja után tértem le a Gilitkára felvezető erdőgazdasági útra. Elkészítettem az itt már megmutatott felvételt a farakásról, aztán tovább a földúton. Az első bejáráson ez is eléggé sárosnak bizonyult, de most meglepően jól járhatónak tűnt! Újra kereszteztem a patakot, aztán elkezdtem a kapaszkodást. Az utat elzáró sorompó melletti farakásnál ültem le ebédelni.
Az új rozsnakpusztai stempli
A Laskó-patak
A nyomaim jól látszanak a Gilika földútján
Viszonylag gyorsan felértem a jó dózerúton a Gilitkára, sajnos az út az irtásokat elérve már teljesen felázott, itt is cuppogósra vették a bakancsaim a figurát! Az egész fennsík egyetlen hatalmas irtásfolt, öreg erdő már csak imitt-amott, mutatóban maradt! A sár is kitartott egészen a tarvágás túlsó széléig, a Kotmány orráig, ahol beértem ismét a régi erdőbe. Innen már pár perc alatt elértem a Szarvaskő feletti mezőket.
Ösvényre térve kezdtem meg az ereszkedést a faluba, közben az idő is kijavult, itt már hétágra sütött a Nap. A gyalogút alsó vége beleveszett a dzsindzsába, egy bozótoson csak úgy toronyiránt átvágva értem el a Szarvaskőre levezető aszfaltút hajtűkanyarját. Innen pedig már kitűnő utam volt egész a faluig. Kimosakodtam a sárból az első köztéri csapnál, aztán leballagtam a faluközpontba. Betértem a 25-ös út melletti kocsmába, pecsételtem, megittam egy Borsodit, aztán kisétáltam a szomszédos buszmegállóba. Szinte azonnal jött a helyközi busz (hétköznap lévén 15-20 percenként jártak), ezzel bementem Egerbe. Ott megvártam a Pestre induló távolságit, amivel aztán egész a Stadion buszpályaudvarig mentem.
Arról már nem is beszélve hogy Siroktól a Gazos-kőig jóformán alig van látnivaló,a szakasz igazán szép része inkább az innen Kékesig tartó etap.És Sirokról indulva az maradna a végére,ráadásul akkor már nem is tudnák igazán élvezni a fáradtság miatt,csak az "érjünk már oda" feeling uralkodna. (ki mint él,úgy ítél:-) )
Mi is a Kékesről indultunk másfél éve ősszel,de még így is elfáradtunk,van benne szint úgy is bőven,viszont a legszebb részeket jobban tudtuk élvezni kékesi rajttal.
fiam panorámaképe az Oroszlánvárral...bocs hogy kicsi -telefonnal csinálta!:-O
A tracket már letöltöttem a GPS-ről, ki is műtöttem belőle a felesleges letérőket még a múlt hétvégén, de a táblázatot legkorábban is csak a hétvégére tudom megcsinálni! :-((
Kedves hörpölin, ha már ilyen jól kiveséztétek a mátrai szakaszt, fel tudnád rakni a távolság és szint adatokat bélyegzőhely-kitérőkkel a szokásos excel tábládban?
A hivatalos kiírás szerint Mátraházáról 300 m a szint fel a Kékesre (és -2 méter - de hogy ez honnan jön ki??? :-)). Tehát nem ezzel másznád meg a Kékestetőt, inkább azzal, ha mondjuk Gyöngyösről indulnál! :-) Viszont feleslegesen kifárasztod magad ezzel a hegymenettel már a kezdet kezdetén. Szerintem egyszerűbb a tetőről indulni, ahogy én is tettem &son-nal az első bejáráson!
Vasárnap kivételével van busz minden nap reggel Budapestről Kékestetőre (ez azt hiszem, a Tavaszi Széll által említett busz):
06:45 Budapest, Stadion buszpályaudvar
08:45 Kékestető, Szanatórium
Ez a busz ott tesz a pecsételőhelytől 20 lépésnyire, a csúcs pedig kb. 20 méterrel van e felett (5 perc séta). Aztán rá kell startolni a Tavaszi Széll által említett pléhkasztnira, és akkor be se kell menni Sirokra, ami itt -2 km aszfaltozást jelent! Úgyis a volt vasútállomás a hivatalos pecsételőhely. Ennyivel is könnyebb a túra!
Szóval Kékestető-Sirok vmh. túra - ez a tuti! Méghozzá szombaton, a menetrendek szerint.
1. A nagy faluból (Bp.) indultok és tömegközlekedéssel.
2. Hétvégére tervezitek a túrát.
Akkor:
6.45-kor indul az első busz Mátraházára a Stadionoktól, és 8.28-ra érkezik. Csak hétvégén 17.32-kor érkezik egy autóbusz járat Salgótarjánból Sirok vasúti megállóhelyre (vigyázat, ez a járat Sirok települést nem érinti) és indul tovább Kál-Kápolna vasútállomásra, ahonnan vonattal 20.00 óra körül érkeztek a Keletibe. Így kb. 2,5 km/h-s átlagot kell gyalogolni, ami azért nem vészes. De ahogy Hörpölin is írta: ez az OKT egy elég húzós szakasza, és nem csak a Kékes megmászása miatt, hanem mert azt követően is van szint rendesen.
A javaslatom egyetlen szépséghibája, hogy hétvégén, reggel 1/2 9-kor Mátraházán pöcsétölni szinte lehetetlen.
Nem ez az első túránk, de azért nem bíznám el magam, ezért is kérdeztem:) Extra kondi hiányában a Kékes megmászása biztosan nem szívderítő, de valahogyan izgatja a fantáziánkat.
Mindenesetre a véleményeteket mérlegelve átgondoljuk a dolgot.
Nekem kilenc és fél óra kellett hozzá (reggel fél kilenctől délután hatig), igaz nem Mátraházától indultam, hanem a tőle gyalog kb. fél órányira lévő Vörösmarty turistaházból és begyalogoltam majdnem Sirok központjáig. Közben sokat nézelődtem, fényképeztem, időnként pihengettem és 10 kilós pakkot cipeltem.
Remélem, nem ez lesz az első komolyabb túrátok, mert ide egy minimális kondíció azért kell! ;-)
Országos Kéktúra Vörösmarty th. (Mátraháza) – Sirok 2011. március 27.
Még este átállítottam a karórámon, a telefonomon és a GPS-ben az időt a nyári időszámításra, elkönyveltem magamban, hogy most 1 órával kevesebbet alhatok, szóval észben tartottam rendesen a dolgokat, csak éppen erről a turistaház gondnoka feledkezett meg! Reggel fél nyolckor, amikor lecsámborogtam a hallba, hogy megreggelizzek, még semmi mozgást nem észleltem, pár perccel később esett be a hölgy, és ekkor – dícséretére legyen mondva – sűrű mentegetődzések közepette pár perc alatt elkészítette a reggelimet, amit aztán izibe a gallér mögé hajítottam. A motyóm már össze volt készítve a szobában, ezért már csak fel kellett mennem érte és útnak is indulhattam.
A kéktúra ösvénye pont a Vörösmarty turistaháznál tér át a 24-es út jobb oldalára, ezen is marad egész Mátraházáig, csak közben leereszkedik a Nagy-Hidas-völgybe, egy fahídon keresztezi a patakot, aztán visszakapaszkodik a főútra, éppen Mátraháza határában. Vasárnap reggel lévén zárva volt a buszállomás pénztára és a posta is, de a kékestetői elágazás után az autóparkoló melletti bodegás büfék már nyitáshoz készülődtek. Odamentem a legszélsőhöz, a Csülök büféhez, itt a tulaj szívesen adott céges bélyegzést az igazolófüzetbe, ezért köszönetképpen fogyasztottam is: leküldtem a Drehert, csak hogy oldjam a Kékestető megmászása miatt bennem felgyülemlett stresszt.
Így aztán kellően ellazulva vágtam bele az emelkedőbe, az aszfaltúton magam mögött hagytam a falut, egy földúton levágtam a K- jelzéseket követve az országút egy hajtűkanyarját, és amikor újra kiértem az úthoz, már el is értem a sípálya alját. Nekiveselkedtem a kissé huplis, buckás, nem egyenletesen emelkedő pályának, és felcaplattam rajta egészen a hegytetőig. Közben folyamatosan hűlt a levegő, nem csak a növekvő magasság miatt, de az addigi verőfényes reggelt borult idő váltotta fel, a szél is feltámadt.
A Nagy-Hidas-völgyben
Mátraháza - Csülök büfé
A kékesi sípálya alján
900 méter felett megjelentek a sípályán a hófoltok, fenn a tetőn már 4-5 centis hóban gázoltam. Persze csak a pálya volt havas, még a korábbi hóágyúzások eredményeképpen, az erdőben, a fák között már egy dekányit sem láttam! Szusszantam egyet a pálya felső végén lévő akvárium-büfében (üvegfalú volt, na!), itt egy jutalom dobozos Dreher is lecsúszott, hiszen csak megmásztam hazánk legmagasabb pontját! Ezt bizonyítandó le is fényképeztem a csúcskövet, kár hogy a kép nem sikerült, így nincs bizonyítékom, hogy ott jártam!
Aztán lementem a szani portájára pecsételni. Amikor a portás kinyitotta a kis tolóablakot, hogy kiadja a stemplit, megcsapott a bentről hullámokban kiáramló meleg levegő. Már majdnem bekéredzkedtem melegedni, de tartottam magam, inkább elővettem a zsákból a kesztyűket és a sapkát, és továbbindultam. Visszatértem a tetőre, készítettem még pár képet, vettem egy kis vásárfiát, aztán elindultam lejtmenetben.
Hamar elértem az Erzsébet-sziklát és a fakeresztet, innen csak egy ugrás volt a Sas-kő emlékműve. Itt megálltam pár percre, kicsit gyönyörködtem a kilátásban, aztán ereszkedtem tovább. Megkerültem a Kis-Sas-kő tömbjét, itt találkoztam egy szembejövő tájfutóval. Kényelmes menettel értem el a Markazi-kapu nyergét, aztán ösvényen felkapaszkodtam a Mrazica-tető oldalába. A Hármashatáron pihentem meg először hosszabban, magamba toltam az ebédet, stempliztem az igazoló füzetbe, aztán nekiindultam a fűrészfogas Mátra-gerincnek.
Fel a sípályán - már látszik a cél
Kilátás a Kékestetőről
Előttem a Sas-kő
A Nagy-Szár-hegyre még egy szuszra felmentem, csak a tetőn álltam meg fújni egyet. Innen le a völgybe, a Cserepesi-nyeregbe, aztán uccu fel a Cserepes-tetőre. Itt két túrázó srác jött velem szemben, az enyémhez hasonló méretű pakkokkal, de mire tudatosult bennem, hogy ők valószínűleg Szarvaskőről indulhattak szombat reggel, már eltűntek az erdőben. Pedig megkérdezhettem volna, tudtak-e pecsételni Rozsnakpusztán, mert ott a pecsételőhelyek fóruma szerint tönkrement a stempli: levált róla a gumilap. Mindez csak azért érdekes, mert nálam volt az új, még szűz bélyegző!
A legnehezebb kaptató talán az Oroszlánvárra vezetett fel, itt már kapaszkodás közben is megálltam pár percre lihegni egyet. A csúcson aztán sziesztáztam egyet. A felhők elmentek, a Nap újra kisütött, a tavasz talán a legszebb arcát mutatta most! Aztán továbbindulva leereszkedtem a nyaktörő keleti lejtőn a Domoszlói-kapuhoz, és munkagépek által kijárt földúton kezdtem újra a hegymenetet, most fel a Jagusra. Később a nyomok kifordultak balra, egy irtásfoltra, és ösvényen értem el a tetőt. Elhaladtam a zöldre festett, tornyos vadászház mellett, aztán elkezdődtek a kerítésmászások.
Hármashatár - pecsételőhely
Visszatekintés a Kékesre és a távoli Galyatetőre az Oroszlánvárról
Hú, de meredek volt! - Visszatekintés az Oroszlánvárra a Jagus oldalából
Egy földút mellett értem be egy létrán átmászva a bekerített irtásfoltra, itt kb. 100 lépés után balra le kellett térni a keréknyomokról és ösvényen átvágni a fák helyén növekvő bozótoson. A túlsó szélén ismét kerítés és létra következett. A következő hegy a Szedrejes-tető volt a sorban, ezt is keményen megmászta a kéktúra ösvénye, túlsó oldalán a kellemes lejtmenet lendületét csak az újabb kerítések és kapuk törték meg. Feltöltöttem a vízkészletemet a bőven ömlő vizű Jóidő-kútnál, aztán rátértem az erdészeti földútra. Ez megint csak egy kellemes szakasz volt, az út kisebb hullámvasutazásokkal együtt is csak szintezett a hegyoldalban, a Remete-tetőt például meg sem mászta, csak körbejárt az oldalában!
A Selyem-rétről vágtam neki a Cseresnyés-tetőnek, közben az erdőbe belépve elhaladtam egy újnak tűnő kopjafa mellett. Szövege: „Ozsvárt Péter, élt 29 évet Amíg élünk, nem felejtünk: Barátaid”. Nem tudom, ki volt a fiatalember, de ez a kopjafa jobban illett a természetbe, mint az előző nap látott márvány sírkő. A Cseresnyés-tetőről átoldalaztam a Gazos-kőre, innen láttam meg először Sirokot és a még távoli Bükköt. Innen már kisimult az utam: gyakorlatilag megszűnt az emelkedés, szintben mentem egy jó darabig az erdőben, aztán egy kerítést követve egy irtásfolt felső peremén.
Megkezdődött a hosszú lejtő, ismét több kerítést is megmásztam létrákon, mire elértem az egyre sárosabb erdei utakon a hegyek lábát, aztán az országutat. Pecsételtem a volt siroki vasútállomáson (pecsét a kerti kapura szerelt postaládában – a kapun benyúlva belülről nyitható), aztán kiballagtam a 24-es útig, erre rátérve pedig negyedóra alatt elértem Sirokot. A szállásom a Sirok motelban volt, szerencsére könnyen megtaláltam. Elég fárasztó volt ez a nap, úgy terveztem, megvacsorázok a motel melletti vendéglőben, de zuhanyozás után már nem volt kedvem újra felöltözni, inkább megvacsoráztam a hazaiból és eltettem magam másnapra.
No, ha már így beharangoztam a túrabeszámolót, akkor írnom is kell valamit... Jöjjön akkor a túra első napja!
Országos Kéktúra Mátraverebély - Mátraháza 2011. március 26.
A múlt hétvégére nem jósoltak valami különösebben szép időt, de máskor nem tudtam sajnos szabaddá tenni magam három napra, ezért akkorra terveztem be a három napos mátrai kéktúrámat Mátraverebélytől Szarvaskőig. A tömegközlekedés nem volt valami bonyolult: szombat reggel felszálltam a Stadion buszpályaudvaron a 06:30-as ózdi buszra, ami a menetrendje szerint percnyi pontossággal, 07:59-kor tett le Mátraverebélyen a buszmegállóban.
Egy perc alatt felmálháztam, bekapcsoltam a GPS-t aztán az útkereszteződésben balra vettem az irányt, a Mátra felé. Megálltam a Vasút utca 107-nél, pecsételtem a kocsmában, aztán még egy Borsodi is leszaladt. Fél kilenc felé kaptam össze magam, hogy belevágjak a túra első napjába. Egy percre megálltam még a vasúti megálló mellett az átjárónál, a fára telepített fémstemplivel is nyomtam egyet az igazolófüzetbe, már csak a fíling miatt is!
A mezőkön átvezető keréknyom viszonylag járható volt, kezdtem reménykedni, hogy talán a sárviszonyokkal is szerencsém lesz, nem csak az időjárással, hiszen a napok óta beharangozott eső csak nem akart megjönni, bágyadt napsütésben kezdtem a túrámat. Aztán az erdőbe beérve cuppogósan sáros ösvényen indultam tovább, ami aztán kisebb kihagyásokkal az Ágasvár turistaházig kitartott! A Kőerdő-tető oldalában a nagy irtásfolton már 3-4 méteres a fiatalos, lassan már hozzákezdhetnek az első ritkításához. Ezen gyorsan átvágtam, aztán az öreg erdőben találkoztam a reggeli sziesztájukat töltő favágókkal is.
Sáros, mély keréknyomú földúton értem fel az Agyagos-tető pihenőjéhez, itt megálltam pár percre szusszanni egyet. Szép volt a kilátás az irtásfolton keresztül Nagybátonyra, bár a levegő eléggé párás volt. Rövid pihenő után folytattam a sárdagasztást fel a Csalános gerincére. Átvágtam egy vadiúj tarvágáson, aztán egy szép szabályos sírkőbe botlottam a turistaházhoz vezető végső kapaszkodó előtt. A neten megnéztem, Bócsi Andrást vállalkozót 2005-ben érte itt vadászbaleset, egy vadásztársa tíz méterről lelőtte e hely közelében. Egyéni vélemény, de a fekete márvány síremlék arany betűkkel és az elhunyt személy oválkeretes képével abszolút nem illik az erdőbe!
Csendélet Mátraverebélyen a vasúti átjáróban lévő pecsételőhelynél
Kilátás az Agyagos-tetői pihenőtől
Bócsi András síremléke a Csalánoson
Aztán nekiindultam sáros a kaptatónak, kezdetben az erdőben, aztán később egy újabb friss irtásfoltokon keresztül végig jó rálátással az Ágasvár csúcsára felértem a gerincre és néhány perc múlva megláttam az Ágasvár turistaházat is. Egy nagyobb turistacsoporttal értem el a házat, ők a P- jelzésen jöttek fel Nagybátonyból. Nagyjából levakartam a bakancsaimról a sárkoloncokat, aztán a turistaház társalgójában megittam egy 500 Ft-os sört. Utána stempliztem a ház melletti tájékoztató táblára kitelepített bélyegzővel és fél tizenkettő felé továbbindultam.
Az Ágasvár oldalában vezető ösvény nem volt sáros, könnyen járható volt, hamar elértem rajta a Szamár-kőig. Felkapaszkodtam a sziklákra, de most nem volt valami szép kilátás: egyre párásabbá vált az idő, szinte semmit sem lehetett innen látni! Épp visszatértem a kékre, amikor turistaház gondnokának a fia beelőzött. A nyomába szegődtem, de egyre nőtt köztünk a távolság. Földúton értem el Mátraszentistvánt, felballagtam a központba és a Vidróczky csárda előtt álltam csak meg, hogy stemplizhessek itt is.
Rálátás az Ágasvár csúcsára
Ágasvár: pecsételőhely és turistaház
A Vidróczky csárda és pecsételőhely
Épp elpakoltam mindent és továbbindultam a kaptatón Mátraszentlászló felé, amikor láttam, hogy jön visszafelé a nagylegény teli hátibatyuval. Szóval leküldték a boltba vásárolni! Hát igen, itt fenn a hegyek között nem egy ugrás a Sugár! Ahogy számolgattam, jó 8 km-t kell a srácnak talpalni, mire lejön ide, bevásárol, aztán hazamegy! Továbbindulva felkaptattam Szentlászlóra, átvágtam a falun aztán tovább kapaszkodtam a Piszkés-tetőre. Megálltam feleúton a pihenőnél, most is szép volt a kilátás innen a távoli Tepke-gerincre, bár a párás idő ezt is nagyrészt tönkretette!
Az obszervatórium kapujánál fordultam rá arra a széles, szinte sétányszerű gyalogútra, ami aztán egészen Galyatetőig kitartott. Közben feltámadt a szél, de olyan gyorsan, hogy mire a hegytetőre értem, a kilátóhoz, szinte már le is akart fújni a hegyről! Leballagtam szálló parkolójáig, pecsételtem a villanyoszlopra kihelyezett bélyegzővel, aztán leültem ebédelni a büfésorra. Lassú volt a kiszolgálás, elég sokat elszöszögtem itt, mire végeztem a kajálással, végül három óra felé álltam fel és indultam az utamra.
Itt most egy könnyebb szakasz következett: lejtett az út egészen a Nyirjesi erdészházakig. A hegytető alatti szintező földút rettenetesen sáros volt, de amikor ösvényre tértem, javultak az útviszonyok. Kereszteztem a galyatetői országutat, aztán ráálltam a Nyírjes-bérc jól járható erdőgazdasági útjára. Keményen kiléptem, hogy egy kicsit hozzak a tetőn ellazsált időből, de a bérc irtásfoltjáról nyíló kilátás alaposan megfogott! Egyre jobban kezdett a szél miatt kitisztulni az idő, és innen nagyon szép a kilátás a Kékesre!
Kilátás a Piszkés-tető oldalából a távoli Tepke-gerincre
Megérkezés Galyatetőre
Lefelé Galyatetőről
Aztán már gyorsan leértem az erdészházakig, stempliztem és egyből továbbindultam a házak makadámútján. A szerpentinező út kényelmesen emelkedett a Csór-hegy oldalában, de vége szakadt a henkelésnek, amikor innen rátértem a meredeken kapaszkodó ösvényre. Szusszantam egyet, amikor újra kereszteztem a galyatetői országutat, aztán kapaszkodtam tovább. Az ösvény nem mássza meg a Csór-hegyet, csak majdnem, aztán körbekerül szintezve a délkeleti oldalára. Leereszkedtem a 24-es út és a galyatetői út elágazásába, átvágtam a betonplaccon, aztán a 24-es mellett vezető ösvényen ballagtam tovább. Fél hat felé értem el a Vörösmarty turistaházat.
Még a hét közepén lefoglaltam itt a szobám, azt hittem, nagyobb lesz itt a forgalom, de mint kiderült, én voltam az egyetlen vendég azon a napon! Stempliztem a hallban a bélyegzővel, aztán felmentem a szobámba.
A hét vége felé lehetőségem volt Létavértes környékén 3 napot eltölteni, ezért még a múlt héten beszereztem az AK (és ha már az MTSZben jártam akkor a DDK-t is) füzetet.
A füzetet nézegetve Léta környékén az AK kerékpározhatónak tűnt.
Álmosdon a Kölcsey ház udvarán éppen tevékenykedtek, így gyorsan hozzájutottam a pecséthez. Ekkor jött a meglepetés, a hölgy közölte, hogy ma már kérték tőle ezt a bélyegzőt :-) Gondoltam magamban, eléggé kevesen járják az AK-t, pláne csütörtökön, és pláne ezen a részen, de a sors kiszámíthatatlan. Az említett úriembert az álmosdi csata emlékműnél utól is értem. Gyalogolt, és elmondása szerint már csak kb 10% hiányzik neki az AK-ból.
Létavértesen nem törődtem a pecsételéssel, mert hivatalos AK bélyegzőről nem volt tudomásom, egyébet meg úgyis tudtam szerezni a nap végén.
Cserekertre Álmosról végig betonút vezet, semmiképpen nem ajánlatos gyalog teljesíteni, mert a határsávon(és a már említett emlékművön) kívül semmi látnivaló nincs. Cserekerten összesen 3 embert láttam, és vagy 25 lakatlan házat... Pozitívum viszont (ami az egész túrára elmondható) hogy működött az utcai kút finom hideg vizet szolgáltatva. Cserekerten a fán a fémes bélyegző rendben, de ez az OKTnál megszokottal ellentétben betű és számkódot tartalmaz.(hála a füzet "fényes" lapjainak minden pecsételés után jóőár percet szárítani kell a lapokat).
Pocsaj felé az út beszántva, beboronálva, de szerencsére mostmég kerékpárral leküzdhető. Laponya halmon van egy geodéziai torony, így hogy a szántóföld üres volt elsétáltam, és megmászta a létesítményt. Nagyon jók a kilátások onnan.
A torony után a kék vezetése csatorna és a Berettyó partján folytatódik, természetesen a járatlanabbik oldalán :-) Vmax 10km/h volt bringával és eléggé küzdeni kellett. Pocsaj szélén (újabb kút) ér ki a jelzés, és mivel visszafelé is erre vezetett az utam a pecséttel nem törődtem, "hasítottam" tovább Kismarja felé.
Kismarján a ttt-n elmített helyen nem találtam senkit, így a pecsétet sem. Önkormányzat ajataja zárva, postát nem láttam és mivel (az időm is szorított valamint)legközelebb úgyis innen folytatom majd akkor törődök a pecsétkereséssel.
Visszafelé megkerestem a pocsaji Papa sörözőt, ott kis keresgélés után meglett a pecsét. Eléggé messze van ez így a kéktől...
Kb 40 km teljesítésével tehát megkezdtem az AK teljesítését. Ezen szakaszt kerékpárral ajánlom, valamint nyáron eléggé meleg lehet az árnyék nélküli szakaszokon.
Nyertél: A kép a bátori műútról való letérésnél készült, a Gilitkára induló földút kezdeténél!
Gondolom a festő kedvű illetőt a Gilitka hatalmas irtásfoltjai ihlették meg olyannyira, hogy erre ragadtatta magát! A felirat nyelvezetével kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy így nem biztos, hogy eljut a szöveg üzenete a fent nevezett cselekményt elkövetőkhöz.
Ebben csak az a szomorú, ha így folytatják, akkor néhány év múlva el fog tűnni az erdőgazdálkodás szóból az erdő!
Én pénteken voltam a területen: a Koldusszállás-Mogyorósbánya szakasz teljesítése volt soron.
A Bánya-hegyios semmi gond. Utána a Gerecse oldalában már szemerkélt az eső. Az üdülőnél zendített rá, majd abbahagyta. Elindultam, pár percre rá elkezdett szakadni, még jég is volt, med dörgés-villámlás. Akkor állt el, amikor beértem Pusztamarótra. A esőkabát elül védett, de a nadrágom a csurom vizes lett, majdnem combközépig felnedvesedett. Tartalék póló volt nálam, ami ugye nem kellett. Nadrág nem. :-)
Gondolkoztam is, mi legyen. A pihenőnél megvártam, amíg az ott szintén várakozó két középkorúnál idősebb hölgy távozik, majd nadrág le, legalább ne fázzak meg. A tartalék pulóverbe csomagoltam be magam, törökülésben. Kaja, csoki, majd vizes nadrág újból fel (marha voltam, hogy farmerban jöttem, a túrnadrágom 20 perc alatt megszáradt volna)... A csoki és a késztetés, hogy ott nem maradhatok, amónnyira felpörgetett, hogy rakétaként mentem Péliföld fele. Közben a nap is kisütött, 5-10 perc múlva a lábam sem fázott (beindult a belső hőtermelés?), mire Mogyoróspusztára értem, megszáradt a farmer is.
Ütközben 3 tórűzóval találkoztam: eggyel közvetlenül a Bánya-hegy előtt, a kerítésmászás környékén, egy párral pedig Péliföldszentkereszt felé a műút előtt.
Mogyorósbányán megszívtam, mert a mikrobuszos nem szólt, hogy ő a volán-járat... Szerencsémre, akit megkérdeztem, higy mi van a busszal, az éppen Tátra kocsikázott, levitt, onnan már volt buszom Dorogra.
Ma két szakaszra bontottam az utat:
Reggel Piliscsaba-Dorog, délután át busszal Mogyorósbányára, onnan vissza a kéken Dorogra (tömegközlekedéssel máshogy nem volt kivitelezhető). Szép nap volt, bár Klastromig ködben mentem. Mogyorósbányától szép napsütés, a Gete egy kicsit kemény volt a nap végén, de leküzdöttem. Dorog állomásra a pesti személyvonattal egyszerre jártunk be... Mázli.
fiam panorámaképe az Oroszlánvárral...bocs hogy kicsi -telefonnal csinálta!:-O
