Nem. Az enyémet lehet hallani. De mindenesetre általa újból kipróbálva az alternatívákat, neki ez jön be leginkább.
Tegnap kifejezetten rockosra átprogramoztam, hogy ismeretlenül is, bekapcsolás után olyan hangot hozzon. Élesebb TG modell, bugyborékolósabb, kivezéreltebb lezlieffekt, fémesebb vibrátóscanner.
Apró infó. Aki kíváncsi a Legend Live rockos hangjára, szombaton megnézheti, hallgathatja. A Lottósorsolás alkalmával az Edda 3 számot játszik el élőben. Ebből egy lesz kifejezetten orgonaalapú, Hammond szólóval is.
A technikai egyszerűség és helyszűke kedvéért színtiszta vonaljel lesz saját szimulációval.
Én azt gondolom, hogy van egy alap, amit megtanulhatsz akár egy mestertől. Aztán jön a saját intelligenciád, és saját formádra igazítod a tudásod. Attól lesz majd egyéni a játékod, vagy a festményed, és akármi más. Szerintem jók a "szakmunkás képzők" csak valaki lusta tovább gondolni a tanultakat, és azokból lesznek a zeneipari szakmunkások. Sok ilyen tehetséges zenész van világ szerte. Azok a favágók :-) Persze most nem a Vágó István zenekarára gondoltam!
De ez vhol logikus is. Minden így működik. Nem az egyetemeken fognak szorzótáblát vagy törtel való műveleteket tanítani, ott már elvárt egy minimum szint és számtalan mérnöktől hallom, nem az egyetemen szerzik meg a tényleges összegzett szintetizált tudást. Ott csak tudás téglákhoz, építőkövekhez és megmunkálási szabályokhoz jutnak, ha élhetek e hasonlattal. Abból ki hogy mit épít és mekkorát és hova, ott válik eszenciává az ismeret.
Block-squabling: szép dolog, jó dolog de ez is még csak 1db építőkő. A teljes készletét meg senki nem fogja még pénzért sem átadni a nagyok közül. Titkai nagy részét mindenki őrzi.
Csipegetni, lopkodni kell innen-onnan és zenét nagyon sokat hallgatni. A jazzisták zöme ezt csinálta, hatással voltak egymásra is.
De ha vki pl. táncolni tanul, ott is jópár iskolát, partnert kipróbál, mire verseny szinten űzheti a dolgot és valahogy ezek rendjén is vannak ebben a formában sztem.
Pont az a legnagyobb probléma szerintem hogy hangszeres zene tanítás címén jelenleg szakmunkás képzés folyik. Hogy világ trendekkel próbálják szét bombázni a maradék identitásunkat,és a intuitív gondolkodás látszatát is elkerültetni.
A hammond mesterek bemutatói/számomra/ olyanok mint a gépkezelői tanfolyamok, mutatnak valóban jó mester fogásokat, de nekem kell ezekből megérezni mi az amitől személyre szabottan ÉN vagyokEz nem egy könnyű mutatvány szép új világunkba...
Csak Matyooo-t tudom ismételni "Minden anyag elérhető a neten, épp csak az összegző, desztillált tudást nem tudod megkapni senkitől, azt a fajta tanítást, amikor valaki két mondattal tesz helyre sokéve beidegződött hibákat" Szóval nem szabad az idomítással összekeverni. Sajnos sok oktatónál viszont ez tapasztalható. De csak saját szorgalomból meg néha nehéz meglépni a következő lépcsőfokot. Egy apró trükk, egy okos tanács és máris mehetünk tovább.
Ilyen volt a beidézett Monaco-s videó. Ahol a Block-squabbling technikánál a behúzott 3 ujj, még okés volt, de hogy rásegíthetünk a hüvelykujjunk alatt kézpárnával, az zseniális. És mindjárt elkezdett kavarogni a hang, mint egy seprűzött pergőnél.
Elnézést de pont az volt a felvetés sem hogy egy hangszer köré nem lehet zenei tábort szervezni hanem pont inkább be kéne társulni másokhoz. Lamantin Jazz-tábor, Snétberger Zenei Tehetség Központ, stb... Körül kéne nézni hol lenne erre befogadás és a szponzorokat is említettem. Nélkülük sajnos a víz se folyik.
Nagy érdeklődéssel olvastam utóbbi bejegyzéseiteket.
Úgy látom, nagyon kellene, hiányzik egy illetékes elvtárs, aki anyagilag is megtámogatná az elképzeléseket, mert pénz nélkül nehezen megy. Na jó ezt mindenki tudja, de egy iskola, továbbképzés, konzi, tábor stb. nem jöhet létre csak szeretetből. Jó lenne, ha a kultúra részeként tekintenének illetékesék a Hammondra és nem csak mint perifériára.
Djuice ötlete, hogy legyen Hammond zenei tábor szerintem nem reménytelen. A szomszédom osztrák nyugdíjas idős hangszerkészítő minden nyáron a régi öreg házát kipucolja és meghív zenekarokat, zenészeket, barátokat, ismerősöket. Általában 2-3 napon át megszakítás nélkül nyomják éjjel-nappal. Sajnálatomra billentyűsök még nem voltak az elmúlt 15 év alatt.
Talán valami hasonló dolog működhetne...
Na ilyen a helyszín, egy szál Hammond nincs benne, de a hangulat mindig jó...
Persze nem lehet mindent egy példával leírni, csak onnan indultam ki, hogy zongoratanárhoz én is jártam és én is kérdeztem, aztán az is baj volt, mert azt mondta, minek akarok én mindent tudni, Ray Charles vagy Peterson is arra hallgatott amit belül hallott meg amit mástól, de mindent nem lehet egy forrásból meg az iskolában megtanulni. Ebben érzek is igazságot, de nekem meg az volt/van a bajom, hogy amit hallottam belül vagy a felvételeken azt nem tudtam ki vagy lejátszani sehogyan és ez csak egy dolog amire nem voltak tanárok hajlandóak rávezetni. (Na persze nem is a krémjénél próbáljoztam...)
Szokták mondani, a tehetség utat tör magának. Jimmy Smith jó példa erre, hogy lehet akadémia nélkül nagyot alkotni. Jó, nem kell ekkora kolosszusokhoz mérni egyből magunkat, legtöbbünknek a huszada is elég volna tudásilag és biz az érem másik oldala ezeknél a sztároknál, hogy volt piacuk, azt csinálhatták amit imádtak, abból éltek és millió zenésszel játszhattak, tanultak. Ilyen impulzusokat semmilyen tanártól meg zeneakadémiától még csak hasonló szinten se kaphatunk. Elég csak azt megnézni, hogy énekel jazzt itthon tucat énekes és hogy egy kinti feka, ahol már csak a sóhajtástól is leolvad a mikrofon. Ezeket nem lehet tanítani (utánozni se biztos hogy kellene, mégis mindenki W. Houston szinten akar egyből dalolni).
Abba már bele se mennék, Kodály hazájában szégyen szemre mennyire zeneileg alulművelt az átlag lakosság... Szóval amíg 100-ból 90-nek Lagzi Lajcsi, Nótár Mariska, Bunyós Pityu meg stb. a színvonal, addig annak az 50 érdeklődőnek nem fognak Hammond szakot nyitni, bármennyire is szeretnénk. Sőt azt mondom, ha már Matyó is felvetette, többet érnénk a "hegyhez menve" szlogennel, ha mondjuk vmelyik nyári jazz-táborhoz verődve szervezkednénk itteni érintettek jazz-orgona szekcióban és esetleg kérnénk fel külföldi orgonistákat szponzori támogatással mondjuk (amíg a LFZE pár évtizedig rágódna még a kérdésen kapuit megnyitván e műfajnak...)
Azt szintén nem remélném, hogy külön Hammond zenei tábor csak erre létrejöhetne önmagában, de betársulva másokhoz talán.
12 éve zenélek együttesekben billentyűsökön. Az alapfokú zeneiskolát általános nyolcadikos koromban elvégeztem, utána a fülemre, a youtube-ra és a zenésztársaimra hagyatkozva autodidakta módon fejlődtem. Aztán elkezdett először kicsit, utána nagyon érdekelni a jazz, a jazz-es játékmód, a forma, és kifejezéstár.
Találtam is egészen jó ingyenes oktató anyagokat, aztán fizetős udemy kurzusokat. Tök jó mindkettő, lehet fejlődni velük.
Viszont azt vettem észre, hogy munka és egyebek mellett lassan haladok, és nem tudok kitől kérdezni, pedig egyre több kérdésem fogalmazódott meg. Egy idő után pedig belebonyolódtam a harmonizálásba, elkezdtem nem érteni amit olvasok, pedig nagyon akartam.
Aztán Idén január óta zongora tanárhoz járok jazz zongorát tanulni, válaszol a kérdésekre, nem csak a fülre, hanem a hosszú idő alatt kimunkált elméletre is támaszkodunk. Így elkezdtek tisztulni azok, amik megfogalmazódtak, a helyükre pedig jött még több kérdés. Nagyon izgalmas.
Nem tartom tehetségtelennek magam, mégis eljutottam oda, ahonnan már egyedül, csak a fülre támaszkodva képtelen voltam tovább lépni.
Mondjuk valószínű alkat kérdése is, hogy kit mennyire hoz lázba a leírható elmélet, én csipázom, szeretem megérteni, és készséggé alakítani. A zenét ez alapvetően nem kell, hogy megölje. A felsős zongoratanárnőm, na ő kiölt akkor sokat.
Attól tartok a nagy vizen viz is minden valamit magára adó, akiből név is lett később, nem a jazzakadémiákon tanulta a mesterségét, hanem a fülét és előljáróit használva, hallgatva. És ez hozott eredményt is.
Ma meghallgatunk egy mély elemzéseken és doktori előtanulmányokon felépült diplomás posztavantgard zenei hablatyot, magától a zenétől is elmegy a kedvünk, hisz ezek már annak egyenes meggyalázásaival is felérnek. És ez a liberális lószar a művészeteken át az oktatást is foglyául tartja, csak hogy ne politizáljunk. Ilyen értelemben pl. Bindert is nehéz értelmezni művészetileg, de mindegy is...
Szóval hammondot tanítani kicsit még több tényező is hátráltathat "akadémiai fokon", a költőt idézve, úgyhogy marad az önképző kör, amihez a net maga az oskola szerencsére. :)
Minden anyag elérhető a neten, épp csak az összegző, disztillált tudást nem tudod megkapni senkitől, azt a fajta tanítást, amikor valaki két mondattal tesz helyre sokéve beidegződött hibákat.....De aki erre vágyik, az meg majd felkerekedik szépen, és elzarándokol ahhoz a bizonyos Hegyhez.
Én anno elmentem kint pár archoz, és volt köztük olyan, akit el tudnék képzelni akár egy mesterkurzus keretén belül is. Igazi tudósai vannak ennek a hangszernek kint, milyen kár, hogy pont ezek a nagy tudású, összegző típusú művészóriások nem olyan népszerűek itt a fórumban....
Ki merem jelenteni, hogy nálunk hiteles arc erre nincs, és ha lenne, az nem az akcsin tanítana, hanem járná a világot :D
Csak elgondolkodtam egy Hammond szakon. Ahogy a klasszikusban is van Bach-Beethoven, vagy jazzben Errol Garner-Chick Corea, úgy a Hammondban is vannak mérföldkövek. Igazából itt is vannak mérföldkövek, alap iskolák.
50-es évek: swing - Wild Bill Davis
60-as évek: bebop, funk - Jimmy Smith, Jimmy McGriff
70-es évek: rock, blues, gospel - Emerson, Eddie Howard, Cory Henry
Ezeket kellene hitelesen interpretálni igazi hangszeren. A hangszer jellegzetességeivel, speciális játéktechnikai fogásokkal. Ahogy Monaco bácsi is teszi.
Kár hogy titkos koncert volt. Ok, hallatszik taps. Egy klassz koranyári péntek délutánra szerintem jó program lett volna.
Még a videót is alig látta valaki Én lájkoltam elsőként. Azért van ez a felület, meg a fészbúkon is magyar Hammond oldalak, hogy megtalálhatók legyenek a műfaj művelői.
Megpróbálom megfüzni Gyuri urat hogy látogasson el a forumra ne csak olvasóként hanem hozzászolóként is , mert az igazság szerintem nagyon belterjessé kezd válni a dolog . Én pl örülnék mindenki aki olvas minket /sokan vannak / felraknák a zenei kisérletezéseiket és nem félnének a megitéltetéstől , mert mindenből és mindenkitől lehet tanulni csak akarni kell...
más
A SOTE tavaszi fesztiválján szeretném a zongora mellé szeretném becsempésztetni a Hammondot is , hátha felfigyelnek az illetékesek is . És nem véletlenül offolok különböző nekem tetsző zenei stilusokkal , zenei darabokkal "ismeretlen"zenészekkel mert hátha valakit inspirál a dolog és leforditja Hammondra Addig is nyitott füllel hallgatok
Ez nem egy könnyű mutatvány szép új világunkba...
