Sifoner: ruhasszekreny somogyban (helyes a valasz :)
Bakurasz, nagyon aranyos szó, jelenteset tekintve. Elteszem magamban amig nem jon egy kis poronty, aztan majd riogatom (felteve, hogy lesz kertes hazam).
Könyörgöm, félre ne érts! Nem ellentmondani, hanem hozzátenni akartam. Egyébiránt az ilyen nagymérvű módosulások eredetére kíváncsi lennék, ha valaki + akarná/tudná világítani.
Én egy olyan nótára emlékszem, amelynek ez a véhge:
"Olyan nincs, nem is volt a sifonérban."
Google-ban kerestem, 11 előfordulás van, mind fehérneműsszekrény jelentésben.
Kis Ádám
a BAKURÁSZ: fent lakik a padláson, még soha senki nem látta, de már mindenki hallotta zörögni, motozni. alsősorban a rossz gyerekeket viszi el, másodsorban szimpla házi "mumus". nekem gyerekkori emlék, talán azért olyan kedves.
Nem rossz kis eltérés. :-)
Ezzel együtt is errefelé gyakran elhangzik a "Tedd be a sifonérba, majd csinálunk bele új nyelet!" jellegű, ill hasonló tartalmú mondat faluhelyen.
Mint már említettem - igaz, sajthubával - fúrikot ismerek, ami errefelé talicska, a sifonérlomtár, sufni, a stuplival a Balaton-felvidéken tanáxottam, az ott dugó.
A pofalemez - ha hinni lehet a sokéve olvasottaknak - dagerrotípia (helyesen írtam?) portré tréfás-népies neve volt lyánykorában (magántippem: azon belül is vidéki iparvárosi eredettel).
a Pofalemez szerintem olyan tulragositasa a pofanak, mint a pofazmany. Nincs uj jelentestartalma, csak kicsit uj hangzast visz a szoba. Ha sokat haszbnaljak kesobb kaphat uj jelentest is. Szerintem.
Megvalaszolatlan szavak koze felveszem meg a "sifonér2 szot szinten somogyi.
Szoval kerdesek most(a korabbi negyre nincs tippem)
amatőr műkedvelőként néhány tájszót bevettem a mindennapi használatba, mert nagyon hangzatosak. kvíz: mik ezek?/ne szótárból, csak ha tudod./
somogy: -stupli
-bakurász
szabolcs: -furik
-ren
ja, és a somogyi nagymamám egyszer megkért, hogy öntsem ki a vizet a sáncba. ez is aranyos volt abban a helyzetben.
Sziasztok, a múltkor hallottam a "nem tetszett neki a pofalemezem" mondatot, azt hittem, pesti szleng vagy mi, de aztán pár nappal később láttam egy dokfilmet erdélyi (nem emlékszem, melyik része) bábaasszonyokról, és abban az egyik néni ugyanezt mondta (a.m. arc/kép) De honnan ered?
Így volt, amíg a modern orvostudomány ki nem sajátította a rák megnevezést a carcinoma terminus fordításaként. Idézem az 1871-es Ballagi-féle szótár definícióját az orvosi értelemben vett rákról és fenéről:
Rák, fn. .. (kórt.) csaknem gyógyíthatatlan fekély, mely folyton tovább terjed s végre halált okoz
Fene, fn. 1) az állatok testét emésztő kóranyag, máskép: rák; holt fene; farkas fene; nedves, száraz fene
Vagyis akkoriban még a rák is elsődlegesen bármifajta, nehezen gyógyuló burjánzó fekélyes megbetegedést jelentett. A fent említett farkasfene kifejezést pl. elsősorban a hólyagos sömör (herpes bullosus) megnevezésére használták. Azonban orvosi értelemben a rák fogalom máig is csak a hámsejtek rosszindulatú daganatát jelenti, melyek egy része a bőrön "száraz fene" formájában is jeletkezhetett, vi. rlgi értelemben is rák volt. (Más része azonban a testen belüli hámból indult ki, amelyek régen ismeretlen kórképek voltak, mint pl. a tüdőrák. Ezeket csak általában nyavalyának, kórságnak hívták, vagy egyes szisztémás tüneteikről evességnek, lobnak stb.)
Utóbb ez a bőrt érintő burjánzás, továbbterjedési hajlam lehetett az a motívum, ami a mai értelemben vett rákbetegségre történt névátvitel (ill. bizonyos szempontból jelentésszűkülés, pontosítás) alapját képezte. Egyébként a daganatos betegségek "felfedezése" nem is olyan rég történt: a daganat "szabatos" orvosi latin megnevezését, a neoplazmát 1864-ben alkották meg. A rák 'terjedő bőrbetegség' -> 'rosszindulatú hámsejtdaganat' jelentésváltozás nem csak a magyart érintette, sőt a magyar ebben is idegen mintákat követett. A rák ui. a latin cancer nevű tünet régi fordításaként egész Európában valamiféle, helyenként változó tartalmú kiütéses, daganatos, fekélyes bőrbetegséget jelentett, és az asszociáció elsőként az akkori nyugat-európai orvosi centrumokban jött létre, melyet a többi orvosi szaknyelv is átvett. (De láttuk, 1871-ben még a Ballagi-féle magyar általános szótárba még nem hatolt el, ugyanakkor az 1893-1897 között készült Pallas Nagy Lexikonába már bekerült.)
Így, ha egy középkori topikba írtad, hogy a fene voltaképp a rák megfelelője, akkor nem tévedtél sokat. Persze csak akkor, ha a kora középkort nem számítjuk, ui. betegségnévként a fene első adata csak 1538-ból való.
Nem lehet, hogy a "fészkes fene" egyszerű alliteráció, amely csak cifrábbá teszi a káromlást; és nem áll a háttérben sem toportyánüreg, sem endémiás góc? (vö. még francos frászkarika, radai rosseb)
--------
Volt szó arról, hogy a "fene" betegséget is jelent (azzal együtt, hogy eredeti jelentése 'vad, irtóztató, rettenetes, bősz' volt). Nos, ez nem egy orvosilag meghatározott diagnózis, hanem bármely gennyes sebbel, keléssel, üszöggel jelentkező kórkép neve lehet(ett) elsősorban állatok vonatkozásában (tehát a tbc nem). Egy specializált összetétele, a "lépfene" a modern orvosi nyelv része is lett a "anthrax" magyarításaként ("lépfene" = a lép megnagyobbodásával és megfeketedő vizenyős hólyagok megjelenésével járó betegség), a bőrlépfenének egyébként volt egy másik népi megnevezése: pokolvar. De ez utóbbi is jelenthetett minden fekete heggel gyógyuló bullát.
Kedves ezmarcsak!
A fene eredeti jelentése a vadállat jelzője (fogát fenő). Ennek alapján a fészkes fene érzésem szerint a réti farkas. Arany írja a Toldiban:
Egy helyütt a zsombék csak lesüpped véle:
Réti farkas fészke volt épen alatta, ...
A fene egy betegseg neve volt az alfoldon. Nem tudom pontosan melyike, nekem a nagyszuleim magyaraztak el egyszer. Szoval a feszkes fene azt jelenti, hogy ha a betegseg egyszer megkapta valaki, gyorsan tovabbadta masoknak, így az befeszkelte magat a csaladba, kornyezetbe. Sejtesem szerint es a magyaraztat szerint akar a tudovesz, alias tbc is lehetne.
Most csak futólag tudok olvasni, így egy rövid: Stohl András úgy jön ide, hogy a fél ország Stohl Buciként emlegeti. Nem akart valami nagyon komoly lenni a felvetése.
> Nekem az [a kenyérvég] nagyon hivatalos nyelvinek tűnik; de ezt már írtam.
Megkövezel vagy sem, de gyermekkoromból én nem emlékszem semmi különleges nevére, bár utánagondolva inkább "csücsök"-nek hívtuk, kevesebbszer "vég"-nek. Én a "sercli"-t később tanultam meg, a "buci" viszont a feleségemtől jött.
Mifelénk háromkilós köralakú kenyerek dívtak: ezeknek elviekben "végtelen" csücske volt, talán emiatt nem volt a serclinek külön neve :-). Ezt azért is említem, mert a suto által említett "durca" nálunk nem a kenyérvég, hanem ennek a kenyérfajtának a tetején lévő magas taraj neve volt. Ez utóbbit máshol hívják "gyürke"-nek is.
---------
> Hogy Stohl Andrásról ne feledkezzünk meg!
Ez a Stohl az a Stohl, aki a csigakettesen van? Mást ui. nem ismerek, de emezt meg nem értem, hogy kerül az asztalra...
---------
> Mindig is furcsálltam viszont az olyan homonimákat, amelyek relatíve közeli szemantikai tartományban működtek.
Végülis a "buci" összes jelentéséhez társítható a domború külső felszín: a zsemléhez, a kenyérvéghez, és a fejtetőhöz is. Emiatt lehet, hogy valójában poliszémiával van dolgunk.
---------
> Csak az egyiknek a szótár a ’csónak; hajó’, a másiknak pedig a ’hajó; csónak’ jelentést adja. Ez nekem már magas.
Ez a "fune" (összetételekben "funa-") szó lehet. Véleményem szerint ez nem homoníma, pusztán két kínai írásjelnek azonos a japán ("kun-on") olvasata, de az eredeti kínai ("go-on" v. "kan-on") olvasatuk eltér, mert a kínai megkülönböztette a kisebb folyami csónakot a nagyobb tengerjáró hajóktól. A jelek szemantikus közeledése éppen annak hatása, hogy a japánban ez a különbség eredetileg nem létezett.
* A 'csónak; hajó' jelentés kínai olvasata "sú". Ezt a szót a tradícionálisan 137-es szám alatt nyilvántartott "fune-hen" nevű gyökjel jelöli. Viszonylag kevés szóösszetételben szerepel, ritkán használt.
* A 'hajó; csónak' jelentés kínai olvasata "szen". A jele összett: baloldalt a fenti "fune-hen" karakter, jobboldalt pedig egy tatfelépítményre, árbócra utaló jelrészlet. A szóösszetételek többségében ez a kandzsi jelöli a hajózást, sőt a japán "fune" hangalak elsősorban ehhez a jelhez társul. Így ha csónakról van szó, akkor inkább vagy a "kobune" 'kis hajó' (42. "só" 'kicsi' + 137. "fune-hen") szóösszetételt, vagy az angolból átvett "bóto" szót használják, mint a fenti "fune-hen"-t önmagában.
* Ide tartozik még a "haku" kínai olvasatú '(hosszújáratú) hajó' értelmű jel is, melynek nincs japán olvasata, mivel csak összetételekben szerepel. Ennek összetett karaktere baloldalt a "fune-hen"-ből, jobboldalt pedig a japánul "shiro(i)"-nak, kínaiul "haku"-nak olvasandó 'fehér, tiszta' jelentésű 106. gyökjelből áll. Van 'külföldi' jelentése is, minthogy a külföldi áruk távolsági hajókkal érkeztek.
A fentiekhez hasonló zavart érzékelhetnek azon nyelvek beszélői, amelyek nem latin betűkkel, vagy fonetikusan írják át a görög-latin műveltségi szavakat: a disz- előtag 'rossz'-at jelent mind a diszfunkció, mind a diszlokáció szóban, de az előbbiben a görög dys- 'hibás, zavart' elem, az utóbbiban a latin dis- 'szét, kettőbe' tag található.