Nagyobb baj, hogy tkp. tényleg nem tudni, hogy miért kapjuk ezt az eszement mennyiségű gólt. Ugye a múlt héten elmeszelték Boát, most az őt helyettesítő Süléről kaptunk két gólt.
A másodikban a legelején tényleg volt az a nagyon nagy helyzete a Mainznak a 3:0-hoz, de utána tényleg semmi gond nem volt már, szóval szerintem a védelem része is megoldódott a meccsnek, Davies is feljavult.
Amikor megláttam a kezdőt, akkor az első gondolatom az volt, hogy vajon miért kell játszatni az Alaba-Boa-Toli hármast. A teljesítménye egyiknek sem kiemelkedő, és jó eséllyel lépni fognak nyáron. Őket már csak rotációban játszatnám. Ott van Lucas és Süle, majd ha őket pihenetetni kell, akkor jöhet Alaba meg Boa.
Gnabry kezd aggasztó lenni, nagyon homály, amit művel hónapok óta, lassan Musiala beelőzi rangsorban.
Nem nagyon tudom, hogy mit lehet erre a tegnapi produkcióra mondani. A második félidőben is az ég mentett meg minket vagy két góltól, tehát az nem igaz, hogy a szünetbeni cserék minden problémát megoldottak hátul.
Viszont az, hogy 20 perc alatt ekkorát fordít a csapat, miközben az első félidő nagy részében a komplett támadószekció full értékelhetetlen teljesítményt nyújt, eléggé ahhoz a gyanúhoz vezet, hogy egyszerűen nem vesszük elég komolyan ezeket a meccseket. Mondjuk ha egy csapatnak 5-öt verünk huszonvalahány perc jó játékkal, akkor ez emberileg érthető is. Csak épp nehéz rá taktikailag mit mondani...
Az tény, hogy most már a legbötébb ellenfelek is kiismerték annak az ellenszerét, hogy amikor Davies fenn van, akkor Alabára kell állítani a legerősebbet, Boatengre a leggyorsabbat, s Pavard-t pedig kb. bárki megveri. Ezzel együtt a második kapott gólunk: rögzített helyzet a kaputól alapvetően megnyugtatóan távolról, no ez új...
De hát elöl is mi volt... Amit a Tolisso-Gnabry páros leművelt az egész meccsen...
Teljesen jól látjátok mindketten. Mindösszesen azt ecseteltem, hogy hiába voltunk jobbak a második félidőben ez kézzel fogható eredményt nem hozott és az utolsó pillanatban némi szerencsével nyertünk. Ez nem von le semmit az őszi eredményekből mert az előző szezon utána pihenés nélkül ezt végignyomni emberfeletti volt.
Az első félidőben nem találtuk a ritmust a csodálatos Alaba/Coco párossal, de a Leverkusen a gólon kívül nem tudott helyzetet kialakítani, és az a gól volt sem igazán helyzet, Schick kb élete lövését produkálta. A második félidőben meg simán jobbak voltunk, lőhettünk volna párat, míg a Leverkusen legnagyobb lehetősége az volt, hogy Diaby beadásáról egy méterrel lemaradt Alario (ilyenből nekünk is volt nem egy). Az xg sem véletlenül lett 1,4:0,3 javunkra. A tegnapi egy teljesen megérdemelt győzelem volt, nem feltétlenül kellett volna a 93. percig várni, hogy eldöntsük. Kimmo és Musi beállása után kb. már egyértelmű volt, hogy ha valaki nyer, az mi leszünk.
Sané cseréjét most magyarázhatja Hansi, és persze logikus is, amit mond, de hosszútávon nem tudom, hogy ez mennyire volt jó ötlet.
Nézhetjük bárhonnan, de a vége az hogy az első félidőben a Leverkusen dominált, a másodikban pedig mi. Lőhettek volna ők is többet és mi is. A meccs egál közeli volt és mindkét fél megnyerhette volna. Tavaly Münchenben ők nyertek úgy hogy tényleg közük nem volt a meccshez csak orbitális mákjuk volt. Azt sem kellett magyarázni és ezt meg pláne nem. Ahogy a kommentátor is mondta (kivételesen nem az agyhalott faragó volt az), egy klassziscsapatnál amikor fáradtak és nem megy akkor is képesek hozni a fontos meccseket. Ez a Bayern pedig minden gyengéjével ilyen. Ezt 2020-ban bebizonyította.
Akkor még a többi "apróságról" nem ejtettél szót. Irdatlan a kondija és a teherbírása, hajlandó és képes is védekezni. De ahogy írtad a szerénysége és a játék iránti alázata teszi igazán naggyá. Beírta magát a Bayern történelemkönyvébe a legnagyobbak közé.
Mivel elég vén vagyok, ezért még láttam fénykorában is focizni a nemzet bombázóját, a Gerd Müllert.
Káprázatosan gólérzékeny volt. Ha hozzá került a labda, akkor vagy belőtte, vagy visszaadta annak, akitől kapta. Mást ugyanis nem is tudott. De minek is! Ez pont elég volt a Bayernben, mivel támadást szövögetni, focikázni ott volt még a pályán kilenc kiváló mezőnyjátékos.
A Lewandowski egészen más! Legalább annyira gólérzékeny, mint a Gerd Müller volt, de amellett ügyesen bánik a labdával, lát a pályán - szórja a gólpasszokat - és iszonyúan gyors.
Ja és önzetlen. Ma is több labdát letett a társaknak, pedig ellőhette volna és senki nem szólhatott volna érte. De ez a lengyel csatár egy zseni. A Bayern valódi bombázója. És a lengyeleké!
Nem a kaput eltaláló a perdöntő. A Bayer legnagyobb helyzete az volt a második félidőben, amikor Diaby beadása elzúgott a kapu előtt, s Alario lemaradt róla néhány centivel. De ha az ilyen helyzeteket is megnézed, akkor ilyenből is 1:3 vagy 1:4 volt a javunkra. Totál mákos gólt értünk el a legutolsó percben, de a helyzet az, hogy érett ez a találat, s az lett volna a meglepő (bár nem hihetetlen vagy lehetetlen), ha az ellenfél rúgta volna.
