Ha az egész mágnes vezető anyagból van, akkor bohóckodhatunk a lesöntöléssel.
Technikai okok miatt ne a kerületen mérjünk. Ott már nem feltétlenül tengely irányú a mágneses mező. Főleg nem a henger palástján. Mérjünk csak szépen a korong homloklapján, valahol fél sugár távolságban a közepétől.
Nekem továbbra is az a gyanúm, hogy lesz mérhető feszültésg. Mivel a két pont sebességvektora másfelé mutat.
Vagyis a kerék tojássá lapulásának megfelel az E és B mező változása.
Nem kedvelem az ilyen logikai bakugrásokat. Van egy pontos matematikai modell, miért nem azt tanulmányozod? Ha rendesen megérted, abban is működni fog az intuíciód.
Csak úgy megsúgom, hogy egy jó hangszóró tekercse a kivezérelhetőség határán belül nem szabad, hogy kilépjen a homogén mágneses részből. Különben elkezd jelentősen torzítani. De a lényeg most, hogy ott mozog.
mmormota, aki nagyon tudományosan és folyton a Maxwellel takarózva adja elő magát legvégül fogja belátni (ha egyáltalán sikerül neki belátni) egyszerű tévedését (de lehet megint majd egyszerűen elsunnyog csak :D).
Na éppen ezért vagyok kiakadva a fizikatanárokra, mint Dgy, Hraskó, (őket követő ifjú G.Á), H.Károly, stb... Mert az előadott, írásokban és videókban rögzített egy-egy hibás elgondolásuk ennyire rögzülten megtéveszti a faagyú érdeklődőket.
#Na itt van a kutyád elásva. Te azt képzeled hibásan, hogy csak a mintázat teszi az erővonalakat.
Nem erővonalas modellt használok, hanem vektormezőt. Maxwell modelljét.
Gondolj csak bele egy akkora mozgó mágnesbe, amelynek terében egy kis vezetékdarab közel homogén teret észlel. Ekkor nem mozog a mintázatnak ez a része éppen úgy, mintha állna a mágnes, de ekkor mégis indukál feszültséget. A te elképzelésed ellentmond ennek.
Nem mond ellent. Nézd meg a fejtörő megoldását. Ilyenkor nem a B mező, hanem az E mező hozza létre a feszültséget. Ez a szép az relativisztikus elektrodinamikában. Az egységes EM mező más E és B mezőként nyilvánul meg.
"Ez tévedés! A szabad elektron elmozdul, mert (v x B) hat rá. Ez homogén esetben is fellép."
A két jelenség (az indukció és a Lorentz-erő) szerintem ugyanonnan fakad, csak más-más nézőpontból. Nem véletlenül jön ki azonos eredmény. (A mozgási indukció pl. levezethető a Lorentz-erőből is).
Nem tudhatod, hogy végtelen, homogén mágneses mezőben fellép-e akármelyik, mert ilyen mező nem létezik, és nem lehet létrehozni. Szerintem nem lép fel, mert ha a mező valóban végtelen és homogén, akkor a mozgása, vagy az ahhoz képesti mozgás egyszerűen nem állapítható meg.
Igen, itt is fellép tojássá lapulás, de ez már csak a relativisztikus korrekciókban lelhető fel. Itt most a fénysebességhez képest kis sebességekről, valamint annak lassú változásáról van szó, tehát ezek a korrekciók most elhanyagolhatók.
>A mágnesezettség szimmetriatengelye körül forgó mágnes mezeje pedig egy konstans, nem mozgó mintázatot rajzol ki. Ha kivágsz a mágnesből egy kis darabkát, és csak annak a mezőjét nézed, az egy körbe mozgó mintát rajzol ki. A sok kis darab együtt pedig már egy konstans, nem mozgó minta.
#Na itt van a kutyád elásva. Te azt képzeled hibásan, hogy csak a mintázat teszi az erővonalakat. De nem! Az erővonalak képviselik a létrehozó mágnesdarab mozgását is(!!) Persze ha az több ilyen darabtól származnak, akkor nem biztos, hogy egyértelmű, hogy melyik mozgását képviselik. Sőt, ekkor önmagukban a mágneses erővonalak már nem képesek erre, vagy csak valamennyire, ha van olyan mágnesdarab, amitől nagyrészt származnak. Az éppen egyformán mozgó ilyen mágnesdarabok egyesítve vehetők.
Gondolj csak bele egy akkora mozgó mágnesbe, amelynek terében egy kis vezetékdarab közel homogén teret észlel. Ekkor nem mozog a mintázatnak ez a része éppen úgy, mintha állna a mágnes, de ekkor mégis indukál feszültséget. A te elképzelésed ellentmond ennek.
"az A és C pontban időben változó mágneses mező nem csak az A és a C pontban gerjeszt feszültséget, hanem a tér minden pontjában (zöld görbék)."
Kombináljuk ezt össze mmormota forgási transzformációjával, amit a vezetékre alkalmazott.
Megismétlem, hogy a mágnes a saját vonatkoztatási rendszerében ad tisztán mágneses mezőt. A forgó mágnes bármelyik pontjához képest a többi pontját transzformálni kell.
Mondok erre egy elvégezhető kísérletet. Ragasszunk a forgó mágnesre egy darab drótot, de ne sugár irányban, hanem szelőként. És csináljunk két csúszó érintkezőt, amelyek forgás közben egy pillanatra érintkeznek a drótunkkal. Fejtörő: fogunk feszültséget mérni, amikor záródik az áramkör? És ha igen, ez függ a forgási iránytól?
A végtelen mező nem megy sehová. A mágnes befolyásolja a mező egyes pontjain a vektorok értékeit. Ha mozgatod a mágnest, akkor ezek az értékek változnak meg. A mintázat persze kirajzolja a mágnes mozgását.
Ami fontos, az az, hogy nem ilyen bölcsész elmélkedés számít, hogy akkor most mozog vagy nem mozog. A Maxwell modell pontos használati utasítást ad. Megmondja, milyen egyenletekben mi szerepel.
A vektorok értékei mint v(r,t) szerepelnek benne, és ezek parciális differenciálhányadosai.
Olyan, hogy "vektorok mozgása", pedig értelmetlen és nincs hová beírni. Ez a modell ilyen.
A kérdés ugye az, hogy egy homogén mágneses tér miért gerjeszt elektromotoros erőt, ha egy irányban mozgatjuk, és miért nem, ha forgatjuk.
Vegyünk egy "kvázi" homogén mágneses mezőt, és valahol a közepe táján egy álló elektront. (B pont)
Ha ezt a mezőt (a mágnessel együtt) elkezdjük lefelé mozgatni, akkor a B az elektron környékén nem változik (tekinthetjük úgy, hogy nem változik, mert olyan nagy a mágnes, és olyan pici az elektron). Magától ettől a B-től tehát nem fog indukálódni semmiféle feszültség az elektron helyén.
Na de a mező nem homogén a végtelenségig. A mágnes mozgatása során az A pontban csökken az indukció, a C pontban pedig növekszik.
Hogy mi köze ennek a B ponthoz?
Hát az, hogy az A és C pontban időben változó mágneses mező nem csak az A és a C pontban gerjeszt feszültséget, hanem a tér minden pontjában (zöld görbék). Többek közt a B pontban is. Méghozzá azonos irányút. És ez fogja mozgásba hozni a B pontbeli elektront (ez indukál feszültséget a B pontban).
Ha a mező a végtelenségig homogén lenne, akkor nem jönne létre elektormotoros erő. Na de akkor azt sem tudnánk megmondani, hogy egyáltalán mozog-e (most az atomi szintű egyenetlenségektől tekintsünk el, mert nem az a lényeg).
Szóval szerintem ha egy töltés (vagy vezető, vagy csak egy darab fiktív görbe) egy mágneses mező homogén részében van, és a teljes mágneses mező elmozdul valamilyen irányban, akkor az elektromotors erőt NEM a homogén térrész gerjeszti, hanem a távolabb eső (és mindig létező) inhomogén térrészben létrejött változások.
Forgás esetén nyilván semmi változás nincs a tér semelyik pontjában, ezért olyankor nem lép fel gerjesztett elektromotoros erő sem.
Tehát te azt nem vitatod, hogy forgáskor a mágnes nem forgatja magával a mágneses mezejét.
Ellenben azt vitatod, hogy haladó mozgáskor a mágnes magával viszi a mágneses mezejét. Azt mondod, hogy nem viszi magával. Annak ellenére, hogy a vasreszelékes kísérlet során az elmozdított mágnes viszi magával a mintázatot, tehát szemmel látható, hogy a mező követi a mágnest.
Az erővonalak nem valóságosak, ebben egyetértünk. De a mező sem valóságos szerinted?
Ha a mágnest elviszed a szoba bal sarkába, akkor a mező hol lesz? A szoba bal sarkában.
Ha a mágnest átviszed a szoba jobb sarkába, akkor a mező hol lesz? A szoba jobb sarkában.
És ahogyan hurcolod a mágnest, a mező mindig ott lesz, ahol a mágnes van.
Miért nem forgatja a mágnes a saját mágneses mezejét, ha haladó mozgáskor meg magával viszi?
Erre egyszer már részletesen válaszoltam. Egy vektormezőben nem mozognak a vektorok. Időfüggésük persze lehet. Az időfüggő vektorok pedig adott esetben kirajzolhatnak egy mozgó mintázatot.
Haladó mozgást végző mágnes B mezője egy mozgó mintázatot rajzol ki.
A mágnesezettség szimmetriatengelye körül forgó mágnes mezeje pedig egy konstans, nem mozgó mintázatot rajzol ki. Ha kivágsz a mágnesből egy kis darabkát, és csak annak a mezőjét nézed, az egy körbe mozgó mintát rajzol ki. A sok kis darab együtt pedig már egy konstans, nem mozgó minta.
Az eredő B mező számára közömbös, hogy a tér egy adott pontján éppen melyik darabka tartózkodik, ha az ugyanolyan mágnesezettségű, mint a másik.
Ebben élesen különbözik a vektormező modell a mozgó erővonalas elképzeléstől.
Ezek szerint az elektromos mező is valamiféle térgörbület?
Az elektromágneses tér nem térgörbület, de a téridővel együtt görbül, mint minden más, ami a téridőben van. Az elektromágneses tér meghatározására elegendő minden téridő pontban négy szám, amiből három alkotja a vektorpotenciált, egy a skalár potenciál. Bár a komponensek száma nem csökkenthető jobban, bizonyos értelemben ez is túlhatározza a mezőt, mivel bizonyos transzformációkat elvisel, amitől a mező fizikai tulajdonságai nem változnak. Származtathatók e négy számból az elektromos tér, és a mágneses tér 3D vektorai, amely így már hat szám, tehát ez még inkább túlhatározott, mint a négy számjegyes megadás. Az áltrellel való összefüggése abból is kitűnik, hogy a szomszédos pontok kapcsolata kizárólag c sebességű folytonos terjedéssel valósul meg mindkét elméletben.
Viszont az több dimenzióban van, mert a tér egy adott pontjában el is tud fordulni a mágneses és elektromos sajátvektorok között.
