tényleg, ha már itt tartunk, kell erre a 20 km-es túrára 10 óra?
valami helyi ember fog minket felvezetni valahova és vele már meg van beszélve az időpont? vagy csak magunkkal kell dűlőre jutni?
ha mindenki másnak jó, ám legyen, de nekem kicsit túlzásnak tűnik 7-kor indulni mikor 16:20-kor megy le a Nap ami után még fél óráig simán lehet látni (de a túra vége úgyis valami makadám jellegű út lesz amin a piros bicikli jel van Szögligetig, nem?)
Nem én vagyok a legrutinosabb túrázó, eddig max. 5 napot mentem egyben, de a javaslatom: pakold össze amit gondolsz, hogy szükséged lesz rá, még a nyári túra előtt menj vele 3 napot egyben, és ami a végén a zsákban marad, az lesz az igazi...A többit úgyis eldobálod útközben! Ha jól sejtem, sátorral tervezed, de szerintem 2-3 naponta legalább iktassatok be egy rendes szállást, lehetőleg helybeni étkezéssel, fürdőszobával. Vannak olyan részei a kéktúrának, ahol még bolt sincs a településen, ott a szállásadók beszerzik Neked, amire szükséged van, de ezt persze mindenhol le kell szervezni. Olvass sok-sok túrabeszámolót, onnan sok mindent megtudhatsz...
Mivel nem találtam vándortúrás topicot, én meg nem nyithatok topicot, ide teszem fel kérdésemet. Nem ez lesz az első, sorban jönnek majd, a válaszok mennyiségétől függően. A kérdések oka egy mondatban: a nyáron, kb másfél hónap alatt, elejétől a végéig be szeretnénk járni az OKT-t (ennyi szabadidőnk lesz a nyáron).
Első kérdés tehát: milyen kajákat vinnétek/szoktok vinni egy vándortáborba? Ami most fontos kritérium:
- az otthonról hozott ételnek sokáig eltarthatónak, energiadúsnak és nem túl nagy helyigényűnek kell lennie
- útközben is szeretnénk az eddiginél változatosabb melegkaját enni, minél kevesebb kajáldával, sok gázfőzős és tábortüzes kajával. Kritériumok: könnyen beszerezhető, olcsó alapanyag, el lehessen készíteni a kemping gázfőzőn vagy tábortűzön egy kb fél l-es bögrében, energiadús legyen.
Köszönöm a válaszod! Időközben már megvolt a csörtém most ismét egy magát Ügyeletesnek nevező valakivel.
Részemről a dolog lezárva és magamban elraktároztam, hogy nem véletlenül tartunk ott ahol...
Papolhatunk szemléletváltásról, de sajnos még mindig ott tartunk, hogy a Győzike show szintjén próbáljuk meg eladni magunkat.
Hogy ezt a fejekben hogy lehet összehozni RP szellemiségével, még nem igazán látom át.
Na mindegy.
Hétvége: tudtommal 11 ember megy és 14 hely van, úgyhogy még hárman jöhetnek nyugodtan. Balázs, hallod? Illetve olvasod? Ti ketten még simán befértek! ;-)
Én nem hallgatnék, de mások nem akarják teleszórni a topikot a szervezési részletekkel. :)
Szóval szállás van, azemberek egy része lennmarad vasárnapig (ha már olyan messze mentünk), ez részünkről némi lájtos geoládázást, környéknézegetést jelent másnap.
Igény esetén (meg hogy a Tengerszem korán zár), Oláhtamás és b. neje és én hajlandók vagyunk közös főzést szervezni építő jelleggel a Garanban (akár mindkét este).
Mindemellett cipőkanállal, és kevés holmival de egy 5. ember befér még hozzánk péntek esti oda, vas. délutáni visszaútra. Egyéni vasárnapi programhoz logisztika megbeszélhető (pl. kéktúrázni akar Putnokig, akkor felvesszük Putnokon megbeszélt időpontban)
Lehet, hogy lemaradtam egy strófával, de most mi a nagy helyzet a hétvégi túrával kapcsolatban? Nagyon hallgat itt mindenki! Történt közben valami ezzel kapcsolatban? Megvan a szállás? Kinek kell majd fizetni? Mennyit?
A lefeleutam úgy néz ki, hogy rendben van, Remélemilyennicknincs levisz majd, de vissza én is szombat délután/este jönnék, másokhoz hasonlóan. Visztula, van még szabad hely az autódban a visszaútra?
Szerintem ezt ott a túrán, egy jóféle sör mellett lehetne velük megbeszélni. Csak jelezd előre hogy söröznél velük :-)
Nagyon ráhatni én senkire sem tudok (milyen jogon is tenném), de azt forszírozom, hogy egy túrakiírás ne rejtvény és pszichológia feladvány legyen (-> mit gondol ő, ha ezt írja, mit gondol rólam, ha amazt írom és társai).
Hm, azt hiszem most elkezdem magam alatt vágni a fát, de nem érdekel.
KVTE - lécci akik szervezik az OKT in memoriam túrát, amit hirdettél, nos igencsak fiatal titánok lehetnek. (Titán= Ti tán tudtok velük kezdeni valamit én nem biztos)
Az általad belinkelt hirdetményben szó esett szállásról valamint arról, hogy idézem nagyjából: reggeli és vacsorázási lehetőség egy közeli étteremben.
Nos fellelkesülve elküldtem jelentkezésemet. Amire dícséretes módon atomgyorsan jött egy válasz egy magát hivatalosan csak
"ügyeletes"-nek nevező valaki írt. Sajnos az ops rendszere nem volt kompatibilis az enyémmel, emiatt a levele tele volt az ékezetes betűk helyén sok minden balgasággal.
Finoman megkértem, hogy egy másik e-mail címre küldje el újra, hogy el tudjam olvasni, mit szándékozik kérni tőlem.
A levél - le a kalappal - ismét atom gyorsan jött, ekkor már KG-től aki újra elküldte a kérdéseket majd a levél végén:
"Az étkezésről nem nyilatkoztál!"
Azt most hagyjuk, hogy a fiatalemberrel soha az életben nem találkoztam személyesen és kvázi pertut sem ittunk. Mindegy, fogjuk rá, hogy sporttárs.
Az már érdekes, hogy a kiírásban csak mint lehetőség volt megjelenítve a helyi étterem, nem volt szó arról, hogy külön jelentkezni kell brékfasztra avagy szupé-ra, ergo ezt nekem honnan kellett volna tudnom?
Miután visszakérdeztem, hogy mit kellene az étkezéssel kapcsolatban nyilatkoznom egy bizonyos Kata reagált eképpen:
"Akarsz reggelit vagy vacsorát vagy sem?" Ennyi. Pont.
Nos egy amerikai lelkész jutott eszembe, aki azt mondá egyszer: " szónoklataim olyan tömörek és velősek, mint a szamár vesszeje!"
Szerintem nem vagyok túl érzékeny ha úgy gondolom, kb lehetne ezt szebben, finomabban, ne adj isten talán ama rég elfeledett táncz és illemtan szerint intézni, nem?
Ha lehet akkor a nagy megújulás és túrázás vonzóvá tétele projektbe bele lehetne tenni egy EOK kommunikációs tréninget is.
idézem BHG topiktársunkat (akinek terepi memóriáját, talán egy-két évtizeden belül érheti utol szakértői becslés alapján az internet:) a Túrák a Gödöllői Dombvidéken topikból:
"Igen, az a Hévízgyörk 50-35-20-10 teljesítménytúrák jelzése. A kör az 50-es, a háromszög a 35, a négyszög a 20 km-es táv útvonalának jelzése, ha jól tudom"
Tisztul_A_Visztula: a nyíregyházi összeköthető lesz egy kisvasutazással (ha esetleg valami különvonat megy még majd rajta), a tiszaszigeti az ország legmélyebb pontjának felkeresésével, a lábodi pedig a Somogyszob-Nagyatád vasútvonal beutazásával. Köszönöm a tippeket! :)
"Ezek is turistajelzések lennének? Megnéztem a turistautak.hu-n, az nem jelzi ezeket."
Valóban nem jelzi semmi, először azt gondoltam, hogy a fakitermelők céljait szolgálják. Ám volt, hogy néha nyíl is volt festve hozzájuk, többször elváltak a kéktől, aztán visszacsatlakoztak, arra gondoltam, hogy esetleg vadászoknak lehet valamiféle irányadó jelzés. (A Gethe-féle útleírást most néztem meg, az is tájékoztat különböző fehér síkidomokról, tehát már egy ideje megvannak.)
"A vérnyomokat követve nem akadtatok rá az áldozatra?"
Nem, a vérpettyek elkanyarodtak dél felé, amikor kiléptünk az erdészet zárt területéről.
Azoknak a fehér alapon fehér pötty és fehér háromszög jelzéseknek a kinézetén sokáig gondolkodtam, aztán megnéztem a képeket. Most már látom, ezek egyszerű fehér háromszög és pötty jelzések... :-) Ezek is turistajelzések lennének? Megnéztem a turistautak.hu-n, az nem jelzi ezeket.
A vérnyomokat követve nem akadtatok rá az áldozatra?
Sziasztok! Ez is Kéktúra volt, csak amolyan rövidke, éppúgy, mint a beszámoló:
Gödöllői Kék
Bevallom, hogy a tárgybéli túramozgalomnak a kinyomtatott, összetűzött, használatra kész igazolólapját már körülbelül öt éve tervezem rendeltetésszerűen felhasználni, de a gonosz körülmények (lusta dög vagyok) eleddig hátráltattak abban, hogy akár egyedül, akár az eddig a mozgalmazás iránt csekély érdeklődést tanúsító Kerek repkény társaságában bejárjam ezen útvonalat. Tehát: előkotortam a dossziéból a háromlapos igazolófüzetkét és készítettünk egy alkalmas helyen egy alkalmas fénymásolatot róla. Miért háromlapos? Mert annak idején a nyomtatópatron az útleírás kinyomtatása előtt adta be a kulcsot. Miért nem nyomtattunk most? Mert elfelejtettük.
Az már csak a rengeteg eszünknek köszönhető, hogy szombat (2011.01.08.) reggel 6:10-kor térkép és szöveges leírás nélkül szállunk le a nagy, piros villamosról Gödöllő-Állami Telepek megállóhelyen.
Mit tehet ilyenkor az ember? A visszautazás nem opció, megkérdezni szintén nem lehet senkitől, hiába fogad a gépgyár őrkutyája kitörő lelkesedéssel. A mentőötlet az, hogy megvárjuk, amíg kivilágosodik és megpróbálunk akkor elindulni. Nem is lepődünk meg, amikor a rossz irányt sikerül előszörre megtalálni a kettő közül, és csak azután a jót. Jelzés mondjuk nincs egy ideig, csak szűk egy kilométerre északra a kulturális önmegvalósítók által lepusztított megállóhelytől. Innentől viszont, legnagyobb meglepetésemre, végig jól követhető az útvonal, a kritikus elágazásokban, kanyarokban általában felbukkan egy-egy régi, fehér alapon kék valami. Elsétálunk a kihaltnak tűnő arborétum mellett, itt az első ellenőrzőpontra a válaszért kicsit be kell menni, majd igen gyorsan ki is kell jönni, messze még a hivatalos nyitási idő. Fő a békesség. Felcaplatunk egy magasabb helyre, régi jelek mutatják a követendő kanyarulatokat. Rátérünk egy gázvezeték nyiladékára, ezt hosszasan kell követni, mellettünk táblák jelzik, hogy az erdő foglalt, méhcsaládok részére. A távolban ismeretlen messzeségek mutatnák magukat, de a köd miatt továbbra is ugyanolyan ismeretlenek maradnak számomra, mint eddig voltak. Ránézek a kérdésekkel teli papírra, gyorsan felírjuk a jelzőoszlopok magasságát, ez is megvan. Egy tág útkereszteződés túlsó végén sorompó és kerítés tartja távol az illetékteleneket, elolvassuk az illetékes Valkói Erdészet hirdetményeit, a legutolsó papiros ebből az irányból tavaly októberi keltezésű. Mivel most január van, bemegyünk.
Mellettünk szabályosan ültetett erdő strázsál, a fák között, alig száz méterre tőlünk, szarvasok legelésznek. Nem szaladnak el, tehát vagy nem vesznek észre, vagy nem foglalkoznak velünk – az első valószínűtlen, tehát ezek igen nagy lelkierővel rendelkező szarvasok lehetnek. Az út minősége egy ideig még a kényelmesen járható kategóriába esik, de ennek nem szabadna korán örvendenem, mert hamarosan letérünk egy gyengébb ösvényre. Jelzések csak diszkréten, módjával fordulnak elő, de a fentiekben foglaltak szerint, itt sem tévedünk el. Elkanyargunk az erdőben, műút zaja hallatszik egyre közelebbről. Szeretnék már végre megérkezni valami támpontra, hogy legalább tudjam, hogy mit nem tudok betájolni, továbbá a vércseppek az úton kissé nyugtalanító hatást gyakorolnak mindkettőnkre.
Egy közepes mértékben lepukkant erdei tanya mellett érkezünk ki az országútra, a Volánbusz Gödöllő-Valkó járatával éppen egyszerre, csak ők másfelől jönnek. Megnézzük a legutolsó korlátozás dátumát, innen nézve már novemberről szól a fáma. Az erdészet melléktevékenységképpen időutazással is foglalkozik. Itt áll a Kőkereszt, mint következő ellenőrzőhely, a kereszt állításának a dátumán elvitatkozunk, mivel az egyik számjegy lehetne egy másik is. Végül nagy egyetértésben mindketten ugyanazt írjuk, amit Kerek repkény mond. A létező legszabályosabb módon átkelünk az aszfalton, széles, csúszósra járt erdei út vezet minket, balra piros háromszög tér ki meredeken. Jobbra Csörsz árkát vizsgálhatnánk meg közelebbről, kár, hogy ez elmarad, igaz, nem tudom, hogy a hóban mit vennénk észre belőle. Végre jól járható út kanyarog velünk az erdőben, ez a vidék is az erdészet kezelésében van, itt a legutolsó tilalom már decemberről szól. Éles ívű kanyart teszünk meg egy rét felső végében, megszámoljuk a tizennyolc áthaladó szarvast, majd enyhe emelkedővel megérkezünk az Erzsébet-pihenőhöz. Takaros vadászház áll a rét szélén, mellette valóban pihenőhely szomorkodik a hóban, mögötte másik épület tűnik fel. Tartunk egy elkésett tízórait, virsli a menü zsemlével és teával. Indulás előtt még megválaszoljuk a vonatkozó kérdést, végül eloldalgunk.
Pontosabban egyenesen trappolunk tovább, a jelzések állapota egyre jobbnak, koruk egyre fiatalabbnak tűnik. Néha fehér alapon fehér pöttyök és fehér alapon fehér háromszögek is felbukkannak, egy ideig együtt megyünk, aztán egy idő után megint együtt megyünk. A térkép szerint jobbra szkíta halomsírokat kellene látni, erre az információra speciel ott emlékszem is, de elég gyenge vagyok szkíta halomsírok messziről való felismerése terén. Sétálunk tovább az erdőben, a hóban egészen friss, mai vagy tegnapi lábnyompár halad velünk egyfelé, azaz egyenesen előre. Trükkös kanyar térít be az erdőbe balra, itt válik el egy zöld sáv. Most, régi térképemet nézegetve már azt is tudom, hogy valami hat-hét kilométer után meg is szűnik, becsatlakozva a sárga sávba. A kék visszavisz az eddig is járt széles erdei útra, az előttünk járó lábnyomok gazdája nem dőlt be az átlátszó kis trükknek. Újabb sorompót veszünk észre, itt fel kell írni lapunkra a vadgátló rudak alakját, a henger túl evidens lenne, nem is az, hanem egészen más. Kilépünk a zárt területről, ebből az irányból momentán nincs korlátozást hirdető iromány. Van viszont előttünk két út: az egyik balra vezet, a másik jobbra és az eddig látott lábnyomok gazdája úgy vélte, sokkal remekebb lesz neki, ha jobbra megy. Jelzés egyik irányban sincs, ez nagyban köszönhető mondjuk a sűrű bozótosnak. Lesz, ami lesz alapon mi balra térünk, annyira még emlékszem a térképre, hogy dél felé nem kell kanyarodni. Repkény már messziről ki is szúrja a következő kék sávot, ez újabb és határozottabb, mint eddigi társai. Innentől Bagig egyébként tényleg frissebb, ropogósabb jelzéseket találunk, kár, hogy néhol – térképpel amúgy egyértelmű elágazásokban, sőt, valóságos csomópontokban – kapuszerűen mutatják azt az utat, amelyet nem kell követni. Van egy trükkös kanyar is, ahol a Bag felé tartók által megteendő balkanyar szemből van kiföstve. Kell itt gondolkodni, kérem, ez nem a nyers erőről szól. El is kezdünk kanyarogni, mellettünk kerítéssel lezárt területet kerülünk, majd egy friss irtásnál köszönünk nagyot a serényen tevékenykedő családnak. A havas ösvényeket, utakat itt egyre több helyütt tarkítják nehéz gépekkel kijárt, széles, sáros placcok.
Némi kanyargás után, egy meglepően meredek, de rövid lejtőn lecsúszva megérkezünk egy rétre, amelyet magasfeszültségű távvezeték ékesít. Jelzés a vezeték nyiladékáig még van, az út egyenesen visz, egy ösvény pedig a fenyves felé, enyhén jobbra tér. Repkény az ösvényt tartja szimpatikusnak, az idő őt igazolja, mert beljebb valóban ott vár egy kék sáv. Itt már rengeteg gyalogos nyomot látni, egy utolsó lejtővel végül megérkezünk Bag határába. Ameddig lehet, a havon maradunk az elképesztően szétjárt út helyett, amelyet végül sikerül kikerülni és egyenesen a burkolt útra térni. Bagon még sosem jártam, most itt a nagy lehetőség, a Gödöllői Kék hosszában átszeli a községet. Viszonylag eseménytelenül – egy kutya az utolsó pillanatban ugat egyenesen a fülembe, ezáltal mintegy háromméteres oldalirányú ugrásra késztetve – mi is átszeljük Bagot, az autópályát felüljárón keresztezzük, itt már érzésre kell menni, mert túl sok jelzéssel nem kápráztatnak el a faluban. Oldalutcára térünk le, jelzés itt sincs sok, egyszerűen nem akarunk a főút mellett maradni, végül ez bizonyul jó ötletnek: erre visz az út és a végében ott árválkodik a 35a. sz. őrház, azaz Bag vasúti megállóhely épülete. Elsőre eléggé elhagyatottnak tűnik az objektum, pedig van jegykiadás, a pénztáros hölgy érdeklődve üt bélyegzőt az igazolólapra, azt mondja, hogy még soha nem is hallott ilyenről. Igazat kell, hogy adjak neki, valóban nem túl frekventált útvonal ez, de egyrészt a Gödöllői-dombsághoz képest szép, továbbá – talán a lezárt területek miatt – a tájegységre oly jellemző illegális szemétlerakókkal sem találkoztunk. Másrészt kellően rövid ahhoz, hogy egy nap alatt kényelmesen egy túramozgalom – az ország legrövidebb Kéktúrája? – teljesítőjének mondhassa magát az ember. Köszönet a társaságért Kerek repkénynek és a mozgalom kiírásáért Gethe úrnak! Egyszer még visszamegyünk, későbbi időpontban, jobb látási viszonyok közt, térképpel, már csak a kihagyott látnivalók miatt is.
Először a temetői fák, majd a kopjafák, a fából készült koporsok (természetesen kiásva...), a kerítések, az utcai fák, a kerti fák, a bokrok, a házak fa részei
A tufák, a gyufák, a kofák....mindenre sor fog kerülni!
A déli végekről indulok: kiosztom a bizonyítvámyokat valamikor délelőtt és utána vonat... Szolnok-Vámosgyörk-Miskolc-Jósvafő-Aggletek vá. útirányon át.
Looksharp úgy tudom, hogy Te is jössz Jósvafőre pénteken este.
Tudod már, hogy mivel?
Két hely még mindig szabad a kocsimban, 16.00kor indulok a Bocskai út M7es felöli végéről és Móricz Zs-Bartók B-budai alsórakpart-Szentendrei út-Megyeri híd felé megyek az M3asra.
Ha tudok segíteni a felutazásban, nyugodtan dobj emilt.
Das leben ist lebensgefahrlich - vagy mi :))) meg : "Fél szem fél fül a figyelésé" - mondták Vilinek a verébnek. :DD
Zebegény feletti képen mintha egy komplett borona lenne fogakkal felfelé borogatva.
Más.
Most értem végére a Másfélmillió lépés első részének Nagy Milictől Mátraverebélyig.
Hát mit mondjak, jókat könnyeztem.
Először azért, mert gyerekként láttam először ezt a filmet és így teljességében utoljára is, úgyhogy tök jó volt visszaidézni azt az időszakot.
Másrészt pedig azért, mert ezt a filmet elnézve és összehasonlítva a mai tapasztalatokkal van mit hiányolni a régi időkből - azzal együtt, hogy változás pozitív irányban is van azért.
Engem nagyon meghatottak a nyilatkozó falusi öregek - mindnek milyen egyenes, szikár volt a tartása, tiszta a szeme!
Hordták a hagyományos ruhákat, amelyek megfeleltek a korosztályuknak - sehol egy New Yorkers melegítőfölső...
Másrészt pedig minden faluban volt mozgás, mindenki foglalkozott valamivel, tartott állatokat, veteményes kertet stb stb.
Manapság meg jártomban keltemben a portákon inkább látok befüvezett kerteket, amelyben nyoma se a baromfinak, a veteménynek és az emberek az utcán csámborognak szemmel láthatóan céltalanul...
Nem sírom vissza az átkost, de azért érdemes lenne elgondolkodni, hogy a fene nagy felzárkózásban meg árjopúnózásban nem veszítettünk-e el komoly értékeket...
Mindenesetre annak már örülök, hogy amíg a filmben az akkori kéktúrások felháborodott levelet hagytak hátra a muflonosban a pecsét hiánya miatt, addig ma már a neten tudjuk megosztani az ilyen jellegű információkat és alkalmasint mi magunk pótoljuk azt, segítve ezzel a mozgalmat. Szóval vannak jó dolgok is. ;-)
Ez a hír kb másfél hete jelent meg a Sétafikán,azóta legfeljebb sokan átvették.Nem azt a következtetést kell levonni hogy nem biztonságos egyedül túrázni ,legfeljebb kicsit jobban kell figyelni.A többi csak hangulatkeltés .Viszont ha tuti megoldást akar valaki akkor ajánlom a munkaruházati boltokban kapható acélbetétes és egyben fémlemez betéttel a talpában kapható bakancsokat,amelyek akár a felébe is kerülhetnek a nevesebb túrabakancsoknak.Lehet hogy a talpuk nem olyan,meg satöbbi,de általában felérnek a drágább túracipőkkel ezek a munkaruházati boltokban kapható BETA,vagy PANDA bakancsok.
