2007-ben történt. Már 5 éve nős voltam, és odajött a munkahelyemre, a részlegre, ahol vezető voltam egy jogász lány. Első perctől tetszett, de szerettem a feleségem, nem akartam belemenni a kalandba. 3 évig kerülgettük egymást mint a forró kását, de nem történt semmi. Utána ő hozzá ment az egyik kollégámhoz, elment a munkahelyről (szerintem miattam). Gyerekei születtek neki is, nekem is. Nem tudom kiverni a fejemből. Elszúrtam.
45 ev korul jarhatsz ugye? Hat ezt hivjak kapuzarasi paniknak, ezt erzed te! Hogy hamarosan kimesz a forgalombol hogy finoman fogalmazzak es most ugy erzed hogy lemaradtal errol-arrol. Nem maradtal le semmirol! Ha a felesegeddel egyutt vagy akkor jo feleseged volt/ remelhetoleg o sem panaszkodik rad/, a gyerekeidet is szereted, vagyis nem volt az rossz eletforma, ki tudja hogy te ezzel a jogasztunderkevel hogy jottel volna ki, lehet hogy sehogy! Ez ami meg most van ez bevalt! Orulj a manak! Hogy egeszseges vagy! Az idosebb kornak is megvannak a szepsegei, jarj horgaszni vagy sportolni, utazgatni meg kirandulni, fedezd fel a korulotted levo szepsegeket ahelyett hogy nok utan kajtatnal, korodbeliek mar nemigazan erdekesek gondolom, a fiatalok meg ugyis osszenevetnek a hatad mogott ha veluk probalsz kezdeni.
Szoval ez a lemaradtam erzes eleg gyakori a korodbeli ferfiak kozott, ugy is lehet mondani hogy termeszetes.....semmi rossz nincs benne amig nem akarod gyakorlatban is megvalositani a lemaradas behozasat......Sok szerencset a jovoben.....
Jó ez a téma: "Nem azt vettem el, akit kellett volna" Érdekes! Sokan vannak így ezzel. Megnősülnek majd arra döbbennek rá, hogy nem kellett volna... :) Bár vannak akik csak a feléig jutnak el. Nem tudják, hogy kit kellett volna, de azt legalább már tudják, hogy akit elvettek na azt nem kellett volna elvenniük.
Mondtam neki: Biztos igazad van, szeretlek is, meg minden, ámde… csak nem arra vársz?
Mire Ő: Dehogynem! Fehér lovon… stb., Ő tudja.
Mire én: Akár még igazad is lehet, de addig azért ne várj, ne állj vívóállásba (ámde, ha már van egy férjed és minimum két közös gyerek, szóval akkor, meglásd (fontos, előbb nem!), eljön:-))
Erre Ő: Jaj apa, de most komolyan!
Tényleg nem hitte el nekem; Ez így működik. Ilyenek/ezek vagyunk.:-)
2007-ben történt. Már 5 éve nős voltam, és odajött a munkahelyemre, a részlegre, ahol vezető voltam egy jogász lány. Első perctől tetszett, de szerettem a feleségem, nem akartam belemenni a kalandba. 3 évig kerülgettük egymást mint a forró kását, de nem történt semmi. Utána ő hozzá ment az egyik kollégámhoz, elment a munkahelyről (szerintem miattam). Gyerekei születtek neki is, nekem is. Nem tudom kiverni a fejemből. Elszúrtam.
