Nem tudom lehet-e ilyen 'saját' topicot nyitni itt az indexen, majd kiderül.
Azt a pár topikot amit valamennyire követek a személyes profilom "bejárt topikok" menüjén keresztül, sokszor veszélyeztetem offtopikolással, és ennek szeretnék végetvetni e topikkal. (Ahhoz persze nagyon kevés vagyok, hogy saját blogot nyissak.)
Épp az ilyen alkalmi társulások esetében, az előadás egyfajta mércéje lehet, ha a hallgatóban menet közben leválnak az olyan első benyomások, hogy "érdekes", "szokatlan de hát miért is ne" és társai, s marad a zene maga és Bach ami sodor minket tovább. Nem azt mondom ezzel, hogy nagy kedvenceink által reánk gyakorolt hatáshoz kell kezdjen hasonlítani, hanem hogy önmaga jogán megállja a helyét, és az "összpontszámba" ne kelljen bekalkulálnunk olyat mint küldetés, szándék, igyekezet, nehezített helyzet, egyszóval a zenével szorosan nem összefüggő körülményeket. Legfeljebb csak mint pluszt, hogy mindezek mellett is élményben volt részünk.
Azért a covid-nak mutatkozik az előadóművészetre nézve egy olyan pozitív hozadéka, hogy adott művet, akik tudnak, ahányan vannak, amilyen hangszerük van, ahol lehet, előadnak (lehet hogy egyébként is így van, csak békeidőben kevésbé kerül előtérbe). A barokk szerző többnyire tudta, kik fogják előadni a készülő művet (legalábbis először) és figyelembe vette a darab megírásánál. ("Vette a fene" - mondaná némelyik valószínűleg.) Most annyiban hasonló a helyzet, hogy adott, kik fogják előadni, de a párszáz éve már készen álló művet. De Bach-ot szinte minden hangszeren lehet játszani.
Új hitre ébredni nekik ahhoz valami nagy csalódást kell megtapasztalniuk. Luther 1517. október 31-én szögezte ki 95 tételét Wittenbergben, a vártemplom kapujára. Ilyen változás kellene nekik.
. A miniszterelnök fájdalmasan kultúra-ellenes. Őt még színházban, hangversenyen, kiállításon nem láttam (bocsánat, egyszer a televízióban látható volt, valahol külföldön, amint egy Kurtág hangversenyen megjelent. Bizonyára rabul is ejtette az atonális zene).