Remelem, nem leszunk sokan!! Ez a topic arrol szolna, hogy mik azok a nehezsegek, amikkel az egyedulallo anyaknak meginkabb nehez megkuzdeniuk es mik azok a csapdak, amik csak menet kozben derulnek ki. Arrol nem is szolva, hogy miert lettunk egyedulallo anyak?
Egyszoval, aki hasonlo cipoben jar, az ne habozzon csatlakozni sorstarsaihoz.
még valamikor 2006 év vége felé írtam ide először, amikor terhességem alatt a párom elhagyott, mert nem akarta, hogy megtartsam a gyereket. SZületés előtt 3 hónappal "visszatért", de mikor kisfiam 1,5 éves lett újra lelépett. Most nem is ezt taglalnám, hanem abban kérek tanácsot Tőletek, normális-e, ha az ember 2 év alatt sem tudja feldolgozni ezt a helyzetet. A gyerekkel nagyon jó a kapcsolata, heti 2-3 estét töltenek együtt, elviheti magához, majd ő viszi bölcsődébe. Én viszont nem találok magamra azóta sem. Sokszor úgy érzem, hogy csak sajnálkozom magamon, pedig egy szerető társon kívül mindenem megvan, ami egy normális élethez kell. Nem látom, mikorra kerülök ki ebből az "elhagyott nő" szerepből és kapok újra erőre. Nektek hogyan ment?
Legbiztosabb tényleg az, ha ügyvéddel beszélsz, és alaposan, mindenre kiterjedően rendezitek, ki mit hogyan fizessen ezentúl, meg milyen legyen a tulajdonviszony.
Nálunk közös volt a lakáshitel, úgyhogy maradt a közös tulajdon, a részletek felesben fizetése. (Nem maradt volna semmink, ha eladjuk, csak hitelre és szocpolra vettük a lakást.. És a 4 gyerekkel hova mentem volna?)
Én is úgy gondoltam, hogy a lakással kapcsolatos költségeket én állom, ha már itt lakunk- viszont kazánjavítási költségre nem számítottam, ami 40ezer volt.. :-/ Ezzel kapcsolatban jártam utána, hogy bizony annak a felét is neki kellett volna fizetnie, még ha én jól állnék anyagilag, akkor is. Mivelhogy tulajdonrész alapján kellett beszállni a javítási költségekbe a társasházban. Ezt azóta sem fizette ki, viszont ennek kapcsán kezdtem jobban figyelni a gyerektartásra, és kiderült, hogy abban is elmaradása volt, 20ezer ft 4 hónapra!!! :-/ Szerinte nem szándékosan. Érdekes, nem?!
Kicsi gyerekeknél tényleg nem kötelező megengedni, hogy elvigye az apa; ha meg lehet vele egyezni, akkor a gyerekek igényei szerint kell rendezni a dolgokat.
Azt viszont ne várja el, hogy amikor ott van, akkor Te is beszállj a gyerekekkel foglalkozásba- legalább ennyit segíthet ő is, hogy addig nyugodtabban csináld a dolgaid. Mondd neki, ha el kéne vinnie őket az alkalmatlan albérletébe, akkor vajon ki segítene?! Meg Te is egyedül vagy velük, tanulja csak meg, hogy együtt foglalkozzon velük.
Persze mindezt nyugodtan és finoman érdemes megbeszélni, nehogy veszekedés legyen belőle...
Ribizli, szerintem mindenképpen és minél hamarabb beszélj ügyvéddel. A pénzügyi meg a láthatási kérdések jogi hátterét is csak ő tudja elmondani nekd. És ha jogszabályra tudsz hivatkozni, akkor minden sokkal egyszerűbb az exeddel kapcsolatban is.
Láthatással kapcsolatban nem tudok mit tanácsolni, az én gyerekem már nagy volt, amikor lezajlott az egész, ráadásul tényleg jó a viszony a mai napig, tehát mindent meg tudunk oldani.
Nem tudom mennyit dolgozik / dolgozott válás előtt a férjed, de ha elég sokat, akkor ezek a napi találkozások szinte olyanok, mintha együtt lennének (leszámítva az alvást), nem?
A gyerekek hogyan reagálnak erre a helyzetre?
Én is sokat töprengtem ezen, de arra jutottam, és szóljatok, ha rosszul gondolom, hogy talán jobb valami fix, rendszeres találkozást kialakítani, mert akkor mindenki hozzá tud szokni, hogy mire számítson.
Pláne, ha te feszült vagy ettől, azt gondolom a gyerekek is nagyon megérzik, nem?
Mert nálunk ezt vettem észre, hogy én is minden találkozástól tiszta ideg vagyok és az nem tesz jót a gyerekeknek sem.
Egyébként amióta elköltözött, azóta sokkal nyugodtabbak, a kicsi, aki eddig éjszakánként átlag 16-szor kelt (nem vicc), most max. 1-2-szer, de akkor is visszaalszik. Szóval nálunk nyugalmat hozott a különválás. De ha jön az apjuk, akkor azért felbolydulnak rendesen.
Anyukák, nálatok mi vált be a találkozásokkal kapcsolatban? Milyen gyakoriság?
Nálunk amúgy nem viszi el őket, hanem ő jön ide és itt játszanak - igazából nem is tudom, hová vihetné, amikor az albérletében nincs semmi gyerekbarát dolog.
Azt hallottam valakitől, hogy a kicsit nem is kell egyedül elengedni? Erről mi az igazság?
Mondjuk ő nagyon nincs is el a két gyerekkel, még itthon sem. Amikor itt van játszani én meg mondjuk elmegyek teregetni, akkor jönnek a beszólások, hogy miért hagyom egyedül, meg foglaljam le az egyiket, amíg ő játszik a másikkal... NÁlatok ez hogy működik?
Ó látom, megint sokat írtam, bocsi, tele vagyok kérdésekkel.
Bocsi, nem mindig tudok jönni, kissé el vagyok havazva.
Szóval a helyzet egyre sz.rabb, folyamatos b.szogatások, piszkálódások, fenyegetőzések mennek. Én meg mondtam, hogy szeretném elindítani a válást, ő erről eddig hallani sem akart. De aztán ma meg közölte, hogy OK, váljunk, mennyi pénzt adok neki.
Merthogy a közös lakás, ugye. Van még rajta 13 év hitel (7 már letelt), de kifizetni az ő részét nyilván nem tudom (nem is tudom pontosan meghatározni a hitel miatt) . Ő sem igazán akarná eladni, már csak a gyerekek miatt sem. Engem mondjuk a munkám is ide köt.
Ti mit tapasztaltatok, szokott olyan lenni, hogy mondjuk az ő részéért cserébe mondjuk nem fizet 10 évig gyerektartást, vagy ilyesmi?
Egyébként mennyi a gyerektartás összege? Mert ha a minimálbér után kell számolni, akkor azért az nem valami sok.
Bár a gyerektartásról már amúgy is lemondtam, most sem kérek semmit, a törlesztőt egyedül fizetem, ő meg ugye nem lakik itt. Gondoltam így korrekt addig is, amíg el nem válunk. Jó ez így? Mennyi idő egy válás?
Tudnátok ez ügyben tapasztalatokat, tanácsokat írni? Tudom, el kell mennem egy ügyvédhez, de addig is. Pl. a banknál is be kell jelenteni a válást? Papíron az én nevemen van a lakás, ő adóstárs a hitelszerződésben. De azért persze valójában közös a lakás.
De a negatív érzelmek mellett is meg kell próbálni normálisan kommunikálni a másik féllel. Nekem se ment mindig... de igyekeztem, mindenkinek ez az érdeke.
2 és 5 éves gyerekkel válunk. Tanácsot, véleményt szeretnék arra vonatkozóan, hogy a kezdeti nehéz időszakot hogyan vészeljük át? Gyerekek miatt naponta találkozunk, ez engem egyre jobban zavar, pedig valsz így marad a gyerkőcök érdekében.. Most nagyon utálom, egyenlőre nem tudok érzelemmentesen elvonatkoztatni és felnőtt fejjel kezelni. Más is volt így?
Nagyon sajnállak, én is haonló helyzetben vagyok, egy 5 és egy 2,5 gyerekkel.
Bp-i vagy?
Sztem ilyenkor az a fontos, hogy próbálj társaságot találni, aki meghallgat. Gyerkőc vmelyik ovistársának anyuja, szomszéd..stb
Nálam ez bevált. Ha beszélhetek róla vkinek, már nem tűnik olyan sötétnek a világ. És azt ne feledd el, h a 2 gyereked most már mindíg veled , ők nem hagynak el:) Sokan vagyunk ilyen helyzetben, és mások is átvészelték.
Lesz ez sokkal jobb, hidd el. És bizony, a gyerekeknek mindíg az apja marad, tehát kénytelenek lesztek kapcsolatban maradni. Akkor viszont az a legjobb mindenkinek, ha ez a kapcsolat normális, és felnőtt módra lehet kommunikálni.
Írd ki itt magadból, és kérdezz nyugodtan, ez is segít kicsit.
Igen, biztos, hogy visszafordíthatatlan, egyikünk sem akarja, most enyhén szólva is utáljuk egymást. Az utolsó 6-8 hét annyira rossz volt, hogy most tulajdonképpen ő maga nem is hiányzik egyáltalán, sőt.... Ez azért durva, azt hiszem.
Amikor néha feljön a gyerekekhez, akkor is nagyon zavaró számomra a jelenléte, de hát miattuk muszáj.
De azért a szívemben egy nagyon nagy űr keletkezett, úgy érzem. Iszonyú rossz, hogy nincs kihez odabújni soha, soha...
A 10 nap nem olyan sok, mi a helyzet? Biztos végleges, hogy vége a kapcsolatotoknak?
Ha nincs család, próbáld a barátokkal tartani a kapcsolatot (felvenni újra, ha elsikkadtak, vagy kialakítani újakat). Meg hát itt a fórum :), biztos írnak majd mások is!
Nekem sokat segített anno, h leírhattam a nyűgjeimet (inkább a válós topikokon írtam, úgy rémlik), biztatást kaptam másoktól, meg példákat láttam, h létezik újrakezdés.
Bocsi, hogy csak így berontok hozzátok, de már 10 napja ontopik vagyok. 15 év házasság és 2 gyerek (6 éves és 21 hónapos) után. Nincsenek szüleim, testvérem. Csak a két gyerek (ne értsétek félre a csak-ot). Tök egyedül vagyok, kezdek megborulni, azt hiszem. Pedig alapvetően vigyori csajszi vagyok...
Engem Iricc irányított hozzád. Lenne kérdésem hozzád, illetve javaslatom számodra. Tudnál adni e-mail elérhetőséget? Amit találtam, azt folyton visszadobja a rendszer.
És amikor már végre-valahára önjáró lesz a gyerek, akkor lustaságból kifolyólag mindenféle javaslatokat tesz, hogy hová és mikorra menj érte kocsival ;-) Amikor meg tiltakozol, akkor duzzog :DDDD
hodo, az már jó lesz, ha maguk járnak korizni. legalább senki sem fogja leszakítani a karom és talán még Pp-vel is fogunk tudni 3 szónál többet váltani :-)
Képzeld nem, Pécsett kipróbáltuk, ráadásul kétélűvel és arra nem volt időm, hogy lefényképezzem, pedig elől volt a gép és a két kezét fogták, de mégsem, azonnal távozni akart és utána percekig fél centire nem mehettem tőle, csak szorított :-)), veszélyes dolog ez a jég :-D
Szívesen mennénk játszótérre meg csavizni a babákkal.Nekem ők 2éves é5hónapos bár az egész várost nem tudjuk átutazni mert az azért még nehéz nekem de szívesen mennénk közös progikra.
Friss elváltként kérdezném az itt egybegyűlteket, hogy van-e valakinek igénye, kedve közös progikra?
Budapesten lakunk a 2.ker.-ben, de eléggé rugalmasan közlekedünk szanaszét a városban.
Kisebbik fiam 4 és fél éves, nagyon jó fej, és mióta elváltam, eléggé nehézkes a családos barátokkal a kapcsolattartás, lelkileg engem is felkavar, (őket is), ráadásul közösek az exemmel, szóval egyedül maradtam szépen, pedig szívesen császkálnék parkokban, strandon, akárhol, hasonló "sorsú" anyukákkal és gyerkőceikkel, akár hétvégén is, sőt főleg akkor, mert akkor tűnnek el leginkább az emberek :(
Ja, és aránylag már van jövőképem, tehát nem az exről való csevely és panaszkodás a célom, sőt. Ezt csak azért írom, mert hasonló próbálkozásom már volt, és ott belefutottam pár hasonló félreértésbe.
Tényleg, jegelni kellett volna. :)) De nem rázta meg nagyon a baleset (sőt az oviban kiderült, hogy a legjobb barátnője meg nekiment a szekrénynek a hétvégén, így most púptesók és nagyon örülnek a másik sérülésének :)).
Tegnap este átböngésztem a sulik honlapját és az alapján mondom, amit, nem csak a te lelkesedésed alapján (minden van, amit szeretnék, közlekedés kiváló, hozzáállás szintén). Esetleg nyilatkozz a várható tanítónénikről (selyemhomok :)). Nyílt napra is megyek majd, persze!
lehet, hogy hagyhattuk volna még hasalni egy kicsit a jégen, hogy lenyomja a púpját? :-P
suli ügyben azért javaslom, hogy menj egy-két kört és mindenképpen próbálkozz részt venni nyílt napokon. én erősen elfogult vagyok a mi sulinkkal kapcsolatban - igaz, rózsaszín ködtől mentes. :-)
a péntek esti korizás jónak tűnik.
Cöge :-DD
Pipacs, ha nem is a repülés a megoldás, de mindenképpen ki kell szakadni a mindennapi taposómalomból, hogy az ember tudjon ismerkedni.... az ovi-bolt-mh háromszögben elég kicsi az esély egy szőke hercegre (de még egy átlagosra is) :-)
ZZ, örömmel jelenthetem, hogy kiválasztottam a sulit. A Mókus az!! :) Úgyhogy nagyon köszönöm a tanácsadást! :) Sára fején meg nőtt egy szép, szabályos, kistányér alakú piros púp. :)
