Peter Peter! :-D El tudlak képlezni mikor kimész a szobából , majd visszanyitod az aztjót...... öööö csak mégegy utolsó kérdés! "Ugye ez Te vagy Attila ?" :-D
Tagszövetségi Hosszútávú csapatbajnokság Értékelés: Csapatgalambokból 5 befutóval 1. Maszlag Attila 1.cs. A40 20 h. 1672,63 p 2. Farkas Imre 1.cs. B07 20 h. 1613,49 p 3. Berki Team 2.cs. A22 18 h. 1482,70 p 4. Tóth József 1.cs. A22 19 h. 1470,80 p 5. Maszlag Attila 2.cs. A40 18 h.1425,63 p 6. Kis-Pethő 1.cs. A22 18 h. 1404,40 p 7. Berki Team 3.cs. A22 17 h. 1275,79 p 8. Ducza Lajos 1.cs. A31 18 h. 1275,53 p 9. Németh István 1.cs. B16 16 h. 1245,63 p 10. Matuz Tibor 1.cs. A40 16 h. 1229,14 p
Robival 98 óta a legnagyobb egyetértésben Halász-Vasas néven versenyzünk! Együtt hét Tagszövetségi általános bajnokságot nyertünk, de ezeken túl a rövid, közép és hosszú távú bajnokságban és egyéb kiírásokban, kupákban is számtalan alkalommal diadalmaskodtunk! Rengeteg kiváló galambot sikerült kitenyésztenünk, amelyek felejthetetlenné és örömtelivé tették az elmúlt tíz évet! Különösen a tojók szerepeltek kiválóan és szinte minden kiírásban az élen szerepeltek. A benevezett tojók több mint fele a champion listákon is megtalálhatóak. Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy több ok miatt az állományt meghirdetjük! Az egyik ok, hogy mi elég nagy létszámmal dolgozunk, a bajnokságban 7-8 csapattal veszünk részt, ebből 3-4 az főbajnokságban a többi pedig a középtávú bajnokságban szerepel. Úgy gondoljuk, hogy a fejlődés érdekében a dúcokat át kell alakítani, modernebbé, kényelmesebbé kell tenni! Ezt a munkát aktív versenyzés közben nem lehet kivitelezni. A szezon végeztével a fiatalok versenye után már jólesik a pihenés és nem télen akarjuk csinálni az átalakítást, hanem jó időben, egy szezon kihagyásával a nyarat erre kívánjuk felhasználni! Ősszel a fiatalok versenyén már újra ringbe szállunk! Utána pedig az egyévesekkel folytatjuk a munkát! Hogyan tudtam négy emberrel is együtt dolgozni, talán azért, mert elég alkalmazkodó típus vagyok, mindig meghallgattam a véleményüket, alaposan átbeszéltük és közösen döntöttünk mindenről! Kialakultak bizonyos feladatok, amit mindenki a legjobb tudása szerint próbált végrehajtani! Például jelenleg a csapatok végleges összeállítása az én feladatom! Így alakult ki! Minden együttműködés azon áll vagy bukik, hogy ki mennyit tesz hozzá a kitűzött cél eléréséhez! Nem lehet lazítani, ösztönözni, biztatni kell egymást a siker nem jön magától! Jelenleg 4-5 stabil törzzsel dolgozunk, amiket már alaposan ismerünk, ők már bizonyítottak! Addig amíg ezen a szinten tudunk maradni nem is tervezünk gyökeres változtatást, ami persze nem zárja ki, hogy a régi haveroktól kapott kiváló galambokat ne próbáljunk ki! Természetesen a mi barátainknak kiadott galambjaink is tesztelés alatt állnak! Klasszikus, körforgásos totálözvegységgel versenyzünk, 41 pár galambbal, de ezeket már az évkönyvekben leírtuk! Mint már említettem 98 óta versenyzünk ezzel a módszerrel és a Robival végzett közös munkánk eredménye 4 Országos és 6 Tagszövetségi Mesterversenyzői cím! Most mivel a 60. évembe léptem egy kicsit már fáradékonyabb vagyok. A kigondolás és a végrehajtás között már több idő telik el, mint fiatalabb koromban. Az ambíció sem a régi már, de majd az új dúc, új tervek ismét feltüzelnek! A 18 fős egyesületünkben sok tagtársunkat támogatunk galambokkal és tanácsokkal is, de sajnos a fiatalok hiányoznak közülünk, csak négy tőlem fiatalabb tagunk van, öregszik a tagságunk! A gazdasági helyzet hatására ezen változás nem is várható! A szülők nem tudják támogatni a gyereket, így nem tudnak megragadni közöttünk vagy pedig a sikertelenség veszi el a kedvüket örökre! Országos szinten én nem értek egyet azzal, hogy egy ember, egy csapata kerül besorolásra! Kérdezem én, ha most valaki 40. és 20 csapatot kivesznek előle és felugrik a 20. helyre, mennyivel lett jobb tenyésztő? Szerintem semmivel! Én a tagszövetségi általános bajnokságot tartom a csapatok igazi mércéjének, mert ennél minden távon jól kell szerepelni és a végelszámolásnál kiderül, hogy az egész versenyszezon alatt mit tudtak teljesíteni! Természetesen az egyéb bajnokságokat is nagyra értékelem, de én szerintem az általános az igazi! Biztos másnak más a véleménye! Hogy minek köszönhetem a sikereket? Nehéz erről beszélni, magamról meg pláne! Talán annak, hogy mindig következetes voltam és nem hagytam befolyásolni az elképzeléseimet! Úgy érzem, hogy átlagon felüli a megfigyelő képességem, aminek nagy hasznát vettem! Nem szeretem a nagy hókuszpókuszokat, csak minél egyszerűbben, én nem vagyok galamb gyűjtő sem, csak ritkán kerül be vásárlás útján galamb a dúcba! Szeretem magamnak kitenyészteni a saját galambjaimból a favoritokat! Így még jobb az íze a sikernek! Mint az eddig elért eredményeim mutatják ezen a teóriámon nem kell változtatnom! Kívánok mindenkinek hasonló sikereket!
Az árpának két veszélyes fizikai károkozása van, egyszer a galamb szó szerint megfulladhat, ha a hegyes, kiálló végek miatt a mag keresztbe fordul a nyelőcsőben, elszorul a légcső, és a galamb elpusztul. Velem is előfordult egyszer régen, hogy a szemem láttára fulladt meg egy tojóm etetés közben, azóta kerülöm a toklászos árpát.
Másodszor ez a kiálló éles hegyek sok kis karcolást ejtenek a torokban, és a hámsérülések miatt megnyílik az út a fertőzések előtt, a galamb sokkal hamarabb betegszik meg.
Nagyon jó a találmány, amit betettél. Gondolom, utána szitálod vagy szeleled.
Főleg ezért is utálják, de meg kell, hogy egyék. Az árpa rostban gazdag, etetése serkenti és karbantartja a bélműködést, elősegíti a méreganyagok távozását, csökkenti a koleszterinszintet. Legfontosabb szerepe a téli időszakban van, főleg ha hónapokig zárva vannak a galambok,( nem szabad, hogy elhízzanak). Ilyenkor etethető a legkönnyebben. Hát én, mint nem szakember (handlé) ennyit tudok róla. Tesómtól lestem el a dolgot. Van egy mondás, hogy ,,a szakmát csak ellopni lehet, megtanulni nem." -:)
Régen készültem erre a beszélgetésre, mert kíváncsi voltam arra az emberre aki talán országban is egyedülálló eredményt tudhat magáénak, nevezetesen EGYEDÜL is és NÉGY különböző helyről, NÉGY társával közös néven versenyezve is számtalan bajnokságot tudott nyerni! Négyszeres Országos és hatszoros Kerületi Mesterversenyző, továbbá közel hússzoros Kerületi Általános Bajnok! A távonkénti és egyéb bajnokságokat össze sem lehet számolni Ki ez a most 60 éves ember? Hogyan csinálja? Mi a titka? Ennek próbáltam a végére járni! Szerencsésnek érzem magam, mert kb. 25 éve ismerjük egymást és az Országos Kiállításon sikerült összejönni, ahol kísérletet tettem arra, hogy megfejtsem azt, hogy mit tudhat ez az ember, hogy bárhol és bárkivel versenyzik bajnok tud lenni! Végül, hogy sikerült-e megtalálnom a választ, majd eldönti az olvasó! I.Rész. A galambászatot 1975- ben kezdtem fiatal srác koromban. Mindig is érdekeltek a galambok, így először otthon próbálkoztam a tartásukkal. Első galambjaimat Sajóvámosról kaptam, de nem értek semmit és némi puhatolódzás után felkerestem a hatvani Duba Józsefet és a szerencsi Bátori Istvánt, továbbá Görcsös Sándort. A tőlük kapott galambokat próbáltam összegyúrni és az eredmények egyre jobbak és jobbak lettek. Ezekhez kaptam még keresztezésre galambokat az időközben megismert barátaimtól, Bujdosó Jenőtől sok galambot és tanácsot kaptam ami hozzásegített ahhoz, hogy a nagy É.II. Kerület Általános Csapatbajnokságát sikerült megnyernem! Ezek után, lehetőségei nem lévén, Lipták Laci barátommal néhány évig együtt egy néven versenyeztünk az én szülői házban található dúcomból. Az eredmények nem voltak nagyok, munkahelyi és különböző családi problémák miatt már kedv és ambíció hiányában keresni kellett a helyet, hogy hol folytassam! Így jöttem össze Kovács Béla barátommal akinek családi házánál versenyeztünk jó pár évig, de házasságának megromlása után onnan is menni kellett! Vele közösen is nyertünk bajnokságot, de újabb lehetőség után kellett néznem, mert nem akartam abbahagyni! Összejöttem Dr Cselédi József Sporttársammal akivel másik hobbink a vadászat is összekötött bennünket! Nagyon jól megértettük egymást és megtudtuk szervezni a hétvégéket, hogy valamelyikünk ott tudjon lenni a galamboknál. Ez csodálatos nyolc év volt! Mindketten szívvel lélekkel csináltuk, amit az eredményeink is igazoltak, mert többször is megnyertük a bajnokságot! Tudtuk, hogy jó úton haladunk és én nagyon büszke voltam arra, hogy három emberrel s sikerült ilyen ragyogó eredményeket elérnem! Ezt kevesen csinálták még! Sajnos ez a kapcsolat is hirtelen ért véget, még most is elcsuklik a hangom ha erről beszélek! Az utolsó versenyen közösen vártuk a galambokat, együtt örültünk a sikernek az újabb bajnokságnak! Másnap lemenve meglepve tapasztaltam, hogy a galambjaim és a berendezés ki vannak készítve az udvarra! Döbbenetemen túllépve kérdeztem, hogy mi történt? Azt a választ kaptam, hogy a közös munkának vége és Ő befejezte egyelőre a galambászatot, de ha újra kezdené akkor egyedül szeretné folytatni! Nem tudtam felfogni, hogy miért, hiszen sikeres bajnokok vagyunk! A miértre azóta sem kaptam választ! A családi és a sportkapcsolat megmaradt, de ott akkor valami eltört bennem, azóta is rettenetesen fáj! Az bántott a legjobban, hogy első év volt, hogy kipróbáltuk a totál özvegységet, fényes sikerrel, mert addig mindig természetes módszerrel nyertem, nyertünk bajnokságot! Három csapatunk volt az első tízben, számtalan egyéni és sampion díj és most vége! A közös tervek, remények mind szétfoszlottak! Ismét költözés, szoktatás, új körülmények, vártak rám, de nem adtam fel! Jó sorsom úgy hozta, hogy Halász Robi barátom felajánlotta, hogy amíg más lehetőséget nem találok, vigyem el hozzá a galambjaimat!
A közelmúltban sok szó esett az árpáról. A fotókon látható koptató eszköz nem az én ,,szabadalmam", de nagyon egyszerű és jól működik. Csak ajánlani tudom. Már az idei magot is ,,kuktázom".-:)
Egy szerkesztő próbál olyan cikket írni, ami felkelti az érdeklődésünket. A ,,tök alsó", vagy ,,gyenge" jelzőkre lehet, hogy kevésbé figyelünk oda. -:)
