Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ami hianyzik az a tarsasag,a haverok meg a sok baromkodas.Soha eletemben nem röhögtem annyit mint kint az öt ev alatt.Maga a katona elet nem hianyzik,meg a Legioban en speciel csalodtam is.
Szar ügy ha az ember nem mehet oda ahová kéri magát. Én is a REP-et akartam, de a szakaszunkból még az első helyezett sem került oda, pedig még a fogát is a rep indulójánsk ritmusára mosta. nem jártam rosszul a rei-vel, de a 2 REP örök kudarc, és a mai napig gombóc a torkomban. Neked nem hiányzik néha? Nincs visszamehetnéked?
Sajnos nem.Az alapkikepzes utan ottmaradtam Castel-ban Foutre-Foutre-nak,sajnos,de azt mondtak hogy szar a bokam es nem mehetek a REP-be.Elvegeztem a CME-t,es elmentem a 13 DBLE-höz.Ott a harckocsizoknal voltam,utana pedig adta magat a 1 REC.Majd pedig haza.
Örülök az egyetértésenem lecsót illetően, ami meg azt a háborús hős majdnem képzett újoncot illeti, nekem a hat évre együttvéve nehéz lenne ennyi nyafognivalót találni. Sír mint egy fürdősk…, a szökése módja is rá vall. egy szép nagy tojás alakú számjegy.
Sziasztok!
Általában minden légiós könyv el van kissé tulozva./vagy nagyon/
De ez a Lecső tényleg nem semmi módon hazudozik.
Minden légiós tuloz kissé,de a Lecső viszi a pálmát rendesen.
Na mindegy ez van!!!!!!!!
Üdv:LEON
Ennek a sztorinak a fele sem igaz.Meg hogy orosz maffia a legioban,nevetseges.Igaz en 1997 ben leszereltem,de nem hinnem hogy azota sokminden valtozott volna.A Lecső meg egy hazug diszno.A becsületrendje valojaban a Defense National amit minden Francia katona megkap egy ev utan.Meghogy az USA ba volt mesterlövesz tanfolyamon.Az igazsag szerintem,meg ahogy a fotoibol következtettem.Az alapkikepzes utan Djiboutiba küldtek ahol elsö osztalyu lett,es miutan a 2 ev letelt hazaszökött,mint első osztalyu ugyanis Djiboutiban nincs tizedes kepzes.Regen volt de mar csak Castelnaudary ban van.A Chiracque testöre meg nem lehet egy Magyar ember akar legios akar nem.Aki ezt elhiszi az vessen magara.HIhihihihi.
Üdv, Kürtök! Ezt most találtam a neten. Kíváncsi vagyok mit szólsz hozzá. Íme!
Szökés az idegenlégióból
Ha legközelebb jövünk, megölünk
K. Péter Oroszországban született; édesapja magyar, anyja orosz. A család tíz éve Magyarországon él, immár mindnyájan magyar állampolgárok. Péter leszolgálta a maga fél évét a magyar katonaságnál, majd immár civilben több dologba is belefogott. 2001 tavaszán Franciaországba utazott, hogy belépjen az idegenlégióba. A dolog nemcsak romantikusnak tűnt, hanem tisztesség és pénz is kecsegtetett. Legalább öt évet szándékozott ott eltölteni, azonban már öt hónap múlva visszatért Budapestre, immár egészen más képet alkotva az intézményről.
Jean Pierre Kelche francia vezérkari főnök az Idegenlégió díszszázada előtt Macedóniában. Legenda és brutalitás Fotó: Reuters
– Péter, mégis hogy jutott eszedbe elmenni légiósnak?
– Nem volt semmilyen rendes munkám. Sokan Nyugatra mennek pénzt keresni, én pedig, mivel mindig is vonzott a katonaság romantikája, úgy döntöttem, kipróbálom. Az interneten utánanéztem a feltételeknek: először nyolcszáz dollár havonta, tizenkét évnyi szolgálat után pedig garantált francia állampolgárság és nyugdíj, ráadásul nem feltétlenül kell katonáskodni, lehet civil szakértőként is szolgálni. Ez utóbbi lehetőség különösen vonzó volt.
– Beszélsz franciául?
– Most már egy keveset, addig csak néhány mondatot, igaz, azzal is bőven el lehetett lenni.
– Milyen nemzetiségből vannak ott a legtöbben?
– Oroszok – igaz, nem sok vezetőt választanak közülük. A magyarok harmadik helyen szerepelnek.
– Hogy viselkednek az oroszok a légióban?
– Szeretnek csoportosulni, ezért rájuk ragadt az „orosz maffia” elnevezés.
– Téged hogy fogadtak?
– Ugyanúgy, ahogy a többieket. Mikor odajöttem a kapuhoz, és közöltem a szándékomat, kinevettek és elküldtek. A toborzók általában „öregek”, akik már tizenkét-tizenöt éve szolgálnak. Nos, mikor megfordultam, hogy elmenjek, ezek az öregek elkaptak, és behoztak a körletre. Először is megnézték az ereket a kezemen, majd elvették minden személyes holmimat, papírjaimat, ezután kaptam egy gyakorlóruhát, és mehettem aludni. Persze csak miután három órát vigyázzban álltam arccal a falhoz, hátratett kezekkel…
– Ez a kezdés szokatlan volt számodra?
– Nem, már meséltek nekem ilyesmit az ismerőseim, akik már voltak a légióban. Másnap már kezdődött a szolgálat: fél 6-kor ébresztő, 7-kor reggeli, 12-kor ebéd, 17 órakor vacsora, este 11-kor pedig takarodó. Az étkezések között dolgoztunk, vagy ültünk valamelyik helyiségben, legalábbis az első héten. Aztán egyik éjszaka vonatra tettek minket, és irány Oran. Még kora tavasz volt, és igen hideg; ennek ellenére elvették a kabátjainkat, és csak a gyakorló volt rajtunk. Egész nap esőben és szélben kellett lennünk. Este pedig elkezdték kérdezgetni, ki az, aki meggondolta magát a légióval kapcsolatosan. Természetesen jó páran voltak – és akkor még el is lehetett menni. Az oroszok azonban feltalálták magukat: összeverődtek, mint a juhok, így melegítették egymást. Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyre mostohább körülményekhez a kelet-európaiak tudtak a legjobban alkalmazkodni. A többiek úgy járkáltak, mint akit nyakon öntöttek citromlével. A válogatást tesztek is szolgálták. Az egész felvételi procedúra néhány naptól néhány hétig tarthat: körülbelül minden huszonötödik jelentkező jut be. A vizsgálatok meglehetősen személyre szabottak: volt, akit szinte mindennap őrségbe küldtek, másokat az éjszaka közepén hangosbemondóval ébresztettek. Az egyik tizedes pedig a következő módszert alkalmazta: az esti ellenőrzés után kiadta a „Zuhanyozni!” parancsot, majd mikor az újoncok már levetkőztek, kiküldte őket sorakozni, miközben szólt a sziréna. Az emberek csontig fagytak, hisz némelyikük már vizes volt. Az ilyen napok után különösen sok volt azoknak a száma, akik mégis inkább a civil életbe való visszatérést választották.
– A volt Szovjetunióból jött emberek már katonaviseltek voltak?
– Igen. Legtöbbjük 23-24 éves fiú, akik nemcsak leszolgálták a magukét, hanem több háborúban és fegyveres konfliktusban is részt vettek. Az egyik grúz négy kaukázusi háborúban ott volt, de akadtak csecsenek is közöttünk. Ők végül is nem maradtak velünk.
– Miért, hiszen biztos volt némi háborús tapasztalatuk?
– Van egy ilyen szabály: nem veszik be azokat, akik valamilyen radikális iszlám csoporthoz tartoznak. A mi századunkban volt egy izraeli srác. Először zsidónak hitték, azonban amikor megtudták, hogy palesztin, elbocsátották.
– Az idegenlégióba egyáltalán nem vesznek be arabokat?
– De igen, csak nem palesztinokat.
– Neked nem volt probléma a bejutás?
– Azt azért nem mondanám. Amikor a titkosszolgálat vizsgált ki engem, a kérdezőbiztos magyar volt, mert a papírjaim szerint magyar vagyok. Beszélgetésünk közben belépett egy orosz őrmester, és rám nézve csak ennyit mondott: „na ez a hülye is ide jött”. Nem bírtam ki, és oroszul viszszaválaszoltam neki: „Bagoly mondja verébnek.” Persze leesett az álla, és elkezdtek kérdezgetni: hogyhogy két nyelven beszélek, és különben is kicsoda, micsoda vagyok igazából. Négy és fél óráig tartó faggatás után, úgy tűnt, elhitték, hogy egy magyar–orosz családból származom, és akkor az orosz őrmester azt mondta: „Úgy látom, nem vagy buta, és tanultál is. Miért jössz ide, az ilyeneknek, mint te, semmi keresnivalójuk itt. Nem fogod jól érezni magad. Gondold meg!” Ennek ellenére beléptem.
– Miután ez megtörtént, volt-e változás a dolgok menetében?
– Igen, nemcsak nekem, hanem minden újoncnak. Elmagyarázták nekünk, hogy minden eddigi megpróbáltatásunk még csak a kezdet volt, most jön a java. Mindenki új nevet kapott. Géza Zénó lettem, ezt a nevet találta ki számomra az argentin tizedes. Az igazi nevünket tilos volt használni. Ennek ellenére az oroszok tudták egymásnak, ha nem is a család-, de a keresztnevét. Beszélni pedig csak franciául lehetett. Az anyanyelv használata szigorúan tilos volt. Természetesen mindenki továbbra is a maga nyelvén beszélt, és elkezdődött a terror. A légiósoknál a mellkas tájékán van a rangjelzés, úgyhogy az egész vezetőség a tizedestől a tisztekig jól tudta, hova kell ütni. Ha valaki azt mondja, hogy szolgált az idegenlégióban, és egyszer sem verték meg, ne higgye el, mert ilyen nincs: mindenkit vernek – szándékosan és rendszeresen, főleg az első hónapban. A parancsnokok úgy tesznek, mintha franciául tanulnánk, noha senki se tanít, és senki se tanul. Ellenőrzéskor kiderül, hogy a katona semmit sem tud, és akkor jöhet a büntetés: futás hegynek föl és hegyről le.
– Ugyanígy bánnak a háborúkból jött oroszokkal is?
– Őket hamarabb békén hagyják, mint a többieket. Tudja, érdekes, hogy az első verés után a szláv nemzetiségű társaink, akik addig kerülték az oroszokat, rögtön jönnek barátkozni, és az orosz csoportok helyett szláv csoportok alakulnak, ide csatlakoznak a szerbek, lengyelek, szlovének is.
– Egy ilyen csoportosulás megvédi a tagokat a fizikai bántalmazásoktól?
– Sajnos nem mindig. Én mindjárt az elején figyelmeztettem a tizedesemet, hogy bármilyen büntetésre készen állok, kivéve a verést, és ha megpróbálja alkalmazni irányomban, viszonzom. Megpróbálta, én meg viszonoztam. Ez után az következett, hogy a tizedesek csapatostól rám támadtak, és alaposan helybenhagytak. Igaz, eleinte nem mint oroszt, hanem mint magyart piszkáltak. A fent említett tizedesem ugyanis a román „Vasgárda” tagja volt.
Az idegenlégió már 1996 óta nem vesz részt ilyen fegyveres konfliktusokban. Így hát az egész harci hév az „egrecíroztatásban” kap kifejezést. De még milyet! Voltak köztünk olyan srácok, akik túl voltak már egy oroszországi fegyelmi századon. Szerintük az idegenlégióhoz képest ott emberséges légkör uralkodott. Háborús veteránokat azért sem vesznek föl a légióba, mert ők már rég átlépték azt a határt, melyen az ember még ingadozik – öljön, vagy ne öljön. A légió parancsnokai attól tartanak, hogy ezek a fiúk egy sértésre válaszképpen simán elteszik láb alól a tizedesüket.
– Miért, már volt ilyesmire példa?
– Előttünk voltak orosz önkéntesek, akik az egyik, őket rendszeresen megalázó francia tizedest jól megverték, aztán teljesen komolyan figyelmeztették: „ha legközelebb jövünk, megölünk”. A vezetőség teljesen komolyan vette a fenyegetést. Ez a tizedes mindig velünk volt, de egyszer csak eltűnt két napra. Kiderült, megérkeztek azok az orosz fiúk. Odajöttek hozzánk, és megkérdezték, hol van a tizedes. Megtudva, hogy nincs itt, azt mondták: „adjátok át neki, hogy jövünk még, és akkor már egész biztos, hogy kinyírjuk ezt a szemetet”. Egyébként nem csodálkozom rajtuk – ez a tizedes valóban párját ritkító egy személy volt.
– Volt-e mégis valami pozitív élményed?
– Megvoltak a magunk kis örömei is azért. Hiszen az élet mindig tele van humorral. Egyszer rohan felénk a tizedes, és kérdezi: „Ki ismeri a Katyusa című orosz dal harmadik versszakát pontosan?” Mi oroszok összeraktuk, ahogy tudtuk, és fölírtuk neki. Az első kettőt, úgy tűnik, már beszerezte valahol. Ott nézelődünk, egyszer csak halljuk ám, egy másik hadtest masírozik felénk, és teli torokból énekli a Katyusát. Akcentussal ugyan, de azért lehetett érteni. Mikor pedig kifordultak a sarok mögül, és megláttuk őket, szinte gurultunk a nevetéstől. Az éneklő katonák ugyanis többnyire arabok és feketék voltak… A tizedesek direkt orosz dalt adtak nekik. Viszont egy másik hadtestet, melyben sok orosz volt, arra kényszerítettek, hogy tanuljon be egy második világháborús fasiszta indulót.
– Ennek ellenére azért csak nem vártad ki az öt évet, és elmentél. Mi volt az utolsó csepp?
– Azért mentem a légióba, hogy pénzt keressek, gondoltam, majd hazaküldöm a családnak. Azonban kiderült, hogy a számláról csak háromezer frankot lehet felvenni, és ahogy felvetted, máris odajöttek hozzád a kisebb parancsnokok, és mindenféle ürüggyel elszedték tőled. Azt mondták nekünk, hogy ki kell fizetnünk az egyenruhánkat, annak ellenére, hogy az egész világon bárhol máshol ez ingyen jár. Egy másik hadtestnek pedig a maga háromezer frankját személyenként a fegyverére kellett költenie. Mikor pedig már nincs több ürügy, a pénzt egyszerűen ellopják. Eleinte azt hittük, ezt a tevékenységet újoncok folytatják. A pénzt mindenki a szekrényében tartja. De még, ha magánál hordja is az ember, bármikor megparancsolhatják, hogy vetkőzz le és hagyd ott a ruhádat, és mire visszajössz, a pénznek hűlt helye. Az egyik francia sorkatona azt állította, hogy a parancsnokaink a fő tettesek. Ő egyébként „téglaként” működött közöttünk, és én mentettem meg őt a többiek haragjától, mikor ez kiderült. Hálából ő sok minden disznóságról tudósított minket, ami a hátunk mögött történt. A pénz egy részét már a bankban eltüntetik, ahol számlát nyitnak a részünkre. Kiderült egy érdekes tény is – maga a bank is az idegenlégió tulajdonát képezi. Szóval megértettem, semmi értelme továbbra is itt maradni.
– Sikerült felbontani a velük kötött szerződést?
– A szerződés alapján erről szó sem lehet, ezért kénytelen voltam megszökni. Mivel megsérült a vesém, a központi kórházba kerültem Marseilles-be. Onnan lógtam meg. Két napig a szemétdombon bujkáltam, mivel tudtam, hogy keresnek. Aztán kiutazott hozzám a húgom, adott pénzt és ruhát. Vonattal eljutottam Párizsig, ott bementem a magyar követségre és azt mondtam, hogy turista vagyok, és elvesztettem az útlevelemet. Kiállítottak számomra egy okmányt, és azt tanácsolták, minél előbb hagyjam el Franciaországot. Megfogadtam tanácsukat. Így végződött szolgálatom az idegenlégióban; remélem, sokak számára jó tanulság, bár másvalakinek a beszámolója mindig túlzásnak tűnik…
Nevet ők adnak, ez általában a nemzetiségtől függ, tehát ha Bíró voltál, akkor leszel pl. Béla. A vezetéknév első betűjét megtartják, így kreálnak másikat, de ők, ezt nem te választod.
Nem a légióban csináltak bankrablót belőle. A légiónak nem gáz, ha kint vagy semmi közük hozzád, egyébként nem megy újdonságszámba mikor azt halljuk, ez vagy az „bevonult”. Tény, hogy a légió után nem egyszerű újrakezdeni, és ahogy a pénz elmarad, hát nem egyszerű viszaállni a sorba sem havi negyvenezerért. személy szerint nincs vélaményem a dologról.
Henri Charriére (alias Papillon) a kedvenc könyvem, a Pillangó irója volt, ezért használom ezt a nicket. Ha nem olvastad, feltétlenül tedd meg.
Könyveken és az Interneten kívül nem nagyon tudok a légióról tájékozódni, bár érdekel, de nekem mégsem áll szándékomban kimenni meg vagyok elégedve a jelenlegi életemmel. Eddig három könyvet olvastam ebben a témakörben:
1. Szűrös Iván: Légió mindhalálig, ez egy elég jó könyv volt, a srác mindenáron a 2. REP-be akart kerülni ezt el is érte, ott az 1. századnál volt, de 1.5 év után besokallt, mert irodistát csináltak belőle, amúgy is érzésem szerint nem volt egy igazán kitartó gyerek.
2. A légió a mi hazánk (ennek az íróját nem tudom, de egy Lecső Zsolt nevű volt légióst interjúvol) ehhez volt egy csomó kép is, semmi különös, a véleményemet már leírtam róla, szerintem gyakran túloz. Ja itt a becsületrendről még. Ez le is van fényképezve a könyvben, a felirat szerint a középső (három van a fényképen), én nem tudom, hogy kellene annak kinézni, de arra az van írva hogy: külszolgálatért (pour service d'exteriure vagy valami ilyesmi). Megmentette az ezredparancsnok életét állítólag, és ő adta át neki (én eddig úgy tudtam, hogy a köztársasági elnök adja át) a kórházban (erre ébredt a sebesülése után!)
3. Zsoldos Zoltán: Idegeslégió. Szintén 2. REP 2. század, hegyivadászok. Teljesen realista, humora is van, ez tetszett a legjobban. A hétköznapokról ír, de két évig bírta ő is, aztán lelépett.
Mint írtam érdekes lenne egy olyan könyv, amely nem az ejtőernyős ezredről szól (pld. 2. REI).
Nagyon megköszönném, ha írnál egy keveset a saját tapasztalataidról, (felvételi, kiképzés, hétköznapok, kiküldetések, hogyan boldogultál kint, stb.) akár az emailra is. Az utólérhető információk az Interneten ugyan elég részletesek, de nagyon általánosak is én kiváncsi lennék valakinek (pl. Neked) a "vágatlan változatára." De a legigazibb egy könyv lenne. Ne haragudj, hogy így ismeretlenül is erre biztatlak.
Előre is köszi.
Henri "Le Papillon" Charriére
P.S.: Tényleg bármilyen név választható odakint, így francia is?
Mit szólsz ahhoz a fószerhoz akit nemrég (1-2 hete) kaptak el a zsaruk, azt hiszem a móri bankrablás miatt (nem biztos), s ő bevallotta, hogy légiós volt. Nem gáz ez a légiónak? És a többi volt légiósnak? Mi a véleményed az egészről? A kékfényben láttam, még egy kis összeállítás is volt a fr. idegenlégióról.
Örülök hogy végre valaki regált. Nem tudom miért jelentkeztél be ezen a néven, én azt httem ez e kinti neved volt. Ami a becsülterendet illeti, meg kell dögleni érte, már pedig ez az ember könyvet írt. Ha érdekel valami a Légióról szívesen válaszolok, de nem szoktam reklámot csinálni, se magamat futtatni. Azzal amit eddig olvastál, jobban vagy informálva mint a barátnőm.
Napsugaras jóéccakát
Legelőször is köszönetem a pontos válaszokért! Én magam csak érdeklődés szintjén foglalkozom a légióval, nincs szándékomban kimenni. A könyvről csak annyit, hogy az, hogy mi történt azzal a sráccal számomra nem vitatható, mert nem voltam ott, így nem tudhatom. A számok tekintetében szalad ő el nagyon ez viszont feltűnt. Azt is állítja, hogy Becsületrendet kapott, meg testőri kiképzésben vett részt, ezt nem kétlem, mert mint írtam nem tudhatom. Tudom, hogy a légióban nehéz helyt állni, de emberileg nem lehetetlen és ez a jóember olyan dolgokat ír amelyek azok. Az, hogy nem voltam kint nem jelenti azt, hogy mindent beveszek és kissé rühelem, ha hülyének néznek, ezért érdeklődtem ezekről a dolgokról Tőled. Egyébként az Interneten nagyon könnyedén juthat információhoz az érdeklődő, csak egy példa: www. lalegion.de, ez egy nagyon jó lap, csak németül van az a kár.
A könyveddel kapcsolatban: jó lenne, ha megírnád, az énáltalam edig olvasott könyvek inkább a 2. REP-re koncentrálnak, az íróik idő előtt otthagyták a légiót, nem azt mondom, hogy nem jók, de érdekes lenne végre egy másfajta könyv is.
Mgejgyzésként
olvastam, hallottam szörnyű dolgokat itthon, de azért ne féltsük a riportereket újságírókat se, ők nem át hanem eladni akarnak, abban viszont az alany a hibás, hogy ehhez hozzá is járul, és mivel ennek pénz szaga van, nekem ez amolyan ezisjobbmintdógozni.
Igyekeztem óvatosan nyilatkozni, mert nem ismerem akiről szó van, és ha érzem is melyek az ő túlkapásai, és mi az íróé nem az én dolgom, mégha képtelen vagyok is azonosulni vele. Akik még nem voltatok kint, és ti akik készültök fogadjátok meg mégegyszer: ne ezekből-ezektő kérjetek infirmációt. Momdom ezt függetlenül attól ki a hunyó. Még aktív Légiósok is mesélnek itthon, hogy ők, meg ott… Szóval, ha valaki tényleg csinált is valamit, nem meséli az életét, ahol ő a kemény, tévedhetetlen, még szerencse hogy ő akkor éppen ott volt, no nem azért ez dolga, de akkor is… Azt keressétek aki csendben van. Ők katonák.
Salut Henri‼
1. Ami a 90 kilós zsákot illeti, én híradósként a rádióval + saját cuccal + én magam nem voltam ennyi.
2. A hagyomány igaz; amivel az ezredhez érkezik az annyira alapfelszerelés, hogy nem nyomhat 90 kilót. Én videón láttam egy ilyen futást, de az csak az alakulótér körül volt. a 100 kilométer ki van zárva, mi a gyalogságnál ha csak mentünk ennyit, az is két három nap. Legyünk realisták, kimenőcipőben ez tényleg az ami
3. Én cak Csádban voltam, a hatva fok oké, de a ezt a magas páratartalamat csak Guyan-ban láttam. A sivatag ehhez tényleg száraz.
4. Igaz hogy a Légiósok átjárnak az amikhoz, és viszont, de ez is úgy tudom csak Guyanban működik, Martinkban van egy elég húzós stage commando. Egyébként népszerű a dolog, de ez szakasz szinten divat, nem úgy hogy fiam te aztán...
4. Tény hogy az első ensz missziók az ottartózkodás meghosszabítása miatt jól fizettek, az is igaz az ejék zsoldja 30 százalékkal magasabb mint a miénk.Nálunk eg tizedes kapott kb. 800.000 ft-t, plusz a prím, ez visszamenőleg cirka 400.000 ft minden ott töltött hónapra, szóval 1.200.000, ha ők kaptak másfél millát ez oké, de a négy millió havonta nekem erős.
5. Amikor kint vagy, nem kapod meg csak a zsold egy részét, előlegként 2000 frankot, hogy legyen nálad pénz, és a régi rendszerben még nem bankkártya volt, tényleg iszonyatos összegeket akár az egészet felvehetted egyben, és tényleg a kepibe adták. Nálunk nem a századparancsnok, de ez változó lehet,tradíció kérdése.
6. Három év után tizedesképzőre szokás menni, ez az ejtőernyősöknél még szigorúbb mint nálunk, de láttam már én is három évvel őrmestert. Igaz egyet a hat év alatt, de nem ismerem a srácot, és ha kint vagy fiatalon az megtol. A fekete kepit csak egy éve adják azonnal, nem olyan régen erre még ezrednél várni kellett szakaszvezetői redf.ban fél évet, balfogás nélkül.
A fekete kepi csak szolgálatban, kimenőruhához jár, egyébként zöld beret. Három nap alvás nélkül, ilyet már a tizedesképzőn is csinálunk, itt-ott lopsz negyedórát ha tudsz – ez létezik. A kaja nélkül nekem furcsa, fejadag mindig van, akár milyen rohadt kiképzpést csinálsz (kivétel Guyane, de ott is csak három nap). Menetelni a laktanyaudvaron? kaja nélkül? mert ott nincs? se egy haver? hmmmů
Parachutiste‼
Az igazság az, hogy amióta először írtam ebben a topicban, nem néztem meg, nem arról van szó, hogy nem akartam válaszolni. Nos sorrendben:
1. Nem kimondottan, de a negyvenéves korhatár már csak 35, szóval ne vesztegesd az időt, mert ellened dolgozik.
2. Én is szemüveges vagyok, az voltam előtte is, csak nem hordtam, de a vizsgálatoknál kiderült, és ők csináltattak szemüveget. Az 1 diopt. a határ úgy tudom, szóval ha van szemüveged hordd, és jelentkezni is abba menj, nem tudom mennyit befolyásol a lövészeteknél ha nem viseled, de titkolni kár úgyis rájönnek.
3. most már tudod
4. Igen, én is ejtőernyőztem azelőtt, 500 és 4000 ezer méter között volt minden, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ejtőernyősökhöz kerülsz, ezt nem kell mellre szívni. Ami a búvárkodást illeti ez már többet befolyásolhat, ez ejeéknek van egy erre specializált egysége.
5. Ez attól függ mivel utasítanak el. az ok lehet orvosi alkalmatlanság, vagy túljelentkezés. Ha az első, próbáld megtudni ez a szerintük meggyógyuló kategória-e, vagy végleg le vagy írva. Ha a második, mindenképpen menj vissza, ez tetszeni fog nekik. A túljelentkezés most kb 15-18-szoros. Az sem egészen igaz, hogy mindegy melyik évszakban jelentkezel, télen kevesebb az önkéntes.
6. Erről nem hallottam mennyire bőbeszédűek, aki fordítani fog neked próbáld meg rajta keresztül megtudni.
7. A toborzóhelyen ahol jelentkezel nem indítanak naponta vonatot, összevárnak egy létszámot, nálam ez egy hét volt, plusz két hét ha jól emlékszem Aubagne-ban. Július 16-án jelentkeztem Strasbourgban, július 17-én kezdtem a kiképzést.
Nem olvasok el egyetlen Légióról szóló könyvet sem, én is írom az enyémet, soha nem fog utcára kerülni, mert nem fogok egy lapra kerülni azokkal a háborúshősökkel, akiket látni a frei dossziéban etc. Ha olvasol a légióról, legalább azt nézd meg, mennyit húzott le a manus. Minket kint ez a téma mindig a plafonra kergetett, néha már röhögni se volt kedvünk ezeken a rambókon.
Sok szerencsét, éljen a Légió‼
1. 31 éves vagyok, ez okozhat-e problémát vagy hátrányt a felvételnél?
2. Mint már valaki kérdezte itt, kizáró ok e a szemüveg? /-1 dioptria, rövidlátó vagyok szemüveget nem használok semmikor, gyakorlatilag nemigen van rá szükségem, vezetésnél sem stb./
3. Te is láttál szemüveges légióst? /olyat aki nem ott lett az illetve nem nyugdíj előtt állót:)/
4. jelent előnyt esetleg, ha valaki búvárkodik , ejtőernyőzik, és egy kicsit beszél franciául?
5. előfordulhat e hogy valakit elutasítanak de később újra jelentkezik akkor felveszik?
6. Igaz e hogy nem mondják meg míért utasítanak el?
7. mennyi idő alatt dől el hogy bevesznek e?
És érdekelne Lecső Zsolt könyvéről a véleményed, ha nem olvastad, akkor az előttem szoló kérdései alapján.
A válaszodat - és mindenki másét aki esetleg tudja a válaszokat és megírja - előre is köszönöm!
Én a következőben kérném a segítségedet. Az előző hozzászólásomban említettem, hogy olvastam egy riportregényt "A légió a mi hazánk" címmel amelynek főszereplője, tehát az interjúalany egy bizonyos Lecső Zsolt nevű ex-légiós volt, aki a 13. DBLE-nél és a 2. REI-nél szolgált 1991 és 1996 között. Számos kételyem fogalmazódott meg az illető igazmondásával kapcsolatban (persze lehet, hogy csak a riporter csúsztatott), arra kérnélek, hogy közöld mennyiben felelhetnek meg az igazságnak a következők. Ha van esély arra, hogy a következő állítások igazak legyenek ezúton követem meg Lecső Zsoltot.
A következőket írja:
1. A teljes menetfelszerelés 90 kg, ebből 60 kg a zsák, a többi a fegyver és egyéb felszerelés.
2. Amikor a 13. DBLE-hez érkezett szívatásképpen 13-szor kellett körbefutnia a laktanyát a hozzátartozó repülőtérrel együtt (szerény számításaim szerint ez kb. vagy 100 km lenne)a 90 kg-s menetfelszereléssel.
3. Dzsibutiban 60 fok van árnyékban 80 százalékos páratartalommal (a sivatag már csak ilyen).
4. Mesterlövészképzésen vett részt az USA-ban, Nevada államban (az ezredénél nem tudták erre kiképezni?), melyre az egész légióból csak két főt indítottak el.
4. 8 hónapos szomáliai ENSZ misszióban az ENSZ, francia és amerikai zsolddal együtt összesen 23 millió forintnak megfelelő összeget keresett ( számításaim szerint ez 1992-ben havi 36.000 USD!)
5. Ezt az összeget a századparancsnok csak úgy lazán kihallgatás keretében kp-ben a kepijébe dobta.
6. 3 év után őrmesteri iskolára küldték (tizedesiskoláról nem ír), ahol megérkezés után 3 nap 3 éjjel megállás, evés, ivás, alvás nélkül kellett menetelniük a laktanyaudvaron. A könyvhöz van egy fényképmelléklet, de rengeteg egyenruhás kép közül egyen sincs fekete sapkában.
sziasztok‼
Most szereltem le a légióból hat év után, alig három hónapja vagyok itthon. szívesen tartanék kapcsolatot ex-légiósokkal, és ha tudok segítek azoknak, akik most készülnek.
a 2 rei-nél voltam '97-től, járt ott valaki közületek? esetleg csinálta valaki a maison radio-t? bon guerre
A téma iránt érdeklődőknek tudom ajánlani Zsoldos Zoltán: Idegeslégió című könyvét. A szerző két évet töltött Korzikán az Idegenlégió 2. Ejtőernyős Ezredénél, az ottani élményeit olvashatjuk a könyvben. Nekem nagyon tetszett, mert a hétköznapokról ír, igen reálisan és van humora is. A felvételi és az alapkiképzési rész viszont kimaradt ez viszont hátránya a műnek.
Teljesen más jellegű könyv mint az ebben a topicban korábban említett Lecső Zsolt féle hősi eposz, melynek véleményem szerint kb. 50%-a fikció.
Üdvözlet leonclov!
Lenne egy kérdésem.22 vagyok, és ha kimegyek a légióba,mennyire tudok eltünni a világ "szeme" elől?Ezt úgy értem, hogy nem akarom hogy a szülők megtaláljanak.Egyszóval felakarok szívódni.
2.Fizikai teszt érdekelne konkrétabban.
3.Mindenképpen Djibuti v. választhatok állomáshelyet?
Hali Mindenkinek!
Az baj,hogy tul sokat problémáztok a dolgokon!
Ha valaki egészséges nincsenek nagyobb problémái az nyugodtan elindulhat,de nagyon nagy a felvételi szórás!!!!Általába 10-ből 1-et vesznek fel,ezt bele kell kalkulálni.Szóval nem egyszerü.
Tul sok felesleges kérdést tesztek fel!
Valaki már a nyugdij és a francia állampolgárság kérdését feszegeti,de minek ?Elébb indulj el,vegyenek fel aztán a többit már látni fogod,ha sikerül!!!!A légioba a legtisztább induló lap,ha minden rossz tulajdonságodat megpróbálod leplezni.Ne vald be ha bünöző vagy,ha feleséged van,ha gyereked van,ha kbsz-es vagy,ha vannak kisebb egészségügyi problémáid!Ha elég ügyes vagy sikerülhet,játszani kell a szerény kötelességtudo szépfiút.Na ennyit egyelőrre!
űdvözlettel:LEON.
És még valami...........ha az ember (a sikeresebbik fajta, aki bekerül) elveszti eredeti állampolgárságát, esetleg megkapja a franciát, vagy cul de sac?? Többek között ez sem világos számomra, úgyhogy lécci valami tapasztalt kepi-tulaj avasson már be a dologba, meg ha lehet, az ezelőtti kérdéseimre is válaszoljon, ha tud.Kösz!!
