Az Atmel családdal én is most ismerkedek, eddig a PIC volt terítéken.
Azt már látom hogy az Arduiono egy jópofa dolog, sokmindenre alkalmas és gyorsan lehet haladni benne, de elég korlátozott is egyben, mert mélyebb szinteken nem tudunk vele dolgozni. Már ha valaki akar és szüksége van rá.....
Mondjuk én sem az arduino keretrendszert használom, hanem AVR studio-t, de felhasználva gyakorlásképpen az Arduinos paneleket.
Egy sörkollektor vezérlésből indultam el. (hőmérséklet külömbség kapcsoló)
Aztán a fantázia elszállt!
A ház több pontján hőmérséklet mérés (a kollektorokban is), ventillátorok vezérlése, légzsaluk működtetése talán, naplózás és felhőben megjelenítés, helyi megjelenítés az LCD kijelzőn.
A DS1307 legtöbb alap breakout iszonyú pontatlan, mert szarul van megcsinálva. Nekem volt egy marokkal, az összeset eladtam. A DS3231 összehasonlíthatatlanul pontosabb, igaz, nem is 500 forint egy darab.
A W5100 könyvtára elképesztően nagy, mert nagyon komplex. Ezt én eleve nem nagyon rakosgatnám kis kártyákra, mert gyorsan betölti a rendelkezésre álló helyet.
A meglátás egyébként helyes, működő projektekhez azért az IDE és a könyvtárak párosítása nagyon hamar szűk keresztmetszetet jelent.
Ez így egy elég helyes meglátás. A legtöbb könyvtár nem igazán működik együtt további két-három könyvtárral, pláne ha speciális buszokat használnak (pl. SPI). Innentől kezdve tényleg kihívás a történet, mert nem az Arduino IDE szintjén kell megoldani a feladatot, hanem a könyvtárak szintjén (pláne ezek egyesítésével).
Alapvetően sokkal egyszerűbben tanulható rendszer, bizonyos feladatok elvégzéséhez egyszerűbb megcsinálni. A PI mikroszámítógép, teljesen más lehetőségekkel. Olyan a kettőt összevetni, mint egy terepjárót a villamossal.
Az sd használata sok memóriát igényel. Helyette i2c eprom, ami egyébként is van az rtc-n. Igaz többet kell kódolni. Nekem is egy években telt össze rakni az első működő, használható csomagot.
Sajnos a legtöbb ilyen könyvtár úgy kezeli a hardvert, mintha egyedül lenne.
Amint egyszerre akarsz két-három-négy dolgot használni, összeakadnak. Mert nem szabványosan használják a buszt. Mert csak adott láb/megszakítás kombinációval működnek, ami nem paraméterezhető. Szóval ilyenek.
Én egy éve kezdtem el az Arduino-t tanulgatni, játszani.
Egy Uno-val kezdet, és a modulokat veszegettem hozzá. (RTC, SD-kártya, LCD+I2C, DS18B20, stb)
Játéknak és tanulásnak jó volt, de 3-4 könyvtár és 1-2 tömb létrehozása már gondott jelentett. Elfogyott a RAM.
6db DS18B20 30mp-kénti lekérdezése, 5 perces átlag képzése és SD kártyára írása CSV fáljba + LCD kezelés (idő+hőfokok) még belefér. Onnan nem tetszett, hogy a DS1307 baromira pontatlan volt (napi 2-4perc).
Vettem egy W5100 hálókártyát és majd onnan veszem az időt (gondoltam). Itt fogyott el az UNO RAM-ja (szerintem)
Innen kéne tovább lépnem, csak elfogyott a harci kedv (ahogy Prof is írta).
Ami nagyon fárasztó volt a játszadozásban, hogy sok leírás van mindenhez, de ha egy kicsit másképpen szetnéd mint a példa van akkor nehéz átszabni mert nem nagyon vannak a könyvtárak kezdők számára is olvasható formában dokumentálva. (Ráadásul nekem az angol nehezen megy.)
Vagy galvanikus leválasztás (ami relé miatt egyébként is szükségszerű, bár a breakout-okon rendszerint eleve rajta van). Meg kell nézni, hogy mekkora vezérlő jel kell neki (V/A viszonylatban), és ha megy 3,3 V-ról, akkor jó, hanem, akkor kell elektromérnökösködni. A tápot mindenképp külön kell megoldani még egy SSR-nél is, relénél mindenképp.
Nem ezt írtam. A PI inkább számítógép, az Arduino mikrokontroller. A kettő között számottevő differencia van, több is. A PI Linux + Python alapú, sokkal komplexebb rendszer, komolyabb programozási ismeret kell hozzá, ugyanakkor sokkal komolyabb számítási műveleteket lehet vele elvégeztetni (sokkal gyorsabban). Ha vizuális effektről van szó, akkor pl. egy arcfelismerő-->lézershow viszonylatot meg lehet csinálni.
Az Arduino inkább arra jó, hogy különböző bemenetek információi alapján viszonylag egyszerű algoritmusok alapján vezérelj kimeneteket különösebb komplikált számítási szükséglet nélkül.
Ezért írtam, inkább azt kellene tudni, hogy mit akarsz megvalósítani, majd ez fogja determinálni, hogy milyen eszköz(ök) kell(enek) majd hozzá.
Én egyébként Kínából rendeltem Arduino Mini kompatibilis mikrokontrollereket. Az 5 darabos csomag került 3130 Ft-ba, így kb. 626 Ft-ra jött ki egy darab:
December 1-én rendeltem és december 22-én meg is hozta a postás. Kínából karácsonyi időszakban ez elég jó szállítási időnek számít.
Egy szintén kompatibilis FT232RL adapterrel tudom programozni: FT232RL FTDI USB To TTL Serial Converter Adapter Module For Arduino Be sem kellett forrasztani a csatlakozókat, egy befőttesgumival kicsit összefeszítettem a két modult és tökéletesen megy a feltöltés a Mini-re :)
Nem, azt hittem, hogy Arduino alapon csináltál PID-et.
A Mini nekem mindig is eléggé logikátlan cucc volt... Úgy értem, nem tudom, hogy mi jó benne. :-)
Ne ilyen kütyüket vegyél, hanem valamilyen tisztességes programmert. AVR-MkII kompatibiliset, ami SPI-n tudja tolni a cuccokat. Aranyat ér, komolyan.
A DUE jó cucc, csak 3,3 V-os, vagyis illeszteni kell majd a relét, amihez majd kell egy külön táp... Valószínűleg...
DS1604 i2c kiolvasás megy. Nekem mondjuk nem ez van, hanem egy másik, de megy gond nélkül. Az i2c címzést könyvtárból meg tudod oldani (a .h-ban van rendszerint, ha épp nem a sketch paraméterezésében kell közvetlenül állítani, erre is, arra is van példa). Másodpercenkénti mintavételre kell készülni, de ilyen alkalmazásokhoz jóval ritkább is elég (azért szívok én a 0,1 mp alatti mintavételezési gyakorisággal és az 0,1 fokos felbontással)...
Én kiiktatnám a PC-t és vagy on-line oldanám meg (felhőbe logolással), vagy sd kártyával és egy RTC-vel. Aztán csókolom, jöhet bármi, működik mindentől függetlenül (mondjuk elvileg a laptop is, csak az ugye némileg más fogyasztást produkál)...
A pontos válasz „az attól függ”. Az Arduino termékcsomag csak egy a sok prototípus-rendszer közül. Sok előnye és sok hátránya van. Nem jó mindenre és nem jó mindenkinek. Teljesítményét tekintve nagyjából a 80-as évek közepének személyi számítógépeit veri kicsit, néhány alapvető eltéréssel, ami a hardverkomponenseket illeti (nincs pl. billentyűzet és monitor), így például videomegjelenítésre tökéletesen alkalmatlanok.
Az, hogy mire és hogyan akarod használni, meghatározza majd, hogy egyrészt jó-e neked az Arduino, másrészt azt, hogy azon belül (vagy ezen kívül) melyik. Sajnos az alapról felfelé ellépve (Due, Tre, Galileo stb.) már azért durva összegekkel találkozunk (ezért ezen a szinten inkább a Raspberry PI játszik kezdőknek).
Ha valaki cél nélkül akar belevágni, azt én kicsit lebeszélném, mert hamar el fog fogyni a lendület és/vagy a kitartás. De ha mégis: 2-3 nagy próbapanel (bedugós fajta), egy Arduino Nano, egy csomó jumper-kábel (flexibilis és merev is), ledek, ellenállások, motor(ok), kondenzátorok, diódák, timmer potenciométerek, egy 1602 kijelző, valami shift-regiszter szerűség, fotóérzékelő, meg még ami kell. Egy ilyen szett pár ezer forint, csodálkoznék, ha 15 ezer forint felett lenne a vége ebayen. A SainSmart csinál pár normális készletet, ezekbe érdemes beruházni, de van benne pár használhatatlan, emiatt felesleges alkatrész. Én kicsit pártolom a Nanot, mert baromi egyszerű vele próbapanelen dolgozni (nem kell kábelezni), cserébe nem fogad shield-eket.
A történet elébe annyit, hogy Pidet honnan túrtál? Mert amit én eddig leltem, az vagy nagyon régi (+2 év) vagy egyszerűen nincs meg a hivatkozás...
Az elképzelés nem rossz. Az összes ilyen prototípuson alapuló projektnek az a rákfenéje, hogy ha hüvelysorokkal, tüskesorokkal, jumper-kábelekkel ügyködsz, akkor egy idő után eléggé megbízhatatlan lesz a rendszer, különösen, ha nagy hőingású és/vagy magas páratartalmú helyen van. Plusz sem a rázkódást, sem a mozgatást nem igazán tolerálják. Más érdemi hátránya (a fogyasztáson és a lassúságon kívül) nincs.
Nem kell durván forrasztgatni és nyákot maratni. Elég egy próbanyák (fillérekből megvan), egy tisztességes páka, némi gyakorlás és menni fog. A kettőt (dugdosós proto + forrasztott proto) még egyesíteni sem felfoghatatlanul nagy feladat, nekem több elem van készre építve így (két soros MAX7221-gyel vezérelt 4×7 szegmenses kijelző például).
Én kezdőként egy Uno-t vettem, 16X2-es sima LCD-vel, meg egy-két kiegészítővel az Ebay-en. Arra jó, hogy ismerkedjem vele, a turbina ECU-hoz meg majd fölszívom magam, és összerakok valami spéci cuccot - de az még arréb van......
Eléggé tévútnak találom mindkettőt egy abszolút kezdő számára az alábbiak miatt:
1. A Mini nagyon jó, de inkább kész projektekbe való, mivel külön alkatrész (programozó [programmer], pl. AVR-MkII) kell ahhoz, hogy a szoftvert rátöltsd. Tudásban egy Micro kb. ugyanez, árban versenyképes, van rajta USB és alapból próbapanel-barát.
2. Az Uno kezdéshez nem rossz választás, tök egyszerű, pokoli olcsó. De a shieldként fölé rakható kijelző, pláne, ha ekkora, több gondot okoz, mint amennyit megold, például nem férsz hozzá a lábakhoz (vagy a shield van fent vagy be- és kimeneteket használsz), a nagy LCD programozása elég macerás, ráadásul viszonylag nagy, akár a memóriakorlátot meghaladó méretű sketch dobható össze vele viszonylag gyorsan bármiféle igazán használható eredmény nélkül. E helyett javaslok egy akár grafikus i2c oled kijelzőt vagy egy sima karakteres (16x2) vagy grafikus monokróm LCD-t, úgyszintén i2c meghajtóval. Ezek is filléres alkatrészek, barmi gyorsan lehet velük próbapanelen dolgozni és kvázi hülyebiztosak (mondjuk a grafikus oled már annyira nem, de az is gyorsan tanulható).
Sziasztok! Én most kezdem, azaz szeretnék egy kis arduinos programozást elsajátítani. A jövőben (egyre interaktívabb) művészeti projektekhez szeretném használni, a kezdeti ismerkedés után. A különféle szenzorok tetszenek nagyon, nem hinném, hogy a legnagyobb teljesítményű kütyüre lenne szükségem. Szerintetek melyik típus lenne a nekem való?