Egy nyári gyakorlatát az MTSz-ben töltő fiatalember segítségével jelentősen felgyorsult az OKT teljesítők beszkennelése. Már a 3500-asig kész van, lehet jelentkezni az újabb adagokért. Köszönöm az eddigi segítséget, még én is három hetes elmaradásban vagyok az átnézéssel, de azért haladok.
Szóval újabb 10 adag kiadó, csak tessék, csak tessék!
Jó múltkorjában benn jártam az MTSZ-ben, Pálmai Vencel mesélte a következő sztorit: Néhány nappal korábban egy fiatal apuka jött be a Gyermek Kéktúra jelvényekért. Amikor meglátta, hogy a Pilis-Budai-hg. jelvényen még "Úttörő Kéktúra" szerepel feliratként, azt még lenyelte valahogy, de amikor azt is észrevette, hogy a jelvényen az Erzsébet kilátó tetején még fenn van az ötágú csillag, akkor azt mondta, hogy így inkább nem is kell neki...
Mondjuk ebből a szempontból inkább a gyermeke véleménye lett volna perdöntő... :-/
Kéktúra Ősagárd-Alsópetény között, a megszelídült borzalom útján
Nem mindennapi izgalommal készültem az Ősagárd-Felsőpetény közötti szakaszra, mert anno kb. 10 éve itt óriási bukfenc volt az első bejárás (mint sok más sporttársamnak is). Nemrégiben ugyan többen állították, hogy most nincs különösebb gond, de az akkori kegyetlen élményeket nehéz elfelejteni. Kellően felvilágosítottam a gyerekeket is a várható jókról, amiből annyit jegyeztek meg, hogy apu úgy eltévedt, mint még soha. Na jó, talán a zempléni OKT-n volt hasonló, de az részben éjjel történt.
Szóval hármasban utaztunk el Ősagárdra, ahol bélyegzés után azonnal bele is vágtunk. Ahogy letértünk a falu főutcájáról, máris láttam, hogy a régi verzióhoz képest elterelték az utat. Most nem kellett a letérés után egyből egy másik, balra, lefelé kanyarodó utcába térni, hanem tovább előre vezetett a szépen felfestett út. Elhagytunk egy romos talán TSZ telepet, majd búzatábla mellett gyengén emelkedő úton hagytuk el a falut. Visszatekintve gyönyörű látkép volt a Naszály irányába. Az erdőszélen vezető egyértelmű dózerút aztán nemsokára betért az erdőbe. Alig léptünk be a sűrűbe, máris egy csapat pihenő állatot, valszeg vaddisznót verhettünk fel, mert egész közelről hallottuk a csörtetést, szerencsére távolodó irányba. Eddig minden rendben volt, és tulajdonképpen innen is, ha nem számolunk pár "aprósággal": rettentően sáros, dagonyás úton kellett haladnunk, néhol teljes szélességben víz alatt volt az út. A sűrű bozóttal szegélyezett út mindkét oldala szinte beláthatatlan volt, rengeteg szúnyog és mint otthon kiderült, kullancs is bőven van. Ilyen körülmények között kellett több km-t megtenni. Nekem nyomasztó volt, de a gyerekeket egyáltalán nem izgatta, ők inkább a dagonyákat várták, merthogy azokon micsoda kaland átkelni. Az útvonal követése semi gondot nem okozott. A lányom meg is jegyezte egyszer, hogy: "Apu, ez egyszerűen túl jó út!" Nehezen tudtam rá mit mondani :-)
Aztán véget ért a sártaposás, kiértünk egy nyílt részre, ahol pihenőt tartottunk. Erdőszélen vezetett az út, itt nem sok jel volt. Szembe kellett leereszkedni immáron Felsőpetény irányába. Már azt hittem, minden OK, amikor újra erdős szakasz jött, egy szűk ösvény, kétoldalt méteres csalánnal. De ezt is leküzdöttük, és kb. dél körül beértünk Felsőpeténybe. A Petényi kocsmában bélyegeztünk. Érdelődésemre, hogy jégkrém kapható-e, nemleges választ kaptam, de a csapos kikérdezte a helyi törzsközönséget, akik egyből megmondták, hogy a Fenyő büfében lehet kapni, sőt egyikük el is kísért odáig. Ez a büfé az egykori kék jelzés mentén van, a focipálya mellett, kb. 500 m kitérő. Nagyon szép környezetben van, itt volt a túránk fénypontja: a kinti rozzant padon, árnyékban pihentünk egyet, majd visszatértünk a petényi kocsmához és a megváltozott úton elindultunk Alsópetény felé.
Meglepően szép tájakon vezet a kék Alsópeténybe: szelíd dombok között szép erdőkben. Azt kell mondjam, ez a variáció jó választás volt. Alsópetényben még volt bő fél óránk a váci busz indulásáig, ezt a központi megállóval szemközti elegáns étteremben töltöttük el fagylalt illetve sör társaságában.
Azt kell mondjam, elsőrangú munkát végeztek a jelzésfestők ezen a szakaszon: a kék jelzés Ősagárd utáni átterelésével egy gond nélkül járható utat jelöltek ki. Az egykori hírhedt Ősagárd utáni szakasz immár a múlté. Szerencsére. Jövő héten megyek intézni a gyermek kéktúra jelvényeket. Eddig 150 km-t csináltunk, két év alatt.
Pünkösdi hosszú hétvége elé kivettem két nap szabit és 3 nap alatt végigjártam a hiányzó Vinye-Eplény szakaszt.
Csütörtökön 9-re értem a vonattal Vinyére, már Fehérvár környékén megjelentek a nagy szürke felhők de eső nem volt. Porván már vizes volt a flaszter, de már nem esett, Vinye előtti utolsó kanyarnál viszont rákezdte. Úgyhogy a vonatról rövidujjúban rövidgatyóban szálltam le és rohantam is az akácok alá hogy magamra varázsoljam a vegyvédelmi felszerelést. Egy népesebb túracsapat ugyenezt művelte -nálam kissé nagyobb gyakorlattal-, úgyhogy mire én a kajáztatóhelyekhez értem, ők már a vinye.hu tetőterasza alatt álldigálltak. Tettem egy kört a Kőpince-barlanghoz, mert legutóbb (=tavaly május) észrevétlenül letértünk a pirosról és a murvás úton érkeztünk a Cuha-völgybe. Kár, mert a gyereknek biztos tetszett volna a barlang. Mondjuk nem csoda hogy benéztem, mivel a jelek egy távolabbi fa lombokkal takart törzsén figyelnek.
E kis kitérő után gondoltam a pecsételést megoldani a Pokol-csárdában, de nem nyertem hangszórót: a kiskapu ugyan nyitva a belső ajtó viszont zárva. A hangokból ítélve ott voltak, de nem jöttek ki hogy vajh' ki próbálkozik.. Úgyhogy átmentem a vinye.hu-ba, a népes társaság még mindig ott dekkolt a tető alatt, mint kiderült imádkoztak. Én bűnbánó arccal beoldalaztam köztük, bent kaptam jópofa pecsétet, kint hallgattam őket egy darabig, aztán egy kis szerelvényigazítást követően belevágtam. Úgy zuhogott ahogy tudott.
A vasút túlfelén elolvastam a táblákat, hátranézve mit látok? Jönnek az imádkozók a vonathoz. Ennyi volt? Már mennek haza? Én meg még gyakorlatilag bele se kezdem :-)
Úgyhogy nyakam közé kaptam a lábam és elkezdtem ledolgozni az aszfalton háralévő kilómétereket. Az áramszolgáltató üdülőjének táblája alatt kicsit átcsoportosítottam a zsákom tartalmát, a papucsom és a vacsorára hozott mindenféle tészta gyorskaják helyett a váltás ruha meg a törölköző került nejlon acskókba, mert biza igaznak bizonyult a sejtésem: a zsákom kezdte feladni a küzdelmet. Ó, hogy miért nem hoztam magammal a nagyzsákom esővédőjét! Talán mert zivatarokról volt szó, nem egésznapos esőről..
Egy nagyon kedves hölgy megállt mellettem egy Suzukival, kérdezte merre megyek mert elvisz, nem győztem szabadkozni, hogy köszönöm de tetszik tudni én most kedvtelésből gyalogolok. Féltem, hogy meglátom az őrület keltette riadalmat a szemében. Így is lett :-) Sokáig nem volt időm ezen gondolkozni, mert piros jelek balra egy homokos, kissé emelkedő útra invitáltak. Az emelkedő tetején egy teherautó daruzta magára a fát, de nem kellett odáig elmennem, jobbra vittek a jelek. No ez gyanús, én tök egyenes útra emlékszem, ránéztem a GPS-re, a francba, a "régi P" nevezetű úton vagyok. Nézem a jelet: hát ez istók zicsi nem régi, szerintem nincs egy éves. Létezik hogy valaki felújította a hajdani kopott P jeleket? Gondolom az új nyomvonal felfestői anno nem szürkíthettek.. Innen még egy P jelet láttam, aztán elvesztettem a fonalat. Egy telepített fenyvesbe kerültem, aminek elején volt egy jól járt ösvény, kíváncsi voltam mi fog ebből kisülni úgyhogy a GPS-t nem is néztem csak mentem, de több jel nem lett, az ösvény beleveszett holmi erdőtisztogatás miatt kivágott és elfektetett bokrokba, azon kellett magam átküzdeni magas térdemeléssel, tapadós nedves esőcuccban, zuhogó esőben. Szerettem! Egyedüli pozitívum hogy találtam egy csomó frissen mosott erdei szamócát :-)
Miután elértem a GPS szerinti KDP nyomvonalat (jelzés nem volt) azon balra fordulva hamar a Z és P elágazásához értem ahol egyértelműen kiderült hogy a GPS-nek volt igaza (már megint): amin én jöttem az tényleg a régi P. De akkor miért frissebbek a jelek mint ezen az újabb P-n? Ezen elég nehezen tudtam továbblépni :-)
Felcaplattam a Bejáró-barlanghoz hiszen az osztrák vasúti mozgalom (ÖBB) érintőpontja, nekem felérve mellé, kissé távolabbról is szép volt a barlang, de muszáj volt a full saras meredek részen közelebb vergődnöm a kód miatt. Ami meg is lett, a visszaút nehézségeit meg elnapoltam és leültem egy kis száraz üregbe pihenni meg enni. Jó kis hely volt, bár nem tudtam hátradőlni mert szúrtak a kövek, nem tudtam csak görnyedten ülni mert különben bevertem a fejem, a kezem meg a lábam kilógott az esőbe, de legalább a fejemre nem esett az eső. Nem, oda a szikla repedéseiből csöpögött :-) Előttem pedig jó sejtelmessé vált az erdő, ködpászmák úsztak, aztán jobban kitisztult, aztán megint köd, aztán mintha alábbhagyott volna, és már csak a szél rázta volna a levelekről a vizet? De nem, esik ez.
Miután ilyen jól kipihentem magam, némi kerülő árán visszatértem az ösvényre amin leereszkedtem a KDP-re és nekiindultam a Hálóvető-ároknak, amelynek vadregényes oldalvölgyei egyből belopták magukat a szívembe! Nem úgy a jelzések. Nem volt sok, de az is irtó hülye helyen (már bocsánat)
Ha volt egy útvilla, véletlenül sem volt ott jel, nem, csak 150 méterrel később. Lehet hogy én vagyok elkényeztetve, vigyen magával a túrázó térképet aztán nézze azt, főleg hogy az igazolófüzetben is van térkép, de ekkora esőben az kicsit nehézkes. Meghát, ha már festünk, fessünk már jól.. Na mindegy. Mire a Noszlopy-kunyhó alá értem az eső hálistennek kezdett alábbhagyni, úgyhogy nyithattam a nadrágomon meg a kabátomon némileg a jobb szellőzés végett, aztán elkezdtem kapaszkodni.
Piros rom jelek elcsábítottak ókori sáncokhoz, de a kitérő után haladtam tovább Kőris-hegyre, egy vadetető után azt hittem rosszul látok, szuperjó jelzések kezdtek jönni! Nem csak sűrűbbek voltak az eddiginél, de az elágazásoknál még felirat is volt, hogy pl Bécsi-árok, Levél-kúti-árok. Kőris-hegyen akkora köd volt, hogy a fehér golflabdát sem láttam, ezért előbb kilátózás helyett lementem az Ördög-likhoz. Nagyon szép az ösvény, térdig ér a vadvirág. Pontosabban, térdig ér a nedves vadvirág :-) Geoláda kitúrása után vissza a hegyre és fel a kilátóba, sokat tisztult, de jobbára csak sejteni lehetett a dolgokat. Remélem majd OKT idején jobb lesz a helyzet! Az aszfaltról letérve három meglepetés ért: emberekkel találkoztam, mintha próbálkozna a Napocska, és hogy a KDP-t a széles dózerút helyett ráterelték a Boroszlán-tanösvény ösvényére.
Fél ötre értem az Odvas-kői barlanghoz (ÖBB kódot alig leltem meg), Cser-börcön találtam egy általam ismeretlen mozgalmi kódot, aztán elindultam Bakonybélre a szállásomhoz. Persze nem a legrövidebb úton, az túl egyszerű lett volna, mindenféle iránymenettel felmásztam a Vár-hegyre, aztán a Tönkölös-hegy Likas-kő útvonalon (utóbbiak a Bakonyerdő ismerője érintőpontjai) ereszkedtem le.
19:52-re értem a Vadszőlő étteremhez, a kint lógó étlap szerint konyha nyolcig. Tyűha! Már csak készételek közül választhattam (ez is volt a célom mert a szállásadómnak kicsit korábbi érkezést prognosztizáltam), kapartak nekem egy utolsó adag bolognait, leöblítettem némi Sopronival, aztán bélyegzés után megkerestem a szállásomat. Útközben 3 kocsma mellett is elhaladtam, estére be akartam tárazni 2 páncélos sört de minden kocsma be volt zárva! Hát ilyet!
Szerencsére a szállásadó megszánt, és vehettem egy Amstelt (felár nélkül!) a saját készletéből.
Na mi azzal a csigával azért nem bírtunk összefutni mert életünk egyik legnagyobb elkeverését könyvelhettük el a Tátika vár aljában,ahol az út csap egy balost ott mi simán elmentünk egyenesen ,a legmeredekebb és legcsalánosabb részen jutottunk így fel a várba úttalan utakon,nem létező csapásokon.Lehet nem kellett volna annyit sörözni,inkább a GPS-t vagy a térképet nézni néha mert mindkettővel rendelkeztünk.:-)
itt vágtunk neki a várhegynek...utólag kalandnak könyvelhetjük el,ott és akkor némileg frusztrált lettem a méteres csalánban...:-)
Egy pici előzetes a túrabeszámolóból,nevezhetjük pünkösdi gondolatébresztőnek is.:-)
Érdekes hely ez a sztupa és környéke,nem vagyok egyáltalán semmilyen vallás híve de itt valamiféle megmagyarázhatatlan nyugalom töltött el,szólt a halk zene "Om mani padme hum" ezt mantrázták folyamatosan, ehhez a füstölők illata adta meg a teljes összhatást.Jó hely volt.
Tegnap megtettük a Sümeg-Zalaszántó etapot fiammal remek időben, nagyon jó túra volt és ezúttal a 24 kili megengedte hogy a bulifaktor magas legyen!:-))
Nem mellesleg nagyon szép szakasz ez, sok látnivalóval.Képes beszámoló is lesz,nem menekültök!:-))
Nincs olyan szabály, hogy egyszámjegyű úton tilos biciklizni. Egy nyolcvanas évekbeli közlekedési hatósági (?) irányelv szólt erről, vagyis hogy idővel minden ilyenen meg kell tiltani a kerékpározást - értelemszerűen külön táblákkal.
A 6-os úton pl. Pécs környékéig valóban tilos biciklizni, de tőle nyugatra már szabad. A 7-esen jó darabig (talán Diósdig) tilos, utána általában ismét szabad, egészen a polgárdi leágazásig. Az 1-esen is szabad, ha jól tudom, egészen Biatorbágyig. Én azt az elvet látom kirajzolódni a tilalmas szakaszok hálózatában, hogy ahol nem lehet ésszerű kerülőt találni biciklivel, ott nem tiltanak le róla.
18-án új szakaszba lép a székesfehérvári vasútvonal felújítása, így 29-én, még mindig nem túl kényelmesen, de már eljuthattok Városlődre nyolc előtt is:
Bp déli - SzFehérvár vonat 03:36-04:54 (>Nagykanizsa)
Séta a buszpályaudvarra, kényelmesen max 20 perc;
Busz indul Veszprémre 05:20, érk. 06:20-ra;
Busz indul Városlődre szintén 06:20-kor, érkezik 07:00-ra (>Ajka). Februárban mi ezekkel jöttünk, a hajnali forgalomban már 06:18-re veszprémbe értünk, könnyen megvolt a :20-as járat. Ha esetleg mégsem, a 40 perccel később induló busz (>Pápa) 07:37-re érkezik Városlődre.
Bakonybélből valószínűleg ugyanazt ismerjük (18:06, Zirc-Győr-Bp).
Szeretek a menetrendekkel bíbelődni, sajnos még az eddig ismert külföldi, busz+vasút integrált keresők intelligenciája is elégtelen ahhoz, hogy minden lehetőséget azonnal mutassanak. Viszont ha rászánok egy kis (sok) időt, hogy egyenkénti keresésekkel feltérképezzem a vonalakat, néha egész meglepő, tág lehetőségek jelennek meg. Sajnos úgy tűnik, hogy ebben nem igazán várható javulás a következő években.
Mind a kettőtöknek igaza van részben, egyrészt tényleg az Alföld miatt ha már túrázni megyünk inkább a hegyvidék vonz,ez pedig erősen sík szakasz, másrészt pedig kéktúrázásnál nem fogok máskor 30km feletti szakaszokat tervezni,mert nem tartom célszerűnek pont a Sárvár-Sümeg etap tapasztalatai alapján.Teljesítménytúrázni is szoktam néha,de a kéktúrából nem szeretnék azt csinálni,ez a két nap alatt 72 kili kéktúrának már sok volt... nekünk.
Így a nagy trappolás a bulifaktor rovására ment.:-)
Köszönöm szépen ezt az értesítést, és hogy kis reklámot csináltál az emléktúrának!
Én pont az általad említett kimaradt szakasz teljesítésére szeretném kihasználni ezt az alkalmat. Június 29-én a Városlőd-Bakonybél szakaszt tervezem végiggyalogolni a csoporttal, de a leutazás Budapestről aznap még nem megoldott. Se Volán, se MÁV nincs 08:00 előtt (kivéve előző napi indulással és nagyon korai érkezéssel :-(( ) Ha valaki tudna ebben segíteni az jó lenne! A visszautazás is elég problémás, de nagyon körülményesen megoldható a tömegközlekedéssel.
A mi Sümeg- Gérce kéktúránk teljesen jó volt. Előtte pár héttel hegymászás, utána szintén, akkor viszont végig lehetett beszélgetni sok-sok kilométert, és még haladtunk is. Ráadásul nem a homokos, akácos alföldön, elfelejtett pusztuló helyeken át, hanem egész változatos tájakon. Persze ha az a nyár sok alföldet tartalmazott volna, biztosan mást írnék, de szerintem egy alkalommal kipróbálva, még ez a legjobb hegymentes séta. Vízzel tényleg készülni kell, nálam 4 liter volt, és így is előfordult, hogy néha egész könnyű lett a hátizsák.
> most nyáron kánikulában mekkora cumi lehet mondjuk a Sümeg-Kisvásárhely,vagy a Hosszúpereszteg-Káld távok fátlan szakaszai
tavaly aug 20-án volt szerencsém a távhoz, ellenkező irányban
a vizem már Kisvásárhely előtt elfogyott, úgy vártam hogy beérjek mint sivatagban botorkáló az oázist
jó nagy pofáraesés volt, mert a kút nem működött
még szerencse hogy megszánt engem egy bácsi és megtöltötte a kulacsom az udvarában
aztán Sümegig elfogyott az a víz is, ezek szerint párologtattam rendesen :-)
a Hosszúpereszteg előtti rész a szántóföldek mellett valóban kicsit ingerszegény, de azért az nem olyan hosszú
és én ott is megtaláltam a merengeni valót, hogy tudniillik mi a franctól nő az a silókukorica vagy mi, magasabbra mint én?
viszont volt előnye is az évszaknak: Sárváron kék szilva, Ötvösnél vadalma, Hosszúpereszteg előtt fosószilva
kicsit hülyén hangzik, de nekem már maga az hogy túrázni mehetek, már az ünnep
való igaz, mivel öreg csocsesz nem gyorsvonat, nem mentem 30+ -os napi szakaszokat, gondolom akkor azért más lett volna
példul Sárváron jót kajáltam a restiben, aztán sétálgattam a várban, üldögéltem a csótó partján, Sitkén is meditáltam egy hosszabbat, sőt utána nem sokkal (a gércei szállás előtt) még egy magaslesre is felültem nézelődni
szóval nekem igenis tetszett
persze lehet hogy csak mellébeszélek :-)
igazából csak azért éreztem szükségét hogy megnyilvánuljak, mert azt nem szeretném hogy elolvassa ezt itt valaki hezitáló aztán azt mondja, ehh, ez a kéktúra hülyeség.
a tegnap belinkelt TV műsor esetén is mejd' lefordultam a székről mikor a csini hölgyemény imígyen csinált kedvet a kéktúrához: osztán lehet-e ott kígyóval találkozni?
Köszönöm, akkor majd, ha már aktuális lesz időt szakítok rá. Nem olyan sok Pilis, Budai-hegység mozgalomból lehet válogatni, ezért került ez is az érdeklődés középpontjába.
Jól észeleted, a neten semmit sem találsz. Az idei teljesítménytúra naptárban van róla írásos info. Immár négy Sissi emléktúra is van. Én a gyerekekkel az elsőt jártam végig, az a Budai-hegységben vezet, ismert útvonalon, semmi extra. A többi hármat most nem tudom fejből, a negyedik talán a Gödöllői dombságban vezet ha jól emlékszem. A mozgalom adminisztrációja kissé nehézkes a megszokotthoz képest, mivel csak személyes ügyintézéssel indítható már a mozgalom megkezdése is. Konkértan, el kell menni a kiíró Gyopár szakosztályhoz, fogadóidőben, ott regisztráltatni magatokat (ami egy füzetbe beírással történik) majd megkapjátok az itinereket és lehet kezdeni. A díjazások átvétele hasonlóképp történik. A kitűző+oklevél egyébként nagyon szép, míves munka.
Érdeklődni szeretnék, hogy valakinek van-e információja a Sissi emléktúrákról (útvonal, érdemes-e stb. ) Próbáltam a neten keresgélni, de nem sok mindent találtam róluk. A másik, amit már más is kérdezett, a Vasfüggöny túra. Nem tudjátok hogy áll a hazai szakasz festése?
Nézd,én nem nagyon szeretem a kincstári optimizmust,azt a fajta mellébeszélést hogy "mentem 72km-t,láttam két kápolnát,két vadászházat,meg a Somlót 20km-ről és húú de szép volt", mert nem ez volt az érzésem.Nem tetszett ez a szakasz először a kéktúra során,sem nekem sem a fiamnak,bár az ő véleménye picit sarkosabb volt...90%-nál járunk,most volt ilyen először.Nincs ebben semmi különös,ilyen is kell hogy még jobban tudjuk értékelni a többit,amelyek sokkal változatosabbak szerintem.
Ami tetszett az a pár dolog azt pedig megemlítettem.Abba bele sem merek gondolni hogy most nyáron kánikulában mekkora cumi lehet mondjuk a Sümeg-Kisvásárhely,vagy a Hosszúpereszteg-Káld távok fátlan szakaszai,vagy egyes dzsindzsás-szúnyogos részek mondjuk a Szajki tavak közelében,vagy a Dergecsi erdőben.
Az általam előzetesen ,előítéletek alapján mélypontnak gondolt Cserehát sokkal változatosabb,izgalmasabb része a Kéktúrának,azért hoztam példának,mert azt hittem az lesz a "nemszeretem" szakasz,de ez lett az.
Véleményem valóban teljesen szubjektív,mások lehet hogy nem ezt fogják meglátni ebben a vidékben,de nekem valahol az volt az érzésem hogy itt egy dolog volt a lényeg anno:valahogyan eljutni a Kőszegi-hegységig a túrával.
Mostanában kicsit el voltam havazva a munkahelyen, ezért a hosszabb beszámolókat nem olvastam el, most kezdtem pótolni.
Lehet hogy ennyi idő után nem is kéne rá reagálnom, meg különben is, mindenkinek szíve joga a szubjektív véleményalkotás, de bevallom, a Sárvár-Sümeg szakasz földbedöngölése kicsit fájt (ne kérdezzétek miért, nem a mundért védem, nem itt lakom :-)
Szóval kicsit hiányérzetem van, mert egy szó sincs benne pl. a sitkei kápolnáról, vagy a sok helyről elénk táruló Ságról és Somlóról, nekem ezek mindegyike nagy-nagy élmény volt!
Simán ellensúlyozta a csalánt meg az aszfaltot (mert igen, az is volt)
itt vágtunk neki a várhegynek...utólag kalandnak könyvelhetjük el,ott és akkor némileg frusztrált lettem a méteres csalánban...:-)
