Számomra a kettő ugyanaz, mert ezt jelenti az ekvivalencia. Nem egymásba alakulnak, hanem egyek. Csak a mértékegység más.
A kettő egysége, azonossága, még szembeszökőbb, ha az időt fényút méterekben mérjük, a t[m]=c[m/s]*t[s] mértékegység-átváltó képlettel. (kb. ahhoz hasonlóan, ahogy a lóerőben vagy kilocalória/órában megadott teljesítményt is W-ban érdemesebb megadni pl. az energetikai számításoknál).
Ekkor ugyanis a sebességnek nincs mértékegysége: E=m, a tömeg és energia mértékegysége is ugyanaz.
Milyen jogon adsz össze fénysebességet egy másik sebességgel, hogy az nagyobb legyen mint c. Ezt sehol máshol nem tennéd meg csak itt és most, hogy ezzel megcáfolhasd amit állítok.
Bármi más esetben (kivéve ha meg kell cáfolni a kételkedőket) c + v = c egyenletet használod a transzformációval.
Így aztán ami a belinkelt lapon áll az nyilvánvalóan nem téves. Másrészt folytatása van a finomítással, és különbenis az interferométer legalább négy különféle okból nem alkalmas az étervihar kimutatására. Az egyik az, hogy nem tudta kimutatni.
Teljesen mindegy, hogy a történelem miként alakítja a gondolataidat, ha bármi máskor használod a Lorentz transzformációt mert bizonyos szempontok szerint szükség van rá akkor itt is illene használni.
A könyvében még részletesebben tárgyalja az energia-impulzus négyestenzorral. Jobb talán ha először ezt olvasnád el, mert ez komisz kérdés volt Einsteinnek is. Szerintem itt van a relativitáselmélet határvonala, ezért vannak ebben egymástól annyira nagyon eltérő állásfoglalások. Nekem mindenesetre emiatt izgalmas a tömeg-energia átválthatósága.
Számomra a kettő ugyanaz, mert ezt jelenti az ekvivalencia. Nem egymásba alakulnak, hanem egyek. Csak a mértékegység más.
Hasonló a tehetelen és súlyos tömeg ekvivalenciájához. Van egy mennyiség amit ígyis-úgyis le lehetett mérni, aztán kiderült, hogy ugyanazt mértük. Mint ahogy lehet beszélni arról, hogy egy terület hány hold (a paraszt hány nap alatt szánja fel egyökrös ekével), meg hogy hány ha. Különös, hogy méterrúddal és ökrösekével is le lehet mérni, de hát ilyen a világ.
Számomra ez az ekvivalencia.
A nyugalmi tömeg egy spekuláció. Tömeg van, nem ilyen vagy olyan, hanem egyfajta. Az, hogy mennyi lenne a foton tömege, ha nem menne értelmetlenség, mert álló fotont még senki sem látott:) Persze ettől még a nyugalmi-, tehetetlen-, súlyos-, transzverzáris- stb. tömegfogalmak még hasznos fogalmak lehetnek.
Nézd itt osztom Hraskó nézetét. A nyelv sok mindent kibír. Azt mondjuk a tömeg ekvivalens az energiával. Ez így is van, azonban nézzünk a tények mögé. Hogyan állunk a tömeg-energia átmenettel? Ez egyertélműen megállapítható a kötési energiára, de a mozgási energiánál már csínján kell bánni a nyelvi megfogalmazással.
Matematikai úton kierőszakolható a tömeg-mozgási energia átmenet, de megtörténik-e ez a valóságban is? Ez a kérdésfelvetés okozott Einsteinnek 30 évig tartó tépelődés, meg egy elvi kérdés is. A fotonnak nyugalmi tömeget tulajdonítani nemcsak fizikai képtelenség, hanem ellentmondana a spec. rel. posztulátumának is.
Ami a belinkelt lapodon áll, az nyilvánvalóan téves.
Pl.:
míg a piros fény szembe megy az éterszéllel addig a kék fény pontosan hátszelet kap, így amennyivel a piros fény lassabban megy a kék fény ugyanannyival megy gyorsabbanA fénysebesség csak az éterhez képest állandó. Ha az éter (amit DVAG -nak hívok) áramlik (pl. nagy tömegek közelében) akkor a mért fénysebesség a fény haladási irányától függően kisebb vagy nagyobb lesz mint c., s ezáltal a kétféle hatás kiegyenlíti egymást.
1/c + 1/c != 1/(c+v) + 1/(c-v)
Például c=1 és v=.5 esetben a bal oldal 2, a jobb oldal 2.666
Pontosan nem értem, hogy mi a jelentősége így szétválasztani a tömeget és az energiát. Szerintem ráadásul fizikailag is összatartoznak, mert ugyanannak a dolognak a megnyilvánulásai. Pongyolán az egyik azt mondja meg, hogy valami hogyan tud hatni, a másik meg hogyan tudnak rá hatni. Olyan ez, mintha a kölcsönhatást mindenáron szétválasztanánk két részre.
Még további problémáim is vannak ezze, de ezek közül csak egyet említenék. A gravitációs egyenletben az energia-impulzus tenzor szerepel. Ezzel szemben a tehetetlen és súlyos tömeg egyenlőségéről beszélünk. A kettő csak akkor egyeztethető össza (szerintem), ha a tömeget ekvivalensnek tekintjük az energiával.
A gauge faktorróül meg annyit, hogy (talán mmormota) elég sok olyan linket adott, ahol meggyőző érvek vannak arra, hogy a gauge faktor csak azzal a feltevéssel hagyható el, hogy az órák kellően lassú mozgatásával képesek vagyunk távoli órák szinkronizálására. Ezt Hraskó nem veszi figyelembe.
Astroján, ha jól belenézünk ez a mérés az egyetlen egy kitüntetett vonatkozási rendszert mutatta ki. Semmit mást. De igazad van, a kukába dobta a relativisták által összetákolt elméleteket.
Az egész fizika a 'gauge condition' (nem is tudom gyorsan, mi ez magyarul), tehát a Lorentz feltételt, egészen a mai napig meg sem értette mit jelent!
Azt sem értette meg, hogy a kovariáns Maxwell egyenletek Lagrange egyenletnek felelnek meg, egy véges Minkowki tér-idö tartományban.
De igazában az sem értette meg, hogy az e.m.-mezö egy nem-konzervativ mezö (mindenféle mezökvantáltság nélkül).
Meg azt sem, hogy az e.m.-mezö elemi elektromos töltésekböl (tehát kvantált forrásokból) ered.
Ezekkel a fenti fogalmakkal kapcsolatban az az érzésem Veletek szemben is, mint ha analfabétakkal beszélnék. Távoltról sem értettétek meg azt, mi is az az elektrodinamika.
Én is! Hrakó kételkedik abban, hogy a mezönek (a fotonnak) tömege van.
De nem tudja még azt sem, mi a tehetetlen tömeg. (Csak tapogatózik.)
Hrakó azt sem tudja mi a nyugvó tehetetlen tömeg.
Hraskó a súlyos tömeget meg egyáltalán nem ismeri. Hát hogyis ismerné, Einstein kiszortírozta ezt! Neki meg önálló ötlete sincs, hogy hol is kell keresni.
Egy kicsit helyesbítem, amit mondtam. Hraskó könyvéből kiderül, hogy Einstein korrigálta önmagát, de az nekem nem tiszta, hogy ténylegesen is javasolta volna a mozgási tömeg elvetését. Hraskó egyértelműen javasolta, hogy ne használjuk.
Bővebben is ismerem Hraskó véleményét. A könyvében erről részletesebben lehet olvasni. Amikor itt ezt felhoztam itt a fórumon, elég erős lehülyézésnek tettem ki magam :-)
Azt mondom, hogy elfogadható. Ez megfelel Einstein 1937-es újraértékelésének. Meglepően kevesen ismerik ezt. Einstein is jobbnak tartotta elvetni a nyugalmi és a mozgási tömegek egyébként tőle származó fogalmait. Azt mondta, hogy különítsük el a kötési energiát a mozgási energiától, mert ezeknek mások a tulajdonságai. Nekem is így tisztább a kép.
Én is úgy érzem, Szabó érvelése erősebb. Szerintem ha elfogadjuk a Lorentz-Fitzgerald kontrakciót abban az értelemben, ahogy Szabó írja, akkor már egyenes úton következik a Lorentz-elv és a spec. rel. átszámíthatósága. Egyébként Hraskó a könyvében is összehúzódásnak értékeli a Lorentz-Fitzgerald kontrakciót, ha az álló rendszer idő és tér paramétereivel írjuk le. Éppen ezért nem értem, az érvelését a Maxwell-egyenlettel kapcsolatban.
A vita most is tart arról, hogy a Maxwell-egyenletek alapján általánosítható-e az anyagra egyáltalán a Lorentz-elv, mint ahogy ezt a spec. rel. teszi. Még most is pro és kontra vélemények vannak erről.
