Keresés

Részletes keresés

nj Creative Commons License 2007.07.03 0 0 2308

Nem is kötekedésnek vettem. Nos, ha olyanokra gondolsz, ahol a szövetséges indiánok egyenrangú partnerként szerepelnek a katonák mellett, olyan valóban nem nagyon van.

Mondjuk, Karl May és Cooper igyekeztek törekedni erre Winnetou és Csingacsguk alakjának megalkotásával. 

Előzmény: annie99 (2306)
annie99 Creative Commons License 2007.07.03 0 0 2307
Ha már filmek, bemutatom a névadómat :) Nem komoly, csak pont a regisztráció előtt nem sokkal néztük meg a Buffalo Bill és az indiánok c. filmet, amiben Geraldine Chaplin játssza Annie Oakley-t, és még a hatása alatt álltam:) Mindenkinek ajánlom úgy megnézni a DVD-t , hogy a szinkron alatt a magyar felirat is olvasható. (Nem lesz egyforma.) Életre szóló élmény. Utoljára tini koromban éltem át ilyen igazi fergeteges röhögőgörcsöt.
annie99 Creative Commons License 2007.07.03 0 0 2306

"Én Galgadio hozzászólását úgy értelmeztem, hogy egyes amerikai hazafiak másként, esetleg éppen fordítva látják, mint mi, lakota, cheyenne stb. rajongók."

 

A kérdésemet úgy értettem, hogy a lakoták a "jók" és a paunik a "rosszak" beállítású alkotásokkal szemben léteznek-e olyanok, melyekben a lakoták "rosszak", és a hadsereggel szövetséges epizodisták pozitív figurák, akik homo sapiensként vannak ábrázolva, gondolkodó és érző emberekként. Szerintem ez a "fordítva".

De tényleg nem kötekedni akartam, csak megkérdezni, hogy ismertek-e ilyen filmet vagy könyvet, vagy ilyen beállítottságú akármit. Akár amerikai, akár egyéb eredetűt. Nem is zárom ki  a létezését, csak nem tudok felidézni egyet sem.

Előzmény: nj (2304)
nj Creative Commons License 2007.07.02 0 0 2305
Kösz!
Előzmény: annie99 (2298)
nj Creative Commons License 2007.07.02 0 0 2304

"Éppen ez az, ami érdekelne, hogy létezik-e "fordítva", vagyis olyan attitűd, hogy a varjúk, pónik és arikarák a "szövetségeseink voltak az ellenséges indiánok ellen"?

Vagy csak a "minden indián gazember, néhány törzs szerencsére még áruló is, ami nekünk jól jött..."?"

 

Én Galgadio hozzászólását úgy értelmeztem, hogy egyes amerikai hazafiak másként, esetleg éppen fordítva látják, mint mi, lakota, cheyenne stb. rajongók.

 

Az két megközelítésmód, pedig, amiről te írsz, szerintem csak árnyalatokban különbözik, a hős mindenképp a hadsereg, de azért vannak még mellettük epizodisták, a szövetséges indiánok, akiknek felhasználták a szolgáltatásait, de gyakran alig bántak velük jobban, mint az ellenséges törzsekkel. Ha jól rémlik, egyes apacs scout-okat ugyanúgy internáltak, mint Geronimoékat.

Előzmény: annie99 (2299)
DrDGF Creative Commons License 2007.07.02 0 0 2303
Azért köszönöm :) Közben annyit kiderítettem, hogy valóban egy Conquest című, 1930-as némafilm(?), ami erősen ontopik itt:) Ha valaki véletlenül belefut, kérem szóljon!
Előzmény: annie99 (2301)
annie99 Creative Commons License 2007.07.03 0 0 2302

Lakota rajongóknak néhány mokaszint még szeretnék mutatni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a lakota anyag mindenből többszörös "túlerőben" van bármelyik más nép fellelhető anyagához képest, ezt a néhány mokaszint kb. százötven pár közül választottam ki. De ez nem von le a szépségükből.

 

 

 

 

 

annie99 Creative Commons License 2007.07.01 0 0 2301

Szia!

 

Már majdnem azt hittem, hogy láttam, de valószínűleg egy rajzfilmmel keverem :)

Sajnos nem tudok segíteni.

Előzmény: DrDGF (2294)
annie99 Creative Commons License 2007.07.01 0 0 2300

Ez a harci ing valószínűleg szintén absaalooke eredetű, és 1850 előtt készült. Quillwork díszítése mellett gyöngyök is láthatók, de még csak másodlagos szerepben. Az ingen látható apró lyukak jelentése már nem ismert.

 

Ennél a technikánál lószőrt használtak fel, melyet oly ügyesen rejtettek a minta alá, hogy csak a hátoldalon látszik.

 

Ez az ing Sinte Gleska (Chief Spotted Tail) lakota főnök tulajdona volt. 1853 körül készült. 150 skalpfürt díszíti, melyek mind valamilyen nevezetes cselekedethez, legyőzött ellenséghez vagy zsákmányolt lóhoz kapcsolódnak.

 

Ennél a technikánál inakkal rögzítették a tüskéket. A három szín (fehér, fekete és vörös), valamint a sávok és körök váltakozása a korabeli takarókról is ismert.

Az ilyen - kivételes képességű - személyek ruhájáról azt tartják, hogy transzcendens módon őrzik viselőjük erejét.

 

Ráadásként néhány lakota quillwork. Azt hiszem, annak a megállapítása, hogy melyik törzs melyik technikát fejlesztette a legmagasabb szintre, leginkább attól függ, hogy ki mondja :)

 

 

annie99 Creative Commons License 2007.07.01 0 0 2299

"Nyilván egy konzervatív amerikai hazafi, akinek a szemében kékkabátos lovaskatonák a mai napig hatalmas hősök,  az  másképp látja a dolgokat.

Esetleg pont fordítva:-)"

 

Éppen ez az, ami érdekelne, hogy létezik-e "fordítva", vagyis olyan attitűd, hogy a varjúk, pónik és arikarák a "szövetségeseink voltak az ellenséges indiánok ellen"?

Vagy csak a "minden indián gazember, néhány törzs szerencsére még áruló is, ami nekünk jól jött..."?

 

A másik jelenség, aminek a lélektani hátterét nem nagyon tudom átérezni, az a tudathasadás, ahogyan legyőzése után pl. Geronimohoz viszonyult a társadalom. Egyfelől sztárolták, dedikált képeket osztogatott, megvették a gombjait, stb. Kultusza töretlen azóta is. Másrészt (többek között) az apacsok maradtak a gonoszság megtestesítői mind a mai napig.

Előzmény: Galgadio (2295)
annie99 Creative Commons License 2007.07.01 0 0 2298

Idézet Tibb-től:

 

A legtöbb Frank McCarthy, de James Bamától is van fent néhány varjú indiános kép.

 

 

 

Előzmény: nj (2297)
nj Creative Commons License 2007.06.30 0 0 2297

Egy kérdés: a http://www.freeweb.hu/tibb/ honlapon látható festmények honnan vannak?

Mert baromi jól néznek ki! :-)

nj Creative Commons License 2007.06.30 0 0 2296

"Nekünk, akik Karl May regényein, ill. az NDK-s és jugoszláv indiánfilmeken nőttünk fel, az amerikai "imperialisták" ellen küzdő, ősi vadászmezőiket védelmező apacs és sziú indiánok a pozitív hősök."

 

Azért ez nem ilyen egyszerű! Egyrészt Karl May ugye aligha küzdött az amerikai imperialisták ellen, legalábbis nem marxista alapokon. :-) Érdekes módon a német és skandináv szerzők már a 19. században is komoly kritikával illették az USA indián politikáját, ők már akkor is "indiánpártiak" voltak, az NDK szerintem csak megörökölte ezt a szemléletet - más kérdés, hogy kapóra jött nekik, hogy találtak egy újabb gyenge pontot a gonosz kapitalistákon (lásd még: "Amerikában meg verik a négereket..." :-)) és ezt igyekeztek is kihasználni.

Másrészt, egyes NDK-jugoszláv indiánfilmek - bár egyértelműen az őslakók szemszögéből ábrázolták az eseményeket -, de meglepő módon még így is gyakran nagyobb történelmi hűséggel ábrázolták az eseményeket, mint amerikai elődeik. (Leszámítva persze a szerelmi szálakat, ami gyakran merő kitaláció volt.)

Harmadszor, a '70-es évek óta - nyilván ebben közrejátszott a polgárjogi mozgalmak sikere és az, hogy a hippi kultúra újra divatba hozta az indiánokat - az amerikaiak egy része is feladta a korábbi egyoldalú megközelítésmódot. A Kis Nagy Ember, az 1992-es Az utolsó mohikán vagy a Farkasokkal Táncoló c. filmek sikere elég sokat árnyalt a korábbi sematikus - "barbár vademberek mészárolnak ártatlan áldozatokat" - ábrázolásmódon. (Sőt, egyik-másik egyértelműen szembefordult vele.) 

 

OFF

Ja, és hát nem kell ahhoz antiimperialistának lenni, hogy az ember ellenszenvvel figyelje az amerikai terjeszkedést, elsősorban annak agresszivitása miatt. Az európai ízlés - a 2. világháború után mindenképpen - türelmesebb, kifinomultabb megoldásokat részesíti előnyben, nem túl szimpatikus, ha valamely ország a "majd a tengerészgyalogság partra száll és elintézi" jellegű módszereket elfogadhatónak tartja akkor is, ha az ügyeket békésen is rendezni lehetne.

ON

 

"Nyilván egy konzervatív amerikai hazafi, akinek a szemében kékkabátos lovaskatonák a mai napig hatalmas hősök,  az  másképp látja a dolgokat."

 

A konzervatív amerikai hazafi az 1812-es háborút is a "2. függetlenségi háború"-nak tartja, dacára annak, hogy ők támadták meg Kanadát, abból a célból, hogy területeket foglaljanak el. Ez kb. olyan, mint amikor a 2. magyar hadsereg a Donnál védelmezte a hazát vagy ahogy egyes horvát kiadványokban szerepel, hogy Jellasics a horvát függetlenségért küzdött az elnyomó magyarok ellen - Pákozdnál. :-)

 

Előzmény: Galgadio (2295)
Galgadio Creative Commons License 2007.06.29 0 0 2295

Szia annie!

Nekünk, akik Karl May regényein, ill. az NDK-s és jugoszláv indiánfilmeken nőttünk fel, az amerikai "imperialisták" ellen küzdő, ősi vadászmezőiket védelmező apacs és sziú indiánok a pozitív hősök. Következésképp a hadsereget segítő varjú, pauni, arikara stb. harcosok a rossz oldalán állnak...

Nyilván egy konzervatív amerikai hazafi, akinek a szemében kékkabátos lovaskatonák a mai napig hatalmas hősök,  az  másképp látja a dolgokat.

Esetleg pont fordítva:-)

 

Előzmény: annie99 (2293)
DrDGF Creative Commons License 2007.06.29 0 0 2294
Lenne egy kérdésem: volt valamikor egy film (valószínüleg néma), amiben egy indián ismerkedett egy lóval, aztán idővel fel is ült, és le is esett róla. Sajnos ennél sokkal többet nem tudok róla, talán The conquest vagy ilyesmi a címe. Ismeritek esetleg, vagy tudtok róla valamit?
Előre is köszönöm!
annie99 Creative Commons License 2007.06.29 0 0 2293

Lehet, hogy az én műveletlenségem, de valahogy nem emlékszem olyan népszerű könyvre vagy filmre, ami a varjú indiánok szemszögéből nézné a világot... Illetve Fehér Szarvasnál (nagy békés összefogás keretében) igen, de a közismertebbekben valahogy mindig rosszfiúk. Összefügghet ez azzal, hogy általában a nagy ellenállókból lettek a hősök? Gondolok itt pl. Sitting Bull 'kultuszára'...

De lehet, hogy csak rosszul érzékelem... Mi a véleményetek?

Előzmény: Galgadio (2292)
Galgadio Creative Commons License 2007.06.29 0 0 2292

"A crow (apsaalooke) indiánokról kevés jó szó szokott esni. "

 

Pedig semmivel sem voltak rosszabbak, sem jobbak a többi síksági törzsnél.

Persze ha valaki lakota vagy csejenn szemszögből vizsgálja az eseményeket, akkor ők voltak a rossz fiúk...

Előzmény: annie99 (2290)
annie99 Creative Commons License 2007.06.28 0 0 2291

Egy kicsit szeretnék még elidőzni a varjú indiánoknál. A már korábban említett stílusjegyek jól megfigyelhetők ezen a modellen is.

 

A ruha 1890 környékén készült. A gyapjúszövetet Angliából hozták, az indián asszonyok számára általában piros vagy kék, a festési technológia folytán fehér szegélyű szöveteket szállítottak. A szabásnál a bőrruhák szabását igyekeztek követni, jellegzetes a háromszögletű panel a nyakrésznél. A szarvasfogak ebben az időben már nem valódiak voltak, csontból faragott utánzatokat használtak a díszítéshez. Korábban - mivel egy állatnak csak a két szemfogát használták fel - a gazdagság (és a termékenység) jelképe volt. Általában esküvői ruhákat díszítettek ilyen módon, a férfiak serdülőkoruktól gyűjtötték a fogakat jövendőbelijük ruhájához. A vadász ügyessége ebben is megmérettetett.

 

A lovak díszítésére használtak ilyen gyöngyös, lószőr felhasználásával készült díszeket. Az eredeti fotó 7MB, így lebutítva kevésbé érvényesül a szépsége.

 

Martingale-nek hívják a ló nyakába akasztott díszt. Nem tudom, hogy ebben a formájában volt-e funkciója a lóval kapcsolatban. Nem tudjátok véletlenül?

Elképzelhető az is, hogy bizonyos típusú táskákhoz hasonlóan csak társadalmi szerepe volt, a ló gazdájának státusát közölte, vagy spirituális funkciója volt.

 

Mokaszin crow stílusban

 

A fenti képen láthatóhoz hasonló felépítésű bölcső, Thunderbird díszítéssel
annie99 Creative Commons License 2007.06.27 0 0 2290

Sziasztok!

Összedobtam tegnap egy sorozatot, majd adagolom :)

A crow (apsaalooke) indiánokról kevés jó szó szokott esni. Engem viszont meghódítottak gyöngymunkáikkal :) A képen látható ing az 1880-as években készült, a crow díszítőművészet jellegzetességeit hordozza: széles gyönggyel hímzett sávokat, melyekben nagy pasztell (halványkék vagy rózsaszínű) mezőket látunk fehérrel keretezve. A sötétkék selyemszalagok pusztán dekorációs célt szolgálnak. (Gyakori volt "idegen" anyagok használata új színfoltok kedvéért)

 

A rojtok hermelinprémből vannak. Nem csak dekoráció, az indiánok hite szerint a hermelin vad, szenvedélyes természetű állat, s ezek a tulajdonságok átadódnak az ing tulajdonosának. Tekintélyes férfi ünnepi viselete lehetett ez a darab.

 

1875 körül készült gyereking, ajándék lehetett. Nagy kék és rózsaszín mezők fehér szegéllyel - a szakértők szerint összetéveszthetetlen. A probléma itt is az, hogy feketeláb kollekcióból való, úgyhogy biztosan sok ilyen keveredés lehet általában is. De minket már nem csapnak be :)

A hímzés  úgynevezett "spot-stitch" technikával készült: először felfűzték a gyöngyöket egy fonalra, majd egy másikkal rávarrták a füzért a bőrre.

 

A hátrészre varrt amulettől azt várták, hogy spirituális erőt adjon viselőjének.

 

annie99 Creative Commons License 2007.06.26 0 0 2289

Ha már a mandánokkal foglalkozunk, egy kis adalék a kedvenc témámból...

Az ing az 1880-as évekből származik. Feketeláb gyűjtésből való, de a hozzáértők szerint mandán, arikara vagy hidatsa készítésű. Érdekessége, hogy quillwork díszítésű, ez a rendkívül nehéz technika ezeknél a törzseknél emelkedett a legmagasabb szintre. (Bár az arapahókról is olvastam már ezt. Ízlés dolga, gondolom.) Egy "porcupine" nevű (sülfajta) állat tüskéjét használják hozzá,  több tüskével dolgoznak egyszerre. Igen nagy kézügyességet igényel, többek között ezért van, hogy a gyöngyhímzés csaknem teljesen kiszorította.

"Three fingers" motívum

 

Ezt az inget szintén az1880-as években, az említett törzsek valamelyikének tagja készítette. Érdekessége, hogy gyapjúszövetre varrták rá egy régi - feltehetően elhasznált - bőring quillwork díszeit.

 

Az ötágú csillag a lelógó "csóvácskákkal"  hullócsillagot jelent. Pontos értelme már nem ismert. A díszítések minden esetben spirituális jelentőséggel bírtak.
annie99 Creative Commons License 2007.06.26 0 0 2288

"Ez indított egyes fantasztákat arra, hogy a mandanokat a Brit-szigetekről Észak-Amerikába menekült kelta telepesek leszármazottainak tartsanak, jóllehet az elméletük egyenlőre nagyon gyönge lábakon áll."

 

Hát pedig a szelíden nemes kelta vér csak nem vált vízzé a sok feketeszemű ördögfattyú között, mint olvasható volt a Vasárnapi Újságban ;-))

Keltában nem vagyok valami művelt, úgyhogy inkább nem mondok semmit, de hiszek Neked, ha azt mondod, hogy sületlenség.

 

A képen egy Okipa ünnepség látható. (A koponyák száma mindenesetre stimmel, Bibó jól tudta. :) 

Előzmény: Galgadio (2286)
annie99 Creative Commons License 2007.06.26 0 0 2287

Szia Barátocska!

 

Sajnos a vadmacskás az csak annyi, nincs tovább. Linket sem tudok, én is a könyvből másoltam ide. Viszont van jó hírem is: van belőle több. Nem sokkal, és nem is mind tetszik, de néhányat még beírok.

 

Tűzkígyó a sziklán, napon heverő,

Csusszanj az odúdba vissza

És szólj az esőnek, hogy jöjjön elő:

A szívem megszárad a gyomromban.

 

Holló, halott fán fészkelő,

Repülj a Nap anyjához,

Az Öreg Pókhoz az égben,

És mondd meg neki, hogy a szívem

Lassan megfagy a bordáim alatt.

Én vagyok a Pisz'visz'na. Én vagyok a Sólyom.

 

      ***

Elveszett az övem az ösvényen,

Ó kígyó a napon.

Te leszel az ágyékkötőm,

Ifjú kígyó a napon.

 

Megmászom a hegyet.

Krátertó után kutatok.

Ne kövessen senki, bajban vagyok.

Keserűségem a tónak dalolom,

Egyes-egyedül állok.

 

   

Előzmény: Barátocska :) (2284)
Galgadio Creative Commons License 2007.06.26 0 0 2286

A mandanok egyébként is egy érdekes kis törzs: a környező népekhez képest a bőrük és szemszínük világosabb, egyes egyének kifejezetten europid embertani jellegeket hordoznak.

Ez indított egyes fantasztákat arra, hogy a mandanokat a Brit-szigetekről Észak-Amerikába menekült kelta telepesek leszármazottainak tartsanak, jóllehet az elméletük egyenlőre nagyon gyönge lábakon áll.

 

A mandanok saját hagyományaik szerint egyébként a Nagy-Tavak vidékéről érkeztek Észak-Dakotába 1450 környékén.

 

A Four Directions Institute honlapjáról:

 

1170 Soon after this year, Welch Prince Madog ab Owain Gwynedd arrived in region after wars with the Cherokee to assimilated into the Mandan [?] 1450 Approximate dated of arrival in North Dakota 1738 Met by Verendye on Heart River who noted tribal members with Caucasian features

Előzmény: annie99 (2283)
Barátocska :) Creative Commons License 2007.06.26 0 0 2285
(Úgy értem, hogy mindegyik tetszik, külön-külön, de legjobban a vadmacskás...:)
Előzmény: Barátocska :) (2284)
Barátocska :) Creative Commons License 2007.06.26 0 0 2284
Üdv,

nahát, ez a vers nagyon tetszik nekem!!! Nincs véletlenül több belôle? ;)) Esetleg egy link? (Kerestem a könyvet, de mindenhol csak megvásárolni lehet, olvasni pedig csak szöveges részleteket.)
Előzmény: annie99 (2280)
annie99 Creative Commons License 2007.06.25 0 0 2283

Szia!

 

Rossz nyelvek szerint a Fort Union erődben a prémkereskedők szántszándékkal himlővel fertőzött takarókat adtak el nekik. Te el tudod ezt képzelni?

 

Az "angolszász gonoszság" folklórjának a részévé vált ez, de nem tudom, hogy volt-e alapja. A prémkereskedőkről nem tudom elképzelni, hogy ekkora veszélynek tegyék ki magukat. Az általam ismert verzió szerint egy olyan hajóra hívták fel a mandanokat ajándékaikért, ahol himlős betegek is voltak. Ez valamivel hihetőbb, de azért nem feltétlenül igaz.

 

"tudományos nevén catlinit-et."

 

Róla nevezték el? :) Nem tudtam egyébként.

Előzmény: Galgadio (2281)
Galgadio Creative Commons License 2007.06.25 0 0 2282

"A teknősbéka tisztelete fontos szerepet töltött be az arikara, mandán és hidatsa törzsek életében. "

 

Nemcsak az övékében, hanem a dakota/nakota/lakota törzsek, sőt az irokézek hitvilágában is.

Egyes mondák pl. egyenest azt a feladatot tulajdonítják ezeknek a páncélos hátúaknak, hogy a világtengerben úszkálva ők hordozzák a hátukon a Földet.

Érdekesek és szépek ezek a mondák, ezekkel is lehetne foglalkozni a topikban, de hát nincs mindenre az embernek ideje:(

Előzmény: annie99 (2279)
Galgadio Creative Commons License 2007.06.25 0 0 2281

Szia Annie!

 

Azt tudtátok, hogy a mandan törzset 1838-ban egy himlőjárvány szinte teljesen kipusztította. Nem sokkal azután, hogy az ősi indián életforma nagy festője, George Catlin közöttük járt.

 

Rossz nyelvek szerint a Fort Union erődben a prémkereskedők szántszándékkal himlővel fertőzött takarókat adtak el nekik. Te el tudod ezt képzelni?

 

George Catlinról tudtad, hogy ő volt az első fehér ember, aki a minnesotai Szent Kőbányában (ma Pipestone) járt?

Itt bányászták a síklakó törzsek a Szent Békepipához való vörös agyagot (pipakövet), tudományos nevén catlinit-et.

Előzmény: annie99 (2279)
annie99 Creative Commons License 2007.06.25 0 0 2280

Jaime de Angulo: Indián mesék

(részletek a könyvben szereplő versekből)

 

Vadmacska, ki egyedül járod az ösvényt

Eddig sohasem beszéltem rólad

Sem a bozótban lakó keserűségről.

Vadmacska, a tengerbe hanyatlik a nap.

 

      ***

Kifürkészhetetlen zöld szempár,

Te voltál az anyám, egy kígyó.

Miért kellett megmarnod

Mikor kutattál a páfrányok között?

 

Prérifarkas, erőm, gyere!

A széllel szólítalak,

Az esőn keresztül, a viharban állva

Én, egy fiatal férfi, hívlak.

Mondd el nekem, mit rejt az én szívem.

 

      ***

Én vagyok a Sólyom, és folyton csak sírok. 

A keserűség egyre nyomja a szívem.

Örökre emlékezni fogok.

Én vagyok a Sáska, nem halok meg soha!

Vagyunk akár százan, a napfényben csillogunk.

Csörgő vagyok a harci táncban.

Harci ének vagyok.

 

Egy nagy légy jött, kiszagolt

Ahogy rothadva feküdtem a napon.

Menj innen, nagy légy, menj innen!

Ne zavarj, nagy légy.

Álmodom.

 

      ***

A sötét tónál alkonyatkor

A Puma várakozik

Az árnyékok nőnek, az éjre fonódnak

De nem merek visszamenni már.

 

(fordította: Varró Dániel)

annie99 Creative Commons License 2007.06.23 0 0 2279

G. Catlin: Mandan village 1833

 

A festményt azért raktam be, mert Crow's Heart (1856-1953) mandan-hidatsa főnök volt. Alfred Bowers antropológus informátorai közé tartozott, így jelentős szerep jutott számára népe hagyományainak megörökítésében. Valószínűleg ő vezette az utolsó ősi bölénytáncot, melyet egy súlyos aszály idején jártak el, esőért könyörögve. Vezetett Okipa ceremóniát, ami rendkívül fájdalmas beavatási rítust is tartalmazott, a hagyományos Naptánctól eltérően az önként vállalkozó ifjakat vállukon vagy mellükön átfűzött szíjaknál fogva felemelték a földről, s még súlyokat is akasztottak a testükre, más forrás szerint megpörgették őket. A fiúk hang nélkül viselték a fájdalmakat. Érdekességként említem, hogy - más összefüggésben ugyan - Bibó István is megemlíti a ceremóniát:

"A sioux mandanoknál az okipa ünnep négy napig tart; négy ember készíti elő a bűvös kunyhót. A kunyhó előtt 4 teknősbéka alakú vizes tömlő a 4 világtáj szimbóluma. A kunyhóban 4 bölénykoponya és 4 emberi koponya látható. A szertartást 4 pár táncolja. Áldozatot is 4-et mutatnak be."

 

 A teknősbéka tisztelete fontos szerepet töltött be az arikara, mandán és hidatsa törzsek életében. Crow's Heart beszámol egy vadászatról, amikor egy kövekből kirakott teknős-alakzat mellett táboroztak. Véleménye szerint az istenek helyezték el a köveket ebben az alakzatban. Ajándékokat hagytak ott (késeket, bőröket, élelmiszert) és jó szerencséért könyörögtek.

"Miután eltávoztunk a kő-teknős közeléből, hamarosan olyan sűrű köd szállt alá, hogy vezetőnk alig találta az utat. A vadászoknak egymás kezét fogva kellett haladni, nehogy elszakadjanak egymástól. Egy arikara elővett egy kést, és a mandan varázslónak adta, hogy próbálja meg elűzni a ködöt. Ő fogta a kést és egy teknőst rajzolt a földre, majd imádkozni kezdett. Elpanaszolta, hogy nem tudunk továbbmenni, s kérte a teknőst, hogy űzze el a ködöt. A kést a földbe szúrta felajánlotta a teknősnek, s a víz másik hat szellemének. A vadászok körben álltak, s a köd rövidesen eltűnt a teknős fölött, majd körkörösen nőtt a tiszta terület, míg végül teljesen kitisztult a táj."

 

 Kőből kirakott teknős hidatsa területen. Több száz éves, készítőinek kiléte nem ismert. Crow's Heart csak egy ilyet ismert, de az öregek elbeszélése szerint több ilyen teknős is létezett. Valamennyi a folyó felé nézett.

 

 

Az alábbi cikk a  Vasárnapi Újságban jelent meg 1859-ben :

http://epa.oszk.hu/00000/00030/00290/datum08009/cim108019.htm

 

 
Előzmény: Galgadio (2278)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!