Az eső esik, az OKT50-esek közül páran a boltban szerzik be a napi ellátmány éppen, bár nem értem, miért a szeszes italok polcát nézegetik annyira :) A Hosszúpereszteg előtti szakaszon mindenesetre most nem kell napszúrástól tartaniuk, viszont nagy sár lehet az éjjel esett 20 mm eső miatt.
"Valahol azt olvastam, hogy a XI. kerületi Természetbarát Szövetség kezdeményezése volt."
Anno 2008 tavaszán elég vastagon belefolytam a vállalkozás honlapjának, a www.szentistvanvandorlas.hu -nak az elkészítésébe. Sem akkor nem hallottam erről, sem HM nem nyilatkozta egyik általam elérhető egyik nyilatkozatában sem (ezek a már fentebb linkelt honlapon olvashatóak), hogy a XI. kerületi Természetbarát Szövetség kezdeményezte volna a túrát. Ha tudsz, légyszi adjál linket arról, hogy hol olvastad!
Akkoriban a Hagyó-féle Szent István vándorlás elég nagy hullámokat vetett itt a fórumon is, elég csak visszalapoznod 2008 nyarára. A topikosok közül csak páran vettünk részt a túrán, általában néhány napot töltöttünk velük. Érte őket - nem is megalapozatlanul - sok kritika, de egy dolog tény: akkor ez a vándorlás egy űrt töltött be, mert az MTSZ nem szervezett semmit sem az 1938-as vándorlás és kéktúra útvonal avatás 70. évfordulójára.
Sajnos csak 4 napot tudtunk menni a csapattal. Itthon olvasva a topikot teljesen megdöbbentett, hogy "nyugdíjasklub erdei sétájának" van titulálva a vándorlás, és az egészből ez jött le. Való igaz, hogy többségében az 50 év feletti, meg a 20-30-as korosztály volt jelen, de ők ott voltak, fiatalok is! A középkorúak hiányoztak, lehet menni és csinálni! Nem nevezném sétának a napi 20-25 km-t és az 1.napi 850 m szintet. A Tömörd-Szeleste 22 km és 167 m szintes szakaszt pl. kb. 5,5 óra alatt tettük meg, ami 4-es átlag, szerintem ekkora csoporttal nagyon jó.
A Vas megyeiek szívvel-lélekkel szervezték az egészet, le a kalappal. Szállást, étkezést, programot intéztek, még a falvak kisboltjaival is állandó kapcsolatban voltak, hogy nyitva legyenek és legyen árujuk. Az útvonalon amit lehet, mindent meg akartak mutatni és mindenhol kaptunk néhány perces ismertetést.
A Kőszeg-Tömörd szakaszon volt velünk egy hölgy, akin e vándorlás pólója volt. Hogy csak kisebb részt tett meg akkor, vagy a "kemény mag" tagja volt, azt sajnos nem tudom.
A fiatal-kevésbé fiatal vitához hozzászólva: szerintem az aznapi résztvevők között bőven voltak 20-as, 30-as évekbeliek is.
Néha szeretek csak úgy tallózgatni a http://www.turatop.hu -n, hátha találok ismerősöket a legújabb teljesítők között. Épp az imént akadtam össze két ismerős névvel, akik 2008-ban végigmentek a Hagyó-féle Szent István vándorláson. Kíváncsi vagyok, bepótolták-e az akkor kihagyott részeket, bár az egyiknél 2008. augusztus 20. a befejezési idő, a másiknál viszont nincs kitöltve az a mező...
Ezt írtad: "Lehet hogy csak csupán izgága vagyok,de ennek a vándorlásnak akár iskolások,középsulisok,fősulisok százait (ezreit) lehetett volna megnyerni egy jó marketinggel,50 éves évforduló,meg akár Rockenbauer Pál nevével,nem csak a helyi nyugdíjasklubokat."
Én nem számszerűsíteném, de aktív és fiatalos tagsággal + jó vezető szervezőkkel biztosan sok fiatalt lehetett volna mozgósítani. Kérdés ki csinálta volna? (Az anyagi részéről most ne is beszéljünk)
Szubjektíve engem egyáltalán nem zavar, ha idősebbekkel túráznom együtt. Bár még csak 41 éves leszek (20-án), nekem inkább az ő tempójuk felel meg, mert lassan, majdnem sétálva járok - de egyenletes tempóban. Sokat nézelődöm, ha megfáradok, akkor útközben többször is lepihenek. Sajnos nem is tudnék másképpen, de ez most nem is fontos, lényeg az, hogy ha úgy adódik, akkor az idősebbekkel is kiválóan lehet túrázni, éppen úgy, mint a fiatalokkal. Ilyen társaságban könnyen akad beszélgetőpartner, az idősebbek sokszor könnyebben megnyilatkoznak, mint a fiatalok. Én úgy vélem - bár tévedhetek -, hogy Ők már nem is annyira a teljesítmény miatt, hanem pont a társasági jellege miatt túráznak, ezért nagyon jól is sikerülhet velük a túra, mert a közösség élménye miatt is csinálják és igyekeznek hogy jó legyen mindenkinek.
"Egy pár tíz fős mag,akik képesek is végigcsinálni,nem dobják el a kanalat pár tíz kili után,és ezekhez jöhet a többi csatlakozó...a fősulisok,középiskolások stb..."
Biztos jó lett volna egy ilyen pár tíz fős mag, bár talán azért a napi huszonegynehány kilométer + pihenőnapok, amire bekalibrálták az emléktúrát most nem is annyira vészes egy idősebb embernek sem.
Jogos az észrevételed. Az okokat keresve vissza kell mennünk időben jó néhány évtizedet, akkoriban a természetjárás fő bázisai a vállalati turistaszakosztályok voltak.
Nagy összetartó erő volt a közös munkahely, sok helyen a szakszervezet és a vállalat is támogatta a turistákat, pl. autóbusszal. A túrázások egyik központi magja éppen az OKT volt.
Aztán sok minden megváltozott, ma már szinte nincsenek vállalatok, ha vannak, akkor meg nincs turistaszakosztályuk (tisztelet a kevés kivételnek). Az egykori vállalati dolgozók és turisták ma már jórészt nyugdíjasok, akik ma is ápolják az egykori turistabarátságokat, ha máskor nem, akkor az olyan rendezvényeken mint az OKT vándorlás vagy mint a GYOT, ahol a résztvevők között még több idősebb turistát láthattál (ha voltál most Sopronban) mint az OKT vándorláson.
Miért hiányoznak a fiatalok? Ennek több oka is van. Régebben sem volt egy iskola olyan összetartó erő, mint egy munkahely, mert érettségi után vagy a diploma megszerzése után a szélrózsa minden irányába szétszéledtek. Persze, voltak azért jó alapok, ilyen például a BEAC vagy mint a MAFC (vajon létezik-e még a MAFC?).
A fiatalok manapság inkább baráti társaságon keresztül lépnek kapcsolatba a természetjárással, főleg a nagy kihívást jelentő teljesítménytúrázást kedvelik, amit meg is tudok érteni. A korosztályok keveredése nem csak fizikai teljesítmény különbség miatt nem mindig szerencsés, hanem a világról alkotott kép is sok esetben nagyon különböző, már pedig egy közös túrán óhatatlanul is szóba elegyednek egymással a résztvevők.
Mi lehet a kiút? Nehéz erre választ adni, mindenesetre nagyon fontos, hogy a gazdasági helyzet konszolidálódjon, ez talán meghozza majd a másféle értékrendet is.
Na,ez a kép már teccik nagyon,ilyen társaságban már tudnék vegyülni!:-))
"Annyi baj legyen", sajnos ha jobban belegondolok, igazad van,sokszor tapasztalom mikor a kéktúráról mesélek valakinek hogy ami nekem alap,evidens a témával kapcsolatban (pl Rockenbauer személye,mint mondtad) az abszolút ismeretlen az illető számára,és csak bólogat,látszik hogy köze nincs a témához.Talán mikor elkezdem dúdolni hogy "indulj el egy úton..." akkor kezd el derengeni valami, a filmet azért sokan látták,legalább is a címzene megmaradt a fülükben,de tényleg nem több.Sajnos...
Azért ma is készült olyan kép, amin nem a nyugdíjasklub van (igaz, nem is iskolatejet kortyolgatnak... ;-)
Azért gondolj bele abba is, hogy ma is munkanap van, még vizsgaidőszak, tehát elég sok potenciális jelentkező emiatt is ki van lőve. A hétvégék nyilván sokak kedvét meghozzák, Pest könyékén szerintem amúgy is kimennek egy-egy napra mert közel lesz, stb.
Nem olyan vészes a helyzet, de az azért jellemző, hogy az MTSz nagyobb számban jellemzően idősebb túrázókat tud megszólítani, fiatalokat kevésbé - remélem csak egyelőre.
Nem haragszol meg, ha naívnak tartalak egy kicsit :) "Rossz" szögből látjuk ám mi a világot, te is teljesítménytúrázol, OKT-zel, egyéb mozgalmakat csinálsz, ezért sokat találkozol, és beszélsz olyan emberekkel, akik szintén ezt csinálják. És hiába van egy-egy tömegtúra ezer fölötti résztvevővel, maga a természetjárás az egész társadalomra vetítve egy marginális jelenség. A turizmus ma nem azt jelenti Magyarországon, hogy fogod a hátizsákodat, és nekiindulsz az erdőnek, hanem azt, hogy megérkezel a légkondis szállodába, ami ott van a termálfürdő mellett közvetlenül, aztán wellneszezel egy jót. Az, hogy van pár "őrült", nem sok vizet zavar. És Rockenbauer nevét is, csak számunkra tűnik szentségtörésnek, ha valaki nem ismeri. A zertéelklub meg majd akkor jön, hogyha valaki hátrafelé, négykézláb mászva teszi meg a távot, lehetőleg meztelenül.
Ne érts félre,természetesen nem a fénykép készítője tehet a fényképen látható emberkék korösszetételéről! Zsolt a legjobbat akarja,ez látszik rajta,ez nem rajta múlik.
Lehet hogy csak csupán izgága vagyok,de ennek a vándorlásnak akár iskolások,középsulisok,fősulisok százait (ezreit) lehetett volna megnyerni egy jó marketinggel,50 éves évforduló,meg akár Rockenbauer Pál nevével,nem csak a helyi nyugdíjasklubokat.
Egy pár tíz fős mag,akik képesek is végigcsinálni,nem dobják el a kanalat pár tíz kili után,és ezekhez jöhet a többi csatlakozó...a fősulisok,középiskolások stb...és erre már jött volna a zertéelklub is (vagy bárki).Ennyi.
Én a képeken is láttam fiatalabb "arcokat". Egy szakaszon (legalább) erősiteni tervezem a negyvenes korosztály arányát, sőt a lányom a tizenévesek eredményét javithatja...
Azért a korosztályösszetételről szerintem nem Zsolt tehet :) De valamelyik szakaszra én is csatlakozni szeretnék, gyere akkor te is, aztán lesznek harmincasok, bár én még csak egyel léptem túl :D Mondjuk, ahogy látom, a teljesített szakaszaink éppen fedésben vannak, ami nekem hiányzik, az neked megvan, és fordítva is, ami neked hiányzik, az meg nekem van meg.
Egyáltalán nem szeretnék kötözködni,sem pedig kritizálni mert a szándék és a terv kitűnő,de:
Nekem ez olybá' tűnik mint egy nyugdíjasklub délutáni erdei sétája...hol vannak a fiatalok??
Egy nem túl régi nemzetközi természetbarát találkozó fényképeit nézegetve is felmerült már bennem ez a kérdés mert minden más országot (Cseh,Szlovák,stb...) fiatalok (is) képviseltek,csak a mieink voltak 60+ évesek,ez jó így?Hol vannak a mi fiatal természetjáróink??
Kíváncsi leszek hogy ezek közül az arcok közül mennyi lesz ott mondjuk a Nagy-Hideghegyen vagy Bánkúton,esetleg a Nagy-Milicen.
A Rockenbauer-féle legendás vándorláson kicsit más volt az összkép...Ismétlem magam,ez nem igazán kritika,de így hogyan csatlakozzon akár pár napra is a magamfajta 30-as ha látja hogy nincsen ott a korosztályából senki?
Az Országos Kéktúra hivatalos (MTSz) oldalán felvittem a mozgalom "ős" teljesítőinek neveit, akik még az MTSz előtti időkben teljesítették a mozgalmat (1952-1957).
Szombaton délelőtt fél tíz körül érkeztünk meg fiammal a szállásként előre lefoglalt zalaszántói Szent Vendel kempingbe,amely régebbi kempinges élményeimmel ellentétben nagyszerű szállásnak bizonyult.Két kis faházuk van (és egy lakókocsi) kiadó ezek közül a mienk a négyszemélyes faházacska volt.Akármerre néztem rend és tisztaság uralkodott,ez annak is köszönhető hogy az egész kemping egy idősebb úr tulajdona aki szépen rendben is tartja,látszik hogy van gazdája a helynek.A közös vizesblokk akár egy 5 csillagos hotelé is lehetne!
a kis faházban még klíma is volt,ez nyáron kincset ér...kettőnknek elég volt a négyszemélyes ,de csak aludni még négy embernek is megfelelő,főleg nyáron amikor a hőségtől és a szúnyogoktól egyébként egy sátorban nem lehet megmaradni.(szerintem:-) )
A 10:48-as busszal átbuszoztunk Sümegre,itt kezdtük ezt a túránkat.Mivel nem akartunk kb két kilométeres kitérőt tenni a buszpályaudvartól a vasútállomásig így a buszállomáson kértünk és kaptunk is bélyegzést,automata Somló volánost.
Nekivágtunk a távnak...a déli napsütésben tikkasztó volt az aszfalt,de ezt már errefelé megszoktuk.:-) A 84-es út letérése után volt némi földút a vasútig,majd megint aszfalt egészen a Sarvaly erdészházakig,de ez már szerencsére többször vezetett árnyas erdőben is.Sokáig elkísért minket a sümegi vár látványa:
Sarvaly erdészházaknál a pecsételés után kicsit pihentünk,gyorsan fogyott a folyadékkészletünk,főleg a sör,(amely később kissé meg is bosszulta magát.)
Megtaláltuk a forrást is,amely nem könnyen fellelhető,de mivel éppen ekkor érkezett pár hölgy ide vízért így megmutatták.Nem a foglalatból folyik mint gondolnánk hanem egy kerek kútkáva szerű kis víztározóba van belevezetve amelyből lehet merni,és ez meglepően -nagyon- tiszta,látszik is benne ahogyan áramlik a friss forrásvíz.
Innen tovább még mindig aszfalt,de már nem sokáig,ennek a ma már emblematikus jelnek a közelében térünk földútra:
ötletes és vidám,semmibe nem kerül egy jelzésfestőnek és lám készen van egy újabb "látványosság"
Tátika vára nem sokkal később feltűnt a nem túl távoli látóhatáron,addig beszélgettünk folyamatosan, olyannyira hogy a vár közvetlen közelében több éles letérést még bevettünk,észrevettünk,de a vár alatt valahogyan a balra kanyart viszont nem (sör,beszélgetés,térkép,GPS teljes figyelmen kívül hagyása)és így olykor reménytelen dzsumbulyban,úttalan utakon,csalánrengetegben támadtuk meg a várat.Nagy küzdelmek után végül felértünk...
a távolban kikukucskál a Balaton is
Tátika várától lefelé menet Hidegkútig egyértelmű az út,itt sokszor fotóztam nagyon régi piros jelzéseket is,nem tudom mikor mehetett errefelé piros jelzés,de olyan 60-80 éves bükkökön voltak piros jelek,amelyek a felfestés időpontjában még szinte csemeték lehettek,ez látszott a körkörös festésen:
tudja valaki hogy mikor festhették fel ezeket?
Tátikahidegkúttól a sztúpáig voltak gondok a jelzések követésével,ezt mi ekkor már a GPS-szel áthidaltuk,de egy sok fős szintén kéktúrázó csoport nem mindig tudta követni a jeleket,így olykor minket követtek...:-)) örülhetnek hogy ekkorra már nem volt sörünk...:-D
a mező szélén a távolban a csapat
A Sztúpát elérve már tudtuk hogy közel vagyunk a célhoz,picit megálltunk pihenni,hallgattuk a halk zenét,éreztük a füstölők illatát,felmentem a felső szintre és sétálgattam körbe-körbe az építményen,nagyon fura,de jó érzés szállt meg.(eközben a fiam egészen profán módon facebookozott a telefonján...ez a mai fijjjatalság:-O :-)) )
A jól kijárt szekérúton mentünk le a faluba,Zalaszántóra,készítettem még egy pár fotót a szép zalai tájról:
Mivel elfelejtettünk kaját hozni így a Tátika presszóval szemben lévő Azúr Ételbárban vacsiztunk,és mondhatom jó választásnak bizonyult ez is,finom hamburger,pizzériákat megszégyenítő pizza,jóféle sör is volt itt,és még estére is csomagoltak nekünk ezekből,hogy nehogy éhen maradjunk.
Egy sör mellett elbeszélgettem a helyiekkel is -mint mindig- és mondhatom nagyon normális,jószándékú embereket ismertem meg bennük,jó volt velük társalogni. (eközben fiam már a kempingben facebookozott természetesen...)
A hosszú nap után este 10-kor feküdtem le,miután a kemping cicájával közösen elfogyasztottuk az utolsó hamburgeremet is.:-)
> Az autópályát elhagyva lassan beértünk egy némi árnyékkal borított útra, és így érkeztünk el, a zöld kereszt elágazásig, ahol az elágazásban sajnos nem találtunk jelzést.
3 éve ott még volt egy pihenő, a másik oldalon meg egy irányjelző-oszlop
a kis faházban még klíma is volt,ez nyáron kincset ér...kettőnknek elég volt a négyszemélyes ,de csak aludni még négy embernek is megfelelő,főleg nyáron amikor a hőségtől és a szúnyogoktól egyébként egy sátorban nem lehet megmaradni.(szerintem:-) )
ötletes és vidám,semmibe nem kerül egy jelzésfestőnek és lám készen van egy újabb "látványosság"
tudja valaki hogy mikor festhették fel ezeket?
a mező szélén a távolban a csapat
