A szumír kur logogramm egyik jelentése ugyanakkor 'keleti', ami utalhatna az ősi elő-ázsiai nyelvi közösség egyes csoportjainak vándorlási irányára (Elbrusz > Elburz)
Az óiráni har- és az avesztai harā- tövekből való levezetés első pillantásra talán azért tűnik problémásabbnak, mivel ezek a jelentések a védelemmel, az oltalmazással függenek össze, ami az Elburz esetében még könnyen elképzelhető és megérthető, az Elbrusz esetében azonban már nem. A 'domb' jelentésű újperzsa barz/borz alakokat tekintve azonban mégis inkább efelé a megoldás felé hajlanánk.
The more ancient name of the range is not known; perhaps, however, the Assyrian name Bikni designated Mt. Damāvand (q.v.), the volcanic cone (5,600 m) northeast of Tehran. In the Sasanian period part of the region may have been known by the Middle Persian Padišwār-gar (F. Spiegel, Erânische Alterthumskunde I, Leipzig, 1871, p. 61.1.). Ferdowsī in the Šāh-nāma refers to the Alborz mountains as though they lay in India.
The earliest form of the name (Av. Harā bәrәzaitī, Mid. Pers. Harborz) denotes in the Avesta and in Zoroastrian writings not the existing range, but a mythological mountain chain fulfilling a cosmological function at either end of the world. Through it the sun enters and departs each day; around its highest peak (taēra-, tērag) circle the stars (Yt. 12.25). In Yt. 10.50 and Yt. 12.23 the towering, luminous Harā mountains and their many outcrops are the abode of Mithra, “where neither night nor darkness, neither a cold nor a hot wind, neither harmful pestilence nor the daēva-created pox (rules);” while the Haraitī range is described as the place “where no mists rise.” The Harā appears in Yt. 15.7 in the image of a fortress “held together by iron clamps.” At what point the name of this mythic primeval range came to be applied to the mountains we nowadays know as Alborz is an open question. To begin with, any huge chain of mountains was probably given the name “Alborz.” In the work of Hamdallāh Mostawfī (8th/14th century) the name is already established. The highest (volcanic) peak of the Caucasus is also called (with a sound metathesis) Elbrus (5,600 m, the same height as Damāvand). An obviously secondary derivation is found in the mountain name Alborz, near the village Pāznūya (from pā-zīnūya “at the foot of the pass”) in Ôahrom, Fārs (see Razmārā, Farhang VII, p. 45).
The name of the range probably means “high watch/guard,” a common designation all over the world for mountains and high places. Av. harā- (fem. “watch, guard, defence,” not attested as an appellative) is from the OIr. har- “to pay attention to, watch over, protect” (AirWb, col. 1787), I.E. 2ser- (Lat. ser-v-are; see J. Pokorny, Indogermanisches etymologisches Wörterbuch, Berne and Munich, 1959, p. 910). The epithet bәrәzaitī is *brázatī, feminine from OIr. *brázant- “high;” the equivalent in southwest Iranian is *brádant-, which in New Persian produces boland after regular sound changes. Cf. NPers. bālā (“high”) from bālā’ (“height”) from *bard-; NPers. barz/borz, “mound” (frequent in toponymy); further OInd. bráhant- (“high, majestic”), German Berg, Burg, Burgund (IE. bheregh-, Pokorny, pp. 140f.).
The feminine gender is surprising, for it does not occur in other mountain names among the Indians and Iranians; these are normally masculine. Linguistically too, then, the name Alborz is unusual. The Pahlavi orthography hlbwlsá (with sá for the phoneme ±/`) demonstrates a secondary back-formation (z to `) such as often happens phonetically in the northwest (e.g., Kurdish dialects; cf. NPers. de` “castle,” side by side with dez, from *dizā-). Haraitī denotes the same mountain range and is either an abbreviation of Hara bәrәzaitī or represents straightforwardly “the one who keeps watch” (fem. of harant-, active present participle). The name of the Hamadān massif Alvand (Elvend, etc.) may well contain the same element harā-, i.e., *haravant-, “furnished with watchers” in the sense of “protecting.” But Alvand as a name given to several rivers (see Orontes) is derived from arvant- (Av. aurvant- with epenthesis), “quickly (flowing);” note ašta-aurvantō (“the eight runners”) in Yt. 19.3 (horses or river sources?).
Bibliography : See also AirWb, cols. 200-01, 959–60, 1788. W. Eilers, “Der Name Demawend,” Archiv Orienta XXII (1954), pp. 313.23, 324.72, 326.79, 374.72. Unacceptable is the comparison with Av. harәta-, “well nourished, thick” made in W. Brandenstein, “Bemerkungen zur Völkertafel in der Genesis,” Sprachgeschichte und Wortbedeutung; Festschrift Albert Debrunner, Berne, 1954, p. 64.
Mount Hara or Harburz is described in the Avesta [Yasht 19,1] as the first mountain in the world, which took 800 years to grow, its roots reaching deep into the ground and its peak attached to the sky. The stars, the moon and the sun were thought to move around this peak. Alborz is described thus in the Bundahishn:
“On the nature of mountains, it says in revelation, that, at first, the mountains have grown forth in eighteen years; and Alborz ever grew till the completion of eight hundred years; two hundred years up to the star station, two hundred years to the moon station, two hundred years to the sun station, and two hundred years to the endless light. The other mountains have grown out of Alborz, in number 2244 ...” [XII, I-2]
While Alborz or Mount Hara was the source for both light and water, the Vourukasha Sea is described in the Avesta as the gathering point of water. This important sea occupied 'one third of the earth, to the south, on the skirts of the Harburz' [Vendidad3 21, 66], and was fed by a huge river, the Harahvaiti. Forming the boundaries of the inhabited world were two great rivers, which flowed out from the sea to the east and the west. The rivers were cleansed as they passed around the earth and, when they returned to the Vourukasha, their clean water was taken back up to the Peak of Hara.
The name Elbrus is a sound metathesis derived from Alborz. [1] The name Alborz is derived from that of Harā Bərəzaitī, a legendary mountain in the Avesta [1]. Harā Bərəzaitī reflects Proto-Iranian *Harā Bṛzatī[1] *Bṛzatī is the feminine form of the adjective *bṛzant- "high", the ancestor of modern Persian boland (بلند) and Barz/Berazandeh[1]. Harā may be interpreted as "watch" or "guard", from an Indo-European root *ser- "protect"[1]. . In Middle Persian, Harā Bərəzaitī became Harborz, Modern Persian Alborz, which is cognate with Elbrus[1].
Harā may be interpreted as "watch" or "guard", from an Indo-European root *ser- "protect"
Mint látható, ez a Kaukázus vidéki hunogur-bolgár állam inkább csak egy hun-avar részfejedelemség volt, amely 632 tájékán önállósodott, és leszakadt a nyugatabbi anyaterületekről
Fredegar írja (IV, 72), hogy ugyanekkor, 631/632-ben a kárpát-medencei hun-avarok, vagyis a hungárok szintén elkergették a náluk levő bolgárokat, akik a Frank Birodalom területére menekültek. I. Dagobert álnok módon széttelepítette a bajuwarok földjére az asszonyostul és gyerekestül befogadott kilencezer bolgár harcost, majd jeladására az egyik éjszakán szörnyű mészárlást vittek véghez közöttük, olyan öldöklést, amely csak a későbbi Szent Bertalan-éjihez fogható. A megmaradt hétszáz bolgár harcos ekkor családostul a vendek határtartományaiba futott Alciocus vezetésével; az utóbbi terület alatt feltehetően a hun-avarokkal és frankokkal egyaránt ellenséges viszonyban álló Samo országa értendő.
"Ugyanabban az évben [a 630-as évek elején] felkelt Kubratosz, Organasz unokatestvére, az onogundurok ura az abarok kagánja ellen, és a tőle [a kagántól] nála [Kubratnál] lévő hadinépet súlyosan bántalmazva elkergette a maga országából. Követséget küldött Hérakleitoszhoz, és békeszerződést kötött vele. Ezt betartották életük végéig. A császár ajándékokat küldött neki, és a patríciusi rang adományozásával tisztelte meg."
(Carl G. de Boor szerk.: Nicephori Archiepiscopi Constantinopolitani Opuscula Historica; Ayer Co Pub, 1975, 24, 9--12. o.)
"Kuvratot az onogundur-bolgárok fejedelmének, Nagy-Bulgária urának nevezték a bizánciak, a birodalmat uraló etnikum így vélhetően nem az onogur volt."
Ezzel ellentétes Szádeczky-Kardoss véleménye:
"A távolabb lakó nomád protobolgároknál (és a velük szimbiózisban élő alánoknál), ahol a vezető szerepet az onog(und)urok körül kikristályosodott Nagy-Bulgária játszotta, élén a Dulo-dinasztiából származó fejedelemmel, Kuvrattal -- itt az avaroktól való függőség lazább lehetett."
(Az avar történelem forrásai; Balassi, Bp., 1998, 213. o.)
Besse a maga módján nem is járt olyan messze az igazságtól, legalábbis a fonetikát illetően...
Vasmer:
также Эльбору́с, сюда же название гор Эльбу́рс (Боднарский 360). Из нов.-перс. Elburz -- то же, ср.-перс. Harburz, авест. Наrā -- название гор + bǝrǝzaitī "высокий"; см. Бартоломэ 1788; Хюбшман, Реrs. Stud. 263; Хорн, Npers. Еtуm. 46; Маркварт, UJb. 4, 297.
„A katonák kitörő lelkesedéssel fogadták Nagy Sándor beszédét, és felkiáltottak: vezérelje őket, ahová csak akarja. A király nem hagyta, hogy felbuzdulásuk ellankadjon: Parthiénén keresztül harmadnap már Hürkánia határáig hatolt. Kratéroszt és Amüntaszt a parancsnokságuk alatt álló csapatokkal s a hozzájuk csatolt hatszáz lovassal és ugyanannyi íjásszal hátrahagyta Párthiéné védelmére a barbárok támadása ellen. Erigüiosznak megparancsolta, hogy a málhás szekerekkel mezei úton vonuljon, és maroknyi őrséget rendelt mellé. Ő pedig a phalanxszal és a lovassággal százötven stádium utat tett meg, majd tábort ütött egy Hürkániába nyíló völgyben. Sűrű lombú faóriásokkal beárnyékolt liget van a völgyben, kövér földjét a meredek szirtekről lezuhogó forrásvizek öntözik. A hegyek lábánál ered a Sztiboetész folyó, mely mintegy három stádiumnyi szakaszon egy ágban folyik, majd az útját álló szikláknak zúdul, vize kétfelé szakad, aztán új medret váj magának. Ezután a göröngyös sziklákon szilajabb sodrással hömpölyög le, majd hirtelen eltűnik a föld alatt. Háromszáz stádiumon keresztül elrejtve folyik tovább, majd ismét felszínre tör, mintha megint forrásból eredne, és új mederben hömpölyög tova, mely tágasabb az előzőnél, és tizenhárom stádium szélesre terebélyesedik. Azután ismét szűkebb partok közé szorulva kanyarog, végül a Rhidagnosz nevű folyóba ömlik. A környék lakói azt erősítgették, hogy amit beledobnak a forrás előtt nyíló üregbe, újból előbukkan a folyó másik barlangnyílásánál. Nagy Sándor parancsára bele is taszítottak két ökröt a folyóba, arrafelé, amerre eltűnik a föld alatt. Az odaküldött emberek már csak a partra vetett tetemeket pillantották meg ott, ahol újra felszínre tör a víz.”
Najahuha említette az 50 000 éves... rovatban, hogy létezik egy Kerta nevű magyar település (5194. hsz.) A szóban forgó község Veszprém megyében található. Neve legkorábban 1227-ből adatolt. Ez megint csak kitűnő gondolatébresztő volt Najahuhától
Tapuriát (= Tabarisztán, Tapuresztán) csak 1596 óta hívják Mâzandarânnak. Az ókorban ez a terület Verkâna vagy görögösen Hürkánia királyságának része volt. (A perzsa névalak előfordul Dareiosz híres behisztuni sziklafeliratán.) Ekkoriban még a Kaszpi-tavat is Hürkán-tengernek mondták.
Leírva a perzsa Tabári (تبری , طبری) vagy az arab al-Tabári (الطبري) neveket, vajon hányan gondolnák, hogy avarföldi hírességekről tesznek említést...?
Fejér vármegye több területén birtokos ősi magyar nemzetség, amely a Veszprém vármegyei Szapár (ma Szápár Zirctől közel tíz kilométerre) településről nyerte elnevezését. Első ismert őse, Szapáry György a XVI. században élt. A XVII. században már fontos vármegyei tisztségeket viseltek Veszprém és Győr megyékben, és kitűntek a török elleni harcokban is. Vagyonukat királyhű magatartásuk teremtette meg az évszázad végén: I. Lipót gazdag adományba iktatta be a családot a Thökölyvel szemben nyújtott támogatásért, és bárói rangra emelte őket. 1722-ben III. Károlytól grófságot kaptak. Fontos tisztségeket viseltek a XVIII. században is, Szapáry Péter Mária Terézia idején tábornokként vett részt a Habsburgok háborúiban. A család legismertebb tagja, Szapáry Gyula gróf (1832--1905) 1873 és 1892 között a Szlávy-, Bittó- és Tisza-kormányok bel-, pénz-, közmunka- és közlekedés-, földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere, 1890--1892 között pedig miniszterelnök.
Russian scientist, who investigated the ancient history of the peoples of the Caspian region, having available the mentioned in the bible information about the prince Roche, Tubal and Meshekhe thus who lived on the southern shore of Caspian Sea. He wrote: "Tubal of the Bible who is always mentioned next to Meshekhom, had to govern/control the mountainous province of Tabar, located next to the steppe province Dekhistanom. In IV chapter of the "Being" the name of Tubal is named for "keeper of all instruments made from copper and iron". This gave occasion to the number of researchers to identify with Tubalom Tibarens and khalibs thus populated the southeastern coast of Black sea and noted for the smelting of iron ore. The same sign/criterion "ancient iron melting" is equal for the Tabaristanians of the Caspian Region who had their iron melting center at their city of Amul during the times of the Gmeline. The same Tabar of Tubal is the same Tavr as to the philology, and the Tavr is the name of the anicient inhabitants of the island Krim, Ukraine.
Spine of Tavr goes away from Caspian Sea to the east, and the northern part of the Tavr were occupied by gels, kadusis and medes. On the southwestern shore of the Caspian Region lived telyumays, and next vein tribe was Talai. Telyumays lived also on the north of Albania (Ancient Caucasian State). Talais lived also on the eastern shores the mouths of the Caspian Region. In the opinion of another ancient author, Talais also lived in the West of mouth. They are Talais are noted also on the north and in the south of Albania, and also in Atropatene. Polypus, speaking about the northern limits of Media places there Elamits by whose name it is possible to understand Telyumays. Polypus keeping in mind northern Elamits did name them as Delemits (Delemitai).
Word "Elam" was connected with the ethnic names of the "Gelam" and "Gels", who in some sources were identified with kadusis, who lived where now live Talishians. Kadusi and Matiyeny (some researchers identify them with Medes), according to Polypus, were the neighbors of northern Elamits and Medes. Delemits whereas possible those dilmuns//telmuns (In Sumerian - talai//dalai), telmuns of ancient sources, Delemits of the locality of deylamia - all this, in our opinion the diverse variants of ethno name of Talish//Tolish. The ethno name of Talish//Tolish on the north of the territory indicated at present preserved. The Georgians call their northern neighbors - Ossetins (An other Irani Languaged/Aryan nation) tuals and simultaneously dvals (dyval/dival). And these concepts of dval (dival, dval) are considered as almost identical. The ethno name of dyval is connected with ethno names mentioned in the works of Pliniya Secund (I century) and geographer Ptolomeus under the names of Tal, Tshalos/valli, uallo/ooalloy, Dvals and Tals. They occupied one and the same territory and therefore these ethno names seem to us as one ethnic name. Concept of Tual is consonant with biblical tubalam that is blacksmiths. Same ethnic name; Osetin (themselves they call their country Iron) does resemble the Talish name of blacksmith "osonaga" (from the word of "oson" the iron).The people of Ual (valli), which as to Ptolomeus dwelt in the territory between the mountains of Keravniys (contemporary Talish Mountains) and the river Ra (Now days Volga) is identified with Dvals.
In the territory of Georgia historically existed region of Dvaletiya and in this territory on the present time is extended one of the Iranian languages "Ossetic" language, and origin of Dvals connected with this population and with the Scythian tribes the Alans. It is known that Osetiya is simultaneously called as Alania. The name of the Alan tribe resembles the name of the tribes of the Caucasian Albania, who since ancient times lived in the Median Mountains on the shore of the Caspian Sea, on the Caspian slope of the large Caucasus. The Median tribes (Medes) also lived in the territory of Caucasian Albania. Albans, Alans were of the Median origin. Alov tribes of (on Talish language alozh from People from Ala) prior to the beginning of XX century they dwelt among Talishians in Mougan and spoke in the Talish language. Through The Daryal gorge Alans accomplished their marches, passing Georgia into Transcaucasia's countries, and the tribes of massageto-alans circle they penetrated through the Derband passage to the territory of Caspian strip. Thus in the first centuries of the AC the interconnection of Alans, who lived on the north, with the Medes-Talishians were not interrupted. As writes the father of Azerbaijanian history Iqrar Aliyev: "The Iranian language of Atropatena was close to the Iranian language of Iveria (ancient Georgia); in ancient Georgia guided the Iranian dynasties of Farnavazes.
Mazandaran az ókori Tabarisztán egyik részének a mai neve (a másik részt Golesztánnak hívják). Mint arra ismételten kitértünk már, a tabar, tabal, tubal, tibal, tibarénosz stb. elnevezések több kutató szerint a szabír rontott változatának tekinthetők.
Felmerül a gyanú, hogy a Konsztantinosz által is feljegyzett szabartoi etnoníma nem a szatem formája-e mindössze a kabardnak, amely utóbbi a szóban forgó népnév centum változatát képviselné
A szumír kur logogramm egyik jelentése ugyanakkor 'keleti', ami utalhatna az ősi elő-ázsiai nyelvi közösség egyes csoportjainak vándorlási irányára (Elbrusz > Elburz)
Niképhorosz Pátriárka:
Szumír kur 'hegy, hegység'
bur 'hát, hátoldal'
bar 'ua.'
A perzsa szatrapa (= satrafa?) verkânai székhelye Zadracarta volt
Esőerdő az Elbruz hegység északi vidékeiről
Az Elburz hegység és a parti sáv
Hegyi folyócska az Elburz hegységben, az iráni Mazandaran tartományban
