Búgócsigánk a Föld értelemszerűen lelassul, majd megáll. De ezt a lassulást hogyan méred, a múltban? Ráadásul, amióta mérni tudják -1600 óta - nem nagyon akar lassulni...
Az inerciaidőt akarjuk meghatározni, de azt nem tudjuk. mit lehet tenni? Keresünk periodikus mozgásokat, FELTÉTELEZVE, hogy azok inerciaidőben mérve egyre-másra ugyanazt a periódusidőt szolgáltatják. Az így definiált idő segítségével kiszámítjuk ismert mozgások jellemzőit. Ha ez nem egyezik meg a Newton törvényekből származtatottal, akkor korrigáljuk az időskálát, majd a folyamatot kezdjük elölről. Ha a többször korrigált időskálával megmérjük a kiindulásképpen választott mozgás periódusidejét, egymás után többször is, kijöhet, hogy az nem egyenletes. Más módszer is van: új mozgásra vonatkoztatjuk az időskálát (pl. atomórákat használunk), melyről tudjuk, hogy pontosabbak, mint addigi skálánk.
"Honnét tudja, hogy egyenletesen forog, amikor: "A Föld tengelykörüli forgása inerciaidőben mérve szabálytalan ingadozásokat tartalmaz."?"
Onnan, hogy a csillagidő definíciója (a tavaszpont óraszöge) miatt Föld forgása per defininitionem egyenletes (kicsit kevesebb, mint egy csillagnap), ugyanis FELTESSZÜK, hogy a tavaszpont egyenletesen jár az égbolton, a mozgást pedig annak köszönheti, hogy a Föld forog a tengelye körül, így az a kijelentés, hogy tavaszpont egyenletesen mozog, ekvivalens a Föld egyenletes forgásával. (A tavaszpont nem mozog egyenletesen, de ezt már csak egy másik, pontosabb időskála alpaján lehet kijelenteni!)
A Fiktív Egyenlítői Középnapot és a Fiktív Elkiptikai Középnapot pedig azért kell bevezetni, mert a Nap már a CSILLAGIDŐ ALAPJÁN sem egyenletesen járja végig az ekliptikát szokásos, évi útja során.
"Ezt honnét tudjuk? Honnét tudjuk, hogy szabálytalan inerciaidőben, amikor:"
Elmélet, és gyakorlat összefonódása ez....:)
"Honnét tudja, hogy egyenletesen forog, amikor: "A Föld tengelykörüli forgása inerciaidőben mérve szabálytalan ingadozásokat tartalmaz."?"
Itt egy kicsit sántít a cikk, ugyanis a csillagoknak van sajátmozgásuk, ezért rögzítik a csillagidő definícióját a tavaszponthoz.
Amúgy miért nem a Csillagászat topicban tetted fel ezeket a kérdéseket?
egy hete a lányom lengeti a fizika-könyvét, hogy doga lesz, és nem érti egészen. hát pont az impulzus-megmaradásról volt szó.
kicsit gondolkodtam azon, hogy elmondom neki, ma már komoly ellenérvek olvashatól az Indexen erről a törvényről, aztán mégiscsak maradtam annál a jól bevált formulánál, hogy marad az öszzinulzus a zárt rendszerekben, és eszerint számolgattunk.
pénteken meg, mhelyi elvonulásunk volt. mentünk egyik helyszínről a másikra. kolléga előttem billeg a járdaszélen. majd elvéti, és kezd leesni az úttestre. nagyon kevert a karjaival, de végül is kénytelen volt lelépni.
mondom neki, ha fönt maradtál volna, most megcáfolod az impulzusmegmaradás törvényét. nem értette, de nem volt kedvem elmagyarázni, csak azt mondtam "hosszú"
érdekes, hosszú éve nem is hallottam ezekről a dolgokról, most meg mindenről ez jut eszembe, mint Mórickának
Az impulzusmomentum (vagy az energia) megmaradásának törvénye soha sem volt érvényes (az égitestekre nézve) amióta világ a világ. A fizikai rendszerek nyílt és nem-konzervatív rendszerek. Ezt már ideje lenne bemagolni mindenkinek.
Ha az időszámítást a Nap mozgásához szeretnénk igazítani, ugyanakkor megköveteljük, hogy az idő csillagidőben is egyenletesen teljen, egy olyan képzeletbeli égitestet kell definiálnunk, melynek óraszöge csillagidőben egyenletesen változik. Ehhez definiáljuk először a Fiktív Ekliptikai Középnapot. A Fiktív Ekliptikai Középnap egy olyan képzeletbeli égitest, mely csillagidőben mérve egyenletesen halad az ekliptikán, az ekliptika befutásához ugyanannyi időre van szüksége, mint a valódi Napnak, és vele minden évben napközelben találkozik. A Fiktív Ekliptikai Középnap már egyenletesen halad az ekliptikán, de óraszöge (melyet az égi egyenlítőn mérünk) nem változik egyenletesen. Ahhoz, hogy ezt elérjük, egy újabb képzeletbeli égitestet, a Fiktív Egyenlítői Középnapot kell bevezetnünk. A Fiktív Egyenlítői Középnap egy olyan hipotetikus égitest, mely egyenletesen halad az égi egyenlítőn, azt ugyanannyi idő alatt futja be, mint a Fiktív Ekliptikai Középnap, és vele a tavaszpontban találkozik.
Nem értem, mert itt meg azt írják:
"A nappalok és az éjszakák változása a legkézenfekvőbb olyan ismétlődő jelenség, mely a történelem során az idő mérésének alapjául szolgált. Ma már köztudomású, hogy ezt a Föld tengelykörüli forgása okozza. A Föld tengelykörüli forgása inerciaidőben mérve szabálytalan ingadozásokat tartalmaz." http://astro.elte.hu/icsip/tajekozodas_az_egen/idoszamitas/csillagido_in.html
Ezt honnét tudjuk? Honnét tudjuk, hogy szabálytalan inerciaidőben, amikor:
"Newton első törvénye kimondja, hogy egy teljesen magára hagyott test, melyre külső erő nem hat, egyenlő időközönként egyenlő utakat tesz meg. Látható, hogy Newton első törvényét alapul véve elvileg már mérhetnénk az idő múlását egy teljesen magára hagyott test mozgásának megfigyelésével. Az imént definiált időt inerciaidőnek nevezzük. Az inerciaidő azonban gyakorlati célokra nem használható fel, mivel nem létezik olyan test, melyet teljesen magára lehetne hagyni, azaz melyre ne hatna valamilyen külső erő. Az idő méréséhez tehát más idő-definíciókat kell keresni, méghozzá olyanokat, melyek megközelítik az inerciaidőt, ugyanakkor nem térnek el jelentősen a mindennapi életben megszokott időszámítástól."
Vagyis honnét tudjuk, hogy szabálytalan a Föld tengelykörüli mozgása?
Hiszen:
" ...Ha olyan időrendszert szeretnénk használni, melyben a Föld egyenletesen forog tengelye körül, akkor a csillagidőt (s) kell használnunk. Egy tetszőleges csillag óraszöge a Föld egy tengelykörüli forgása alatt pontosan 24h-val változik."http://astro.elte.hu/icsip/tajekozodas_az_egen/idoszamitas/csillagido_in.html
Honnét tudja, hogy egyenletesen forog, amikor: "A Föld tengelykörüli forgása inerciaidőben mérve szabálytalan ingadozásokat tartalmaz."?
Nem ertem miert gyotrodtok meg mindig azzal, hogy gombolyu-e a Fold. Regebben (924) ideztem Arisztoteleszt, a lenyeg itt van meg egyszer:
since it is the interposition of the earth that makes the eclipse, the form of this line will be caused by the form of the earth's surface, which is therefore spherical
Itt nincs se hullam, se semmi, teljesen egyertelmu a Fold alakja.
Mentsegemre legyen modva, hogy belekenyszeritettek.:) Amikor eltunt a hajo a lathataron, felmasztam a kozelben levo magas toronyba. Bizony igy sem lattam a hajot. Ellenben volt ott ket napszemuveges nagyon meggyozo nagyon izmos fiatalember, akik azt mondtak, hogy ott van az a hajo, nezzem csak meg jobban...:)
Ezen a linken van meg egy jo gondolat, ami azt mutatja, hogy meg csak tavcso sem kellett ahhoz, hogy az emberek tudjak, hogy a hajok eltunese nem a tavolsag miatt van:
If you stand on the seashore and watch a ship sailing away, it will gradually disappear from view. But the reason cannot be the distance: if a hill or tower are nearby, and you climb to the top after the ship has completely disappeared, it becomes visible again.
E rajzodból látható, hogy összekevered a tapintási és a látási érzékelést
Ja, es gondold el, hogy ilyen durva tudasbeli hianyossagokkal irtam ray tracert. Es akkor is mindig ilyen tapintasi erzekelos abrakat rajzolgattam kockaspapirra, meg torteket irogattam fel Maya-zas helyett. De most mar tudom, hogy hulyeseget csinaltam...
E rajzodból látható, hogy összekevered a tapintási és a látási érzékelést, és ezáltal a tapintási és látási méreteket!
Nem keverek en ossze semmit. En egy feladatot adtam, amire nem valaszoltal: nem oldottad meg a feladatot. Most akkor megoldom en a feladatot.
Hogy latvanyosabb legyen a dolog, tegyuk fel, hogy a hullam merete maximum otodresze a hajok meretenek.
* |
| |
| |
| |
|___|____|_________|____|
Bal oldalon a mefigyelo hajo lathato (5 meter magas), jobb oldalon a megfigyelt hajo (5 meter magas), kozepen szamos hullam (1 meter magasak).
*-al jeloltem a megfigyelot, aki 5 meter magassagban van.
Az abra valoban nem perspektivikus nezetbol latszik. Amikor perspektiviaval kapcsolatos szamitasokat vegzel, erdemes ha csak lehet nem perspektivikus abrakbol kiindulni, majd az egyes pontokat osszekotogetni a szem pontjaval: igy jol lehet szamitasokat vegezni, en igy szoktam.
Most alkalmazzuk a perspektivikus lekepezest, amit oly sokat emlegetsz.
Vegyunk egy tetszoleges hullamot, es nezzuk meg, hogy mennyit takar el a megfigyelt hajobol. Ha ugy tetszik a megfigyelt hajo pontjait felosztjuk 2 reszre: azokra a pontokra, amik a hullam takarasaban vannak, es azokra, amelyek nincsenek a hullam takarasaban.
Belathato, hogy a hullam maximum kevesebb mint 1 meternyi reszt takarhat el. (A szem pontjat kell oszekotni a hullam legfelso pontjaval, majd megnezni, hogy az igy kapott egyenes hol metszi a megfigyelt hajot. Legyszives rajzold le ezt magadnak.)
Pl. az abran baloldalt levo hullam semmit nem takar a megfigyelt hajobol.
Ahogyan a hullamot egyre kozelitjuk a megfigyelt hajohoz, egyre inkabb kozelit a takaras merteke az 1 meterhez, de azt nem haladhatja meg. Igy mar tenyleg nagyon egyszeru geometriai peldara visszavezettem neked a feladatot, de ha az allitasomat meg igy is indokolatlannak tartod, meg reszletesebben is magyarazhatok, bar remelem erre nem lesz szukseg, mert ahhoz mar elo kellene vennem egy rajzoloprogramot, amihez most nincs kedvem.
Tehat az 5 meteres hajobol maximum 1 meteres reszt takarhat el 1 meteres hullam. Ezt elismered?
A megfigyeles pedig a kovetkezo: jo eros tavcsovel nezzuk a megfigyelt hajot: eppen csak a hajo felso 1 metere latszik, es 4 meter van takarasban, mikozben nem a szem felbontashatarainal vagyunk, hanem ha eleg jo a tavcsovunk, meg esetleg azt is latjuk, hogy milyen mosolyog-e a matroz, aki felmaszott az arboc tetejere!
Ha mindenaron csak a Maya-nak hiszel, akkor legyszives prezentalj nekem egy olyan kepet, ahol epp csak az arboc teteje latszik a matroz fejevel, de latszik, hogy a matroz mosolyog!
nagyjából megértettem, hogy akár sík földön is nem látom a hajót, az árbócát meg igen, pusztán azért, mert messze igen kicsivé válik a perspektíva törvényei szerint, amit a szemem felbontóképessége nem érzékel.
De mondjuk egy távcsővel nézve már látnám a hajót, a sík földön. Ha mégse, akkor viszont a föld gömbölyű.
