Ha nem okoz gondot, illetve ha ráérek február 13-án, szívesen részt vennék az eseményen tisztelettel, elismeréssel adózva az Ön édesapja és játékostársai előtt. Mostanában kezdtem magam beleásni a "régi idők focijába", és nagyon sok örömöt okoz az egykori ill. a mára legendásáá érett klubokról, játékosokról olvasni.
A közeljövőben rászánok vagy két hetet, hogy kijegyzeteljem a Nyugati Sportot és a Dunántúli Estilapot. Ezt épp tíz éve már megtettem, de sajnos elvesztek a jegyzetek, pedig nagyon sok volt. A Narancsba akarok írni Szombathelyről is egy cikket (http://www.szegedi.in/palya_a_magasban.html), mert nagyon érdekes a város focimúltja.
:) Engem szombathelyiként a Sabaria (SzAK) története érdekelne, az eddig meglelt töredékek nagyon érdekesek, de nem lenne rossz átfogóan, az alapítástól a csődbemenetelig ismerni a történteket. Egy könyv született a csapat közép- és észak-amerikai túrájáról, de a komplett történetéről tudtommal nem.
Mindig elcsodálkozok ezeken az ötvenes, hatvanas évekbeli nézőszámokon... Oké hogy telt ház, de kettővel minimum lehet osztani a hivatalosat, hogy reális képet kapjunk.
Köszönöm szépen a meghívást és a kedves gesztust! Amennyiben nem okoz problémát, újpesti futball-, és várostörténész barátommal, Ben71-el (akinek szintén van pár hozzászólása ezen a fórumon) szívesen részt vennénk az eseményen!
Egy Tóth, Tamás, Zsengellér összeállítás mond valamit?
Azokat, akik szeretnének megemlékezni Apámról és két volt csapattársáról egy kis asztal körüli beszélgetés keretében, szeretettel meghívom február 13-án délben az ujpesti Külvárosi Kávéházba.
Ha minden bejön, akkor ott lesz Tóth György volt válogatott kapus fia és unokája, Zsengellér Gyula fia Zsolt és növérem meg én Apám leszármazottjaként, meg Zsolt beígért ráadásnak egy újságírót és az UTE foci klub elnökét!
Ja!
A beszélgetést terített asztal körül gondoltam. Miután Apám semmiféle temetési ceremóniát nem akart, söt temetést sem, ennyit megtehetnénk emlékére.
Egyetlen kérésem van csak, jelentkezzetek akik jönni fognak, hogy helyet foglaljak már most. természetesen házastárs, barátnö vagy esetleg focirajongó gyerek is nagyon szívesen látott!
Ha esetleg a kérdés felmerülne valakiben, a számla nekem lesz!
Az 1914-15-ös bajnokságban már II.osztályú csapatként indulhatott volna a KAC, de a háború kitörése miatt ezt a bajnokságot nem rendezték meg. Az MLSZ ezúttal sem állt a helyzet magaslatán, ezért a kor két vezető klubja, az MTK és az FTC maguk írtak ki serleg-mérkőzéseket. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a két élcsapat igen rossz viszonyban volt egymással, aminek az lett a vége, hogy mindketten saját "bajnokságot" indítottak. Az MTK hívei a Hungária díjért, az FTC köré gyűlt csapatok pedig az Auguszta-serlegért küzdöttek. A Kispest dél-pesti fekvése miatt az Auguszta-serleg küzdelmeire nevezett, melyet 12 csapattal, egyfordulós rendszerben bonyolítottak le. A mozgósítás miatt nehéz napokat élt át az egyesület, mert szinte a teljes csapatát bevonultatták. Mivel a KAC nem rendelkezett olyan tartalékokkal, mint a nagy egyesületek, ezért óriási nehézségekbe került, hogy egyáltalán 11 ember a pályára tudjon lépni. Krausz Jenő intéző áldozatkészségének és leleményességének köszönhetően a Kispest vasárnaponként rendszeresen pályára lépett. Az intéző, ha kellett, akkor kicsempészte a kisebb sérüléssel kórházban fekvő labdarúgókat, vagy kikönyörögte a játékosokat a laktanyából, de olyan is előfordult, hogy kiszöktette őket a kaszárnyákból.
Ezek után kész csoda volt például a BTC elleni 2-2, az ETC elleni 4-1, a 33 FC elleni 4-2, vagy a BAK elleni 2-1-es győzelem. A legnagyobb szenzációt azonban az UTE (8-0) és a BEAC (2-1) legyőzése jelentette. A BEAC elleni győzelemnek az adott külön jelentőséget, hogy az egyetemisták nem voltak hajlandók Kispesten játszani, mondvána kispesti pályán a lelkes, túlfűtött és igen hangos közönség befolyásolja a bírót. A BEAC intézője azzal fenyegetőzött, lemondja a mérkőzést. A KAC azonban a pályán akarta megszerezni a két pontot és a nevetségesnek tűnő indok ellenére belement, hogy semleges pályán játszák le a meccset. A MÁV kőbányai úti sporttelepén lejátszott derbin aztán a kényes, több válogatottal felálló egyetemistákat 3-2-re megvertük. Végül a KAC nem kis meglepetésre a negyedik helyen végzett a bajnokságban.
