"Normális esetben 2rétegű sátorról van szó, vagy legalábbis olyanról, aminek van alja"
Nem ismerem a történetet, de lehet, hogy itt csak sátorlapról volt szó. Azt könnyű elvinni az alvó feje fölül. A fenekes sátorral tényleg bonyolult ezt megcsinálni, de Hobo Bobo hsz-ében is van ráció. Egyébként én túrán a lóvét több helyen tartom, és ebből a pénztárca csak az egyik.
A vadkempingezéssel kapcsolatban nehéz tanácsot adni, mert ez jellegzetesen olyan dolog, amit mindenki másképp csinál. Vérmérséklettől és bizalmatlanságtól függően.
Legalább 5. éve vándortáborozom, az esetek 90%-ában vadkempingezem. Az OKT-t pl így csináltam meg Hollóházától Nógrádig (3 vándortábor) és Írott-kőtől Városlődig (azt hiszem ez is 3 alkalom volt). Már csak 2 db pecsétet kell beszereznem, aztán leadhatom a régi füzetet:-)
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem egyedül mentem sose. Hosszabb távra ne menjen egyedül az ember, legalább 2 fő mindenképp kell. Ez nálam ugyanolyan alapszabály, minthogy barlangba nem megyek egyedül és szólok valakinek, hogy mennyi idő múlva kezdjen el keresni. Ez nemcsak a biztonságérzet növelése miatt fontos, hanem egy esetleges komolyabb baleset megfelelő "lebonyolítása" (sérült ellátása, térerő keresés, mentő hívás) miatt is.
Sötétbordó Decathlon gazdaságos iglu sátram van (nem szereten a parabolaantenna-sátrakat), amint kicsit szürkül, eltűnik a sötétben. Sátrat verni sötétedéskor vagy már sötétben szoktunk, sátrat bontani korán reggel, mondjuk 6 óra tájban. Ekkor már normális ember nem mászkál az erdőben, illetve úgy általában senki, hisz sötétben fát lopni is nehéz. Azt péntek du. elintézik, olyankor általában hamar vége mindenhol a munkaidőnek, de még nincsenek turisták az erdőben.
A sátorhely kiválasztásánál az elsődleges szempont a sima platz, 2. a tűzrakóhely-pihenőhely (itt zargatnak a hivatali közegek a legkevésbé). Többször aludtunk települések közelében, ami lehet hogy felelőtlenség, de még semmi bajunk nem történt. Településen belül egyébként a legjobb szálláshely a focipálya:-) Főleg Felsőpetényé és Bakonykútié (ha jól emlékszem, mindegyik helyen vannak padok is és tűzrakóhely is)
A Mátrában egyébként 2 helyen sátraztam eddig: Ágasváron (ahol egy teljes napra magára is hagytuk a sátrat cuccostól, mindenestől) és Kékestetőnél a sípálya mentén az egyik rozoga esőbeálló betontalapzatán.
A sátorban benne vagy te és a cuccaid is. Normális esetben 2rétegű sátorról van szó, vagy legalábbis olyanról, aminek van alja... Ha valakinek a feje fölül így is ellopják a sátrat, az meg is érdemli. Ahhoz hogy a sátorba valaki bejusson, 2 cipzárt kell megtalálni és elhúzni. Ez sokszor olyan hangokkal és rezgésekkel jár, hogy aki ezt nem veszi észre...
Ettől függetlenül persze nem árt óvatosnak lenni, kell egy kis egészséges bizalmatlanság, de ettől még nem kell minden embert ördögnek kikiáltani.
"Persze, senkit sem akarok lebeszélni a sátrazásról, de legyen mindenki nagyon körültekintő a hely kiválasztásánál."
Ez pontosan így van! Néha én is csodálkozom, hogy sátorozhat bárki faluk határában, vagy más jól látható helyeken! Én ebből a szempontból Sánta Kutya (SK) elvét követem, amit itt néhány éve meg is osztott velünk. Akkor azt hiszem az OKKt-t teljesítette, és azt írta, hogy a jó sátorozóhelyhez le kell térni az aszfaltútról a földútra, földútról keréknyomokra, keréknyomokról ösvényre, és aztán az ösvénytől pár tucat lépésre kell sátorhelyet keresni. És a lényeg: senki se lássa, hogy merre indulunk, mire készülünk. Talán nem szó szerint ezt írta, de a lényeg ez volt. Most lusta vagyok előkeresni ezt az eddig elkövetett 56.979 hsz-éből. :-D
Szóval nagyon meg kell jegyezni pár dolgot a sátrozással kapcsolatban:
0. Sohasem az állatoktól kell félni, hanem az állatokként viselkedő emberektől!
1. Alvás közben vagyunk a legvédtelenebbek, ezt soha ne felejtsük el!
2. A sátorból mi nem látunk ki, de azt bárki kiszúrhatja már távolból.
3. Ebből következően, ha behúzzuk magunk után a cippzárat, akkor magunkat szigeteljük el a világtól, és nem a világot mitőlünk.
4. A sátor semmilyen támadástól nem véd meg bennünket.
Ettől függetlenül persze a sátorozóhelynek meg kell felelnie egyéb követelményeknek is (legyen szélvédett, sík, de enyhén lejtős, lehetőleg füves, ne legyen állatcsapáson, stb. stb.).
Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor még a Csereháton is lehet megfelelő sátorhelyeket találni. Ja, amikor pl. Baktakéken a kocsmában kérdezték délután 5-kor, hogy hol akarok sátrat verni (kiszúrták a hátizsákomon), akkor természetesen teljesen más helyet mondtam, mint amit már a gugli alapján kiszúrtam magamnak. Alapvetően építsünk mindig az egészséges bizalmatlanságra!
"...mikor a nagy csehszlovák kempingsátorba beszabadult valami (valószínűleg nyest) körbe-körbe rohangált a hálófülke és a külső ponyva között..."
Szerencsére a túrasátornak nincs nyitott előtere... :-))
Nekünk a legdurvább élményünk az volt, mikor a nagy csehszlovák kempingsátorba beszabadult valami (valószínűleg nyest), körbe-körbe rohangált a hálófülke és a külső ponyva között, valamint ellopta a polcról a kocsikulcsot (szerencsére a sátor előtt a fűben elhagyta), valamint magáévá tette a nesquik kakaónkat is, a búzadarát pedig kirágta. Ugrott a reggeli tejbegríz...
Ismerősödnek jó alvókája lehetett, ha arra nem ébredt fel, hogy viszik a sátrat a feje fölül!
Tökéletesen igazad van, pláne a Cserehátban nem biztonságos.
Álljon itt egy élő példa: Az egyik Kéktúrázó ismerősöm (nem írom ki a nevét, mert sokan ismerik) mesélte, hogy a Mátrában Kéktúrázott egyedül.
A sátrát a hegyekben ütötte fel, mire reggel felébredt, lebontották a sátrat a feje fölül és mindenét elvitték. Egy szál gatyában ment be a legközelebbi falu Polgármesteréhez segítséget kérni.
Utólag áldja a sorsot, hogy nem ébredt fel, mert akkor, lehet, hogy most nem tudná elmondani a történetét.
Persze, senkit sem akarok lebeszélni a sátrazásról, de legyen mindenki nagyon körültekintő a hely kiválasztásánál.
Most is egyedül mentem a Cserehátba, háromszor sátraztam Jósvafőtől Encsig, igaz jól megválasztott helyeken. Mondjuk ebből az egyik nem volt igazán a természet lágy ölén, mert az irotai Tálentum kertjében ütöttem fel a szállásom! :-)
Igen, amikor a szakasznyilvántartóba beléptem, láttam, hogy ott ládáztál. Én azért a sátrazáshoz már nem lennék elég bátor (egyedül), pedig sok éven keresztül sátoroztunk minden évben többször is a Bakonyban, és soha nem volt semmi kellemetlenségünk.
Igen, természetesen Hörpölin oldalát ismerem :-)) A hadidoki oldala viszont újdonság volt, kösz! Épp csak beleolvastam, de látom, lesz mit böngésznem benne, tetszik!
Egy nappal elkerültük egymást, én szombaton sátraztam Szépalmapusztán :)
Én sokat járok egyedül túrázni, tőlem azt szokták kérdezni, hogy nem unalmas? És el nem tudják képzelni, hogy nem. Főleg, a rámjön a fényképezhetnék... Sátrazáskor sem éreztem soha, hogy tartanom kellene valamitől, általában eldugott helyen, távol a civilizációtól alszom, későn fekszem, korán kelek, így eddig csak egyszer ébredtem gombázókra :)
Jó hangulatú beszámolót írtál,látszik hogy élvezted a túrát -egyedül is!Ami azt illeti szvsz egyáltalán nem veszélyes egyedül túrázni, én is szoktam és nekem is van hölgyismerősöm aki így csinálja az OKT-t,ha jól emlékszem egyetlen afférja egy kisközségben volt a hvcsk-kel akik felfigyeltek rá mert megtetszett nekik.:-) És az nem az erdő,hanem ugyebár a "civilizáció".(a Dunántúlon volt...)
Egyedül túrázni meg amúgy szerintem a legjobb kikapcsolódások egyike,igazán akkor lehet jól elmélyülni magadban és a természetben.
Gondolom Hörpölin honlapját ismered már (kéktúrázóknak alap és kötelező:-)) ) amellett javaslom nézd meg Feltser "hadidoki" honlapját is,ő -bár férfi,nem nő mint Te- is egyedül teljesítette a kéket,és ezt mondja:
"...a természet részévé válni arra a pár napra csak egyedül lehet...vendégek vagyunk abban a világban ,és annál több titkát árulja el nekünk, minél szelídebben, belesímulva lessük el."
Ha megengeditek, fárasztalak benneteket egy "kis" túraleírással. Általában nincs ilyesmire időm, de most szakítottam rá, mert számomra különleges volt.
OKT Zirc-Bakonybél 2011.06.26
A Káptalantóti-Szentbékkála szakaszt terveztem erre a vasárnap délutánra, egyrészt tekintettel barátnőmre, aki kicsit idősebb és szívbeteg, másrészt hátha sikerül összefutnom az OKT 50-es csapattal.
Délben bezártam a boltot, és spuri a kútra tankolni, majd barátnőmhöz, aki egyrészt teljesen elfelejtette amit megbeszéltünk, másrészt nála volt a fia látogatóban. Megszeppenve kérdezte, hogy most akkor mi lesz, elmegyek egyedül? Persze, válaszoltam, és már ott sem voltam. Még ki se értem kis falunkból (hivatalosan város ugyan, de minden pont olyan mint falu korában), már szöget ütött fejembe a gondolat, hogy inkább Bakonybélbe megyek. Sokszor jártam már a Kőris-hegyen, de soha nem a kéktúra vonalán, így a hosszú kék csíkomban ott éktelenkedett egy lyuk. Jó kis túraidőt jósoltak, ugyan kicsit hosszabb etap egy délutánra, de sokáig világos van, és elemlámpa is van az autóban, majd viszem magammal.
Sikerült elcsípnem a 14:20-as buszt Bakonybélen, vagyis már 14:14-kor odaértem, csak rohangáltam a buszmegálló és az autóm között, mert valamit mindig benne hagytam. 3-ra Zircre ért a busz, és már csak az autómhoz kellett visszajutnom….
Beizzítottam a GPS-t, és hajrá! Úgy kalkuláltam, ha tudnék 4-es teljes átlagot menni, 8-kor az autómnál lehetek. Egyébként még sosem sikerült, vagyis nem is próbáltam, inkább a ráérős-nézelődős túrázást művelem…
A Pintér-hegyi tanösvény mellett érett a szamóca, ez kicsit rontotta az átlagomat, és ezt ellenőrizendő, pont jókor pillantottam a GPS-re, épp egy geoláda mellett álltam. Hathatós reumakezelés után (pedig diego egy hete ösvényt vágott) egy gyors logolás, és már indultam is. Már láttam Borzavár házait, mikor a hátizsákomban csörögni kezdett a telefon. Sógornőm mindig ráérez, mikor túrázom vagy vagyok külföldön, mert szinte csak olyankor hív. Persze a botokat le kellett tennem, hogy a hátizsákot leszedjem a hátamról és kivegyem a telefont. (ennyi előnye van, ha nem egyedül van az ember, hogy erre van kit megkérni) Ha már így nekivetkőztem, a telefonálás alatt hasznos tevékenységet folytattam: lelegeltem a környék összes szamócáját.
Borzaváron az Oázis presszóban nem is viselkedtem kéktúráshoz méltóan, nemhogy sört, de még kávét sem ittam, csak nyomtam egy pecsétet, és indultam Szépalma felé.Sötét felhők gyülekeztek abban az irányban, így azt kívántam, essen bárhol, csak ott süssön a nap, ahol én vagyok! Meg is bántam hamarosan ezt az óhajomat, a betonúton bandukolva… Az aszfaltról egyszer bevitt a festés az erdőbe, ott minden harmadik fa ki volt pingálva a jelzésekkel, csak a letérést nem láttam, és ugyanígy jártam akkor is, amikor visszavitt az aszfaltra. Így én a méteres szedresben gólyalábaztam kifelé… Szépalmapusztán most kihagytam az arborétumot az ottani geoládával együtt, és még egy ideig a karámok mellett vitt az utam. Idilli kép volt, mellettem a lovak legelésztek, előttem a Kőris-hegy tömbje, madarak énekeltek, és a GPS kijelzője 4,1-es átlagot mutatott. Az emelkedő előtt magamhoz vettem némi csokoládét, egy fél üveg energiaitalt, és felszaladtam a hegyre. A mondat második fele erős túlzás, vagy tízszer álltam meg meghallgatni, milyen ha az ember szíve 150-nel ver…Az utolsó 10 méter elég durva volt, de ott egy pillanatra a fák lombjának rései közt rámsütött a nap, és én elégedett voltam a világgal. Egész addig, míg a radarállomás előtt be nem nyomtam a pecsétet a füzetembe, akkor ugyanis szépen egyenletesen zuhogni kezdett az eső. Ha már nyitva volt a táskám, felvettem az esőkabátot, és elindultam a szerpentinen lefelé. Sajnos a nagy kanyar átvágásánál az erdei utat választottam, azt remélve, hogy ott még nem lesz minden vizes, de tévedtem, úgyhogy néhol szinte nadrágfékkel közlekedtem. Az következő erdei letérésnél a kis ösvényt benőtte a bozót, de szerencsére nem sokkal mentem túl rajta. Ott adta meg a bakancsom magát, a magas aljnövényzetben olyan érzés volt, mintha egy lavór vízben lépkednék. Ezután egy fenékreeséstől eltekintve kellemes utam volt, az eső elállt és hatalmas páragomolyok szálltak felfelé. A zölddel közös szakasz keskeny ösvényén énekelni kezdtem az intenzív vadszag miatt, reméltem, ha az embereket el tudom riasztani a hangommal, akkor talán az állatokat is :-)))
Az aszfaltútra leérve kicsit belehúztam, így pontosan 8 órakor érkeztem meg az autómhoz, tehát kereken 5 óra alatt tettem meg a majd 20 km-t. Az autóban száraz cipő és zokni várt, a vizes térdnadrágom levetettem és a láthatósági mellényt viseltem helyette. Nagyon jól éreztem magam egyedül is túra közben, egész más, mint társasággal túrázni. Itthon viszont mindenki azon jajgatott, hogy ez milyen veszélyes. Szerintem a pesti belvárosban több félnivalóm lenne, de kíváncsi lennék a ti véleményetekre is. Tudom, hogy Ti fiúk sűrűn jártok egyedül, de mit gondoltokarról, ha egy negyvenes nő teszi ugyanezt?
Társaságunk a csapódó rokonok, barátok miatt változó nagyságú és összetételű volt eddig és gondolom ez így is marad majd, a mag azonban "csak" négy "pecsétes embert" takar, köztök kettő mindent hozott csak füzetet nem:-)
Készült fotó is, meg Én is gondoltam a beragasztásra, így nyomtam is pecsétet papírlapra, de azt hiszem - mivel könnyen megoldható visszahúzunk kocsival - utólag pótoljuk ami lemaradt, elmaradt.
Ahogyan efemm is írta, van olyan pecsételőhely, ami "hivatalosan beragasztós". Ahogy a beszkennelt füzeten is látszik, a Somlyóvári kulcsosház ilyen hely. Tehát az MTSZ-ben sem ragaszkodnak ott a pecsételéshez, hiszen az ottani nyalóka egy közismert dolog. A DDK-n vagy tucatnyi helyen volt nyalóka a "hivatalos" igazolás, gondolom ezek a helyek is közismertek, nem is vergődtek az én nyalókáimmal sem.
Viszont ez van a kéktúra kiírásában:
"A teljesítés igazolása: a résztvevőknek a Kéktúra teljesítését, valamennyi ellenőrző pont érintését, hitelt érdemlő módon igazolni kell. Ez általában az egyéni igazoló füzet megfelelő helyére beütött bélyegzéssel és keltezéssel történik."
A kiemelés nem tőlem van, így szerepel a hivatalos kiírásban. Nem hiszem, hogy boldogok lennének az MTSZ-ben, ha meglátnának egy cetlikre, sajtpapírokra ütött bélyegzésekkel teleragasztott igazolófüzetet. De ez csak egyéni vélemény.
Egyébként én is szoktam fényképezkedni, általában öntevékenyen. Legutóbb Abaújszolnokon követtem el ilyet, de aztán mégis lett stemplim a faluban.
Az aug. 11-i szállást sikerült megszervezni a Nagy-Hideg-hegyi th-hoz: a ház mellett ingyen lehet sátrazni, csak a kajáért és a zuhanyért kell fizetni. Így sikerült elkerülni a Kóspallag környéki vadkempingezést vagy drágább szállásokat és a napi táv is egyenletesebben oszlik meg.
Aug 7-én délután érkezünk Felsőpeténybe (a pontos időpont sajnos még nem ismert), ahol meglátogatjuk a nagyközönség által is látogatható tűzállóagyag-bányát. Diákoknak 1000Ft, felnőtteknek 2000Ft a belépő. Az idegenvezető Szenthe István geológus-barlangász lesz a tervek szerint. Akit érdekel a bányalátogatás, az jelezze!
Még bizonytalan, de szervezés alatt áll, hogy júl 28-án megnézzük az Esztramoson a Rákóczi-barlangot (http://anp.nemzetipark.gov.hu/rakoczi_barlang_aggteleki_nemzeti_park). Barlangász létemre itt még nem voltam, és mivel az ANPI jelentősen csökkentette a jegyek árát, gondolta, kihasználom a lehetőséget. A teljes árú jegy 3000Ft, a kedvezményes 1500Ft. A túra 1órás (400m), nem kell hozzá külön felszerelés, összepiszkolható túraruhában látogatható. Pénztárzárás 16:00-kor, de remélem 3-ra már ott leszünk, majd igyekszünk gyorsan menni. A barlanglátogatásra szintén várom az érdeklődőket!
Egyenlőre ennyi, hamarosan felrakom ezeket az infókat a blogba is! A többi változásról, pontosításról természetesen írni fogok!
szerintem is működik a beragasztós, de biztos_ami_sicher alapon készíthetsz/készíttethetsz egy fotót magadról ahol te meg valami nevezetes helyszín a pecsételőhely környékéről látszik (településtábla, kocsma, vasútállomás, erdészház, kerítés a pecsételődobozkával, ilyesmi)
ha jól emlékszem, a fotó is szerepel a hivatalos kéktúra kiírásban mint olyan igazolás amit elfogadnak
Van olyan igazolás, ami hivatalosan beragasztós. Vagy legalábbis akkor, amikor én jártam ott, az volt. Szerintem nincs jelentősége, hogy az eredeti füzetbe kéred-e az igazolást, vagy másik papírra. Egyezzen a bélyegzés azzal, aminek abban időpontban ott kellett lennie. (Ezen kívül már rád van bízva, hogy a füzetbe kéred-e a bélyegzést, vagy másra, és, hogy mennyi füzetbe vagy mennyi papírra vagy túrajelentésre...)
Lehetetlen időpontban, lehetetlen logisztikával - lehetetlen, hogy bárkit is érdekeljen, de feleségem a lelkemre gombolta, hogy megpróbálok túratársat keresni.
2011. 07. 01., péntek, Kőszeg - Bozsok OKT - DDK
Utazás a Savaria IC-vel, Keletiből 6.10-kor, Kelenföldről 6.24-kor indul. Nem dohányzó kocsiban szeretnék utazni. :-) Szombathelyi átszállással érkezés Kőszegre 9.32-kor.
Gyaloglat 24 km bő 900 szinttel.
Visszaút: Bozsokról (16.00) busszal Kőszegre (16.25), onnan vonattal (16.30) - szombathelyi átszállással - Budapestre (IC-vel 19.54, gyorsvonattal 21.20). Ha ezt a buszt nem érjük el, akkor Bozsokról (17.47) busszal Gencsapáti felsőig (18.20), onnan vonattal (18.42) - szombathelyi átszállással - Budapestre (IC, 21.54).
A hazai tömegközlekedés kedvező árfekvése miatt Hungary Card tulajdonosok, közszolgák, egyéb kedvezményre jogosultak előnyben.
OFF: Nem kis részben a március végi beírásodnak köszönhetően két hónapja, húsvétkor gyújtottam rá utoljára. Ezt a holnapi nap folyamán egy 100+ km-s bringatúrával szándékozom az Őrségben megünnepelni :)
A Peter's Hof (szerintem erről a kaliforniai b... barokk stílusban épült csodáról beszélünk) kerítése mögött nagy csönd fogadott, szerencsére nem vihar előtti. Anno én is tartottam a szelindekektől, de akkor a kerítés állapota még rendben volt. Kicsit odébb, az akloknál a pásztorkutyák nem foglalkoztak velem, a Csákányospusztai th-nál egy kutya vasra verve (kikötve), bár ez távolabbról nem volt egyértelmű, egy kutya pedig bekerített kennelben.
Ja! Te arra az ingatlanra gondolsz, ami a Birkacsárdától induló keskeny aszfaltút mellett van balra, ahogy megyünk Csákányospuszta felé? Az egy labanc kastély. Már régóta be van kerítve, és akkora a sövény a kerítés mellett, hogy belátni még véletlenül sem lehet a kertbe. Én sem sűrűn járok arrafelé, de szerintem az a telek már 2004-ben is be volt kerítve, amikor az első bejáráson kódorogtunk arrafelé &son-nal.
