A jubileumi OKT50 vándorláshoz is kapcsolódó megemlékezés lesz Piliscsabán
A Lokomotív Turista Egyesület szeretettel meghívja Önt és kedves családját Horváth József, az Országos Kéktúra első teljesítője halálának 20. évfordulójára készített emléktábla ünnepélyes felavatására a piliscsabai temetőbe.
Az avatás időpontja: 2011. július 10. vasárnap 16 óra Helyszín: Piliscsaba, Temető utca
A régi bejárásomhoz annyi kiegészítés, hogy Balatonfüred - Alsőőrs között két hete jártam a jelzések és az út is rendben van.
Az igazolólap is változatlan a másolható A4-es, ami a túrabázison van.
Mivel semmi megkötés nincs a pecsételésre, a vasútállomás, hajóállomás, bármilyen múzeum, kocsma, esetleg posta jöhet szóba, nagyjából ebben a sorrendben érdemes próbálkozni.
Én anno a Veszprém megyeiektől (névre sajnos már nem emlékszem) kértem postán kálváriás igazolófüzetet, nagyon kedvesen nem csak azt küldték hanem kaptam ezerfélét amit ők szerveznek, köztük balatoni kéket is
A többihez nem tudok hozzászólni mivel a teljesítésig még nem jutottam el, a jelzettségről szerintem legegyszerűbb ha itt a fórumon megkeresed a Bfelvidéki-kék hozzászólásokat
A nyári balatoni nyaralás alatt szeretném bejárni a Balaton-Felvidéki Kék Túra nyugati, Balatonfüred-Badacsony közti szakaszát.
Ezzel kapcsolatban lenne néhány kérdésem a mozgalom ismerőihez:
- az igazoló lap a netről letölthető lap vagy van egy a mozgalmat szervező Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség által készített, és megvásárolandó füzet is?
- mennyire követhetőek a jelzések a fent említett szakaszon?
- hol érdemes az út alatt pecsétet kérni? Azt tudom, hogy melyik településeken kell, inkább arra lennék kíváncsi, hogy a falukba hová érdemes menni.
"Az egykor népszerű turista célpont, a 437 méter magas hegytetőn lévő 10,5 méteres Kisfaludy-kilátó mára alkalmatlanná vált az eredeti funkciójára, mert a körülötte lévő fák mostanra magasabbra nőttek. A megfelelő karbantartás hiányában a szerkezete és a lépcsőzete is egyre rosszabb állapotba került, a fából készült építmény mára balesetveszélyessé vált.
A hegyoldal egy részét birtokló Badacsonytomaj város képviselői 2008-ban határozták el, hogy új kilátót építenek. Ehhez megszerezték az érintett erdőgazdaság, a nemzeti park egyetértését, és a 100 milliós projekthez 85 százalékos uniós támogatást nyertek a közép-dunántúli operatív program keretéből. A torony felépítésével párhuzamosan helyreállítják a kilátóhoz vezető turistautakat is.
A Kőmíves Szabolcs tervei alapján készülő, az ég felé kinyíló forgástest alakú új kilátó hétszintes és 18 méter magas lesz. Minden szint egy nagy kiterjedésű pihenőként szolgál, ahonnan folyamatosan juthatunk a fokozatosan kitáruló tetőpontra, ahol teljes körpanoráma fogadja majd a látogatókat. Mivel az építési területen nincs semmilyen infrastruktúra, közúti járművel meg sem lehet közelíteni, a nagyobb elemeket, eszközöket helikopterrel szállítják fel a hegytetőre. Felszállóhelyként a település határában lévő gyakorló futballpályát használják.
Az önkormányzat nehéz anyagi helyzete és a korábban ígért más támogatás elmaradása miatt támogatójegyek kibocsátásával próbálnak pénzt gyűjteni az önerő finanszírozásához. A környék többi önkormányzatai körül a tördemici egymillió forinttal járul hozzá a kilátó építéséhez.
A pályázati feltételek és az engedélyek alapján rövidre szabott építési határidőnek köszönhetően talán már júniusban megcsodálhatjuk a badacsonyi panorámát az új toronyból."
Akkor a régihez képest lesz 7,5 méter magasságtartaléka, viszont júniusra már nem fog elkészülni! :-(
Én Irotán szálltam meg, a Talentum vendégház kertjében. Ennek külön tarifája van, 1 személy + 1 sátor 1500 Ft volt. Nagyon szép, füves a kertje, több sátor is elfér benne egymás mellett. Mivel ez a patak által le van választva a kert többi részétől (sportpálya, kemencék, lakóházak, stb.), még nyugodt is. A patakon kis hidacska vezet át. Nem elhanyagolható, hogy ebben az árban benne volt a közös fürdő + mosdó használata is, meg azt is megengedték, hogy a borotválkozó konnektorba bedughassam az aksitöltőmet. Kultúráltan lehet étkezni a kerti ebédlőház padjainál, asztalainál. Szóval nem rossz választás! Én a hídtól jobbra vertem sátrat, a békakuruttyulós kis tó mögött, a hátsó sövény tövében.
A másik helyről:
Ti Fancsal felől fogtok Baktakékre érni. Ahogy a falu előtt az országútról felkaptattok a Baktakék feletti zártkertekhez, ott táboroztam le a Ti irányotokból nézve legutolsó zártkertben. Kb. méteres sűrű sövény keríti, középen be van ültetve, de a szélén kb. 2-3 méter széles füves sáv húzódik alacsony gyümölcsfákkal. Az egész telek lejtős, de nem nagyon. Itt vertem sátrat, majdnem fenn a telek tetején.
A jelzésekről:
Nem az a baj, hogy nincs jelzés, hanem hogy a dombtetőkön általában nincs út sem! Nekem van GPS-em, de sokat az sem segített, legfeljebb azt követve törtettem a dzsindzsában! Erre a célra egy laptájoló is megfelel! Ha pedig már kiértek a domb túlsó oldalára, ott már látszik a következő falu, és a megművelt földek között csak találtok majd lejárót!
Amúgy tartva a bejárási irányainkat szembe megyünk majd egymással és nem zárom ki, hogy találkozunk is majd valahol, mert a hónap vége felé tervezem a következő túrámat Encsről indulva, ha a bokám is úgy gondolja! :-)
Irota és Rakacaszend között illetve valahol Fancsal környékén szeretnénk sátrazni (Abaújdevecser-Fancsal között). Van valami ötleted, láttál valami jó sátrazóhelyet? Jelzések szempontjából tényleg annyira borzalmas hely a Cserehát? Elég az iránytű, vagy valahonnan próbáljak meg beszerezni (esetleg kölcsönkérni vkitől) egy gps-t? Nekem ugyanis nincs gps-em... Ezt a szakaszt annak idején Joe-val tettük meg, ő meg csukott szemmel is eltalál mindenhova (mi meg loholtunk utána). Jó lenne, ha nem azzal kéne felborítani mindent, hogy napokig jelzésekre vadászom a Cserehátban...
Ha hónap végén már túrázhatsz, nincs kedved velünk jönni? Nem tudom, hogyan tudnál becsatlakozni, 24-én Makkoshotyka környékén kezdjük a napot, és 26-án érünk Encsre.
Lassan, de biztosan alakul a blog. Befejeztem a vadkempingezésről a véleménynyílvánítást, majd még a felszerelést fogom ismertetni, egy-két túrakaját, meg ami még eszembe jut, aztán már csak 18 nap indulásig (22-én már leutazunk Hollóházára).
Még mindig lehet jelentkezni a Rákóczi-barlangba és a felsőpetényi agyagbányába is! Nézegessétek a szakaszolást, és ha tudtok, csatlakozzatok bátran egy-két napra!
Ha menedékház is lesz, az azért mindenképp pluszt jelent.
A beton támfal a Kőkapu felé gyakorlatilag megépült, és a tájékoztató táblák is rendben vannak (bár talán a távolságadatokat rá lehetett volna írni).
Remélem úgy tervezik a kilátót, hogy 15-20 éven belül ne takarják el a fák a kilátást.
Az Eötvös-kilátó viszont kellemes csalódás volt, kb. 12 éve, mikor ott jártam, nagyon ingatag volt, tavaly viszont újjáépült, és igen szépre sikeredett.
Nagyon szépen köszönöm nagypapi, hogy méltónak tartottad magvas gondolataimat arra, hogy itt a fórumon idézzél belőlük! Én viszont a lebontott badacsonyi kilátót tartom méltónak arra, hogy feltegyem ide a fényképét! A Kilátó, Amit Túlnőttek a Fák!
Mindenesetre a 90 millából talán tellik egy kőépítményre is a favázas kilátó helyett! És ha belegondolok, hogy a Bodrogkeresztúri 40 centis kilátó cirka 39 millát kóstált, akkor ebből a 90-ből talán kifussa 1 méteres is! :-DD
Hétvégén fiammal és Ludovikusz túratárssal megnéztük az OKT50-ezők lábnyomait Badacsonytördemic és Nagyvázsony között.
Gyönyörű kirándulóidő, nem túl meleg, szombaton még a nap is kisütött időnként, és csak keveset esett, az út is gyakorlatilag száraz volt végig.
Meglepően sok kiránduló a Badacsonyon (valószínűleg azért, mert nem volt éppen strandidő). Ez klassz és jó dolog, hogy még nagyobb családok is veszik a fáradságot, hogy felmenjenek megnézni a kilátást ilyen szép, tiszta időben.
Aztán jön a feketeleves. Kilátó az OKT50 képei alapján június utolsó napjaiban még állt (igaz, nem volt látogatható), szombaton már ez a kép fogadott:
Klasszikusokat szó szerint kell idézni, íme tehát az idevágó leírás Hörpölin honlapjáról:
"Lemásztam a toronyból, aztán elolvastam a lábazatára szerelt emléktáblát, ami szerint ezt a szép körpanorámát nyújtó kilátót 2002-ben újította fel a Balaton-felvidéki Nemzeti Park pályázaton elnyert pénzből. Én itt most csak a magánvéleményem tudom mondani: Tudom, hogy nagyon fontos a természet védelme, de ha súlyos millió forintokból felújítunk egy ilyen szép helyen álló kilátót, akkor csinálni kell hozzá kilátást is, mert különben nem ér semmit az egész! Nem is kellett volna favágással megnövelni a tisztás területét, elég lett volna kissé visszavágni a kilátó környékén álló fákat, hogy az ide ellátogató turista valóban élvezhesse az innen nyíló panorámát!"
Nos, a 2002-ben felújított kilátónak annyi, viszont építenek majd újat, potom 90 millióért.
Van itt pénz a hazai gyalogos turizmusra!
Viszont hogy miért nem lehet a számos útjelző tábla némelyikére rárakni egy-egy cetlit, hogy 'marha, ne vidd fel a családot, mert nem mehetsz fel a kilátóba/ledöntöttük a kilátót', az rejtély. Van még látnivaló és kilátóhely Badacsony környékén. Nem kerülne sokba ez a megoldás, és a turisták sem keserű szájízzel jönnének le a hegyről. Egy 5-6 éves forma kisgyerek - láthatóan csalódottan - tőlünk kérdezte meg, hogy mi döntöttük-e le a kilátót...
Azt hiszem, amikor arról beszélünk, hogy a gyalogos turizmust fejleszteni kellene, akkor ilyenekre is gondolni kellene. Nem kerülne szinte semmibe, mégis sokat számítana.
4 éve Irota fölött mi is megjártuk - akkor a falu fölötti gyümölcsösben navigáltunk vagy 40-45 percet. aztán iránytű segítségével leltük meg - jópárszáz méter után - az első jelzéseket. Viszont Felsővadásztól akkor még jó - és jelzett - utakon mehettünk egészen Boldogkőváraljáig.
A múlt heti túrám utolsó két napjáról egyetlen leírás készült, mert a csütörtöki nap meglehetősen rövidre sikerült... :-(
Országos Kéktúra Irota - Baktakék - Encs 2011. június 22-23. (szerda-csütörtök)
Reggelre kijavult az idő, verőfényes tiszta időben indultam tovább Irotáról, csak a néhol fellelhető sár emlékeztetett az esti-éjjeli esőre. A falu felett megszívtam a bekerített mezővel, elég sokat tesze-toszáskodtam, mire rájöttem, nem a kerítés mellett kell folytatnom az utam, hanem be kell menni a sarkán a kapun, és belül végigmenni a két oldala mentén, először felfelé, aztán fenn balra (jelzés egy szál se). A hosszabbik, felső oldalán a vége előtt kb. 100 lépéssel van egy kapu, ott kell kimenni, mert a sarkon nem lehet. Ezután már eseménytelen út várt rám először a mezőkön keresztül, aztán benn az erdőben. Kényelmes túra végén értem el Felsővadászt, bár a falu feletti mezőkről templomtornyos navigációval értem el a falut, mert a kéktúra GPS által is jelzett nyomvonalát teljesen benőtte a dzsindzsa, a gaz. Már láttam &son-nal az iskolát, meg benne a Rákóczi-múzeumot, mert ott szálltunk meg 5 éve – na nem a múzeumban, hanem az iskola tornatermében -, ezért egyből mentem a vegyesboltba stemplizni. Feltöltöttem a készleteimet is ott, aztán indultam csak tovább.
A Kecske-pad látképe az Irota feletti mezőről
Felsővadász felülről a távoli zempléni hegyekkel
Kicsit rázoomolva a hegyekre már látszik a Regéci vár is!
Itt ért sajnos az a baleset, ami aztán kihatott a teljes további túrára! A domboldalban a jelzett földút egy szakaszát a terület gazdája egyszerűen beszántotta! Kitérni nem lehetett, mert rekettyés-bozótos-dzsindzsás erdő húzódott mindenhol, csak ez a hosszú, nadrágszíjszerű, mélyszántott terület volt járható - legalábbis azt hittem először. Egy rögre rálépve ugyanis az összetört alattam, a lábfejem kifordult, én pedig úgy eldőltem, mint egy liszteszsák! Pár pillanat múlva összeszedtem magam, a földön fekve levettem a hátizsákom, a bakancsot és a zoknit, oszt megnéztem a bal lábam. A lábfejem szabadon mozgott fájdalom nélkül, ki sem volt ficamodva. Néhány percet üldögéltem még, miközben elmondtam néhány néma fohászt, hogy nincs törésem, vagy ficamom, aztán felálltam. Próbáltam terhelni a bal lábam, nem fájt. Visszavettem a zoknit és a bakancsot, hátamra vettem újra a zsákot aztán óvatosan továbbindultam. Próbáltam óvatosan haladni a szántás szélén, de a eszement traktoros még az erdőben továbbinduló földutat is beszántotta egy jó darabon!
A domb túloldalán a Nyéstára való ereszkedés most sem volt piskóta, de azért abszolváltam. Ösvény sehol, csak embermagas dzsindzsa mindenfelé! A GPS által jelzett ösvény nincs, megszűnt, benőtte a gaz, az egyetlen használható nyom pedig csak nem akart a falu felé fordulni! Végül nekiindultam a lejtőnek csak úgy templomtorony irányába, aztán csak ráakadtam egy járható nyomra. Végül a falu északi végén bukkantam ki, és indultam el befelé a faluba.
Visszatekintés Felsővadászra a következő dombról
Ez pedig már Nyésta, ahogy visszatekintettem rá
A soron következő dombról már látszik Abaújszolnok
Nyéstáról Abaújszolnok felé sem volt jobb a helyzet, itt is a dombtető volt a legrosszabb! Általában a dombokon a két falu oldalán jók voltak a földutak, de a lapos dombtetők rekettyés-dzsindzsásában gyakorlatilag még ösvény sincs! Toronyiránt vágtam át itt is, mentem amerre lehetett, igyekeztem a GPS által mutatott nyomvonalat követni, aztán beleakadtam itt is egy ösvénybe, ami levitt a megművelt földekig. A kütyü által mutatott út a dombtetőn a valóságban itt sem létezik, nincs, egyszerűen járhatatlan.
Éppen elértem a faluvéget, amikor fehér mikrobusz bukkant fel az úton. Hopp, ez biztos Zoli lesz, a falugondnok, gondoltam a pecsételőhelyek fórumának információi alapján. Csápoltam ezerrel, hogy el ne menjen, és futva értem el az aszfalutat. Nem a Zoli volt. Na, mindegy! Mentem tovább az idős néni portájához, akinél a stempli van, de hiába kurjongattam be az udvarára, nem felelt rá senki, csak a cigány szomszédság jött elő a szomszéd házból. Mondták, menjek be a faluközpontba, az önkormihoz, ott dolgozik a Zoli. Ehhez nem fűllött a fogam, mert nagy kitérővel járt volna, ezért odaballagtam a pár lépésnyire lévő faluvéget jelző táblához, és készítettem a mobilommal pár képet magamról, meg a tábláról. A negyedik próbálkozás már egész jól sikerült!
Épp elpakoltam mindent, amikor egy fekete Octavia fékezett le mellettem, és a szimpi 35-40-es asszonyka az ablakot lehúzva kérdezte, hogy szeretnék-e pecsételni? Merthogy ő a helyi polgármester! Bevitt a kocsival a hivatalba, aztán nyomott egy olyat a füzetbe és a túrajelentésre, hogy "Abaújszolnok Község Polgármestere". Ilyenkor nem illik elrohanni, ezért még beszélgettünk vagy húsz percet. Nagyon pesszimista volt a község lakosságát és jövőjét illetően. Aztán indultam tovább.
Baktakékig már viszonylag jól járható volt az út, néha még jelzéseket is láttam. Itt a dombtetőn is járhatóak voltak a rekettyésen átvágó keréknyomok. Nagyjából fél öt felé érkeztem meg a faluba, közben egy hatalmas zivatarfelhő húzott el pár kilométerre északra tőlem, le is fényképeztem több felvétellel, azt hiszem erre mondják, hogy szupercella! Benn a faluban pecsételtem a kocsmában, aztán mikor kérdeztem, van-e valami melegszendvicsük, pizzájuk, vagy ilyesmi vacsira, akkor mondta a pultos hölgy, hogy a szomszédos boltban (ő az eladó ott is) van friss zsömle és felvágott. Így aztán ott bevásároltam és egy Borsodi mellett megettem a kocsmában a mustáros-párizsis zsömléimet. A faluból kifelé már erősen meregettem a szemem valamilyen sátorozóhelyet keresve, ezt meg is találtam a falu feletti zártkertek egyikében. Sövénnyel kerített jókora telek a domboldalban, középen krumpli ültetve, de a sövény mellett két-három méter széles füves sáv húzódott kisnövésű szilvafákkal. Na, ezek alatt vertem fel a sátrat.
Ez pedig már Baktakék
A baktakéki görög katolikus templom
Kora reggeli kilátás Baktakékre a táborhelyemről
Reggel ébredéskor vettem észre, hogy a bal lábam csak nem kóser, kicsit szúrt, kicsit nyilallt. Nem volt komolyabban megdagadva, gondoltam csak egy kis ínhúzódásról lehet szó, mert a lábfejem továbbra is fájdalom nélkül mozgott. Összekészülődtem már reggel 6-ra, ez jó volt abból a szempontból, ha a lábam mégsem bírja, akkor Baktakékről egy reggeli busszal át tudjak menni Encsre, de jó a továbbindulás szempontjából is. Azonban a hátizsákot felvéve sem fájt a lábam, ezért a továbbindulás mellett döntöttem. Hétre értem át Fancsalba, pecsételtem és beültem a kocsmába. Fél nyolc felé mentem tovább, ekkor már döglesztően meleg volt, ráadásul egyre jobban kezdtem "érezni", hogy van bal bokám. Azért kellően megcsodáltam a Zempléni-hegység panorámáját a Cserehát utolsó dombhátáról.
Fancsalt présházak és víkendházak között értem el
Búcsú Fancsaltól: visszapillantás a falura a Hernád völgye előtti utolsó dombhátról
A Zempléni-hegység a domb túlfeléről fényképezve. A távolban balra Boldogkő vára is feltűnik.
Abaújdevecseren beültem a rólam elnevezett Hörpintő kocsmába, itt jól eldumáltam a helybeliekkel. Amikor felálltam, akkor éreztem először, hogy néha-néha, egy-egy lépésnél fáj a bal bokám. Ezért döntöttem: nem erőltetem túl a dolgokat, átmegyek még a szomszédos Encsre, és onnan vonattal indulok haza. A maradék Encs-Boldogkőváralja vmh. távot meg hozzácsapom az következő, zempléni túrámhoz. Végül minden komolyabb probléma és sietség nélkül tizenegyre értem az állomásra enyhén sántikálva úgy, hogy közben betértem Encs határában egy Spárba, vettem zsemlét és párizsit, amit aztán a parkolóban egy fa alatt üldögélve meg is ettem. Csak dél után volt vonatom Miskolcra, ott átszálltam és negyed öt felé értem a Keletibe. Ekkor már komolyan fájt a lábam, ezért taxiba ültem, úgy mentem haza.
Epilógus: Péntek reggel az egyik túrabotommal átsántikáltam az SZTK-ba, a sebészdoki megnézte a közben alaposan feldagadt bal bokámat, hümmögött, aztán átküldött a röntgenbe. Négy képet is csináltak a szóban forgó testrészemről, minden irányból egyet-egyet, aztán tíz perc múlva a kezembe nyomták a szakvéleményt: nincs törés! Visszamentem a sebészetre, az a doki is alaposan átnézte a képeket, azt mondta, ő sem lát törést, pedig meg mert volna rá esküdni! Mindenesetre néhány hét pihenőt javasolt - túrázás nélkül. Szóval most túramegvonáson vagyok. :-( Vagyis inkább :-), mert nincs komolyabb baj!
No, akkor jöjjön a múltheti túrám második napja, az első napi leíráshoz annyit tennék még hozzá, hogy az ötödik képen a "
Szelce-völgy - a P- és a K- kereszteződése" komment rossz, mert a képen a K- és S- keresztezése látható, az említett K- és P- kereszteződés kissé arrébb van!
Országos Kéktúra Szabó-pallag erdészház - Irota 2011. június 21. (kedd)
Korán keltem reggel, mert ez volt a túra "menő" napja, nem lehetett folyton lébecolgatni! Hatkor indultam, kényelmes séta után hétre már lenn is voltam Bódvaszilas határában, az épülő záportározónál azzal együtt is, hogy a bővizű Barlangkutató-forrásnál feltöltöttem a megcsappant vízkészletemet. Már a készülő mederben vágtam át a munkagépek által kitaposott úton (a GPS szerint ez volt a kéktúra hajdani útja) aztán a túlsó oldalon, egy kerítéssaroknál ösvényen folytattam az utam, a kerítés végén pedig rátértem a telephelyről induló földútra. A faluvégi cigánytelep még csendes volt, de lejjebb belebotlottam egy nagy kirakodóvásárba! Igazi falusi vásár volt, vagy kilométer hosszan húzódott lefelé az utcán, egy része még a főútra is kinyúlt! Itt egy bodegánál benyomtam egy extra nagy hamburgert reggeli-kiegészítésképpen, leöblítettem egy seritallal, aztán elballagtam az állomásra pecsételtetni.
Az épülő záportározó Bódvaszilas felett
Bódvaszilas - A csendes cigánysor
Bódvaszilas - A kirakodóvásár. Balra fenn a templom sarka látható
A pénztár zárva volt, a függönye pedig behúzva, ezért bekopogtam az állomásfőnöki irodába. A kicsit mogorva vasutas először el akart hajtani, hogy még el van zárva a pénztári dátumos stempli, és a kulcsot csak egy későbbi vonattal hozzák majd (?), de erre azt mondtam, hogy jó nekem az asztalán kint lévő hosszúbélyegző is. Na, erre nagy kegyesen ütött vele mindenhová, még a túrajelentésre is! Persze szépen megköszöntem, már csak az utánam jövők miatt is!
Bódvaszilas - Az Aggteleki-karszt meredek oldala a vasútállomásról nézve
Bódvaszilas - Vasútállomás
Bzmot szerelvény az Esztramos előtt
Innen aszfaltoztam Bódvarákóig ezerrel, a Bódva partján óriási nyüzsgés volt, több kilométer hosszan (ameddig be lehetett látni) épültek a gátak a folyóparton! Bódvarákón stempliztem, aztán megmásztam a kaptatót fel a hegyek közé. A falu felett a mezőkön nem árt figyelni az elágazásoknál, mert rosszul vannak jelezve! A második elágazásnál, a természetvédelmi terület határát jelző táblánál az erdőszélen haladó földútról le kell térni balra, az erdőbe bevezető gazos keréknyomokra! Fenn a tetőn már kényelmesebb volt az utam, egy irtásfoltról szép kilátás nyílt nyugat felé, az Aggteleki-karszt dombvonulataira.
Bódvarákói házak
Kilátás a Mile-hegy oldalából az Esztramos hátsó oldalára
Kilátás az irtásfoltról az Aggteleki-karsztra
Hosszabb erdei csavargás után leereszkedtem Tornabarakonyba a falu kopott, aszfaltos bekötőútján. Az alvégen, a templomnál kiszúrtam egy forgatócsoportot, nem tudtam akkor még, kicsodák, de nem akartam őket zavarni, ezért elmentem felhajtani a kéktúra stemplit. Aztán bélyegzés után láttam, hogy nyitva a templomajtó, gondoltam megnézem belülről. Amikor felmentem a templomkertbe, akkor ismertem meg Bayer Zsoltot. Készítettem pár képet a templombelsőről, aztán odamentem az árnyékos padhoz, ahol a háromfős stáb hűsölt.
Ledobtam a hátimotyóm az egyik vadgesztenyefa tövébe, helyet kértem mellettük a padon, aztán valami olyasmivel indítottam, hogy "Jó napot Zsolt, örülök, hogy belefogott a kéktúra-filmbe". Aztán kölcsönösen bemutatkoztunk, beszélgettünk kb. öt percig a kéktúrázásról, a Rockenbauer-féle filmről, meg az ő forgatásukról. Kérdeztem, hogyan teljesítik a távot: gyalog, autóval, vagy vegyesen? Erre válaszolta, hogy a vegyes teljesítés volt tervbe véve, de időhiány miatt ez meghiúsult. Kérdezte, honnan jövök, merre megyek, mennyi van még hátra a teljesítésből, ezekre a kérdésekre becsületesen megfeleltem. Végül ennyiben maradtunk. Én lassan szedtem a sátorfámat, ők még maradtak, mert várták a görög katolikus papot, aki az ismertetőt mondta volna a filmen.
A tornabarakonyi görög katolikus templom belülről...
...és kívülről
Útjelző táblák a templom mellett
Átballagtam a dombon keresztül Tornabarakonyból Rakacaszendre, a túlsó oldalon a földút eléggé elhanyagolt, szinte belefullad a dzsindzsába, nehéz volt követni a nyomvonalát, Rakacaszendről indulva problémás lehet megtalálni az elejét! Persze délután kettőkor minden zárva volt a faluban, a bolt már, a kocsmák pedig még. Végül arra gondoltam, stemplizek majd Irotán, mint legközelebbi útba eső helyen, de a faluból kifelé egy néni megállított, hogy meg akarom-e nézni a műemlék Árpád-kori templomot, mert nála van a kulcs! Hát persze, hogy akartam! Nagyon szép a templom belülről, és volt ott egy TKM-es pecsét is, na, azzal stempliztem a füzetbe és a túrajelentésre. Sokáig elnézelődtem, csak három felé indultam tovább.
Rakacaszend - Árpád-kori templom
A meszelés alól feltárt freskórészletek
Festett famennyezet
Fenn a Kopasz-hegyen elég sokáig kavarogtam az egymást keresztező nyomok között, mire megtaláltam a jelzett utat. A lényeg, hogy a fennsíkot elérve le kell térni balra a jól kijárt, köves földútról egy kissé már gazos keréknyomra, aztán később ebből is kialakul egy földút. A következő nagy kavarásom a Kecske-pad irtásfoltján volt, ahol a jelzés a jó dózerútról balra, felhagyott nyomokra tért. Ezt nagyon benéztem, jártam feleslegesen vagy 1 km-t (Ebből is látszik, hogy egész túrán mindig a balkanyarokkal volt bajom, talán túlságosan jobboldali beállítottságú vagyok? Na, mindegy, ezt hagyjuk, mert még kigyomlál innen egy szőrösszívű modi!). Végül negyed hét felé értem Irotára. A Tálentum vendégház kertjében vertem sátrat csepergő esőben, aztán egyre jobban rákezdett, de akkor már (sátor)fedél volt a fejem felett. :-)
Igazán nagyon megtisztelő, hogy csak azért regeltél ezzel a nickkel, hogy válaszolhassál a hsz-emre! :-)
Nos, meg kell mondanom, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát! És mivel a túrázók általában nagyon fiatal(os)nak szokták magukat érezni, ezért a becsült korukból minimum levonok egy bizonyos számot és a maradékot szoktam leírni! Habár Ti nagyon fiatalosnak látszottatok. Talán túl keveset vontam le a szem.ig.-ban szereplő korotokból? Akkor bocsika! :-D
Az viszont nem tiszta, honnan indultatok a túrára? Az a Bélapátfalva az nem inkább Bódvaszilas? Mert akkor már helyrerázódnak a dolgok, találkozhatunk aznap délután Derenken és be lehet fejezni a túrát másnap, kedden, szelcepusztai alvás után egy barlanglátogatást követően Jósvafőn!
"A falu előtt összefutottam két 30-40-es hölggyel, hasonló nagyságú pakkokkal haladtak, mint én. Aztán odaértem a pecsételőhelyhez és láttam, hogy csontszáraz a bélyegző. Lehet, hogy ők nem kéktúrázók voltak?”
De igen, kéktúrázok voltunk. Bélyegeztünk, de annyira szép volt a bélyegző lenyomat, hogy elég volt egyszer a párnába nyomni. A kormeghatározás nagyon figyelmes és hízelgő, köszönjük. Mire rájöttem, hogy Hörpölin úrhoz lehet szerencsénk, már csak a hátát láttam azt is messziről.
Mi is hétfőn reggel indultunk, ellenkező irányból, Bélapátfalváról. Szelcepusztán aludtunk a turistaházban, nagyon kényelmes és szellős elhelyezésben (miénk volt a ház). Kedden egy barlangtúra után a 14.20-as busszal jöttünk vissza Jósvafőről.
