Ezt a cikket betettem a "Szent Grál titka" topikba is:
A grál és a katárok (cathares=tiszták) kapcsolatáról, a katár beavatásról, csodás beavatóbarlangjaikról szól az alábbi cikk. (Részletekben)
A katárok a Szent Grál útján
"A katárok mozgalma a Grál-elbeszélések virágkorában keletkezett. A korabeli minnesängerek, a trubadúrok misztikus képekben énekelték meg az isteni szeretetet, és e Grál-költeményeket a fejedelmi udvarokban adták elő. A katárok azonban nem álltak meg a szemlélődésnél. A szent Grálhoz, az isteni szeretethez vezető utat a tisztaság naponta gyakorolt életvitelével valóban be is akarták járni.
Krisztus után 950 táján, Bulgáriából kiindulva a bogumilok hirdették az őskeresztény-gnosztikus tant, ahogyan azt életük példájával a manicheusok mutatták be és hagyták rájuk. 1000-től pedig a katárok folytatták a megváltás ezoterikus keresztény tanának terjesztését, és ez a vallási mozgalom már rövid időn belül teljes virágzásnak indult. A 12. század végén Európában még alig hallott valaki a Grálról, a 13. század vége felé pedig már mindenki erről beszélt. A Grál-edény, a Szellem erőivel megtöltött kráter, ahogyan Hermész Triszmegisztosz nevezi, nyilván azért jelent meg Európa felett, hogy az érett lelkeknek elhozza a megváltó szeretet-üzenetet.
A katár mozgalom fellegvára Aquitániában, az akkori Dél-Franciaország területén volt, ahol rendkívül magas kultúra fejlődött ki. Különösen Languedocban – ebben a nagy aqutániai tartományban – virágzott a lovagi líra, a grófságokban és számos várban, és itt terjesztették a katárok tiszta keresztény üzenetét. A katár szerzet szent Gráljának keresése Sabarthez vidékére vezet bennünket. Ennek a tájnak a titkát címerének következő szavaiban találjuk meg: Sabarthez, custos summorum. Ez azt jelenti: „Sabarthez, a legmagasságosabbnak az őrzője”. Ezt a legmagasságosabbat jelképesen egy világosságot kisugárzó Nap-testben ábrázolt szárnyas szent Grál fejezi ki. Sabarthez, fővárosával Tarasconnal, egy kis helytartóság volt Languedocban, amely a bájos Ariège-völgy egy részét és a Sem felföldet foglalta magába, és amelyet a foix-i grófság vett körül. Az Ariège-völgyből 100 méternyire kiemelkedő sziklán magasodik még ma is a fenséges vár, amelyet egykor a foix-i grófok laktak, akik támogatták és védelmezték a szent Grál iskoláját és a katár szerzetet. A középkorban híres lovagi udvar volt ez a vár, amelyben a trubadúrok, így Chrétien de Troyes, Bertrand de Born és Wolfram von Eschenbach is szívesen látott vendégek voltak...."
"A mindannyiónkban meglévő „fekete doboz” pontosan feljegyzi gondolatainkat, cselekedeteinket, érzéseinket. Becsapni leginkább magunkat, esetleg környezetünket tudjuk. Nem azt várják el a Szellemi Iskola tanulójától, hogy tökéletes legyen, mert ez nagy valószínűséggel nem sikerülhet, hanem a Petri asszony által említett vágyakozást. Sokan még a haláltermészethez tartozunk többnyire, a küzdelem a törekvés célja ezért az, hogy az élet, a valódi élet természetéhez közeledjünk. Ennek sikere vagy kudarca pedig lerí rólunk. Ez az a bizonyos kisugárzás, ami szavak nélkül bizonyítja lényegünket adott pillanatban."
"Mindenkinek van egy határozott irányultsága, és emiatt a mágneses sarkok helyzete megmutatja törekvésének célját. A személyiségünket körülvevő éterruhát vágyakozásunkkal szőjük. Amennyiben valamilyen utat járunk, vagy módszert alkalmazunk, akkor ennek következménye meghatározott lélekállapot lesz. Így szőjük mindannyian az ötszörös lélekruhát, a saját életterünkben lévő mágneses sarkok pedig tanúskodnak róla, hogy lelkünk a halál lelke-e, vagy pedig az életé.""
...."Még egy fajtáját ismerem a számomra valódinak mondható inspirációnak: amikor az aktuális belső feladatomat végezve új felismerés nyílik meg számomra. Az ilyen benyomás már nem a múltból, hanem a jelenből ered és profetikus ereje van abban az értelemben, hogy egy következő lépést is megmutat.
A pozitív inspiráció mindhárom fenti benyomásból tartalmaz valamit és a lélekfejlődés egyes szakaszaiban változó, hogy ezt milyen megnyilvánulásában tapasztaljuk. A negatív inspiráció a fenti három bármelyikének az utánzata.
Az első utánzata, ha a minősége szerint káprázatban élő tudat képet alkot a tökéletességről és ezt a képet olyan erősen élteti, hogy az saját létre kél és képes visszahatni az emberre sugallatok formájában. Az ilyen hamis inspirációk lényege az ego magasztalása és eredménye, hogy az ember magát mások fölé emeli.
A második utánzat a valós tapasztalataink elárulásából, kiüresítéséből ered, amikor túlélőcsomagot gyártunk az egykor eleven benyomásból és az alantas élet szürkeségét a befőttnek eltett emlékek csillogásával akarjuk megeleveníteni és elviselhetővé tenni. Az eredmény egyre növekvő hiányérzet.
A harmadik utánzat bármilyen rituálisan ismételgetett gyakorlattal benyomásokat generálni magunknak. Ez a legingoványosabb terület, most nem is mennék bele….
Hogyan lehet tehát megkülönböztetni a valódi inspirációt?
A valódi nem hasonlítható semmihez. Van aktuális, eleven, a realitással és a Valósággal egyaránt összefüggő üzenete, kivitelezésre ösztönző ereje és felszabadít. Üdv, Zoli "
"Jó megközelítés szerintem az inspirációra koncentrálni.
Milyen inspirációk vannak? Honnan indul ki és hová visz egy adott inspiráció?
Ha van valóság és van káprázat, akkor mindkettő inspirálhat minket a saját minőségéhez közeledni, és az egyik nyilván éberségre, tudatosságra, önismeretre és önmevalósításra késztet, a másik önámításra, önállótlanságra, a körülmények elemezgetésére és mások hibáztatására. A káprázatnak nincs valós tartalma, tehát mást nem tehet, mint utánozza a valóságot. A valódi inspiráció és a káprázat közt a lényeges különbség éppen az, hogy az egyik segít minket a következő lépésben, a másik pedig úgy tesz, mintha segíteni akarna, de az eredményt megkötőnek, hátráltatónak érezzük. Gyümölcséről ismerszik a fa.
A kérdésre tehát, hogy "honnan jön az inspiráció" úgy kaphatunk választ, ha azt vizsgáljuk, mire inspirál.
A rózsakeresztesek világképe szerint van bennünk egy isteni szikra, jelképesen a rózsa, ami az ember eredeti, tökéletes állapotára emlékeztet, mert magában hordja ezt a tökéletességet. A rózsa „illata” , vagy ennek az isteni szikrának a hatása inspirál minket az önmegvalósításra. Belső ösztönzésünk a tökéletesség átélésére ebből a szikrából ered és minél inkább eleget teszünk azoknak a felismeréseknek, melyek ebből az inspirációból származnak, annál jobban kinyílik a rózsa és annál tisztábban látjuk az utat.
Az inspiráció egy következő szintje egy tiszta emlék spontán feltörése. Van olyan inspiráció, mely csupán közvetetten ered a rózsából és közvetlenül egy saját emlék feléledése okozza. A belső út jelentősebb állomásai olyan kitörölhetetlen tapasztalatokat, emlékeket hagynak hátra, melyek akkor is felszínre törhetnek, amikor nem is ezzel foglalkozunk és a közönséges élet köti le a figyelmünket. Ilyen emlék, tapasztalat eredhet előző életből is.....
There is no such thing like U and I. (only staying by the words... although as 'my being' long time no interested words... because everything which seems important is over words... :-)
I am
You are
She/He is
We are
They are
staying at words there is only being...
possible to say it's alway changing. But every second carrying 'latens' the entire possibilities that ever should happen. If carrying then having. If always having then it's constant. If seems like always changing that is 'maya' ... in certain 'state of being'...