Eleddig én is több aszfalt cipőt használtam el, mint kifejezetten terepre szántat. Alapvetően úgy tapasztalom, hogy a legszélsőségesebb talajviszonyokat leszámítva jobban teljesítenek az aszfaltosok alacsony súlyuk miatt. A legtöbb esetben megfelelő tapadással bír egy pl. gofri mintás Nike.
Ami viszont az érem másik oldala, hogy vitathatatlanul rövidebb az életük az általad is említett gyöngyvászon felsőrész szakadásából kifolyólag különösen télvíz idején.
Nálam még egy problémás dolog tud előfordulni: az elsőtalp - sokszor a jellemzően vastagabb középtalp ellenére - kövek, sziklák elleni gyengébb védelme. Ennek okán már volt komolyabb kellemetlenségem is, amikor is kialakult egy makacs gyulladás az egyik lábfejem öreg (nagy) ujj mellett lévő ujj lábfejhez csatlakozó ízületében, amit célzott szteroid injekció (Diprophos) "kúra" és pár hónap futás mentes idő tudott csak orvosolni. Persze sokat segített a dolog kialakulásában, hogy tök minimál, utcai verseny cipőkben szaladgáltam jellemzően sziklás terepen (hát ja a Mecsek lábánál lakok), plussz a haránt boltozataim is le vannak süllyedve (vagy talán mindig is ilyenek voltak, ezt igazán nem tudom).
Sz'al mostanság megint terepesebb lépőkben gondolkodok, de a minimál fíling továbbra is izgat. Szeretek néha Nike Mayfly-ban Nike Mayfly terepen idétlenkedni, de nagyon rá vagyok izgulva a NB MT100 is.
Az új modelek szakadnak mindenhol...a gyöngyvászon a lábújjaknál, a talp bordázat pedig a szikláktól. A híd pár hónap terep után kettétörik...ezért próbáltam váltani, de úgy látom, mindenhol a fogyasztói társadalom diktál,viszont kényelem tekintetében még mindig jó a nike és az asics... legalábbis nekem fekszenek, pihe puha aszfalt cipőkben futtotam ezidáig és túlétem pár elég rázós terepet, tehát a stabilitásukkal se lehet sok gond.
Mindenkinek gratulálok, aki elindult a tortúrán, és aki vasárnap a zord idő ellenére nem volt rest Kevélyeken körözni. Mi Krisztivel ráadásul péntek estétől fent időztünk. Mivel hétvégén a hegyen voltunk, ezért igazán csak ma este tudtuk végignézni a fórum hétvégi eseményeit. Ezért kicsit megkésve de NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A SEGÍTSÉGET!!! Két hete elkezsdtem a felkészülést a következő szezonra, ezen a héten pedig kicsit jobban bele is merülök. Mostantól leginkább a jövő év fontosabb versenyeire készülök, teljes erőbedobással, és természetesen nagyon komoly háttérrel, támogatással, segítséggel.
Még egy tapasztalat. A hóban tegnap és ma gyanúsan nehéz volt a lábam, de ez a nehézség-érzés akkor se szűnt meg, amikor letakarított aszfaltra értem. Ebben a két napban viszont kamásniban futottam, amit az imént kíváncsiságból lemértem. Hómentesen 30 dkg / pár, ráfagyott hólabdákkal ez minimum a duplája lehetett, tehát nagyjából olyan, mintha bakancsban vagy a rendesnél kétszer nehezebb cipőben futnék (vagy bokasúllyal).
Régebben mindig probléma volt, hogy a hátamon már csurog a víz, a karjaim eközben szétfagynak. Először logikusnak tűnt + 1 réteg, de ha felvettem, a törzsem gyakorlatilag úszott az izzadtságban. Ezért valami karmelegítőn vagy a hátánál vékonyabb anyagú bicajos ruhán gondolkodtam, hogy ki kéne próbálni. Aztán idén a véletlen úgy hozta, hogy egy vékony széldzseki-mellényben futottam többször, és meglepődve vettem észre, hogy a testem semmivel se izzad jobban, mint mellény nélkül, a karjaim viszont már nem fáznak. Ez a tapasztalat először furcsának, sőt abszolút logikátlannak tűnik, de tényleg a test melegen tartására vonatkozó védekező mechanizmus lehet az oka.
3 hónap használat után nemrég vittem vissza egy Nike Zoom Start-ot, ami ugye nem egy terep csuka, mert megadta magát a felső részén a kisujjamnál, plussz a külsőtalpa is el-elengedte magát, de szerencsémre simán elfogadták a reklamációm, pedig ha tudták volna, hogy kapott hideget-meleget jócskán... szó szerint :)
Khmmm... nem rendeltetésszerű használat esetén ugrik a garancia. Sajnos bizonyítékom van róla, hogy hóban futottál vele, igen kemény terepen. Szegény cipőgyártók nem is feltételezhették, hogy extrém körülmények között fogod használni.
Tavaly akartam páát inteni a Nike-nak, mert nem tűntek az újabb modellek elég stabilnak és tartósnak. Két csúcs terepfutó cipőt próbáltam ki, de az egyik teljesen alkalmatlan a futáshoz, a másik meg a belső varrásaival szedett darabokra.
Érdekes, hogy elkezdték gyártani a stabilitás és tartósság érdekében a tank cipőket, most mégis az a tendencia, hogy az aszfalt cipőkhöz próbálnak mind súlyban, mind kényeleben közeledni.
Most is a 2008-as Nike Air Storm-ban futottam... közel 2000 km van már benne, de mégsincs semmilyen komolyabb baja, csupán a csillapítása csökkent, de két UTMB-n végigvitt vízhólyag és bokaficam nélkül.
"Könnyű, meglepően jól tartó talp dizájn és anyag, kényelmes, tartós, (ez utóbbi mostanában ritka a sportcipőknél). "
Talált!
A Tortúrán megadta magát a 2 (két!) hónapos cipőm cirka 350 kili után. Gondoltam, hogy gyenge minőség, de ennyire...Most keresem a blokkot.
Ahogy Imaro a célban mondta: Szépek ezek a csukák, jól is néznek ki, sokat is tudnak, de egyre nem gondolnak (amire eredetileg szánták őket): futni is szeretnénk benne.
A Börzsönyi vulkántúrához hasonlóan itt is kettős célt tűztem ki magam elé: egyrészt mindent megfutni, másrészt 7 órán belül beérni. Előbbi végül összejött, utóbbi nem.
Reggel Szaszával indultam, de hamar kiderült, hogy tempója nekem gyors. Lehet, hogy a hideg miatt, vagy a rossz talajviszonyok miatt, de valami nem működött jól, kerestem a ritmust, de nem akart megjönni (viszont szerencsére Elvis másfajta ritmusa sem jött meg helyette:-)).
5 éve még gyalogosan toltam ezt a túrát, akkori teljesítőtársammal már az elején összeakadtunk. Már ő is javaráészt fut a túrákon, ragályos betegség ez a terepfutás:-).
Így hármasban kezdtük, közben a nagyok elhúztak mellettünk (Pap Gábor, Olipapa, Carlos.), majd szép lassan leszakadtam Szaszáról és e régi ismerősömről. Az emelkedőkön végül utólértem őket és Olipapáékkal együtt értünk be Bükkszentkeresztre. A hidegről mindent elárul, hogy 12 kili kellett, hogy bemelegedjek! És minden megállásnál újabb 2-3 kili a rendszer újraindításával telt el. Mivel futás közben enni nem lehetett a hideg miatt, ezért a pontokon kettesével ettem a sportszeleteket. A kulacs meg 20-30 percig működött, utána befagyott, illetve a jégkása nem valami kellemes ital, ha amúgy is fázik az ember. Ezért a pontokon kellett mindent magamba önteni és a következő pontig azzal kihúzni. Szerencsére az útvonalat jól ismertem, így a frissítést is jól tervezhettem és nagyobb hibát végül nem követtem el.
Bükkszentkereszt után szétesett a társaság: Oliék nagyon hamar továbbmentek, Szasza detto, míg régi ismerősöm velem kezdett, de ő is hamar elhagyott. Egyedül toltam a kiliket: a táj tetszett, de éreztem, hogy ugyan csak 10 centis a hó, de a hideg miatt porhóként olyan érzetett keltett, mintha homokon kellene futni. Az pedig szívta ki az energiámat, nem is kicsit.
Sugaró környékén megint elértem az ismerősöket: elképedve láttam, hogy Carlos heti 40 kilivel lazán rohangál fel és alá: képeket, videókat csinált, ezért néha előrefutott, bevárt, előrement, bevárt stb. Jót fartlekezett :-)
Bánkúton már feltámadt a szél, de Tamáskútig még tűrhető volt. Utána elővettem a vésztarcsiból a nyári trikómat: harmadik rétegként legalább mellkasomon valamennyire szigetelt a szél ellen.
Bánkútról kifelé szembejött a miskolciak szombaton aktív része: vérgergő és manbo (Carlos csak Bánkútig tervezte a túrát), így innentől vártam a hátbacsapást.
Olival, majd Tar-kőtöl Pap Gáborral kiegészítve toltam, (Toldi-kapuhoz lefelé előztük mtb-t, ahogy a korábbi beszámolóból kiderül). Tamáskút után jött a nem szeretem szakasz (soha véget nem érően csak hullámzik és hullámzik és tejszínhabként még a szél is erősen fújt). Szép lassan leakadok Oliékról, de fejben még bírom. Ezen a Völgyfő-ház után, az ösvény mellett kifektetett és kibelezett 4-5 szarvastetem sem változtat.
Várkútnál még látom Gáborékat továbbmenni, majd vérgergő húz el melettem, végül a műútnál manbo is bedarál.
Várom már a célt, ahova hivatalosan 7.24-gyel, valójában 7.21-gyel értem be:a valós rajtidő 7.27., de 7.24-nek olvasták. Mindegy, a lényegen nem változtat: a 7 óra nem sikerült, sőt a PB sem, pedig jobb állapotban vagyok, mint tavaly vagy az előtt. Ebben szerepet játszhatott a mindent megfutásos taktika, a porhós talajviszony és az általam nagyon nehezen viselt extrém hideg (-8-10 körül széllel megspékelve). Elkenődve azért nem vagyok, kifogást elég sokat sikerült találnom:-)
Gratulálok minden részvevőnek: ez a mostani túra tényleg szélsőséges viszonyok között zajlott, talán csak a 4-5 évvel ezelőtti ónos esős alkalom említhető vele egy lapon. (2002. előtti viszonyokról nincs infóm.) Mondom ezt úgy, hogy én még megúsztam a hóviharos esti szesönt...:-)
Ne izgulj Csabi, megvan az utódod István személyében. Bár ő még rajtad is túltesz, ui. a gyomra miatt nem eszik, csak iszik, az Egyetem miatt meg nem edz egy kilométert se. Szerencse, hogy Bánkútnál összezuhant, különben mehettünk volna Egerig...
Nekem viszont remek fartlekos edzést sikerült összehozni, videó, képek hamarosan.
Ahogy matekozok, ket dologra tudnam visszavezetni: 1, az elmult ket het sok melo volt, keves pihivel 2, Bankuttol camelback nelkul, csak a pontok kornyeken ivas. Bankutig, es meg utana is 60 percig tudtam hozni a tervezett tartomanyt.
Mondjuk a 160 is irrealis,(akkor meg probaltam tapadni) inkabb 150. De meg ugy is sok a 20 eses.
Az esésnek több oka lehet. Az óránkéti 1% esés teljesen jó, normális. Tehát a 160 ból ha 145 a vége a 9 órás Tortúrának az oké, persze törekedni kell, hogy ha lehet, még ennyi se legyen az esés. Ennél nagyobb esés vagy edzetlenség, tehát a szervezet még nem elég erős, hogy elbírja ilyen hosszan a terhelést még ha jó a kezdeti tempó akkor sem, a másik ok lehet, ha túl erős a kezdés és elfogy az erő a második felére, a harmadik ok, ha energetikailag zuhanunk meg, elfogy a szénhidrát a gyenge frissítés következtében. Tehát vagy többet edzeni, vagy lassabban kezdeni, vagy jobban tápolni.
Igen, valszeg az agy érzi a szénhidrát bevitelt és felhagy a tartalékolással, szenet dob a tűzre. A harmadik utat nem említed, a tervezett utat, ami kiszámítható, biztonságos és (általában) eredményes. Szerencséd van, hogy ilyen jó genetikád van és persze kellett 30 kemény sportos év, hogy két kocka csokin elfuss kétharmad távig egy 65ösön, azért ezt irigylem tőled, ez nem vitás. Egyébként pontosan ki volt számolva mennyit kell egyek közben. Ez a 350g szénhidrát nálam volt bekészítve (a frissítők cukros teájával is számoltam), de képzeld elmentem 250g ból. Ez bődületes mennyiség a te mennyiségdhez képest, de még így is elmarad az ideálistól, szidtam is magam utána, mikor a célban láttam, hogy marad egy full flaska zselém (5 adag) a hátizsákban. Nem is húztad ki a gyufát, ismerlek már, tudom, hogy falra hányt borsó (majdnem) minden amivel érvelek, így nincs mit megbocsátanom. Van aki pókerezik, van aki az energetikájával hazardírozik, mindenkinek meg van a maga szenvedélye és maga útja, ezt elfogadom amíg eredményes, és nálad az.
ahogy en tudom, de a szagertok majd kijavitanak. A szervezet ahogy erzekeli a hulest, eloszor a vegtagokbol vonja el a hot, hogy a magot melegen tartsa. Lehet, hogy erdemes lenne kiprobalnod egy extra ujatlan mez , vagy melleny, vagy alaoltozet felvetelet.
Mondjuk itthon nehez beloni az oltozkodest a -14-re mert meglehetosen ritkan fordul elo.
Köszönöm, de a keringés hiánya csupán a kéz ujjaira korlátozódik, de azokra nagyon...Egyéb testrészeim bírják a hideget, de ettől függetlenül sem kedvelem ezt az évszakot.
Szívből gratulálok és legmélyebb elismerésemet fejezem ki az összes topiklakónak, aki tegnap és ma nyakába vette a téli erdőt! Ekkora hóra mi sem számítottunk fent... szigorú volt! Így páran más elfoglaltságot választottak mára, de az összejött kis csapat ma Kevélyeken annál elszántabb volt. -15 fokban, 25 cm-es hóban, fagyos szélben, méteres hóátfúvásokban süppedezve rótták a köröket a fiúk! Utána fantasztikus vendéglátás Medvegyuéknál, amit köszönünk szépen! Jó volt veletek ma is!
Tudom hogy hülyeséget csináltam szombaton, de bocsásd ezt meg nekem. Fafejű vagyok,de a csúcsra sok út vezet,és mindegyik felfelé. Az egyik meredek és szédítő, a másik lapos és kellemes...
Nem kezdem el ismételni önmagam, ismered az álláspontom, érveim, inkább azt hagy osszam meg, hogy nemrég a kutatók egy olyan érdekességet vettek észre, hogy eléhezés közeli szénhidráthiányos állapotban sport közben ha tápolunk, az energetika hamarabb helyrebillen, mint ahogy a bevitt szénhidrát a véráramba és ezzel az izmokba kerülne. Egyelőre nem tudjuk hogy is van ez.
