Figyejjmárrám!!!! :)))
Még mindig a következő a bajom:
Ha jól értettem a három fajta a következő: Magyar tejelő fehér, barna, tarka. Ezekből lehet hosszú szőrű.... Ahhha! Namármost ezek a magyar parlagi -köztük a tincses- és az anglo-núbiai meg az ezazamaz keresztezésével nemesítődtek ki.
Namármost: ha ezek a védettek, akkor akár lehetnek hosszúszőrűek, akár nem, a tenyésztés során nem az ősi, hanem a keresztezéssel létrejött fajták génállományát őrizgetjük.
Ha pedig Magyar Parlagi Tincsesről beszélünk, akkor pedig törekedjünk arra, hogy a Magyar Parlagi Tincses génállományát sikerüljön továbbörökíteni. Most hagyjuk azt, hogy nincsen pedigréje egy tincsesnek sem, mert némely leírásokat alapul véve össze lehet írni egy fajtaleírást. Az egyedeket ennek megfelelően kiválasztani és kezdődhet egy sziszifuszi szarakodás :)
Értem én, hogy a tincses elnevezés a szőrzetre vonatkozik, de akkor tincses a toggenburgi is, mégsem őshonos magyar kecske. Aztán arra is kitérnék, hogy mekkora ostobaság őshonosnak nevezni egy még száz éve sem kinemesített fajtát.
Na most akkor mi a fontos? Legyen egy kecske, amit úgy hívunk, hogy MAGYAR kecske, vagy az, hogy megmentsünk egy ősi, értékes génállományt?
Most már azt sem tudom, ki kit nem ért... A Te lapod címe: "Tincses az igazi magyar kecske?" Hopp, ott az a kérdőjel! Akkor a kérdésre adott válasz: NEM?
Most már kezd az egész nevetséges lenni!
Leírnám akkor az én verziómat:
Létezett egykor egy nagyjából homogén állomány, mely őseink által hozott és a Kárpát medencében megtalálható állományból alakult ki.
Ollóztam egyet a Dr. Kiszely István által leírtakból:
"...krónikásainktól tudjuk, hogy őseink hoztak is magukkal kecskét meg találtak is itt a Kárpát-medencében. Tenyésztése őseinknél feltehetően jelentéktelen szerepet játszott, bár a kelet-európai majacki és dimitrovói lelőhelyen a kecskeállomány jelentős volt. Őseinknek ázsiai tartózkodási helyén feltehetően a közép-ázsiai aegagrus (bezoárkecske) és prisca típusú kecskéi lehettek...
...A honfoglalás korában a Kárpát-medencében élő népcsoportok már foglalkoztak kecsketartással; az itt még nem céltudatos tenyésztői munkával kinemesített magyar tincses vagy parlagi kecskét "őshonosnak" szokták határozni. Ennek ősei a Capra hircus (a kaukázusi és közép-ázsiai házikecske, amely viszont a capra aegagrustól, bezorákecskétől származik) és a Capra falconeri (a közép-ázsiai dugóhúzószerűen pödröttszarvú kecske) voltak. A Capra hircus főleg Nógrád, Heves és Borsod megyékre jellemző rövidebb szőrű típus, a szarva párhuzamos sarló alakú, bakoknál fölfelé álló, pödrött. Színük évszak-függő; télen ordas, nyáron vöröses a hátoldalon fekete szíjazással.
!!! MOST FIGYELJ !!!
"A Capra falconerire is kétféle szín jellemző, és ez is tájfüggő. Tarka típusa gyakoribb, fehér változata ritkaságszámba megy és csak sík területekre jellemző. A Körösök mentén szírkecskének nevezték. Szőrzetük hosszú hullámos volt, a bakok szarva hosszú, pödrött-csavarmentes volt. Mivel szügyükről is hosszú tincsek eredtek, ezért olyanok, mintha szoknyájuk lenne. A magyar tincses méreteiben leginkább hasonlít a juhhoz, de testének vonalvezetése finom, törzse hosszúkás, széles és mély, mellkasa széles, a mar kiemelkedő. A fej körvonalai határozottak, a szemek élénkek és tiszták. A széles és hosszú far kedvező tőgyalakulást hozott létre. A magyar tincses tájfajtáit sohasem ismerték el. Jelenleg ismerjük a magyar tincses jászsági tincses, fehér tincses, tarkatincses, ordas tincses és magyar gatyás kecske tájváltozatát."
Ebben is vélek hibát felfedezni, mert valahol (talán a Kecsketenyésztés-ben) úgy olvastam, hogy a gatyás kecske a tincses átmenet a rövid szőrű parlagi és a tincses között, ahol a hosszú szőr csak a hátsó lábon maradt meg.
Ha azonban a fajta kialakulásának Dr. Kiszely István által, leírt történetét elfogadjuk (én úgy látom több helyen, hogy elfogadják), akkor ez lenne a magyar parlagi kecske TINCSESnek nevezett változata. Én egyenlőre nem végeztem komoly kutatómunkát, ehhez kértem a hozzáértők segítségét. Eddig ilyenirányú segítség még nem érkezett, ha így marad, majd nekiállok. (A leírást összevetem pl. Molnár Józsi bátyánk leírásával), aztán tovább...
Ami a tincsességet illeti, a tincses attól tincses, hogy:
"... felszőreit NEM KÖTI ÖSSZE fátyol és kötőszál, így a hosszú szőrszálak tincseket képeznek."
Vagyis, a szőrszálak tulajdonképpen külön-külön lobognak, a tincsek pedig olyanok, mint az ember hajtincsei, azaz az egymáshoz közel növekedő szőrszálak, azonos irányban, azonos formában hajladoznak :) tehát csoportokat (tincseket) képeznek.
Ha mindezeket végigszöszmötöljük, kialakulhat az a bizonyos fajtaleírás. Molnár József nekem azt mondta, hogy amit ő a kecsketenyésztésben leírt, az érvényes. Többször átfutottam ugyan, de (szégyen-gyalázat) nincs az agyamban és a könyv sincs most kéznél (pesten vagyok), így nem tudom most összevetni a fentiekkel.
Én ezt a kecskét nevezném MAGYAR PARLAGI TINCSES KECSKÉNEK!
Ezt a kecskefajtát próbálnám meg "regenerálni", ahogy megtették -sikerrel- például a komondorral. (Hiába mondják a magukét az okoskodók, a komondor esetében a pár tíz egyeddel kezdődő tenyésztés igenis sikerrel járt, a kutya maximálisan teljesíti a régesrégi leírásokban található ismérveit.)
