"Te már próbáltad valahogyan pro és kontra a jelenséget megfigyelni?"
A 22.725 hozzászólásomban a kérdés lekerült a palettáról kitétel egyszerűbben megfogalmazva azt jelenti, hogy nem foglalkoztam vele. Miért is tettem volna, amikor egy számomra hiteles, tiszteletre méltó személy egy több kiadást megélt könyvében a személyes tapasztalata alapján azt írja, hogy nincs észrevehető minőségromlás. Nem az internetre itt-ott feltöltött, számomra ismeretlen személyektől származó eszmefuttatásokra alapoztam.
Itt a fiatalok felnőtt értelmes emberek. Ha valamit rosszul csinálnak, majd kijavítják, ha meg nem, hát az az ő bajuk.
Szóval a felvetett kérdésekre te sem válaszoltál, ellenben kiforgattad, amit írtam.
Mi a hibás negatív? Mi a definíciója, és mi a hibátlan?
A kérdés a fixálás, túlfixálás kapcsán merült fel. Ez egy rendszeresen visszatérő kérdés, ami inkább a kekeckedésről szól, mint a filmfixálásról.
Szóval, én kimerem jelenteni, hogy egy hagyományos tioszulfátos fixírben a filmek nyugodtan fixálhatók tíz percig, nem lesz olyan bajuk, amitől ne lehetne róluk kiváló minőségű kópiát nagyítani. Olyan negatív pedig nincs, vagy véletlenszerűen ritka, amit ne kellene nagyításkor, szkenneléskor korrigálni. Feltéve, ha nem egy homogén felület tónusmentes képét akarjuk lenagyítani.
Arra sem kaptam választ, hogy mi a tűréshatár. Azt tudom, hogy a zárak 30%-al térhetnek el a névlegestől, a hőmérőknek szintén van megengedett pontatlansága.
Akkor miről beszélünk a negatívok esetében? Hol van rögzítve, hogy milyennek kell lenni egy negatívnak?
Ha nem zsigerből baszogatjuk egymást, hanem műszaki paraméterekre hivatkozva, akkor lássuk azokat a paramétereket, vagy a túlfixálással elszart képeket, meg az etalon negát, az etalon nagyítást.
Te is azon kevesek közé tartozol akinek a véleményére oda kell figyelni. Ezért igen halkan merem csak leírni, hogy egy fekete-fehér topikban miről fossuk a szót ha nem arról, hogy „Az a kérdés, a kettő közül melyik a jobb? Ha az egyik jobb, miért az? Mekkora ez a különbség, akár százalékban, fényértékben, denzitásban, vagy bármiben?Mekkora különbség nevezhető hibának? Mekkora a tolerancia a negatívok értékelésekor?Az eltérés nagyításkor, szkenneléskor javítható, kompenzálható-e?”.
Persze az nem szerencsés, ha a fiatalok azt hallják, hogy „nem baj” ha hibás a negatív majd „szkenneléskor javítható, kompenzálható”. Mert hát, mint tudjuk, ami nincs a negán azt nem lehet szkennelni, javítani. Az ezüst alapú fotózás egy sokváltozós folyamat, indig törekedni kell az állandóságra és a legmagasabb minőség elérésére, mert a végtermék minőségét a folyamat leggyengébb egysége minősége határozza meg.
A Tanár Urat nem szerencsés ide példának felhozni, mivel az Ő idejében a negatívok tele voltak ezüsttel. A mai negákban meg csak elvétve lehet ezüstöt találni.
Sajnálom, hogy mindig kapsz a fejedre, pedig te azon kevés fórumozók közé tartozol, akinek a szavára érdemes odafigyelni. S bár a forma nem mindig mindenkinek könnyen emészthető, de a tartalom mindig míves.
Bevallom nekem nem sikerült olyan filmekkel kipróbálnom a jelenséget, amikre Dulovits Jenő fényképezett… Egyébként Te már próbáltad valahogyan pro és kontra a jelenséget megfigyelni?
Egyébként azt meg lehet kérdezni, hogy miért nem Otifoti kartácsnak címezted a hozzászólást?
Amikor annak idején elolvastam, hogy Dulovits Jenő (aki közismerten leheletfinom, vékony negatívokat készített, és roppant háklis volt a minőségre) kipróbálta ezt a romlik-e a negatív a fixírben című házifeladatot, és aszonta, hogy bizonyám nem, akkor nekem ez a kérdés lekerült a palettáról. Lehet, hogy mások is lehetnek így vele.
Szia! Tegyél egy próbát, fényképez le valamit 2x hívd elő ugyanúgy, majd amikor fixálod az egyiket hagyd benne 2x annyi ideig friss fixibe mint a másikat, aztán tedd egymás mellé a nega tartóba és nagyítsd ki, ha nem látsz különbséget szóljál, mert kíváncsi lennék rá.
Nem egészen értem, amit írsz! Van itt valaki a ki másképp gondolja? Én ezt nem véleményként, hanem empirikus úton bebizonyított tényként írtam le. Nem én találtam ki, hanem fotóvegyészek vizsgálták meg a kérdést és írták le a jelenséget. A jelenség leírása a szakirodalomban dokumentálva van, föllelhető. A fiatal kollegáknak sokat kellene forgatni a szakirodalmat, mert különben elvész a tudás melyet az elődeik nehéz, fáradságos munkával ismertek meg és adtak tovább. A régóta ismert jelenségeket nem kell újra fölfedezni, elég, ha elolvassuk a szakkönyvet. A fiatal alkotóknak nem a technikával, hanem az alkotói hevület materializálásával kell foglalkozniuk.
Sziasztok! Nem egészen ide passzol a kérdés, de hátha tudtok segíteni.... Hol lehet fotótörténésznek vagy fotómuzeológusnak tanulni? Fényképész okj-t végeztem, de továbbképezném magam ez irányban.
Fixáld újra friss fixírben (relatívan a legolcsóbb fotóvegyszer, nem érdemes spórolni vele), az időt sem célszerű centizgetni. Inkább számolj rá néhány percet. Utána alaposan mosd ki kézmeleg folyóvízben. Jó bőven és sokáig.
Nagy a baj és tanácstalan vagyok.. A 120as (FF) rollfilm hívás után a film anyagában "színes" maradt.. tehát nem víztiszta-szerű, hanem pirosas, kékes, sárgás (film típusától függően..) Emiatt a negatívok "mattosak", a szkenner képtelen rendesen megvilágítani. A képek rendben vannak nagyjából, tehát maga az előhívás nincs alá vagy fölé lőve, látszólag jól sikerült, de a scanner állati sötétnek látja a filmet, nagyon kis spektrumot érzékel csak, emiatt a képekből igen erős utólagos korrekciók árán ugyan ki lehet csalogatni a képeket, de hát a minősége.. irtó pocsék.. olyan mint ha a normál spektrum ötödét scannelném csak.
Olyan mint ha nem lenne "kimosva" a film.. Pedig használtam vizet és fixírt is. Mikor az első tekercset megláttam, még növeltem is a fixálási időt de nem sokat segített. Találkozott már valaki ilyennel? Esetleg rendbe lehet ezeket hozni utólag valamilyen fürdővel? Nekem úgy tűnik valamit még ki kellene oldani a filmből aminek vagy híváskor vagy fixáláskor kellett volna kioldódnia. Ilford ID11-et használtam híváshoz, a fixírre most hirtelen nem emlékszem de majd megnézem.
Előre is köszönöm a segítséget, hozzászólásokat! Kellemes Ünnepeket!
