Annak, aki még nem ismerné, itt megtalál minden infót róla: http://www.tenyek-tevhitek.hu/paleolit-taplalkozas.htm
Várom szeretettel mindazokat, akik részben vagy egészben áttértek erre a táplálkozásra és már tapasztalják jótékony hatásait, de azokat is, akik még csak ízlelgetik, és mások tapasztalataira, tanácsaira van szükségük. Természetesen bevált ételreceptek is jöhetnek.
A fentiekből is látszik, hogy ez NEM a paleo táplálkozás megvitatásának tere, ezért kérem a kételkedőket és vitatkozós kedvűeket, nem beszélve a provokatőrökről, keressék fel a másik "szendigáboros" topikot e célból.
Idézem Gábor beírását: Ezt a gyermekétkeztetés dolgot nemkéne anyiban hagyni. Ugyanis a gyermekkori cukorbetegség autoimmunbetegség. ha teljesen átálltok paleóra, teljesen meggyógyulhat, inzulinmentesé válhat. ahányszor lisztet vagy tejet kap, az autoimmunfolyamat újabb lökést kap, és szépen elhalnak a béta sejtjei. szóval ne csak szénhidrát-inzulinarányban gondolkodj, hanem abban, hogy az óvodai ételek a hasnyálrmirigyét pusztitják.
Most Gábor blogjában épp az a téma, hogy egy anyuka, akinek a gyerkőce cukros említette, hogy komoly kűzdelme van a közétkeztetéssel: hiába csomagol az ovis gyermekének... Bocs....bocs...bocs.... ez bicskanyitogató....indulatokat vált ki belőlem: vagyis a szegény anyukának a gyremeke attól szenvedjen, hogy a közétkeztetés nem elég rugalmas????? Jaj-jaj-jaj! A cukorbetegek kezelésen hosszú távon sokkal-sokkal többe kerülne...
tiszteletben tartva a gondolataidat nekem más a véleményem.
a faludy-s példád szerintem nem igazolja a feltevéseidet. az csak azt bizonyítja, hogy az embernek a szellemét, az kognitív képességeit is karban kell tartania a túlélésért. azt mutatja, hogy nem csak egy "rendszeresen generálozandó" fizikum vagyunk. a szellemi rész ugyanolyan ápolásra szorul. aki nem ápolja, az pont olyan veszélynek teszi ki magát, mint aki a testét, a testi egészségét elhanyagolja.
részemről a tantrával szemben a helyükön szeretném kezelni a dolgokat. a tantra inkább kiterjeszti, valamiféle extatikus élvezetté fokozza a táplálkozás+szex csoportot. ezt nem tartom rossznak ha valakinek ez igénye, de azért nem véletlen, hogy a hinduizmusban nem annyira elismert dolog. de ehhez azért többet kellene olvasnom róla, csak alapismereteim vannak.
amit én mondok a táplálkozásról, az nem az igénytelenség. én sok szellemi munkát teszek abba, hogy azt együk, amit egészségesnek tartok. és az alapanyagok kiválasztása sem az igénytelenséget mutatja. és azt sem mondtam, hogy nem élvezzük az evést. szó sincs róla. de a normális evés, és az élvezeti célú evés az nekem más. próbálom valami példával. szóval mi úgy eszünk, hogy szép az asztal, teríték, finom az étel, jól érezzük magunkat, beszélgetünk, stb. de nem ezer féle alapanyagból van a kaja, hanem (mint említettem) nem áztatjuk szarvasgombás konyakba a libamájat. mondjuk ha van ez a három alapanyag, a konyak a libamáj meg a szarvasgomba, akkor a konyakot valaki megissza aki iszik alkoholt, a libamájat fűszerekkel megsütjük, a szarvasgombából meg csinálunk mártást. hogy mindennek megmaradjon a saját íze. persze aki akarja ehetei őket együtt.
az étkezésben a szellemi tevékenység az az, ahogyan kiválasztjuk az alapanyagokat, és ahogy megőrizzük mindennek a saját ízét. van főzés, van ünnepi kaja, de szakrális síkra kicsitse akarom emelni az evést. ez tény. nekem ez valamiféle űr betöltésére való dolognak tűnik. normálisan vannak dolgok, amiknek van szakrális funkciójuk, részemről megtartom azokat ezekre a célra. nem nevezném kifejezetten állati szintnek azt, hogy valaki tudományos kutatásokat olvas, és azok alapján próbál úgy étkezni, ahogy egészségesnek tartja :))
kicsit ez a paleo elnevezés az ami félreérthető, de ezt a szendi a külföldiek után használja. nem azt jelenti a paleo evés, hogy úgy eszünk ahogy a paleolit ember. hanem azt, hogy az emésztőrendszerünk abban az állapotban van mint a paleolit emberé. (tudjuk, hogy a genetikai fejlődésünk nagyon lassú. a génállományunk valóban kb. a cromagnoni emberé) ezért ha úgy táplálkozunk, hogy azokat a típusú dolgokat esszük amit az emésztőrendszerünk jól fel tud dolgozni, tehát a paleolit ember kajájának a mában megfelelő kajákat, akkor jobb állapotban leszünk. ehhez társítja még sz.g. a megfelelő vitaminok és táplálékkiegészítők fogyasztását, amiről a paleo ember nem tudott, ezek a mai kutatások eredményei.
sokszor elárulod hogy nem olvastad a sz.g. könyvet. ami nem baj, mert nem kötelező, de ne mondj róla olyat hogy ezt meg azt nem ír, amit pedig igen :)) külön fejezet van a paleo életmódról, ami a mozgásról és egyéb aktívitásokról szól. merthogy a genetikai állományunk egy alapvetően sok mozgásos, kevés, de bio kajás (és tömegtermelésre nem alkalmas fajtákbó összeállított) életmódon működik optimálisan. ennyi az egész.
ha már tantrát keresünk, nekem talán az az, hogy az ember elkezd az efféle könyveket olvasva egyre kíváncsibb lenni, és próbálja a kíváncsiságát kielégíteni. részemről az extázis inkább az, hogy képes vagyok megérteni a tudományos cikkek egy részét, persze nagy munkával, utánanézéssel, stb. egyfajta tanulás. és amikor paleo kaját csinálok, akkor ezek eszembe jutnak. és megint örülhetek annak, hogy nem gibbonnak születtem. hanem képes vagyok gondolkodni. (bár azok a az átlendülések a magasban...mindegy. egyszerre nem lehet mindent:))
A harmadik és negyedik bekezdésedre reagálnék, mert megteszett a felvetett gondolat. Azt viszont nem értem, mért kellene, hogy a paleolit bármit kizárjon egyéb szellemi hasznokból. Ma terilaizmis? Nem mindegy, hogy mit eszünk, és ez az étrend sem egyszerűséget ír elő 365 napra.
Én nem hiszek az étkezés spirituális szerepében, sőt, megkockztatom, hogy éppen az okoz rengeteg problémát, amikor elrugaszkodunk az étkezés eredeti szerepétől=táplálkozás. Helyette hozzákötődik a jutalmazás, vagy éppen a bűntudat, pszichés örömök, stresszlevezetés, stb. És máris itt van a sokak számára problémát okozó túlfogyasztás, elhízás,fogyás, jojó, anorexia, bulímia stb. Hozzteszem, csak a 'modern' társadalmakban. Ahol az étel elrugaszkodott az alapvető funciójától. Én egyfajta jó értelemben vett igénytelenséget preferálok,. Jó alapanyagokból egyszerű étel - ahogy Sirius Black is mondta - , és ne foglalkozzun vele túl sokat.
Nos, nem egyedül a gluténnal van a baj, ezt tegyük hozzá. Hanem pl a hiperinzulinizust okozó gabonafélékkel, egyebekkel. A kínaiak pedig esznek rizst pl bőven. De a globalizáció áldásainak bejövetele előtt azért sokkal mentesebbek voltak a civ betegségektől, mint mi. Vagy vegyétek Japánt, ahol a hagyományos étkezés sokban paleo, sok hallal, zöldséggel, egyedül a rizsfogyasztás az, ami problémás. A mediterrán stílus is inkább hajlik a halak, zöldségek, gyümölcsök túlsúlya felé, de nem problémamentes az sem. Mindezek persze a műkaja és globalizált táplálkozás (=fast food) bejövetele előtt.
Na ha már a ki miért kérdésénélk tartunk, én egyszerűen az egészségért. Semmilyen komoly egészségi problémám nincsen - amiről tudnék - , fogyni nem célom. Viszont szeretném tartani a formámat, és ebben a tápllálkozás döntő. Sokat számít, hogy tudományos alapon bizonyított dolgokban tudok hinni, és a paleo életmód haszna tudományosan bizonyított. Mi több, eddig már hallottunk olyat, hogy miért nem fontos paleo módon táplálkozni, de konkrétan még senki semmi károsat nem tudott benne kimutatni. Amikor nagy ritkán visszaváltok nem paleora, azonnal megjelennek olyan tünetek, amiknek korábban nem tulajdonítottam jelentőséget, de ott voltak. Pl tegnap búzaliszt, ma pattanás. Az összefüggés egyértelmű a számomra. Most persze mondhatjátok, hogy ez pszichoszomatikus, de nem hiszem.
Szerintem ezt nem tudjuk eldönteni, mármint a kínai kérdést (és ez a bajom az ilyen kijelentésekkel, hogy egy önkényesen, kiragadott, nem nagy mintán végzett tudományos igényű kísérletekkel igazolt tényező felelős A Civilizációs Betegségekért).
A gurmandkodás pedig másik kérdés. Van egy olyan jóga, a tantra, amelyik arról szól, hogy a hétköznapi, egyáltalán nem szakrális tevékenységeknek transzcendens, éteri dimenziókat ad. A bulvár a tantra-szexet kapta fel, holott az egész nem erről szól. A gurmandkodás egyik legfontosabb alapelve az abszolút minőségi alapanyagok használata. Ez az egésznek a kétharmadát adja, a többi pedig az étkezés elemelése a létfentartás dimenziójából. Ettől lesz szellemi és akár spirituális tevékenység az evés, és nem egy csupán létfentartó szükséglet. Abban a pillanatban, amikor az étkezés szellemi tevékenység, az étkezéssel összefüggő kérdések is erre a szintre kerülnek, hiszen azt tudjuk, hogy a testi problémák jellemzően már csak okozatok (pl. rák).
Faludy írta, hogy amikor Recsken voltak internálva, a foglyok egy része próbálta kipihenni magát, kihasználni az alvásidőt alvásra, fizikailag próbálta túlélni. A foglyok másik része pedig könyveket mondott fel egymásnak fejből, nyelveket tanítottak egymásnak, mindezt a pihenés rovására. Akik csak a fizikai részre koncentráltak, hulltak, mint a legyek, a többiek pedig kicsit belerokkanva fizikailag, de túléltek. Ugyanezt érzem én az étkezés túlzóan lecsupaszításában, materiális szinten tartásában.
A gurmandkodás az étkezés tantrája tehát (szerintem), és aki ezt nem felismerve, úgy próbálja a kérdést megközelíteni, hogy ez csupán kémia, nagyot téved, szerintem. És a "paleoval" nekem ráadásul az is a bajom - a szellemi megközelítésnél maradva - hogy egy alapvetően szellemi lényt próbál állati dimenzióban gyógyítani, kondicionálni, holott a paleolit életmódról merőben materialista, spekulatív és indirekt információ-halmaz áll csak a rendelkezésünkre. Van olyan elmélet, amely szerint az írásbeliség megjelenése (tudományosan ez kb. egybeesik paleolitikum végével) az ember szellemi hanyatlásának a kezdete, tehát elképzelhető, hogy az egész teljesen másképp történt. Mindkettőről pontosan ugyanannyi fizikai bizonyíték áll a rendelkezésünkre: semmi.
Természetesen elképzelhetőek olyan szituációk, amikor adott embernek ez az étrend segít, már csak azért is, mert tudatosan kezd foglalkozni az étkezésével, stb., de azt gondolatébresztőnek hozzátenném, hogy ha mindaz igaz, amit a paleolit ember táplálkozásáról SzG ír, akkor is kihagyott egy sor tényezőt (pl. több mozgás, alacsonyabb átlagéletkor, stb.). Az is igaz, hogy az élelmiszeripar és a gyógyszeriparnak érdeke status quo fenntartása, de ebből nem következik, hogy ha nem propagálnák a "modern étkezést", akkor mindenki egészségesen élne és táplálkozna (tipikus logikai hiba, mint programozónak tudnia kellene azt, hogy A => B -ből nem következik az, hogy nem A => nem B; egy példa: esik az eső => vizes a föld, ez nyilvánvaló, viszont az nem igaz, hogy nem esik az eső => nem vizes a föld). Az érvelése tele van ilyen hibákkal, általánosan hivatkozik a természeti népekre, holott ez nem egy táplálkozási kategória, még csak nem is életmódbeli (nagyon sok természeti nép van nagyon sokféle táplálkozási szokással), és amikor ezek úgymond civilizálódni kezdenek, akkor sem az étrendjük a döntő változás és probléma, hanem sok minden más, legfőképpen a viszonyítási pont, a tradíciók szellemi-spirituális erejének az elvesztése: ezek az emberek fejben vesznek el hamarabb, a testi csak következmény.
Természetesen az én érvelésembe is bele lehet kötni, egy azonban biztos, az egész elmélet igen ingatag és spekulatív alapokon nyugszik. Ettől még mindig lehet járható út, sőt, lehet, hogy nagyon beletalált, de az inkább véletlen, és mint ilyen, valószínűtlen. Ja, és én nem akarok nagyot kaszálni ebből :-)
én már régóta csinálom, (nekem a diabetológusom ajánlotta, hogy így tartsam karban az enyhe II-es diabéteszemet) és abszolút jónak tartom, csak régebben nem hívtam paleonak, csak zöldség-gyümölcs-hús evésnek. a könyv óta csak annyi változott, hogy joghurtot meg paradicsomot, és hüvelyest sem eszem, és totál hatásosnak tartom. satbilizálja a súlyt, a vércukorszintet, jó erőben tartja az embert.
én is voltam vega. az se volt rossz, csak én se nagyon szeretem a tészta meg kenyérfélét, a rizst mindig utáltam. gyerekkoromban ezeket meg se ettem.
A gondolkodásmódod alapján a paleo pont neked lenne való. Egyszerű ételek azért, hogy a testedet fenntartsd, tápláld. Ugyanis a paleo nem diéta, hanem egy olyan táplálkozás, ami végre azt adja az emberi szervezetnek, amire az adaptálódott. Paleolit, azaz kőkorszaki, tehát annak az időszaknak a táplálkozása, amikor még nem kellett a túlnépesedés miatt állatot tenyészteni és növény termeszteni. Hisz ezek megjelenése már egyfajta civilizációnak nevezhető, ráadásul eltér az ember (mint állatfaj) természetes táplálásától. A gourmand-ságról hasonló a véleményem, mint neked.
Én azért tértem rá át, mert voltaképpen én már hosszú ideje hasonlóan étkeztem, sosem voltam kenyeres, mindig is imádtam a sok zöldséget. Másik ok: keresem az egészséghez és annak megőrzéséhez vezető utat. Még 1990-91-ben voltam vegetáriánus is. Aztán azzal felhagytam, de hosszú ideig nem ettem még vörös húst. Régebben azért sok fölöslegeset is zabáltam, volt túlsúlyom is, 2005-ben elég sok, ráadásul sz...r lett a vérképem, mondván, sok a húgysav benne. 2006-ban teljes életmódváltás, szűzteával fogyókúra, hosszú évek után újra sok futás stb. Az eredmény -15kg. Persze, mint minden, ez is lanyhult idővel. A savasság ellen kerestem megoldást. Egy ideig az innerlight-tal lúgosítottam, de az orrdugulásos allergiámat ez sem szüntette be. Tavaly ősszel olvastam - véletlen - a paleoról és nekem nagyon életszerűnek tűnt, ráadásul nem is állt távol tőlem, tehát aránylag kis változtatással be tudtam vezetni. Kezdem magam jobban érezni, kevesebb a fejfájás, energikusabb is vagyok kicsit, igaz, hogy igazán csak újévkor kezdtem bele komolyan. November közepétől amolyan félseggel lájt paleo-t csináltam
a kínaiaknál is azóta van a sok szív/érrendszeri betegség, amióta kinyíltak a határok, és beáramlott a nyugati kultúra. a zöld tea helyett kóla, a hagyományos kínai kaja helyett fast fodd, és iszonyúan dohányoznak. bár speciel nekem a dohányzásról más a nézetem. a 100+ évesek japán vizsgálatában 12 főt vizsgáltak, (lsd. a könyvben) amely 12-ből 5 dohányzott. mindegy. ez mellékes.
én arra lennék inkább kíváncsi, hogy ki konkrétan miért kezdett bele a paleolit táplálkozásba. mert ez nem egy könnyű diétafajta.
én azért kezdtem el, mert egyrészt unom a kajálás körüli nagy cécót, már megbocsássatok, de én furcsállom, hogy az inputtal nagyságrenddel többet foglalkozunk a táplálkozás terén mint az outputtal. én utálom a gourmandkodást. szeretek minőségi alapanyagokból egyszerű dolgokat csinálni. szóval a konyakban pácolt szarvasgombás aszaltszilvás libamájas bélszín nekem irtó nevetséges. de hangsúlyozom, ez az én szempontom. egyetértek sz.g.-ral abban, hogy a gourmandság arra való, hogy a nem éhes emberek étvágyát felkeltse. részemről az evést a test fentartásának egyik feltételeként kezelem. de ezt egyszerű dolgok is jól szolgálják. étteremben pl. azért nem nagyon eszem, mert nem tudom hogy mit használnak. valamennyire mindig rosszul vagyok még a legjobb helyek kajáitól is, nyilván azért, mert régóta csak tesztelten minőségi alapanyagokból főzünk, és valószínűleg megérzem a másmilyet. vagy nem tudom. lehet hogy pszichéesen vagyok negatív.
ezen kívül meg szeretném az elmém állapotát megőrizni teljes élethosszig ha lehetséges. és persze a testem állapotát is úgy optimalizálni, hogy ne akadályozza az életemet. de mondjuk nem biztos hogy szeretnék 100 évig élni. vagy fene tudja. van olyan 80 év körüli tudós ismerősöm, aki olyan tuti állapotban van, hogy azt szívesen vállanám majd annyi idősen.
Hát, a glutén az természetben maximálisan megtalálható (gabonafélék), míg a nátrium-glutamát mesterségesen szintetizált vegyület. Vannak természetes glutamátok, pl. a paradicsomban, halszószban, egykét ecetben (balzsam, pl.), érlelt szójaszószban, ezeket lehet nyugodtan használni, sőt.
Egyébként van a földön egy igen nagy nemzet, amelyik nem nagyon él a kenyér- és tésztafogyasztás örömeivel, ez a kínai, és, hát ott is ugyanolyan civilizációs betegségek dúlnak, mint mondjuk nálunk.
Pont erről van szó, így írtam: "nem minden méreganyag acéloz", azaz a természettől eltérő vegyianyagok nem tesznek jót. Nálam ilyen kategória a glutén is meg a nátrium-glutamát is. Amíg a paleo gyerek szájba vette a fadarabot, az valóban stimulálta az immunrendszerét, de ha a mai gyerek a szájába veszi a domesztosos flakon kupakját... hát, nem biztos, hogy jól jár vele.
Hát, a gyerekeket szokták. A túltakarított, tisztítószerekkel sterilizált (és terhelt) környezetben felnövő gyerekek hamarabb lesznek allergiásak, mint azok, akik egy kis mocsokkal erősítik magukat. A gyerekek mindent a szájukba tevő reflexe is ide vezethető vissza.
Egyetértek veled, azzal a különbséggel, hogy a durvább immunreakciók (allergia, asztma, stb.) egy olyan "edzés" során alakulnak ki, amelyet test- és természetidegen anyagok okoznak, pl. ólom, szálló szilikátpor, mesterséges ízfokozók, tartósítószerek, fluor, stb.. Természetesen ezek az anyagok olyan értelemben természetesek, hogy a természetben megtalálhatóak, tehát nem mondjuk az asztáciumról beszélek, de ilyen formában és mennyiségben az ember csak az elmúlt 50 évben találkozott velük.
És a gondolatodhoz azt is hozzátenném, hogy a "mit nemnél" még egy másik fontosabb dolog van, nem csak a "mit igen": ez a milyen minőségben esszük, amit eszünk. Próbáltam feszegetni itt a témát, de úgy látszik, nem vagyok elég szendigáboros, és így abban maradt a tisztelt pro-paleolit társaság harciasabb zöme, hogy menjek én a hülye nagyképű pesti dumámmal, pedig - mondjuk - Kecskeméten szerintem könnyebb jó bárányhúst beszerezni (olcsóbban), mint Budapesten. De hagyjuk is, hiszen ez mellékszál.
Egyébként az úr (SzG) írásaiba beleolvasgatva nem feltétlenül igaz, amit mondasz, az a fajta imperatívusz, amit használ, az sokszor vált be a világtörténelem során. Szinte vonzza a bizonytalankodóakat, megnyugtatóan kitölti a kognitív űrt :-)
Régóta a bögyömben van már egy felismerés, most közzéteszem: Nem az a fontos, hogy mit ne együnk, hanem az, hogy mit együnk. Ugyanis a szervezet megbirkózik sok haszontalansággal is ha a szükségest megkapja. Ellenben ha a szükséges táplálékfajták közül valamelyik tartósan hiányzik az étrendből, az biztos megbetegedéshez vezet, ami a hiány további fennállása esetén végzetes lehet. A haszontalan táplálék pedig hasznos lehet az immunrendszer edzésben tartásával.
hát nem szerencsés túlzásba vinni a rajongást. :-) vagy mit jelent ez az "-ista"? ha valakivel egyetértesz, egy véleményen vagy, ha kedvenc íródnak szívesen olvasod a könyveit, akkor "-ista" vagy? remélem, hogy Sz.G. legtöbb olvasója nem feltétlenül tekinti prófétának, "csak" egy olyan embernek, aki közvetít egy világszerte elterjedőben lévő elvet a valóban egészséges táplálkozásról. nagyjából hasonló érvényes a példára, amit a "ne higgy az uralkodó nézetnek" -gondolkodásmódra mutat. remélem, a "hívei" nem olyan értelemben hívek. hanem olyanok, akik gondolkodnak, kételkednek, kérdeznek és nem vesznek át mindent azonnal kritikátlanul. mindenesetre aki hosszabb távon figyelemmel kíséri, láthatja, olvashatja Sz. G. megnyilvánulásait, annak számára hiteles embernek tűnik. számomra legalábbis egyelőre mindenképpen.
Hmm... szerintem nagy szendigáboristák per definitionem nincsenek, tekintve hogy amit Szendi Gábor képvisel, az épp az, hogy ne higgy senkinek hanem nézz utána magad.
Esetleg úgy lehetnél, ha titkolnád? De hát az meg kriptoszendigáborizmus akarna lenni, és az se fér a definícióba.
Nem jó ez sehogy sem...
Nem igazán szeretnék Gábor bőrében lenni, igazán nyomasztó lehet a prófétai szerep amit ráosztanak a rajongók.
a tészta érdekes módon nekem sem (kivéve a sztrapacskát, a kedvencemet! - no azért néha be fogom játszani...), de a kenyér az azért hiányzik még, bár már egyre kevésbé. imádom a pogácsákat (ezért is sütöttem már többször paleós savanyú káposztásat), de már el tudok menni egy Fornetti előtt erősebb vágyakozás nélkül. :-)
Sziasztok! Örömmel fedeztem fel a topikot, ai Iwiw-en én követtem el. Én nagy SzendiGáborista vagyok. Nem okozott nagy nehézséget az átállás, mivel sosem voltam nagy kenyeres. Nekem az a tapasztalatom, hogy sokkal jobban érzem magam, nem hiányzik a kenyér és a tésztafélék. Egy kritikát kaptam, apámtól, miszerint hülye vagyok, hogy nem eszem kenyeret. Mivel eddig is ette az emberiség és nem okozott gondot. No comment.
