Ha minden ilyen egyszerű lenne... :) De, például a HASE túra része a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetsége bajnokságának. Ez pedig sokfajta sport és egyéb szabadidős eseményből áll, és szintén egy egész éves versenynaptár, amiben a rendezők egymáshoz igazodva keresik a rendezvényeik megfelelő időpontját. Aki a TTT részéről összeállítja az éves teljesítménytúra naptárat (jelenleg én), az általában birtokában van hasonló háttérinformációknak és ezek alapján jelzi az ütközést a rendezők felé (vagy éppen nem jelzi, mert felesleges, az előzőek miatt). Szóval bizony, történik ilyen optimalizálás a túranaptár összeállítási folyamata alatt a TTT és a rendezők között, a rendezők egymás között is egyeztetnek, és több rendezvény időpontja a rendezői egyeztetői értekezleten kerül megbeszélésre. Egyébként -rendezőként mondom-, hogy elég sok olyan ok vagy indok van, ami meghatározza egy túra időpontját, ezekkel viszont szerintem általában felesleges terhelni a túrázókat, mert a túra tényleges lebonyolítása szempontjából érdektelen dolgok.
Egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy bármelyik Rendező jóváhagyása nélkül változtani lehetne.
Az alábbi megfogalmazásoddal teljesen egyetértek:
Az adatábzis gazdája legfeljebb "jelzi" az ütközést a túra gazdájának, de ha az nem változtat, akkor nincs mit tenni! Az adatbázis gazdája csak gyűjti az adatokat, de nincs joga és és nem is akar adatmódosító szereplő lenni. Ezért ha üres vagy túlzsúfolt egy adott dátum, arra felhívja az érdekeltek figyelmét, de dönteni a rendezőknek kell. Ha nem akarnak egy adott napon rendezni, akkor nem foganak.
Azt nem tudtam, hogy az adatbázis gazdája jelzi az ütközést a túra gazdájának. Ha így van, akkor nincs tovább miről beszélnünk.
Ha például szept. 4.-i túrával kapcsolatban jeleztétek, hogy a "30 éves a TTT" túra ütközik a HASE túrával (a HASE túrát át lehetne rakni pl. aug. 27-re vagy 28-ra, azon a hétvégén nincs túra a Budai-hg-ben) akkor minden rendben, természetesen a HASE Rendezőjének joga van ragaszkodni az általa kiválasztott dátumhoz, de nyílván azt is tudja, hogy a másik túra résztvevőket fog elvenni tőlük.
Szerinted egy teljes éjszaka után írni választ az gyors reagálás?
Az emberfiára sok év alatt sokminden ragad rá a koszon kívül. Az orosz a suliból, német a családból jön, azt angolt meg kényszerből kellett tanulnom felnőtt fejjel, mert erre nézve szerződést írtam alá (azért nem volt túl nagy a kényszer, de kellett). A Te válaszodból meg leszűrtem, hogy a "Capisci" a kapizsgálra hajaz, és gondolom olasz, a másik pedig nagyjából ugyanaz, spanyolul.
Egyébként attól tartottam, hogy valaki beleköt, hogy a "ponyimájes?"-sel letegeztem ZE-t, viszont a "verstehen Sie?"-vel meg magáztam, mert helyesen "verstehst du?" lenne a tegező forma!
De most már abbafejezem a nyelvi fejtegetésem, mert kigolyóznak innen a modik! Szerintem egy ilyen nyelvi értekezés rosszabb a kéktúra fórumon, mintha beígértem volna valakinek a parasztlengőt a lá Hobo Bobo! :-/
Kedves Pozo, javaslatod visszatérő eleme az adatbáis és az optimalizálás.
Az adatbázis létezik, és teljesen nyilvános: október közepétől mutatja a következő évi beküldött/bejelentett túrákat. Minden újabb adatbeküldő lát(hat)ja, hogy az általa választott napon/hétvégén milyen rendezvények vannak már.
Az optimalizálás szó használata pedig azt feltételezi, hogy az adatbázis kezelője beavatkozásával "tologatja" a rendezvényeket egyik időpontról a másikra, valamely elv szerint jobbá téve azt. De ez hibás feltételezés! Az adatábzis gazdája legfeljebb "jelzi" az ütközést a túra gazdájának, de ha az nem változtat, akkor nincs mit tenni! Az adatbázis gazdája csak gyűjti az adatokat, de nincs joga és és nem is akar adatmódosító szereplő lenni. Ezért ha üres vagy túlzsúfolt egy adott dátum, arra felhívja az érdekeltek figyelmét, de dönteni a rendezőknek kell. Ha nem akarnak egy adott napon rendezni, akkor nem foganak.
Ha kezdettől fogva félreértettelek, kérlek írd meg, hogy gondolod az optimalizálást.
Úgy gondolom, nem megsértődni kéne, hanem olyan megfelelő stílusú eszmecserét kellene folytatni, ami előbbre viheti az elgondolást.
Az elmúlt napokban nekem is volt két olyan javaslatom, amelyeknek nagy visszhangja volt.
Az egyik az Alpannonia úttal kapcsolatban, miszerint javasoltam, hogy jó lenne ha jelvényszerző túra lenne, nem csak túraútvonal. Itt végül is tudomásul lett véve, hogy nem én akarom a jelvényszerző túrát üzemeltetni, csak javaslatom lesz az útvonal kezelői felé.
A másik vitát generáló hozzászólásom már közel sem aratott tetszést, miszerint az aug. 20.-i túrahiányos nap kapcsán érdemes lenne egy számítógépes adatbázisban optimalizálni a túrák eloszlását. Lehetséges, hogy rosszul látom a dolgokat, de ezt lehet megfelelő stílusban is a tudomásomra hozni, mint ahogy ezt az "olvtársak" nagy többsége tette. Azért volt számomra pozitív hozadéka is ennek az eszmecserének, andrew79 sporttárs ismeretlenül is felajánlotta, hogy hazaszállít az éjszakai túra után, ezúton is köszönöm a lehetőséget!:)
Szerintem senki nem mondot nemet semmilyen újdonságra. A vonatok pedig ez után is járnak. Lehet hogy egy olyan vonat fog jönni legközelebb, ahol nem minden az önjelölt mozdonyvezetőről szól majd. És az utasok sem azt fogják hallgatni végig, hogy ők miért hülyék.
Elpuskáztunk egy jó lehetőséget, mert csak a szélsőségekben tudunk gondolkozni. Pedig a két rendszer együtt milyen jól tudott volna működni.
A dolog kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit az egyik multicég lőtt mellé néhány éve idehaza. Ott is a konzervativizmus, meg az "eddig is jó volt így" miatt nemet mondtak egy apró újdonságra.
Aztán jött egy magyar cég és szépen zsebrevágta az ötletet és mára már bezárta a piacot. Multicég meg szarban van, de nagyon.
Igazad van. Közben nekem is beugrott, hogy ezt már itt is megkérdeztem egyszer. Legközelebb novemberben várható a kérdésfeltevés. :-)) (Én is öregszem?)
Gondolom a már nem olvasható 33491 miatt kapott egy nap pihenőt, ami nem kizárás, kizárás esetén ugyanis nincs ott az időtartam.
Részemről befejeztem a dolgot, az OKT útvonalát messze elkerülve (sőt, lehetőség szerint az MTSZ és tagszervezeteit sem érintve) csináljuk meg a dolgot, egy közösségi portálon elérhető on-line túranyilvántartóval és eseménynaptárral összekötve. Igen, lesz az oldalon reklám, lesz geolokáció alapján naprakéssz információ az adottpontok környékén elérhető szolgáltatásokról, etc, etc...
Nekik üzleti alapon is megéri, pláne, hogy minimális költséggel jár, akkor velük hozzuk össze.
Részemről az OKT és jelvénszerző mozgalmak témája itt befejezve, rakjon ki mindenki saját lerajzolós-felírós-stemplizős-matricaragasztós kódokat, adjon fel helyben megválaszolható kérdéseket a teljesítés igazolásához, és akár bemondásra fogadja el, hogy a jelentkező tényleg teljesítette a kiírásban foglaltakat.
Azért remélem elgondolkodik egy kicsit az az Illető, aki miatt Hobo Bobo-t kizárták...
Nem az a baj, ha valakinek más véleménye van, hanem az Illető stílusa hagy kívánni valót maga után. Aztán nem lehet csodálkozni, hogy van akinél elszakad a cérna... Le style c'est l'homme.
Az érdekes eszmecsere közben egy kérdésem lenne: van-e itt valaki, aki a 9 megye 99 nevezetessége mozgalmat teljesiti vagy teljesitette? A kérdés az, hogy ebben a mozgalomban elfogadnak-e igazolásként fényképet? (Előre is köszönöm, ha lesz infó.)
"Én próbálok máshol, máshogy tenni a közösségért - munkám, hivatásom, szakmai hátterem okán a netes dolgokban.
Ha ez kerek perec nem kell errefelé, akkor nem kell, de van rá egy huszasom, hogy pár éven belül ismét lesz valaki, aki a naftalinszagú dolgokat szeretné picit korszerűbb kiegészítéssel ellátni. Nem lecserélni - kiegészíteni."
Senki se mondta, amennyire vissza tudok emlékezni a hsz-ekre, hogy ne tedd meg, amit kigondoltál! Itt többen is vagyunk olyanok, hogy nem kérdezzük a többieket, hogy megtegyük-e azt, amit kigondoltunk, hanem egyszerűen megtesszük, ha jónak gondoljuk, és ezt a többiek majd úgyis észrevezik. Ja, és mindezt a saját költségünkön, mert pííízt, azt senki sem fog adni neked erre. Ponyimájes? :-)
"Jelenleg csak az lehetne hír ezeken a csatornákon, ha valaki meghalt, eltűnt, vagy földönkívüliekkel találkozott túra közben."
Na, akkor itt egy saját példa:
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt, tavaly augusztus 27.-én egy német csapat érte el Hűvösvölgyet, miután végigjárták a több mint 2600 km-es Barátság Nemzetközi Hegyi Túrát (emléktáblája Hűvösvölgyben van a Gyermekvasút állomásának falán a kéktúra márványtábla mellett) Eisenachtól Budapestig. Illetve ők még messzebbről indultak, Heidelbergből, és tizenkét év alatt évente két hetet töltöttek az úton.
Már évek óta kapcsolatban álltam a társasággal, még 2006-ben kerestek meg, mivel a túraútvonal Sátoraljaújhelyen lép be kis hazánkba és a kék jelzésen jön Budapestig. Segítettem megszervezni az útjukat a magyar szakaszon, és egy nagy kérésük volt: szerették volna, ha a média is megjelenik Hűvösvölgyben, az érkezésükkor. Már hónapokkal korábban ímélben megkerestem a napilapokat, magazinokat, tévé csatornákat a csapat históriájával. Több tucat levelet írtam. Két kört futottam: az egyiket a túra vége előtt durván két hónappal, a második, "emlékeztető" forduló az érkezés előtt egy héttel volt. Megadtam midenféle elérhetőségemet: e-mail címet, vonalas és mobil telefonszámot, de senki sem keresett. Ja, egy kivétel volt: a Turista magazintól kerestek csak meg, nyomdász el is kísérte a csapatot Dobogókőtől Budapestig velem együtt. De a cikk a Turista magazinban sem jelent meg helyhiány miatt. Végül kvte kért meg, hogy írjak egy néhány soros hírt: http://termeszetbarat.hu/cikk/eisenachtol_budapestig_-_2678_km_12_nyaron_at
Én akkor elkönyveltem magamban egy életre, hogy ezt a jelenkori médiát nem érdekli, ha puszta természetszeretetből végigjárja egy ötfős csapat ezt a távot. Ennek nincs számukra hírértéke. Valószínüleg, ha a túrát azért tették volna meg, hogy felhívják a figyelmet az elnyomott tibetiekre, vagy az örvös pandák kihalásának veszélyére, esetleg női fehérneműben tette volna meg a távot az öt nálamnál idősebb úriember, az már elérte volna az ingerküszöbüket. De így esély nem volt rá.
Akkor nagyjából azonos korosztály vagyunk - anno én is szivesen, néha sóvárogva néztem a sorozatot - országjárni ilyen módon akkoriban nem volt lehetőségem. Az az éra elmúlt, az akkori dolgok közül jónéhány manapság minimum furcsának hat.
Amit a kertévékről írtál, az teljesen igaz, én ezért próbálom máshonnan megcélozni a következő generációt - tudom, messze nem lesz akkora hatása, mint szeretném, de ha a blogomat olvasva, vagy egy-egy kirakott qr-kód alapján "brahiból" elnavigálva oda egy-két gondolat megmarad valakiben, ha netán ezek alapján kedvet kap egyik-másik túra teljesítéséhez, akkor már volt értelme koptatni a billenytyűket.
Persze, személyesen is "túrafertőz" az ember, de azért jó érzés azt hallani egy tt. rajtjában, hogy "Ugye te vagy ZE? Olvastuk a blogodat, és kedvet kaptunk kipróbálni a teljesítménytúrázást" Akiktől ezt a két mondatot megkaptam, azokat már több túrán láttam. Ha egy plusz csatornán el tudjuk juttatni az információt, ha egy plusz lehetőséget adunk arra, hogy mások is ezt tegyék (netes, on-line túranapló), akkor talán leszenek újabbak, akik ezektől az inputoktól kapnak kedvet ahhoz, hogy belevágjanak.
A túrázás, mint minden hobby/szenvedély pénzbe, nem kevés anyagi áldozatba kerül. De abban úgy gondolom itt midnenki egyetért, hogy megéri - ha nem így lenne, nem csinálná - én sem számoltam össze, hogy a nevezési díjakon felül mennyit költök erre... Bár szerintem kevesebbet, mint a dohányos kollégáim a saját szenvedélyükre.
Azt remélem, hogy az átlagos kékezőkhöz képes öregnek tetszik lenni - és ez nem sértés, hanem érdem, bár sokan egyszerűen csak állapotnak tekintik a kort. AKi sokat tett, az "öreg", még akkor is, ha egyébként nem túl régóta van születési anyakönyvi kivonata :-)
Én próbálok máshol, máshogy tenni a közösségért - munkám, hivatásom, szakmai hátterem okán a netes dolgokban.
Ha ez kerek perec nem kell errefelé, akkor nem kell, de van rá egy huszasom, hogy pár éven belül ismét lesz valaki, aki a naftalinszagú dolgokat szeretné picit korszerűbb kiegészítéssel ellátni. Nem lecserélni - kiegészíteni.
A "nulladik" lépés az, ami elindíthat egy folyamatot. Nem az első, hanem az azt megelőző. Az első lépés az lesz, ha tényleg kijön az app, tényleg lehet tesztelni, visszacsatolni a fejlesztőnek, hogy hol bugos, hol kellene plusz funkció, etc. Itt párhuzamosan gondolkodás esete történt: Egy e-péró növelő vacakra készült, "nem tudjuk, mit fog tudni, mert itt senkit sem kérdeztek meg róla" appot összerak valaki, ez dicséretes dolog, de zárt, szűk kör részére.
Amit mi kitaláltunk, az ennél jóval tágabb kör számára elérhető megoldás, szolgáltatásait, tudását nem tudom összehasonlítani, hiszen a szifonos valamiről csak annyi infó van, hogy "lesz valamikor".
Honlap..? Nem azt mondtátok, hogy a digitális világot nem akarjátok??? Tessék szépen könyvesboltból, újságokból, személyes elmondások alapján csinálni! Még hogy honlap, meg internet, meg webes dolgok... Pfuj... Az utóbbi bő negyven év kivételével elvolt a világ IP-alapú hálózatoknak még az ötlete nélkül is... :-P
Én 6-7 évvel idősebb vagyok nálad, de ha felcsendültek a Muzsikás együttes „Indulj el egy úton”-jának első hangjai, én is a TV előtt ragadtam, és én is azt terveztem akkor, hogy egyszer nekem is el kell indulni ezen az úton.
Nem azt tagadtam, hogy a televíziónak nincs hatalma, sőt, óriási hatalma van. De a jelenlegi hazai kereskedelmi csatornáknak nem érdeke egy többrészes, Másfél millió lépés kaliberű film bármely műsoridőben való vetítése. Ennek megerősítésére hadd idézzek néhány mondatot Kántor Endre: Lőrincz György – a szelíd szőlész c. könyvéből.
„A kereskedelmi médiának is ez a filozófiája: meg kell nézni, hogy a nagy tömeg mit csinál, mit néz a tévében, milyen újságot olvas, mit eszik, és akkor már nincs is több kérdés. Egyszer készítettem egy interjút a TV2 egykori vezetőjével, Kereszty Gáborral, és megkérdeztem tőle, hogyan teszi helyre magában, hogy ott az erő, a lehetőség a mérce emelésére, és csak tizenötödször is lenyomják a Gagyi mamit. Azt válaszolta, hogy a mérce emelése elsősorban a közszolgálati televízió dolga. Majd ha a közszolgálati olyan lesz, hogy elviszi a TV2 nézőit, akkor ők is koncepciót váltanak.”
Hát így. Jelenleg csak az lehetne hír ezeken a csatornákon, ha valaki meghalt, eltűnt, vagy földönkívüliekkel találkozott túra közben. A királyi TV-n egyébként többször is vetítették a Másfél milliót, a Még egy milliót, a Kerekek és lépéseket, valamint a Peták-féle Szent István vándorlást. Csak bizakodhatunk, hogy most is odavonzott néhány 5, vagy 12 évest a képernyő elé.
A városlődi és cserhátsurányi történetek valóban gyönyörűek. Szerintem ezek az események formálják az embert az OKT bejárása során és talán ő is formálja kicsit a környezetét eközben. Mátraverebélyen én egyszerűen szégyelltem volna arról beszélni a mélyszegénységben élő embereknek, hogy mecsoda jó dolog természetjárni, amikor is nekik napi megélhetési gondjaik vannak. Azért az OKT bejárása nem kis összeget emészt fel még visszafogott igények mellett is, emlékeim szerint született egy-két kimutatás erről itt a fórumon is. Én nem mertem elkészíteni, mert féltem, hogy feleségem kezébe kerül ez a papír, mielőtt darabokra tépem és megeszem.
A korosztályos problematikával csak arra akartam rámutatni, hogy egy tizenévesnek még az élet számos területén utat kell mutatni. Ez nagyobb eséllyel elvárható egy tapasztalt, vagy bölcs embertől, mint egy kortárstól. Nekem volt egy időszakom ebben az életkorban, amikor nem sok iránymutatás állt a rendelkezésemre. Túl sok mindenre nem is emlékszem ebből az időszakból. Értsd: Aki emlékszik Woodstock-ra, az nem is járt ott.
1979-80ban, amikor RP filmsorozata ment én 4-5 éves voltam. Ha meghallottam a főcímet már spuriztam is, hogy megnézhessem a sorozatot. Minden ismétlését tátott szájjal bámultam. HOgy egy 4-5 évest mi fogott meg abban a sorozatban ma nehéz elképzelni, én csak azt tudom, hogy imádtam a képeken felsorakozó tájakat, a várromokat, a templombelsőket, a régi falusi házakon végigfutó lemenő nap fényét és az aláfestő zenéket és az erdei képeket.
Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy egyszer elindulok és végigjárom.
Aztán eltelt több, mint 30 év és tessék, végigjárom.
Tehát a TV-ben bemutatott filmeknek igenis van hatalma. Ha a kereskedelmi csatornákon jó időben menne a sorozat - illetve ha lenne egy frissített verziója (de nem a végigkocsikázott, megálltam egy kis helyi színes riportra féle) hasonlóan humánus beállítással, mint RP filmje, akkor biztos vagyok benne, hogy ma is lenne egy 4 vagy akárhány éves kölök, akiben megfogalmazódna, hogy na én elindulok egyszer. És tíz, húsz, harminc-akárhány évre el is fog indulni.
Más.
Városlőd-Kislődön sétáltam át az idei év legforróbb napján Úrkút felé pont délben. Mire a település egyetlen árnyékot adó fájához értem azt hittem kiszárad belőlem az élet. Ez a fa épp egy nevezhetjük putrisornak szélén állt. Egy öreg cigány és egy fiatal, nagyon elhanyagolt félcigány pasas támasztották a korlátot. Nekiálltunk beszélgetni. A fiatal meglepően értelmesnek bizonyult, megmutattam neki a pecsételőfüzetet és utána elszorult torokkal figyeltem az arcát, mert ahogy lapozgatta, ahogy felsóhajtott egy-egy ismertebb hely láttán éreztem, hogy ő is elindulna. Amikor visszaadta csak annyit mondtam - a legdrágább dolog a vonat egyik helyről a másikra, a többi már filléres vadkemping. Ezután vizet kértem tőlük és a fiatal beinvitált magához. Ti olyan házban - házban??? - nem laknátok. Mégis mikor elváltunk éreztem, hogy amit mondtam fogott rajta. Megkérdezte, hogy kaphat füzetet. Ezzel váltunk el.
Snitt - Cserhátsurány: cigány kiskölkök kísérnek be a faluba, megy a kivagymivagymiértsétálsz? Háromból kettő idétlenkedik, a harmadik egyre hallgatagabb, lehajtja a fejét és figyeli, amit mesélek a túráról. Másnap amikor ismét megpakolva haladok tovább látom, hogy a házuk előtt járva kijön a kertbe, odaáll a kerítéshez és addig nézi, hogy merre megyek, ameddig lát-om. Szerintem benne is talajt fogott a mag. Az már más kérdés, lesz-e ereje felnevelni.
Tehát nem kizárt a putriban sem terjeszteni az igét, persze nem erőszakosan, de a kínálkozó lehetőséget megragadva mindenképp. Ki tudja? Lehet, hogy végre a büdös életben lesz egy célja, ami nem is megvalósíthatatlan. Vagy rálátást nyerhet, hogy másként is lehet élni, csak akarni és tenni kell.
Ami a facebook-ot illeti, ott nincs tapasztalatom, hogy a feltöltött képek alapján valaki kedvet kapott-e kéktúrázni.
Ami a korosztályos dolgokat illeti: öregszünk. Ezt tudomásul kell venni. Jó ha az ember úgy tud élni, hogy ez ne fájjon. Ne hagyj maradékokat és nem akarsz fiatalabb lenni, mint ami vagy.
És az is igaz, hogy az öregek is voltak fiatalok, megcsinálták a maguk forradalmát. Aztán most jönnek a mai fiatalok és ők is megcsinálják a magukét.
Azért leöregezni Hörpölint a kéktúrás topikon...minimum nagyfokú kulturálatlanság.Még smile-val sem vicces egyáltalán.
Inkább tanulni kéne tőle!Igen sokan itt is az ő hatására és honlapja leírásai alapján kezdtek el kéktúrázni.
Most őszinte leszek:egyáltalán nincs semmi bajom az elméleteddel ,a kódjaiddal...bár engem nem vonzanak.Konzervatív vagyok,nekem úgy jó ahogy van.
A stílussal volt bajom ahogyan lereagáltad,"lenulladikoztad" majd überelni akartad kvte ötletét amelyet lelkesen közölt.És megvalósít! Nem csak okoskodik...okoskodni könnyű,de úgy látom ezt a stílust levetkőzni igen nehéz.
Fiamékkal készülünk az utolsó két túránkra.Most már egy barátjuk is el szeretne jönni,mert sokat hallott a túráinkról,és érdekli.Számomra ez az elismerés,és így képzelem el a természetjárás megismertetését a fiatalokkal,hátha egyszer valamikor felnőttként újra eszükbe jut a saját gyerekeikkel ez a kéktúrás dolog.
Nem kötekedésből mondom, de ezt biztos Hörpölinnek szántad? Mert szerintem ő az, aki nem csak beszél arról, hogy mit kéne tennni az OKT-ért, hanem csinálja is. Önszántából, saját szabadidejét nem kímélve működtet egy honlapot, amely nem egy lelkes rajongót szerzett a kéktúrának. Lehet, hogy ez nem egy új dolog, de a kéktúra szekerét eddig előbbre vitte.
Örülök, hogy néhányan többé-kevésbé egyetértetek a véleményemmel, köszönöm.
Egyébként pedig fájlalom, hogy nem a 4710. jelvény megszerzése (ismeretlenül is gratulálok hozzá), vagy az igen jóhangulatú Balatonfelvidéki Kéktúra leírás miatt (nagyon tetszett, sajnálom, G(Dzsí), hogy nem mehettem veled, torok nem maradt volna szárazon) miatt törtem meg a csendet.
A természetjárás populáris információforrásokon (közösségi oldalak, kereskedelmi csatornák) való népszerűsítését reménytelennek tartom. Igazad van, ez egy szubjektív vélemény, de nem szeretném kipróbálni az ellenkezőjét. A Csóványos geodéziai tornyából való leugrásnak a túlélését is reménytelennek tartom, de ennek sem szeretném kipróbálni az ellenkezőjét.
Jó, egy kevésbé hülye példa. Szűk egy hónapja jártam be a Mátraverebély – Hollókő szakaszt. A verebélyi cigánysoron többekkel beszélgettem, vásároltam a hihetetlenül szegényes kisboltban is. Szóba kerültek a problémáik, miért nincs zebra a 21. úton, stb. Eszembe sem jutott, hogy a természetjárás szépségeiről számoljak be nekik, vagy az OKT bejárására buzdítsam őket. Azon a helyen, abban az időben, a népesség ezen körében semmi értelme nem lett volna. Ha valaki ki szeretné próbálni ennek az ellenkezőjét, rajta.
Nem hiszem, hogy pl. Szolzsenyicin: Gulág szigetcsoport c. kötetének az elolvasására, annak menő voltára biztatnának a közösségi oldalak, vagy a kereskedelmi csatornák. (Nem, nem szeretnék meggyőződni az ellenkezőjéről.) Kell egy tapasztalt, ha úgy tetszik bölcs ember (szülő, nagyszülő, tanár, Mester – így, nagybetűvel), aki a megfelelő pillanatban a megfelelő kézbe csúsztatja ezt a kötetet (is). A természetjárás iránti szenvedély elplántálására is így nagyobb az esély, ha úgy tetszik apáról-fiúra, mesterről-tanítványra.
„Az ismerethiányra büszkének lenni - szerintem messze nem dicső dolog.”
Vigyázz, a probléma nem ennyire egyszerű. Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy az elmúlt évtized valóságshow-inak fel tudom-e sorolni a szereplőit abc- és kronológiai sorrendben, akkor büszkén válaszolom azt, hogy nem, ezen ismereteim hiányosak – ezt nem tartom „nem dicső dolognak”. Nos, attól függően, hogy mennyire vagyok szigorú önmagammal, a környezetemmel, vagy a társadalommal szemben, elég széles lehet azon ismeretek köre, amelynek nem ismerése legalábbis nem szégyen, sőt!
