Érdekes, hogy én a Yanktonai-okat a nevük alapján (nevük jelentése tkp. kis Yanktonok) én eddig kevésbé jelentős, viszonylag kis törzsnek gondoltam.
Tegnap olvastam egy netes oldalon, hogy a legnagyobb főnökük, Wanata (élt: 1795-1848) idején a Yanktonai-ok több mint 1.300 harcost tudtak kiállítani, összlétszámuk pedig 5.500-6.000 fő között volt, amellyel azért a környékben már a közepes méretű törzsek közé tartoztak.
Ezek után már csak arra lennék kíváncsi, hogy a tkp. Yanktonoknak mennyi lehetett a lélekszámuk az amerikai gyarmatosítás előtt.
Egyes vélemények szerint Karl May egyik regényhősének, Winnetou-nak a nevét is Wanata főnök nevéből alkotta a magánhangzók elferdítésével.
Minnesota állam neve a valóságban a Minnesota folyó nevéből származik.
A Minnesota szüösszetétel valóban a dakota nyelvből származik, a minne vagy mini (lakota nyelvjárásban miní vagy mní) jelentése víz, a sota szó elsődleges jelentése pedig füst, de egyfajta színárnyalatot is jelöl.
A Minnesota jelentése tehát: "füstös víz" vagy "füstszínű víz", amely a folyó vizének jellegzetes színére utalhat.
A "Sok víz" dakota nyelven 'minne ota" lenne, tehát csak egy s (sz) hang a különbség....
Nyilván ez (is) lehetett az ok. A hír ugye, ha a postás harapta meg a kutyát. :-)
A dakota/lakota nyelvről jut eszembe, egy könyvben olvastam, hogy a Richard Harris főszereplésével készült, A férfi, akit lónak hívtak (A man called horse) c. filmben az indiánok párbeszéde eredeti lakota nyelven zajlott, hogy hiteles legyen az alakítás.
John H. Moore, a "The Ceyenne" c. könyv írója, egy alkalommal lakoták között nézte a filmet és meglepve tapasztalta, hogy az egész mozi hangosan nevet, mialatt a képkockákon - az angol nyelvű felirat szerint - éppen egy drámai jelenet zajlott: az indiánok éppen azon tanakodtak, hogy mi legyen a frissen fogságba ejtett angollal, megöljék-e vagy sem. Moore később megkérdezte, hogy miért nevettek, mire a lakoták lefordították neki, hogy miről szólt a párbeszéd valójában.
Kb. ez volt:
- A fenébe, testvér, most akkor reggelizünk vagy sem?
- Nem tudom, azt mondták, hogy tízkor lesz egy szünet, de már majdnem dél van.
- Jó, akkor mi lesz ebédre?
- Azt hiszem valami hal. De én nem fogok enni egyáltalán. Kértem őket, hogy keressenek inkább nekem inkább valami kolbászt. De ebéd után majd kártyázunk Tony trailerénél.
- Ez jól hangzik. Na, szerintem elég hosszan beszélgettünk. Az a fickó már integet nekünk.
"Igaz, amit írsz, de a lovas bölényvadász életmód sem tett lehetővé korlátlan népesség-gyarapodást. Főleg nem az 1860 utáni időkben, amikor a nyugati síkságok bölényállománya drasztikusan csökkeni kezdett."
Persze, de én még az 1800-as évek elejére gondoltam, amikor a lakoták tömegesen áramlottak be a Missouritól nyugatra elterülő prérire.
"Persze az igaz, hogy pl. a lakoták túlnyomó többsége áttért a lovas bölényvadász életmódra, addig a dakoták többsége "vegyes gazdálkodást" folytatott Minnesota erdőkben és vizekben gazdag földjén."
Erre gondoltam én is. A lakoták - nyelvi rokonság ide vagy oda - jobban hasonlítottak a cheyenne, arapaho, crow, kiowa törzsekre, mint saját testvéreikre.
"Amennyire én tudom, a nakota csoportba tartozó Yankton (Ihankton) és Yanktonai (Ihanktonna) csoportok közül sokan szintén áttértek a lovas vadászó (nomád) életformára."
Ők űzték ezt is, azt is, de az állandó falvak miatt az életmódjuk a dakotákéhoz állt közelebb.
"Ugyanakkor a lakota csoportba tartozó Minneconjou vagy más néven Mnígowoju törzsnév jelentése: "Vízparton Ültetnek".
Tehát ez a csoport is eredetileg némi földműveléssel is foglalkozhatott, ergo némely lakota csoport is ún. "vegyes gazdálkodást" folytathatott jó darabig, amíg egyértelművé nem váltak a nomád bölényvadász életmód előnyei."
Persze, hát mindegyik azt folytatott korábban, sőt a cheyennek, arapahók is!
Végeredményben azért mégis felettébb érdekesnek találom, hogy míg a lakoták háborúiról rengeteget tudunk, ezekről egy csomó könyv, film stb. készült, addig a dakoták dolgairól az 1862. évi Minnesotai felkeléstől eltekintve szinte alig-alig írnak a történetírók.
Talán azért, mert szerződéseket aláírni, betartani vagy éppen megszegni közel sem olyan látványos dolog, mint harci színekre mázolt lovas harcosokkal rajtaütni a prérin a Kékkabátosok vagy más néven Hosszú Kések alakulatain? :-)))))
Igaz, amit írsz, de a lovas bölényvadász életmód sem tett lehetővé korlátlan népesség-gyarapodást. Főleg nem az 1860 utáni időkben, amikor a nyugati síkságok bölényállománya drasztikusan csökkeni kezdett.
Másrészről a dakota/nakota/lakota megkülönböztetés elsősorban nyelvészeti (a déző, n-ező és l-ező nyelvjárások alapján) és nem annyira kulturális, életmódbeli.
Persze az igaz, hogy pl. a lakoták túlnyomó többsége áttért a lovas bölényvadász életmódra, addig a dakoták többsége "vegyes gazdálkodást" folytatott Minnesota erdőkben és vizekben gazdag földjén.
Amennyire én tudom, a nakota csoportba tartozó Yankton (Ihankton) és Yanktonai (Ihanktonna) csoportok közül sokan szintén áttértek a lovas vadászó (nomád) életformára.
Ugyanakkor a lakota csoportba tartozó Minneconjou vagy más néven Mnígowoju törzsnév jelentése: "Vízparton Ültetnek".
Tehát ez a csoport is eredetileg némi földműveléssel is foglalkozhatott, ergo némely lakota csoport is ún. "vegyes gazdálkodást" folytathatott jó darabig, amíg egyértelművé nem váltak a nomád bölényvadász életmód előnyei.
Azért érdekes az is, hogy a dakoták visszaszorulása, ill. az euro-amerikai civilizáció előrenyomulása 1857-ig, a Spirit Lake menti mészárlásig nem járt fegyveres konfliktussal, legalábbis nekem nincs ilyesmiről tudomásom.
"Míg azonban a dakoták száma és jelentősége az Ojibwa és Cree törzsekkel vívott háborúk, majd az euro-amerikai telepesek áradata és azzal járó járványok és alkoholizmus miatt rohamosan csökkent, addig a lakoták a 19. sz. közepéig lényegében háborítatlanul és a nagyobb járványoktól megkímélve fejlődhettek."
A ló elterjedése után a prérire kivándorló törzsek létszáma mindig drasztikusan megnőtt, mindig felülmúlták a "vegyes gazdálkodást" (gyűjtögetés, vadászat, halászat, földművelés) erdővidékieket, pláne a tisztán földművelésből élőket (mandanok, hidatsák, arikarák a Missouri-völgyben).
Jobb volt az élelmezés (bölények!), a kisebb, állandóan vándorló csoportokat nem tizedelték meg a járványok, a települések mobilok voltak (tipik), nem kellett állandóan ugyanazokban a földhányásokkal és cölöpkerítésekkel bekerített falvakban élni, ahol a lakosság száma limitált volt stb. Így nem kellett a születésszabályozással törődni, mert akárhány gyerek volt, mindegyiknek akadt elég tennivalója, de mindegyiknek jutott elég élelmiszer és volt is hol laknia.
Érdekes, hogy míg a lakotákról már szinte mindent elmondtunk itt a topikon, keleti testvértörzseikről, a dakotákról jóformán alig esett szó.
Pedig azért érdekes, hogy valamikor a 18. sz. közepén a dakoták számbeli és politikai súlya is nagyobb volt, mint a lakotáké.
Az eredeti Hét tanácstűz (Ocheti Shakowin) hét törzse közül pl. négy volt dakota (Sissetonwan, WahpetonWan, Mdewakantonwan, Wahpekutewan), kettő nakota (Ihanktonwan, Ihanktonwanna) és csak egy lakota (Tetonwan).
Az Ocheti Shakowin létszáma a 18. sz. végén a 30-35 ezer főt is elérhette, de vannak olyan források, amelyek 40 ezer fős lélekszámot is hoznak.
Míg azonban a dakoták száma és jelentősége az Ojibwa és Cree törzsekkel vívott háborúk, majd az euro-amerikai telepesek áradata és azzal járó járványok és alkoholizmus miatt rohamosan csökkent, addig a lakoták a 19. sz. közepéig lényegében háborítatlanul és a nagyobb járványoktól megkímélve fejlődhettek.
Így történhetett, hogy 1860 környékén kb. 8 ezer dakotára már kb. 16 ezer lakota jutott.
Mindenesetre az eredeti hetes szerveződés és a hetes szám szent volta a sziú szimbolikában okozhatta, hogy maguk a lakoták is hét altörzsre oszlottak, de hát neked azt aligha kell kifejteni, hogy melyik volt az a hét:-))))
Az USÁ-ból szoktunk rendelni, de volt már, hogy Németországból jött akkor is. (Azt hiszem, az Amazon volt.) A németről nem rendeltem még, de biztosan jelölik, ha lehet választani nyelvet.
Mi fizetési módokkal kínlódtunk egy ideig, pl. az OTP Webkártya (mint Mastercard) az ilyen helyeken megfelel. Gondolom, minden banknak van ilyen.
Ő rendezte a Spirit Lake mészárlást 1857-ben, ha jól emlékszem, majd nyugatra menekült. Állítólag pár évvel korábban egy Henry Lott nevű fehér lótolvaj (és whiskyárus) elkötött néhány lovat az indiánoktól, akik követték a nyomokat, egészen Lott házáig. A fickó ugyan már rég továbállt a zsákmánnyal, de a felesége és a fia otthon voltak és persze nem akarták beengedni a dakotákat, akik erre megkísérelték felgyújtani az épületet. Bár, ez végül nem sikerült és az indiánok megunták az ostromot és távoztak, a nő és a gyerek (vagy lehet, hogy a nő már nem élt ekkor csak a srác) félt, hogy visszajönnek és elindultak a családfő után. Útközben azonban a sebesülések, az éhezés és a hideg végzett velük. Erre Lott 1 évvel később egy közös vadászat alkalmával megölte az akkori wahpekute főnököt (Inkpaduta apját vagy a nagybátyját - erre nem emlékszem pontosan), levágta a fejét és elásta a holttestet, majd elmenekült. A sziúk a helyi hatóságokhoz fordultak, de azok akkor már nem tudtak tenni semmit, a gyilkos már messze járt. Ez után az eset után Inkpaduta egy kicsit megneheztelt a bevándorlókra. :-)
Később részt vett az 1863-64-es összecsapásokban, majd csatlakozott a hunkpapákhoz.
Valamikor 1879-ben vagy 1880-ban halt meg Kanadában, Ülő Bika táborában.
Állítólag a két fia közül az egyik ölte meg Custert Little Big Hornnál, bár erre sincs több bizonyíték, mint a többi változatra.
Értem, kösz! Én is valami ilyesmit hámoztam ki a leírásból.
Konkrétan a Son of the morning star c. könyv érdekelne, Evan S. Connell tollából, mert a film, ami belőle készült nagyon jó volt (sajnos, azt sem lehet megvenni, csak VHS-en, nem értem, miért nem dobták piacra DVD-n is). Kíváncsi lennék, hogy a könyv is hasonló színvonalú-e. Mert azért mégiscsak fikció, nem szakirodalom. Meg is rendelném, de csak akkor, ha tudnám, hogy érdemes.
Mondjuk, ha jól láttam, az Amazonnál speciel pont nincs inside search szolgáltatás hozzá, tehát valószínűleg még a tartalomjegyzékbe sem tudok belenézni.
Ahogy láttam, Magyarországon csak a szegedi egyetem könyvtárának van meg.
Te egyébként az USÁ-ból szoktál rendelni vagy valami közelebbi országból (pl. Németország)? Ha a németektől rendelsz, akkor megadhatod, hogy a könyv amúgy legyen angol nyelvű?
(Teljesen járatlan vagyok a netes könyv vagy CD/DVD rendelés témájában amúgy, azért kérdezek esetleg másoknak már teljesen magától értetődő dolgokat. :-))
Végül is a tényleges veszteségi adatoktól függetlenül az 1863-1864. évi hadjáratokkal az amerikai kormányzat elérte a célját: a zavaros Minne-Szosze (a Missouri dakota neve) folyótól keletre sikerült teljesen szétverniük a dakoták ellenállását.
A szantik maradékai apró rezervátumokban húzták meg magukat, ill. kisebb csoportjaik a Minne-Szoszétól nyugatra a lakotákhoz csatlakoztak.
"Ami furcsa nekem, hogy a szantik alig néhány embert veszítettek ezekben az ütközetekben (összesen 20 alatt volt), ugyanakkor kb. 80 katona halt meg a másik oldalon. Ezzel szemben az 1863-64-es - Sibley és Sully által vezetett - büntetőexpedíciók során vívott csatákban egyenként több száz indián halottról számolnak be a katonai jelentések. Akkor más felfogásban harcoltak volna? Felvállalták a nyílt ütközeteket, azért volt ekkora a veszteségük?"
Érdekes kérdés, de nem tudok rá jó választ adni.
Nyilván az is közrejátszhatott, hogy az 1863-1864. évi hadjáratokban az amerikai katonatisztek "jól megnyomhatták a tollat", amikor az indiánok veszteségeiről írtak, hogy ezzel is nagyobbnak lássák Washingtonban a "rebellis sziúk" fölött aratott győzelmet...
Be kell jelentkezned olyan azonosítóval, aminek már volt teljesített rendelése, tehát az nézhet, aki már vásárolt. De utána sem korlátlan, nekem pont Angie Debonál sikerült kimerítenem a keretet. Más könyvvel még nem jártam így. Bár azóta óvatos is vagyok, először rákeresek a könyvön belüli keresőben a kívánt szóra, akkor látom, hogy hány találatot ad. Egy-két mondatot idéz is mindenhol, az alapján el tudom dönteni, milyen sorrendben nyissam meg őket, hogy ne pont a lényegről maradjak le. Azt számolja, hány oldalt néztem meg, aztán egyszer elnézést kér és szerzői jogok, stb. Meg is jegyzi, sajnos :) Van, amelyikből nagyon sokat enged, de ezt nem tudom, hogy mitől függ, talán százalék. Ha nem jó az azonosító, akkor csak a tartalomjegyzéket és az előszót láthatod, ha jól emlékszem. Ha valamihez már nem férsz hozzá, amihez én még igen, szívesen segítek. De ha ki akarod olvasni, sajna meg kell venni :)
Azt szeretném kérdezni, hogy ez az Amazon Online Reader hogy működik? Nekem csak az első néhány oldalt engedte megnézni! Ez a normális vagy ki lehet valahogy cselezni és tovább is lehet haladni benne egészen az engem érdeklő részig?
Vagy ez könyvtől függ? Van, amiből kevesebb oldalt raknak be, van, amiből többet?
"Egyébként meg az indián háborúkban vérengzések, kegyetlenkedések mindkét részről voltak: indián szerzők is írhatnának könyvet Sand Creekről, Washitáról, Camp Grantről vagy a sokkal kevésbé ismert Bear River-i mészárlásról meg még vagy két tucat másikról..."
Persze, ezt nyilvánvaló, csak Sand Creek-ről és társairól ugye már sokat olvastam, de a minnesotai mészárlásokon eddig valahogy mindig átsiklottam (talán tudat alatt azért, mert mindent egybevetve alapvetően azért mégiscsak az indiánokhoz húz a szívem és ez kicsit megzavarta volna a képet - kognitív disszonancia? :-). Azt elkönyveltem, hogy igen az apacsok és kommancsok fosztogattak és mészároltak, meg még a déli cheyennek is 1866-69-ben Kansasban, de a kedvenc lakotáim (persze, ha nagyon szőrszálhasogatók akarunk lenni, Minnesotában is dakoták voltak, nem lakoták :-)) és északi cheyennjeim rendes fiúk voltak, ők nem csináltak ilyeneket (nem is, mert nem nagyon voltak telepesek a közelükben :-)).
"Végül mire 1858-ban Minnesotát szövetségi államként felvették az USA-ba, a szanti-dakotáknak már olyan kevés földterületük maradt, hogy hagyományos életformájukat képtelenek voltak fenntartani és rá voltak szorulva a kormányzat alamizsnájára."
Persze, ezt én is tudom, azt is, hogy a polgárháború miatt nem érkezett meg a pénz, a kereskedők pedig emiatt nem adták ki az élelmiszereket, a dakoták viszont egész nyáron nem mertek elmenni nyugatra, bölényre vadászni, mert hátha éppen akkor jön meg az ellátmányuk, így még arról is lekéstek, hogy húst halmozzanak fel télire.
De azért ezeket a sérelmeket akkor sem a védtelen telepeseken kellett volna leverni.
Mondjuk, Oehler elég jól leírja, hogy a szantik lényegében 3 pártra szakadtak:
1. Volt Wabasha és az Upper Agency keresztény, sisseton és wahpeton főnökei, azaz a békepárt.
2. Voltak azok, akik a háborút támogatták, de a fosztogatást, mészárlásokat ellenezték (Little Crow, Mankato, Big Eagle). Közülük pl. Little Crow ugyanúgy keresztny volt és mintagazdaságot tartott fenn.
3. És voltak, akik megelégedtek a települések elleni támadásokkal (Little Shakopee, Medicine Bottle, Red Middle Voice és a rezervátumtól délre élő sisseton főnökök), ők gyakran nem is vettek részt a csatákban, mert a rajtaütésekkel voltak elfoglalva.
A kegyetlenkedések szinte kivétel nélkül az utóbbiak nevéhez fűződtek, jellemző módon azonban, mivel a harcokban résztvevők elmenekültek nyugatra és északra, a helyben maradó, zömmel békés vagy maximum szabályos háborút vívó (tehát hadifogolynak számító) szantikon "verték le" a többiek bűneit. Összemosták a hadviselést a rajtaütésekkel, köztörvényesnek minősítve mindenkit.
Igazából Sibley, aki később valódi nemzeti hős lett, összesen 1 csatát nyert meg Wood Lake-nél, azt is egy számukra szerencsés véletlennek köszönhetően, úgy, hogy kb. háromszoros túlerőben volt, tüzérség stb. 15 sziú halt meg az ütközetben ez volt a "nagy diadal".
Előtte viszont Redwood Ferry-nél, Birch Coulee-nél és még egy harmadik csatában vereséget szenvedtek. Igaz, Fort Ridgeley-t és New Ulm-ot az indiánok nem tudták bevenni (utóbbiból azért a 2. támadás másnapján evakuálták a lakosságot).
Ami furcsa nekem, hogy a szantik alig néhány embert veszítettek ezekben az ütközetekben (összesen 20 alatt volt), ugyanakkor kb. 80 katona halt meg a másik oldalon. Ezzel szemben az 1863-64-es - Sibley és Sully által vezetett - büntetőexpedíciók során vívott csatákban egyenként több száz indián halottról számolnak be a katonai jelentések. Akkor más felfogásban harcoltak volna? Felvállalták a nyílt ütközeteket, azért volt ekkora a veszteségük?
Dee Brown szerint 1875. novemberében Fort Robinson mellett közel 20 ezer indián gyűlt össze. Bár ez a szám első nekifutásra kissé meredeknek tűnik.
Az 1900 évi US Census (népszámlálás) szerint pedig Dél-Dakota államban 19,5 ezer indián élt.
Namost ott lakotákon és dakotákon kívül más törzsbeliek nem nagyon élnek.
Továbbá egy kevésbé megbízható adat:
Dee Brown vasutas könyve szerint az amerikai kormány 1872. őszén ügynököket - nevezzük inkább spionoknak őket - küldött a Yellowstone-völgyében, hogy becsüljék meg, hogy Ülő Bika milyen hatással van az ún. non-agency indiánokra.
Ezek az ügynökök állapították meg Ft. Peck ágyúinak védelméből úgy találomra, hogy Ülő Bika tábora kb. hétszáz tipiből állhat.
Ami megint csak összevág azzal, hogy kb. 4-5 ezer fő lehetett ott, túlnyomórészt hunkpapák és más északi lakota csoportok.
A non-agency ogalalák és északi csejennek gondolom, hogy másik táborban élhettek...
Egyébként meg az indián háborúkban vérengzések, kegyetlenkedések mindkét részről voltak: indián szerzők is írhatnának könyvet Sand Creekről, Washitáról, Camp Grantről vagy a sokkal kevésbé ismert Bear River-i mészárlásról meg még vagy két tucat másikról...
Az 1862. évi sziú felkelés lényegében éhséglázadás volt: a korrupt kormányügynökök elsikkasztották a szanti-dakotáknak szerződés szerint járó ellátmányokat (élelmiszer, takaró stb.), akik emiatt kilátástalan helyzetbe kerültek, mivel ősi vadászó életmódjukat a fehér telepesek miatt nem tudták folytatni.
Lényegében negyed évszázados kulturális, etnikai és gazdasági feszültségek törtek itt robbanásszerűen a felszínre, mivel Minnesota - lévén termékeny a termőtalaja - már az 1830-as évektől kezdve elkezdett benépesülni, főleg skandináv =svéd, norvég) és német bevándorlók költöztek ide.
Az őslakosság pedig mind kisebb területre szorult vissza, ez a folyamat az 1850-es években fölgyorsult.
Végül mire 1858-ban Minnesotát szövetségi államként felvették az USA-ba, a szanti-dakotáknak már olyan kevés földterületük maradt, hogy hagyományos életformájukat képtelenek voltak fenntartani és rá voltak szorulva a kormányzat alamizsnájára.
Kivettem a könyvtárból Oehler: The great sioux uprising c. könyvét, az 1862-es minnesotai eseményekről, hát elég durva, hogy a santee-k milyen vérengzéseket rendeztek.
Azokat elég részletesen tárgyalja, mondjuk a kiváltóm okokat is említi, de korántsem olyan hangsúlyosan, mint Dee Brown.
Én is kb. így tudom. És így stimmel a szám, hogy feleannyian éltek Kanadában 1877 őszén - 1878 tavaszán, mint a Little Big Horn-csata előestéjén a táborban található indiánok.
Dillon szerint a lakoták (Yanktonok és Santee-k nélkül) 1860 körül olyan 16 ezren lehettek.
Bár az 1860-as években voltak háborús veszteségeik, ezek nem voltak olyan jelentősek, tehát az 1876-os háború előestéjén is kb. ennyi lehetett a számuk.
Ezeknek kb. a fele vagy valamivel több, mint a fele lehetett a rezervátumon kívül 1876 nyarán.
Ehhez jönnek még a Yankon és Santee csoportok, valamint a kb. 1.500, max. 1.800-2.000 főre taksálható északi Cheyenne-ek.
Ez jól összevág azzal az adattal, hogy a Little Bighorni csata előestéjén a nagy lakota-csejenn táborban a nőkkel, gyerekekkel és öregekkel együtt kb. 10-12 ezer indián lehetett, bár korábbi munkákban ennél jóval nagyobb számok, akár 15-20 ezer fő is szerepelt, de szerintem jóval reálisabb a mértéktartó 10-12 ezres szám.
Ezek közül sokan letették a fegyvert 1876. szeptemberétől 1877. májusáig terjedő időszakban, de most nem emlékszem pontos számadatokra, utána kellene nézni.
