""Beszédről csak akkor lehet szó, ha valaki a kedélyállapotát, értelmi megfontolásait és egész létállapotát úgy tudja kimondott szavaival ábrázolni, hogy a hallgató előtt tiszta kép alakuljon ki. A hang gyakran meghatározza a formát. A hang rezgés, hullám, ahogyan egy gondolat vagy vágy is rezgés.
A történelem előtti időkben a mennyek országának igazi embere a hang segítségével közvetlenül tudott teremtően hatni. Így a hang jelentette a teremtő Fiat-ot (legyen!) arra nézve, amit előzőleg elgondoltak és elhatároztak. Azonban mostani, mélyre süllyedt állapotunkban már nem dicsekedhetünk ezzel a képességgel. A hangnak manapság már csak ábrázoló szerepe van, csak pillanatnyi állapotokat képes leírni. ""
Rég jártam itt, lehet megnyertem a "csend-versenyt" :-)
Ajánlom szíves figyelmetekbe, nagyon jó ez a cikk, a "szív új nyelvéről". Alapvető.
A teljes megváltozásról, megtisztulásról, ha már a taoisták is
a világosság-keringéséről, az "aranyvirág fakadásáról" írnak.
Ebből jól látszik milyen is a mi beszédünk ("igénk") és milyen Istené.
""A szívszentély csak akkor beszélhet új nyelven, ha teljesen megtisztult. Az egész hétszeres szív kapcsolatban áll az ember hét magelvével, és hogy a szív a központi nap, mely körül életünk forog. Ezenkívül a tudat középpontja is.""
"Az aranyvirág az életelixír (a bölcsek köve).A Lélek Öntudatának minden megmozdulása a szívtől függ. Van erre egy titkos varázslat, ami bár egészen határozott és pontos, mégis annyira elfolyó, hogy a legnagyobb fokú intelligenciát és tiszta értelmet, és a legnagyobb fokú elmélyedési készséget és nyugodtságot kívánja meg az embertől. Mert azok, akikben nincs meg ez a legnagyobb fokú intelligencia és megérteni tudás, nem találják meg a módszer alkalmazásának az útját, azok az emberek pedig, akikből hiányzik a legnagyobb fokú belemerülési készség és nyugodtság, nem tudják megtartani."
"A szemlélődő befelé fordulásról mindenki beszélhet, senki sem tudja azonban gyakorolni és megvalósítani, ha nem tudja, hogy ez a kifejezés mit jelent. Amit a szemlélődő befelé fordulással befelé kell fordítani, az a tudatos szív, amelynek arra a pontra kell irányulnia, ahol a formaképzés szelleme még nem lépett a megnyilvánulás terére. A hat láb magas testünkön belül, a testünknek ama alakja felé kell törekednünk, amilyen az az ég és a föld teremtése előtt volt. Amikor manapság az emberek csak egy- két órát fordítanak arra, hogy megpróbálkozzanak a meditációval, és ezalatt is csak a saját énjüket szemlélik, és ezt nevezik szemlélődő befelé fordulásnak - hogyan fakadjon ebből valami érdemleges eredmény?"
"A megújító világosságerők, a Gnózis, a gnosztikus erők felvételének is megvan az ideje. "Isteni dinamika" ez, a Világosság keringése bennünk."
Ezt talaltam a Taorol, amiben hasonloan irnak erröl:
LÜ YEN: AZ ARANYVIRÁG FAKADÁSÁNAK TITKA
(Kaczvinszky József fordítása -- reszlet)
"I. Az égi szív
Lü Dzu (Lü Yen), a mester mondotta: "Az Önmagától-Valót hívjuk Taonak. Taonak nincs neve és nincs alakja. Ő az Örökkévaló Természet, ő az Egyetemes Lélek. Az Örök Természet és az Örök Lélek nem szemlélhető, mert benne lakozik az égi világosságban. Az égi világosság pedig azért nem szemlélhető, mert benne lakozik a két szemmel való térbeli látásban". /Az a szem, amivel en nezem Istent, ugyanaz, mint amivel ö nez engem - Eckhart/ Maa vezetőtök leszek, és mindenekelőtt a Nagy Egy aranyvirágának a titkát igyekszem feltárni előttetek, hogy azután megmagyarázzak mindent, egyenként a maga helyén. (.....)
"Az aranyvirág: maga a világosság.
Milyen színe van a világosságnak? Feleletnek jelképül vehetjük az aranyvirágot. Ez az igazi ereje a mindenek felett álló Nagy Egynek. (...)
"A világosság körforgásának elérésére irányuló munka teljesen a "hátráló mozgásra" támaszkodik, hogy a tudatosság sűríthető és beljebb vihető legyen, az égi szívbe.
"Ezért nektek csak arra kell törekednetek, hogy megindítsátok a világosság körforgását. Ez a legnagyobb és legcsodálatosabb titok. A világosságot könnyű megmozdítani, megrögzíteni azonban nehéz. De ha már elég hosszú időn át folyamatban van a világosságnak a körforgása, akkor kikristályosodik, és ez a természetes, legbensőbb énje az embernek." .......
merészeltem azokra a lényekre gondolni, azok érdekében szólni, akik esetleg betévednek ebbe a topikba. És nem eltelve önmagam nagyságától, gôgösen csak a magam érdekét tartani magam elôtt. Elcsendesedni egy szó által létezô forumon, és mindenkivel történjen, ami tud... Hogy akik erre járnak olvasni, nehogy megijedjenek attól a bizonyos pont-tól, a beiktatott plasztik csondtôl, az emberi szavak szuneteltetésétôl. Ilyen egyszerü volt az egész beirásomnak a lényege. Ha ez ugy tünt, hogy magamat ismételem, akkor elnézést, de gondolom nem árt soha az ismétlés, még a rozsakeresztes uton sem. Az ismétlés nagyon sokszor megjelenik a rozsakeresztes irodalomban is, és én soha nem gondoltam arra, hogy ez a valódi erô hiánya miatt volna igy. Amit folyton ismételek, az az, hogy ha irunk valamit, ha kijelentunk valamit, akkor legyunk egyszerüek, kovetkezetesek, pontosak, érthetôek mindenki számára. Ha ez hiba, akkor elnézést kérek.
Na jol van, tul sokat voltam ma itt. Remélem nem bántottam meg senkit. Neked köszönöm, hogy szóltál.
"Tudod Te azt Mirdad, milyen sokan olvassák ezt a topikot... ? "
Bizonyára sokan és remélhetőleg még többen fogják. Akik olvassák nem véletlenül olvassák és tudják milyen a csend teremtő ereje. Amikor az "emelkedett" párbeszédek szünetelnek bizony hasznos a feltöltődés és egy "felhívás csendre"
erre emlékezteti az olvasót.
A gnosztikus munkáról írtál: akármilyen munkáról is van szó, csak menetelni nem lehet, mert elfáradunk és önmagunk árnyéka leszünk, tényleges munkavégzés
nélkül. Szellemi szempontból is így van ez: lehet beszélni akármennyit, de
az erőnk fogytán van és bizony meglátszik, ha már csak önmagunkat ismételjük VALÓDI ERŐ hiányában.
A megújító világosságerők, a Gnózis, a gnosztikus erők felvételének is megvan az ideje. "Isteni dinamika" ez, a Világosság keringése bennünk. A munka dinamikája tehát
megköveteli a szünetet is: ez a belégzés (in-spiráció!). Aki gnosztikus értelemben lélegez be, az felveszi az erőket. Ez is csendben történik :) Erőgyüjtés.
Amire persze "kilégzés" következik, az erők leadása. A Világosság megnyílvánítása.
"Élünk az erőből", és az erővel. Vagy bölcsen (megvilágosul a számunkra valami, átlátunk dolgokat), vagy elveszik tőlünk :)
Erről a "küzdelemről", dicső menetelésről szól sok apokrif gnosztikus evangélium,
pl. a Pistis Sophia, ami a lélek megszabadításának útját beszéli el. Őt is rendre kirabolják a hatalmasságok (arkhónok), amíg az eonokon át tör felfelé, eredeti hazájába, egyre több misztériumot birtokolva.
egymasban, egymas altal vannak és nem... vannak, mert az ember ragaszkodik ezekhez a megkulonboztetesekhez. De nincsenek valojaban. A mélységes, örökösen létezô az ami van. Semmi más. S csak megfigyel, meg beépit. Ennyi. Aztan hogy mi emberek milyen neveket ragasztunk, (olyanra is ami nem létezik),... az mar egy masik tál cseresznye. :-)
Ertelek, nincs gondom azzal, hogy legyunk csendben. Mert ezerszer leirtam mar, milyen gyogyito, emelo hatasa van a csondnek. A belso, szentséges csondnek. Azonban itt és most, a forum keretei kozott ez most valoban a lo masik oldala. Egyik oldal a mindent megmagyarazni akaras, a másik meg hogy legyunk csendben. Akarhova mentem a vilagban, mindenhol megtapasztaltam, hogy az arra alkalmasak figyelmét hogyan kelti fel a rozsakeresztes irodalom vagy iskola. Es amikor az uj emberek (nyitottak/alkalmasak) belepnek, nincs tábla az eloado nyakában, hogy: 'legyél csendben es a gnozis majd elintéz mindent rajtad hogy kapcsolatba kerulj, hogy tapasztalj es haladj!'... nincs ilyen tábla rajtuk, hanem mint igazi szegletkô munkások, az univerzalis segités ertelmében teret adnak a kérdéseknek, fogják a kezet és nem engedik el az erdô közepén, hogy akkor most eleget beszéltünk, és segits magadon némasággal, és majd a gnozis megsegit...
A csond amirol szo van, az a belsô templom levegôje, amit a tanulónak ki kell alakitania az adott korulmenyek, elozetes segités alapján, ha minderre alkalmas. Ezen tul megélni ezt a belso csondet nem szótlanságot jelent, mert eljárunk dolgozni, benne vagyunk a dialektika hullámaiban, es a gnozis iránymutatása szerint képesek vagyunk ezt a csondet birtokolni akkor is, ha korulottunk, a dialektikus életunkben lárma, hangzavar van. Akkor sem teszunk semmit a dialektikus világért, ha egész nap jár a kezünk, es ugy tunik, hogy a legjobb dolgozok vagyunk a világon. Mert valójában a dialektikus világért egyetlen porcikánk sem tesz semmit. Maximum a saját létfenntartásunkért teszunk... fizikailag... a dialektikában. Es kozben, a legnagyobb brainstorm, lárma kozepette is a csönd altal vagyunk. Nem a ló két oldalán tartozkodunk. Hanem a csönben, ami maga a kozeput, a harmonia. Amivel felkészitjuk magunkat az utra, amivel tulajdonképpen megszôjük az aranyruhánkat, ami az egész igazi élô szerzet ruhája... része...
A hallgatás akkor akkumulálja azt a bizonyos erôt, ha az uton valo induláshoz az alapvetô kérdések megválaszolásra kerültek. Es ez itt egy forum. OK, lehet játszani. S mi lesz most azokkal, akik betévednek ide?
Tudod Te azt Mirdad, milyen sokan olvassák ezt a topikot... ?
A játéknak nincs "törvénye". Törvény VAN, meg játék.
Szerintem aranyos volt abahfatól ez az ötlet. Ha egyszer a CSEND-ben
lehet megtapasztalni valami "újat", "mást", akkor ki kellene próbálni :)
A példa ragadós.
Ugyanolyan jókat lehet beszélgetni, mint eddig is tettük, csak most közbeiktattunk egy "csend-szünetet" :) Csak hasznunkra válik. A hallgatás erőt akkumulál
már a régi beavatási művek is leírták, keletiek, nyugatiak egyaránt.
és ha ezek után valaki bármit is meg merészel kérdezni, akkor megszegte a játék törvényét?
most komolyan... ez lenne az ut megtapasztalni a gnózist? kialakitani, megtapasztalni a csöndet? a mélységes mélyet, a megnevezhetetlent? felébredni, elindulni... vagy ez a rózsakeresztes szegletkô-munka, olyan helyzetet kreálni, hogy egy arra járó meg se merjen szólalni?
I don't think so!
elnézést, de még játéknak is káros amit kigondoltatok, hogy játszatok. E fórum keretei között kifejezetten az. Hát még ha az egyetemes segitségnyujtásra gondolok...
Na jol van, mindenki egyébként tegyen saját érzése, meggondolása szerint...
tehát a szotlan némaságról van szo. Ertem. En teljesen mas csendrol beszeltem, ha beszeltem valaha... A csend amit én csendnek nevezek valoban, az nem az emberi szó nélküliséget jelenti. A szent csend az ember legmélyén van. Mikor beszél, gondolkodik, barmit tesz, ez a szent csend irányitja. Tevése pedig - bármilyen fajta cselekvés is az -, az a nemcselekvése. Es ez a nemcselekvés pedig nem azt jelenti, hogy kiülünk a hegy tetejére és várjuk a sültgalambot. Szoval ez a mesterségesen kreált fizikai csend itt nevetséges. Es soha nem vezet a belsô csönd eléréséhez. Mint a fizikai nemcselekvés is, bizonyos idô után, pontosan az ellenkezô eredményt hozza meg az embernek. Káoszt. Hibát hiba után. Bocsánat ezekért hogy leirom. Ebben a topikban sok olyan ember is olvas, aki nem tudja pontosan, mi az a 'bizonyos csönd'. Es nem lehet az utmutatás egy '.' (pont) odatevése...
Na mindegy, tök mindegy mit irtam ide. Csak mar hosszu ideje probalom felhivni a figyelmet, hogy ha irunk valamit, az legyen pontos. Legalabbis igyekezzunk pontosan fogalmazni. Mert ami a lenyeg, az valoban nem a szavak fuggvenye. Es mindenki a sajat torvenyei alapjan el is erkezik, ahova el kell neki erkeznie. Az itt olvasók többsége nem biztos, hogy ismeri a rózsakeresztes irodalmat.
valaki itt van mellettem, Serge a neve. Olvassa o is a beirasokat, s most keri, hogy irjam be ezt: egyetlen ego van. Nincs kisbetus vagy nagybetus. Ennek az egyetlen egonak az egyik resze a sotetsegben van, (dialektika), ezért magába engedi azt. A masik része ennek az egonak a Fényhez tartozik. Ezért lehetetlen, hogy acceptáljon barmit is a sotetségbôl.
Es ameddig ebben a dialektikus vilagban elunk, addig fog letezni a 'kisbetus'... bar hatalmas tisztulasi folyamaton mehet at...
De nem ertem ám ezt amit most ideirtal. En buta vagyok nagyon. Es a fejem pedig altalaban ures :-)))
Mi ez az itthon? en nem erzem otthon magamat ebben az itthonban. Nekem ez itt egy bohoczkodas, egy ideiglenes mutatvany. De fontos ideiglenesseg. Mar ami a valodi hazautat illeti...
na jol van, tovabb nem okoskodok... lehajtom a fejemet, oszt tovabbkullogok. Ilyen egyszeru mondatot sem ertek... valami baj lehet velem... :-)))
'Az én nem rendelkezik léttel. Az én a szürők és rög-eszmék összessége.' - igaz.
'Az Én Te vagyok-ot az az én mondja, aki nem azonos az én-nel.' - igaz.
'ÉN nyílvánulok meg én-ként'
'Te-ként'
'még a az "én te vagyok" kijelentésként is ÉN nyílvánulok meg'- ezek részben igazak. Az isteni Én a rögeszméken keresztül is átragyog. Igaz.
(Ha az Én alatt az isteni 'jelenlévôt' értjük, 'én' alatt a rög-eszméset, akkor indokolt a kétféle irásmód. De ez is csak a szavak játéka. Forma, melyet mi emberek igyekszünk valami tartalommal megtölteni. A dialektikus valóságban ez a kétféle én egyidôben és nagyon is összekapcsolódottan él és müködik. Az ember az 'én'-t nem képes eltüntetni, megváltoztatni. Legfeljebb csak szavakkal tartalmat önt beléjük... )
'De, ami most itt történik az csak ostoba filozófálgatás én-ről és Én-ről.' - ezt az 'én' leirhatja mint kritika, amin az Én csak mosolyog, mert az Én soha nem kritizál, s mert tudja, hogy az egész csak játék a szavakkal. Mint 'én' 'Én' meg 'te' 'Te... stb.
Az 'Én' tudja az isteni módot, mely által ugy tud szólni (legyen az ellenkezô mint a másik emberé), hogy semmi körülmények között nem bánt ... a Létezésben müködô Törvénybôl adódóan felelôsségünk, hogy távol tartsuk a fölösleges, bántó kritika fegyvereit...
Az isteni Én tiszteletben tartja az élôlények mindenkori megnyilvánulási szintjét. Nem itél, nem kritizál. Csak valóban VAN, MEGFIGYEL és megnyilvánulásával (egész létezésével) épitôkôként, harmónikusan emel mindent, amivel kapcsolatba kerül...
'Bölcsek csak akkor maradunk, ha csendben maradunk.' - a csöndben maradás nem hallgatást, szó nélküliséget jelent... A csönd nem némaság, a 'nem-cselekvés' sem a mozdulatlanság...
