Egy hozzám hasonló rokon lélek bejárta egy 1961-es kéktúra füzettel az akkori csereháti útvonalat amely Perkupán,Varbócon keresztül (pecsételőhely!) az Égerszögi barlang érintésével érkezett meg az Aggteleki-karsztra.
Ha nem sikerült a link akkor azt kell beírni a gugliba hogy "régi OKT"
Igen, Béla fogyott a víz... fogyott a szőlőcukor... fogyott a szendvics... fogyott a türelem...
És igen, amikor már a zistentudjahanyadik hegyet mászod hátadon a csigaházzal, hát igen, ez kedvét szegi a zembernek. Mondanom se kell hogy itt nem kell számítani erős "forgalommal" sem egyik, sem másik irányból, pláne ilyen szép 30 fokos melegben.
Amikor pedig ki ki bukkan a buksid, mit látsz? Azt hogy még mindig kib....tt k...a messze van a Kékes-tető... :)
Dzsindzsa alatt a Dzsungelt érted? No az is fincsi... Össze vissza szabdalt tetőtöl talpig a botanika... Kezdtem furcsán hátra tekintgetni mint a Jurassic Parkban az ipse hogy jönnek a magas fűben a Raptorok... :)
A bakancsom nem halt meg csak tudod, szeretem az extremitást, ezért egyik lábamon szandált, a másikon pedig bakancsot viselve szoktam túrázni, de csak 750 m fölött... :)
Viccet félretéve, szükségessé vált némi "anyagmozgatás" mert amikor Hálaanagyonjóistennek felértünk a Kékesre, onnan még lementünk busszal a Sástói Kempingbe, ahol sátoroztunk, vacsit főztem, és meleg vizes tusihoz is jutottunk. Még buszra szállás előtt ledobtam a bakit, ezért van rajtam szanda...
Olyan települések amelyeken ténylegesen is van 100 fő körüli vagy ennél nagyobb populáció Magyarországon max 500 méter körül vannak ha jól gondolom.Tés jutott eszembe azok közül ahol már jártunk is (465 méter) meg Salgóbánya (500 méter)
Talán egy igazán magashegységi településünk van,Bükkszentkereszt 1180 lakossal 600 méteren,és egy völgy alján!Ez megfelel a kritériumoknak.:-))
Nos, Hörpi a szakaszolás eleje és vége azért kurta mert, vonattal utaztunk fel Szarvaskőig a Dél-Alföldről 4 átszállással...
Így délután 3-kor kezdtük nyomni a túrát, hogy még világosban sátrat tudjunk verni a siroki várban...
Utolsó napon pedig azt a 8km-ert Ágasvártól Verebélyig tarkítottuk, egy pihentető hurráááázsáknélküli Csörgő szurdok kirándulással... Aztán Go to home... Este volt mire hazavitt a MÁV...
Egyébként tényleg nagyon nehéz volt a túra, de kinek SZÉNA kinek SZALMA...
Én imádom a hegyeket, talán azért mert nálunk nincs. És pont ezért igyekszem megragadni minden lehetőséget hogy "hozzá jussak" nem érdekel milyen nehéz...
Az érem másik oldalán a sík terep van. Érdekes hogy sokkal jobban kikészül a lábam egy sík túránál, mint a hegyekben.
Ezek ellenére jövőhéten tiszteletemet teszem az EMBER A GÁTON 72km-es túrán. Hajrá...
Nincs szita Hörpölin,mindjárt két nicket csináltam,jó ha mindenből van egy tartalék,tudod?:-)
Beletrafáltál a szakaszolás témába is!Pont a Sümeg-Sárvár etapot sikerült olllyan hüllyén beosztanom hogy majd belegebedtem.72 km két napra elosztva nagyjából a felénél Hosszúperesztegnél szakítottuk meg a túrát első nap,azzal még nem volt gond,viszont másnap Hosszúperesztegről indulva az a második 36 kilométer...
Szóval sikerült nehézzé tenni ezt az amúgy síkvidéki túrát ,ezzel szemben az ominózus Kékes-Sirok meg egészen jó volt.
Szóval, bejártuk az Aggteleki karsztot és a Cserehátot! Igazatok volt, és örömmel tapasztaltuk, hogy nyugati színvonalúak a jelzések és útjelző táblák! Ez egészen Bódvarákó utánig tartott, a Martonyi kolostorromhoz vezető elágazás után megszűnt, mintha másik országba léptünk volna át. Valóban sok a mezőgazdasági terület (hogy miért oly sok a gazdátlannak tűnő, hasznosítatlan, műveletlen parcella, más kérdés!!), de ily jelzetlen területtel még nem találkoztunk! Jól jött a GPS, bár nem igazán szeretem!!! E nélkül kóvályogtunk volna mint az a bizonyos a levegőben! A dzsindzsás-susnyás nem volt vészes (kaszálhattak a nyáron????!!), kamásli elég volt!!
Bódvaszilas előtt épülget a tározó, de, hogy van-e, lehet-e ekkora vízhozama a hegyekből lezúduló árnak, nem tudom, én inkább Bódva felől védekeznék! Bódvarákó előtt láttuk is ennek jelét, épül(get) a töltés is!!!
Mi, kissé kényelmesebben nyomtuk, ti. fix szállásaink voltak. Mind remek! A Szalamandraház kis bűbáj világ, gyerekkorom váras katonásdiait idézte a ki minivárral!! Bódvarákón az Árpád vendégházban, Irotán a Talentumban aludtunk! Csak ajánlani tudom ezeket, igazi parasztházi fíling, reális áron, szívélyes vendéglátással! Sok ilyen kellene a kis hazánkba!!!
ps:Fotókkal nem készültem, de begyüjtöm a cimboráktól!!! :(
Újfent gratula, pláne ebben a kegyetlen melegben nagy derby lehetett ! Fogyott a víz rendesen, gondolom!! Csalóka ez a Mátra, főleg Sirok és Kékes között! Liftezel folyton- folyvást, település egy szál se, vízvételi lehetőség is csak elvétve. Ebből az aspektusból csatlakozom, valóban ez egyik legnehezebb szakasz!!! Macsetét vittél a nagy dzsindzsa ellen? :) A lábad hogy bírta? A bakid meghalt vagy csak a kényelmi szempontok döntöttek a szandi mellett? Darazsak??? Aggtelek környékén több van belőlük mint szúnyog!!!
Ja, így egy kicsit könnyebb, mint a három napra való porciózás, mi is ezzel a beosztással csináltuk végig ezt a szakaszt még anno 2004 őszén &son-nal, csak ellenkező irányból. Persze lefelé menni a Mátrabércen sokkal könnyebb, mint felfelé kaptatni rajta, bár ezt csak úgy saccra mondom, mert idén tavasszal a második bejárásomon is lefelé mentem végig rajta, szóval nincs ilyen irányú tapasztalatom! :-)
Hogy a kéktúra melyik része a legnehezebb? Szerintem bármelyik az lehet, ha azzá tesszük! Minden csakis a hozzáálláson és a szakaszoláson múlik. Végig lehet kényelmeskedni a Mátrán, meg szét tudod magad hajtani akár Sárvár és Sümeg között is.
Te Hobo Bobo, vagy hogy is hínak! :-)
Te most tudathasadt vagy éppen, vagy csak én nem látok át a szitán? :-D
Szerintem tudott róla...félelmetesen jó a regény...tudott róla,de megbánta,viszont mire elmondhatta volna belehalt,így ez megmaradt a főhősöknek...erről szól a regény.
Mint említettem volt, tikkasztó hőség, spórolás a vízzel, és kemény emelkedők, valamint gatyafékes lejtők tarkították utunkat. De megérte, mert fantasztikus panoráma kísért végig.
Persze adódtak akadályok, kidőlt fák formályában...
No és persze volt fülig érő fű is...
Aztán nyomtunk egy fohászt az Erzsébet sziklánál hogy mikorérünkmároda...
A Kékes-tetőn cipő és lábcsere valamint teljes alsó generál vált szükségessé...
Galya-tetőt pedig keserű szájízzel hagytuk magunk mögött mert a zégvilágon semmit nem lehet látni a kilátóból, olyan magasra nőttek a fák hogy csak Botanikai élményt kínál a panoráma...
Viszont Ágasvártól délre kárpótolt a mesés Csörgő szurdok...
Nos, nem engedtem bő lére a beszámolót, mert olyan csodás a Mátra hogy azt nektek is át kell élni... Lehetetlen szavakkal leírni...
Zárszóként Márai Sándor szavait idézném: "Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás!"
Tulajdonképpen 1/2 + 1 + 1 + 1/2 nap volt. Szarvaskő-Sirok, Sirok-Kékes, Kékes-Ágasvár, Ágasvár-Verebély útvonallal. Hát igen k..va nehéz második napunk volt. Színes szélesvásznú szítkokat szórtam menet közben. Remélemezzelnemvagyokegyedülamátrabércen... Egyébként Siroktól Sástóig nyomtuk. az 25kiló/1400m. Nomármost a Kinizsi ugyebár 100kiló/2800m...
Ágason volt valami betonkeverőnek ügyesen álcázott használaton kívüli bojler.
Tapasztalati úton hozzájutván, a meleg csapból hideg vizet, a hideg csapból kib...ott hideg vizet nyertünk. Ezek elegyítésére nem tettünk kísérletet...
A régi cserhátszentiváni fürdőről emlékeznék meg,ez a hely a korabeli kéktúrás és egyéb könyvekben sokszor volt megemlítve:
"...Nagy kincs lehetett a maga idejében ez a fürdő,nem is értem hogy miért nem állították helyre,annyira nagyszerű helyen volt és remek idegenforgalmi célpont is lehetett volna és lehetne máig!
A táblán a szöveg:
"...Ezen a helyen 70X18 m vízfelületű strandfürdő létezett.
Pelecke andezitjének peremtöréséből felfakadó forrás táplálja
24C fokos vize ....és naponta kétszer kicserélendő víz 2m-es vízmélységű.
Partján kupolás kabinok,rózsabokrok,napozók,homokospart...
Hétvégeken élőzene,tánc,mulatság
Pékáru,hentesáru fagylalt kapható
A forrás vize köszvényt gyógyít
Sok külföldi vendég a faluban....
Kiadó szálláshely....
Háborúban hagyták... pusztulásnak...."
a képen a beömlő gát jól felismerhető még ma is,de miért kell ezt találgatni,miért nincs meg teljes egészében?Miért hagyták pusztulni ezt a fürdőhelyet?
Egyébként nemsokára meglesz a hobobobo nick is ,csak kicsit várni kell...:-)))
Nem engedett vissza a szerver a tiltás után kettő nappal sem így mérgemben töröltem mindent,de pici módosításokkal visszagyüvék...:-)) Meneküljetek!:-))
Egeorika,ez egy nagyon szép túra lehetett!Mi volt a Kékesen meg a Galyán,nem lehetne bővebben?
Igen azt hiszem hogy a Sirok-Kékes-Galya-Mátraverebély szakasz a legnehezebb része a kéktúrának.
Mindenesetre a régi kék jelek vonzottak eddig is és ezután is fognak.De azt kell mondjam hogy elég volt ,egy Burok-völgy ,egy Ménes-völgy Jósvafőn ,vagy egy Gerecse-tető az igen ,az emblematikus ,azt érdemes újra bejárni ,de itt a Cserhátban azért majdnem mindegy hogy melyik földúton ment a kék egykoron és most.
De azért érdekes,és érdemes is felkeresni de azért messze nem olyan katarzis mint az említettek.
Már régóta tervezem egy újabb régi kéktúrás szakasz felfedezését,ezúttal a Cserhát hegységben.Tudni kell hogy ezen hegységben minden valamirevaló útvonal volt már kéktúrás út,ha meg nem akkor majd lesz (gondolom)!
Nagyon sokat változott errefelé a kéktúra.
Eredetileg 1938-ban kijelölték a Pásztó-Bableves-csárda-Cserhátszentiván-Ecseg-Buják-Szandavár útvonalat amely sokáig életben volt,majd először a Tepke gerincet iktatták be,Mátraverebély-Sámsonháza-Nagybárkány-Bableves csárda útvonallal,ezek után Hollókő is bejött a képbe,ekkor a mindig fix pont Bableves-csárdától kicsit északabbra fordult az út és Alsótold-Felsőtold-Hollókő-Kutasó-Sas-bérc-Nemtipuszta-Szandavár...útvonal lett a kék.
A végleges (nek egy percig sem mondható) útvonal 1979-ben alakult ki a Bableves-csárda-Hollókő-Nógrádsipek-Cserhátsurány-Szandavár útvonal kijelölésével,amely még két éve is változott ,bevették Terényt is az útvonalba mezőgazdasági érdekek miatt. (Mi még akkor is a régi úton mentünk amely ma is remekül járható!)
Na szóval:
Mivel érdekelnek a régi útvonalak ezért gondoltam felfedezek egyet errefelé is:
A Hollókő-Kutasó régi kékre gondoltam melyet még a "Másfélmillió"-ban is említettek hogy éppen a film előtt újították fel a jelzéseket,legalább is a kedves hölgy szerint.A Dobogó-tetőig egyezik is a mai kékkel,utána tért el tőle.
Ha jól tudom egyébként Rockenbauer Pálék is erre mentek még,mert Kutasó érintésével Herencsényt fedezték fel,így hát az új útvonalon csak a mérőkereket küldték végig.
Reggel 7-körül indultam el Hollókő parkolóból,a bolt és a kocsma sem volt még nyitva,ezeket lefotóztam kizárólag kvte túratárs részére!:-)
Dobogó-tetőig a már 2009-ben megismert útvonalon értem fel,erre mentünk (jöttünk Nógrádsipek felől) fiamékkal is anno.Szép útvonal ez,500 méter körüli hegyekkel,szép völgyekkel.
Felérve a tető előtti tisztásra kettéválik az út,a mai kék szinte egyenesen megy tovább,az egykori piros nyomvonalán (piros jelekből is sok felfedezhető) a régi Kutasó felé menő kék pedig egy enyhe balos kanyarral ágazik ki a kis tisztásról,ma masszív sárga jelzés mutatja errefelé az utat.
A régi kék sokkal jobban megközelíti a Dobogó-tetőt,az ott álló geodéziai tornyot mint a mai:
Pár száz méteres séta után felkapaszkodva a toronyba szép körpanoráma tárul a szemünk elé,amely tisztább időben talán még élvezhetőbb,de most sem volt piskóta:
ezekkel a GPS adatokkal kissé lebuktattam magam,de sebaj...mivel ez nem teljesítménytúra volt,így kényelmesen belefért ez a tempó is.A kép a geodéziai torony tetején készült.
Lefelé Kutasó felé kiélvezhettem minden ilyen irányú szenvedélyem mely a régi kék jelek felé irányult:rengeteg max.1979-es jelet láttam az úton amely ma sárga jelzésű,sőt később még sárga sem,hanem ma már jelzetlen.Mindenesetre jól követhető volt mindkettő szignó:
Kutasó központjában a régi jelzés masszívan kitart...
Cserhátszentivánig innen maga volt a pokol a déli napsütésben...végig aszfalt ,árnyék kevés ,víz meg csak a hátizsákban ,persze ha még van ,de ha van is langyos...így hát a Cserhátszentiváni templom mellett a kertben a hűs füvön végre megpihenve aludtam vagy egy órát...jólesett
A Kék kereszt jelzésen terveztem a Bableves csárdát,amely egykor a kék sáv volt sok-sok évig...alig találtam meg,de azért sikerült,egy kis ösvényen vezetett a geológiai bemutató helyeken keresztül egészen az egykori 18X 70 méteres felületű két méter mély medencéjű híres strandfürdőig,érdekes hely lehetett ez,kár érte!
Vagdalthúsnak és oláhtamásnak szeretettel...:-))
akkor és most.Kár volt veszni hagyni!
A fürdőt elhagyva kimásztam a mai műútra,mert egyszerűen nem találtam a kék kereszt jelzést sehol,majd a mai aszfaltos útról a kis hidat elhagyva egy jobbkanyarban feltűnt a kék kereszt jelzés amely kb 40 évig volt a kék sáv,ezen kapaszkodtam fel a domboldalon a tűző napsütésben.Akármerre skubiztam kék jelzést nem találtam,egészen eddig:
a háttérben Cserhátszentiván
Ezen az úton továbbhaladva meggyőződtem arról hogy ez volt valaha az országút Pásztó-Bableves-csárda-Cserhátszentiván közt,mert annyira meg volt csinálva hogy még kb 70-80 év elteltével is jól látszott hogy mit akartak az építők,nem is volt annyira tönkremenve mint egy mai út akár fele ennyi idő után.Ez az út a Bableves-csárdánál torkollott a mai közútba:
a remekül megcsinált egykori út még ma is használják rendszeresen az erdőjáró gépek...
A Bableves csárdában ettem egy bablevest (naná) egy sztrapacskát,majd begyalogoltam Alsótoldra ahol a kajáktól telítődve már csak az lebegett a szemem előtt hogy hol tudnék aludni kicsit...reggel 7-kor indultam na,és délután 3 óra volt...végül is tudtam aludni kicsit a tűzoltóság épületének kertjében,senki nem zavart meg!:-O:-))
Innen gyalog indultam Felsőtoldra,bár busz is ment azt nem igényeltem...sétálni akartam!!:-)Ennek ellenére egy helyi erő addig dudált nekem hogy csak engedtem hogy Hollókő leágazásig elvigyen,ahonnan is fél óra alatt visszaértem a kocsimhoz.
>>... a porcelángyár területén szeptembertől megkezdi működését egy cég, amely azonban csak mintegy ötven embert vesz át a most elbocsátott kétszázból.
Most hallottam a rádióban hogy bezárták a hollóházi porcelángyárat. Az a térség egyébként sincs eleresztve munkahelyekkel, ráadásul a pecsétnek is új helyet kell keresni..
Ismét egy viszonylag „ismeretlen” mozgalmat sikerült teljesíteni. Pontosabban nem biztos, hogy sikerült, de erről majd később.
Szombat reggel indultunk neki Ludovicus barátommal. A hétvégére és a nagy forgalomra való tekintettel a MÁVnak sikerült 3 kocsit kiállítania a záhonyi gyorsra, így egy meglehetősen tömött vonaton jutottunk el Debrecenbe, a túra kezdő (és – körtúra lévén - vég-)pontjára. Gyors bélyegzés az állomáson, majd célba vettük Hajdúsámsont.
Szerencsére Debrecenből kiérve van kerékpárút, igaz, változó minőségű, de legalább nem kellett a forgalmas főúton haladni. Hajdúhadházig kisforgalmú mellékút következett, szép, erdős részen, így szerencsére alig kellett napon tekerni (szolid 35 fok lehetett). Igen szép a városka temploma. Hajdúböszörmény előtt már nyílt terep, a nagy meleg miatt egy büfénél újra megálltunk (a büfében a gyümölcsös Borsodiért nem szégyelltek 200 Ft-ot elkérni! J), majd betekertünk a városba, ahol éppen nagy építkezések vannak, de ha kész lesz, nagyon szép lesz. Megnéztük a(z egyik) bélyegzőhelynek kijelölt Hajdúsági múzeumot.
Balmazújvárosban újabb múzeum, újabb pecsétek, újabb gyümölcsös Borsodi. Ez utóbbi nagy találmány, fene jól esik a dögmelegben. A 33-as utat keresztezve Nagyhegyesre értünk, innen Hajdúszoboszlóig, mintegy 10 kilométer hosszan kerékpárút épül, sajnos még nem lehet használni, a közút pedig nagyon vacak minőségű, így igen lassan haladunk. Szoboszlón újabb múzeum, újabb pecsét… nem, ezúttal a gyümisör elmaradt, pontosabban Hajdúszovátra tevődött át. Derecskén újabb bélyegzés, majd Tépéig a forgalmas 47-es úttal párhuzamosan haladó kiváló minőségű kerékpárúton haladtunk, innen viszont még 10 km-t a főút szélén kellett tekerni. Emiatt a forgalmas szakasz miatt alternatív – 20 km-rel hosszabb – útvonalat is kijelölt a túra gazdája, mi végül a rövidebbet vállaltuk be, de így is 115 km lett a nap vége. Szállás Berettyóújfalun a Katalin motelben volt, itt végre lecsúszhattak a rendes sörök is.
Másnapra maradt a véleményem szerint szebb rész, sok helyütt az AK útvonalát érintettük, vagy éppen azon tekertünk. Nagykerekiben továbbra is zárva a vár hétvégén, Kismarján viszont sikerült megnézni a Kéktúra mellett fekvő templomot, amelyet tavaly az AK közben kihagytunk.
Pocsajban a Papa sörözőben kértünk AK bélyegzőt (a tulaj épp zárni készült, igen morc kedvében volt), majd 15 kilométeres út várt ránk Létavértesig. Ez egy meglehetősen unalmas szakasz, de ez sejthető volt, hiszen Cserekerttől Létavértesig itt gyalogoltunk tavaly is. Hasonlóan ismerős volt az AK-ról a Létavártes-Álmosd szakasz is. Bagamértől Vámospércsig újból erdősebb részen vezet az út (szerencsére nem volt olyan meleg, mint előző nap), innen pedi g már visszakanyarodtunk Debrecen felé. Útközben megnézhettem, feltöltötték-e a Halápi csárdánál az AK matricás dobozt (nem), majd még egy kurflit kellett tenni a Panoráma úton Bánk felé, sőt, a Vekeri-tóhoz is kitértünk egy bélyegzés (és egy sör) kedvéért. Szerencsére a Debreceni bevezető szakaszon ismét van kerékpárút, igaz, kritikán aluli minőségű (könyörgöm, legalább a szegélyköveket miért nem tudják kiszedni a kereszteződéseknél??!). Kb. 120 km lett a napi táv.
Hazafelé kipróbáltuk az IC-n való kerékpárszállítást, amely igen teszkógazdaságos (mindössze 160 Ft-tal több, mint a gyorsvonat, ez kellemes meglepetésként hatott), különösen ha a MÁV tudja teljesíteni a kerékpárszállításra vonatkozó vállalását (arra alkalmas személykocsi közlekedtetése), ami sajnos aznap nem jött össze.
Sikerült tehát végülis végigjárnunk a körtúrát, azonban van egy kis bökkenő: a teljesítés feltétele (elvben) a múzeumokban történő bélyegzés, ami finoman szólva nem jött össze maradéktalanul. Az első nap Hajdúhadház és Berettyóújfalu 1-1, valamint Hajdúböszörmény, Balmazújváros és Hajdúszoboszló 2-2 múzeumába kellett volna betérnünk. 1 napra 8 múzeum egy parányit nekem sok, még a 115 km tekerés nélkül is. Volt, amit megnéztünk, volt, ahova csak pecsétért mentünk be (ez egy kicsit bunkóság), és volt, ahova be se néztünk. Így tehát egyáltalán nem biztos, hogy megkapjuk a kitűzőt/jelvényt, pedig a körtúrát böcsülettel végigjártuk.
Így felmerül bennem, hogy mennyire szerencsés egybevonni a kiírást egy kerékpáros útvonalkövető túra és egy érintőpontos múzeumi túra esetén? Szabályos lesz-e a teljesítés, ha utólag visszamegyek megnézni a kimaradt múzeumokat? Mert 2 napba minden nem fért bele, sőt, aki tisztességgel végig akarja járni az összes múzeumot és letekerni a távot, annak arra talán 4 nap sem elég. Nem beszélve a hétfői (vagy mint Nagykereki esetében, a hétvégi) zárva tartásról, az esetleges átalakításokról stb., ami miatt igencsak pontosan ki kell választani a teljesítéshez megfelelő időszakot. Mindez persze nem mentség, senki nem kötelezett rá, hogy 2 nap alatt nyomjuk le a távot, de azért kíváncsi lennék, eddig hány teljesítést tart számon a megyei szövetség.
Azért nem semmi a Szarvaskő-Sirok-Ágasvár-Mátraverebély szakaszolás egy háromnapos túrán! Ha jól számolom, akkor lenyomtál valamivel több, mint negyven kilcsit a középső napon, meg persze a hozzá tartozó szintet is! Szóval az a második nap tényleg totál brutál lehetett a Mátrabérccel, meg az egyéb sallangokkal!
Ágasváron pedig alá kellett volna gyújtani a fatüzelésű bojlernek - legalábbis 2005-ben még az volt a turistaház földszintjén. :-)
Hétvégén sikeresen bejártam a teljes Mátra szakaszt 70Km/2710m/3nap.
Segítségemre volt a 30 fokos átlaghőmérséklet, valamint a híres "hullámvasút" bércek.
Huuu... gyerekek. Brutális ez a Mátra, de megérte. Káprázatos panorámával kényeztetett az út végig. Igaz hogy ez a szakasz a legnehezebb része a KÉK-nek? Sunrise Mátra...
Szarvaskőtől Mátraverebélyig tartott a túra. Első este a Siroki várban sátraztunk fent. Fantasztikus élmény alkonyatot és pirkadatot látni onnan. Reggel felhő paplan alatt a település, távolban pedig a Kékes... Aki még nem próbálta ajánlom, mert az alsó várban felújítások vannak folyamatban, és idén "még" lehet a felső várban sátorozni, de jövőre már nem. Részletek sirok.hu-n.
Grand Hotel Castle Sirok (All Inclusive)
Írtó jó... Képzeljétek, ez az ország egyetlen szikla-barlang vára. Természetesen fejlámpával felfedeztük a járatokat. Ajánlom hogy próbálja ki aki teheti, mert most még szabadon látogatható a vár. Jövőre már fizetős lesz.
Az Ágasvári túristaház 750ft-ot kér/éj/sátor hidegvizes tusival...
Mátraverebélyen az Apák Boltjában van a bélyegző. A fantáziadús név krimót takar...
a képen a beömlő gát jól felismerhető még ma is,de miért kell ezt találgatni,miért nincs meg teljes egészében?Miért hagyták pusztulni ezt a fürdőhelyet?
ezekkel a GPS adatokkal kissé lebuktattam magam,de sebaj...mivel ez nem teljesítménytúra volt,így kényelmesen belefért ez a tempó is.A kép a geodéziai torony tetején készült.
Kutasó központjában a régi jelzés masszívan kitart...
Vagdalthúsnak és oláhtamásnak szeretettel...:-))
akkor és most.Kár volt veszni hagyni!
a háttérben Cserhátszentiván
Sunrise Mátra...
Grand Hotel Castle Sirok (All Inclusive)
