Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Tényleg nagyon jó ez a kép. A Szu-n és a csehszlovákokon kívül más országok is résztvettek Vietnam védelmében? Tudtok erről valamit? Már nem emlékszem rá, a vietnami háború 72- ben ezek szerint még folyt?
Képzeljétek el, az indítóállványokra gumirakétát terveztek. A rakéta tartozéka egy eredeti Rakéta porszívó volt, és folyamatosan működtetni kellett, mert a gumi tíz perc után lekókadt, mint egy pöcs. Magyarán volt is álca technika, meg nem is.
De ha jól körberakták volna S-60 -asokkal, akkor az egy csúnya csapdát jelentett.
Volt eből a vacakból több is, többek között az etyeki osztálynak, a pilisszentkeresztinek is (igaz ez csak ki volt jelölve a települési helyével együtt.). Ám ezek a vacakok csak a bajnak voltak, mert nem volt elég az éles technika, még ezekkel is foglalkozni kellett. Ráadásul akkor az osztályoknál nem nagyon volt olyan technikus, aki a PAA kabinhoz értett volna. A többihez nem kellett, mert az indító állványok ugyanolyanok voltak, az UA és az AA csak kiszolgálta az egészet. Ám a PAA-nak ugyanúgy kellett tudnia kisugározni, mint egy éles komplexum adóberendezésének. Képzeljétek el, az indítóállványokra gumirakétát terveztek. A rakéta tartozéka egy eredeti Rakéta porszívó volt, és folyamatosan működtetni kellett, mert a gumi tíz perc után lekókadt, mint egy pöcs. Magyarán volt is álca technika, meg nem is.
Két adatot tudok. A Nyeva küszöbérzékenysége 0,1 m2 volt, a Volhové 0,5 körül. A lőtéren kétféle célanyag volt, a Miseny (céltábla) meg a Belka (mókus?) A Belka egy rakéta volt, ami a régi SCUD A rakéták maradéka volt. Még a lánctalpas indítóállványt is használták. Ezeket a felderítési lehetőség határáról indították, majdnem függőlegesen. Aztán meredeken elkezdett zuhanni a harcrendre. Általában a fellövés közben derítettük fel, és utána már csak vigyázni kellett rá, hogy el ne szaladjon. Azt nem tartom valószínűnek, hogy azt a rakétát a zuhanás közben is fel tudtuk volna deríteni.
Pontos adatot nem tudok, de néhány száz méter lehetett, mert mielőtt robantotta a harci részt, a célról visszaverődött impulzusokat számolgatta, és a robbantáshoz kellett jó néhány impulzus. Ha a cél távolabb volt, mint szerette volna, akkor sem volt nagy gond, mert akkor meg arra robbantott, amikor a cél elkezdett távolodni.
Egyébként az amerikainak sem szabad ám elhinni mindent. Néha még rosszabbak, mint a sajtó.
Inkább csak profin használják a sajtót...
Egy biztos, ehhez a technikához az orosz értett igazán, és ők 60 métert adtak meg. Na de hát ez a 60 méter csak egy elméleti adat volt, mert a lőtéri statisztika rengeteg indítása közül a mért mellérepülés 21 méter körül volt. Ez 1985-ös adat. Frissebb adatom nincs.
Jaja, de nem az átlagos mellélövési hiba érdekelt, hanem a rádiógyújtó maximális érzékelési távolsága.
Mi mindenképpen 60 métert számoltunk, biztos, ami biztos. Bár lehet, hogy a gépek sebezhetősége a magasság függvényében változik. Egyébként az amerikainak sem szabad ám elhinni mindent. Néha még rosszabbak, mint a sajtó. Egy biztos, ehhez a technikához az orosz értett igazán, és ők 60 métert adtak meg. Na de hát ez a 60 méter csak egy elméleti adat volt, mert a lőtéri statisztika rengeteg indítása közül a mért mellérepülés 21 méter körül volt. Ez 1985-ös adat. Frissebb adatom nincs.
Jól érted, de a hűség kedvéért maradjunk az oldalszög és a helyszög kifejezésnél. A vízszintes tengelyen mindig a letapogatott sáv szöge jelent meg. Széles és keskeny nyalábú üzemmódok között az indikátoron csak a céljel mérete között volt a különbség. Kb. úgy képzeld el, mint ahogy a rajzon van.
Ha jól értem, akkor a kép frissítése mindíg balról jobbra történt, a bal oldali az irányt mutatta a távolság függvényében, a jobb oldali pedig a magassági szöget a távolság függvényében?
Tűnyaláb esetén a vízszintes tengelyen 1,5 vagy 0,75 foknyi terület jelent meg?
Ne területtel számolj, hanem csak távolságokkal. Másrészt meg ha jól is számoltál, a nyaláb irányszöge akkor is 0,7 fok volt, és a rakéta harci részének hatósugara akkor is 60 méter. És mégis összejött a dolog.
Valakivel biztosan kevered, mert amikor az öreg tiszt lett, (50-es évek) akkor a klérus tagjai nem sok jóra számíthattak, kiváltképpen nem tiszti karrierre.
Gyönyörűek a leírásaid, ezekből előjönnek a rég elfeldett dolgok. Csak arra nem emlékszem (biztosan az aggkori elbutulás miatt), hogy a PA és a PU rövidítés milyen orosz szövegből származott!?
A célkövetés 0,7 fok pontossággal valósulhatott meg, de ez csak az elmélet. Képzeld el, hogy az indikátor közepén a vízszintes és a függőleges jel kereszteződésében van egy céljel. (köteg, oroszul pacska) Ennek természetesen van egy kiterjedése, aminek extrapolálással megfogtad a közepét, és tuti, hogy ott voltál, ahol kellett. De ez az elméleti 0,7 fok elfogadható érték. Írtam egy 1,5 fokos értéket is, de az csak keskeny nyalábú üzemmódban létezett, az is csak 75 kilométeren kívül, tehát az nem számított, hiszen oda nem tudtunk lőni.
a 75 százalékos elméleti megsemmisítési valószínűség egy rakétával értendő. A Volhovnál három rakéta esetén ez 0,97 volt, vagyis 97 %. Több rakétát már nem volt érdemes beszámítani, mert a megsemmisítés valószínűsége akkor is max. 98 % lett. Hogy ezt hogyan kellett kiszámolni? Hát bizony erre már nem emlékszem. Volt hozzá egy rohadt bonyolult matematikai levezetés, amit csak addig tudtam, amíg kellett, utána azonnal elszállt. Hogy a tér adott pontjába milyen valószínűséggel lehetett lőni, az senkit nem érdkekelt, az volt a lényeg, hogy a cél és a rakéta közötti távolság a kettő közötti távolság elfogyásakor akkora legyen, hogy a harci rész hatósugarán belül legyen a cél.
A HP hárompont rávezetési mód esetén a cél - rakéta - rávezető állomás elméletileg egy egyenesen van. Ezt az önirányítású rakéták szakanyagában "üldözéses vagy vadászkutya" rávezetési módnak nevezik.
A K konstans a rávezetés teljes ideje alatt állandó előretartást jelentett. Ennyi év utánn erről a dologról ne kérdezz többet, mert a febe se emlékszik rá.
Az ET az egy repülési paraméterektől függően számított előretartási szöget jelent, ami a repülés folyamán változik.
Indikátorok: A VIKO úgynnevezett PPT vagyis térképező indikátor volt, kör alakú, középpontjában a komplexummal. A rávezető indikátorokhoz utólagos engedelmeddel elővettem a vietnami képedet, azon bejelöltem a rávezető tiszt két indikátorát. A rajzon pedig a széles sugárnyalábú letapogatási karakterisztikához hozzárendeltem a két indikátort. Az indikátor keskenyebbik mérete az a 20 fok volt, ami a legyezés 20 fokos szöge. Az indikátorokon a vízszintes jel a célok távolságára volt jellemző, a távolságot meg a visszaverődési időből lehetett származtatni.
A kép baloldalán egyébként P-12 kihelyezett indikátor van, mert annak volt az a kis könyöklője a berendezés előtt.
A zavaridentifikációról éppenséggel szabad kérdezni, csak ne tőlem, mert már régen volt, és ugye az emlékezet szelektál.
Az SZDC a működése során azt a tényt használta ki, hogy a DOPPLER effektus szerint az álló célról visszaverődött jelek frekvenciája azonos a kisugárzott jelekével. A mozgó cél visszavert jele pedig úgy nézett ki, hogy közeledő cél esetén a frekvancia magasabb, távolodó cél esetén pedig alacsonyabb volt. Semmi egyebet nem kellett csinálni, csak a visszavert jelet megkettőzni, a duplikátumot 180 fokkal késleltetni, majd a kettőt kivonni egymásbból. Impulzus üzemű lokátornál ugye a jel nem folyamatos szinusz jel, hanem csak a kisugárzott impulzus szélességével, mint burkológörbével modulált jel, tehát a kivonás után az első és az utolsó félhullám megmarad, a többi meg megy a levesbe. Feltéve, hogy azonos volt a frekvencia és jól volt beszabályozva a berendezés. Ez úgy nézett ki az indikátoron, hogy a szűretlen állócél szépen világosan kiszúrja a szemedet, a szűrt jelnek meg csak a halvány körvonalai maradtak meg.A mozgó célról visszavert jelek késleltetése és kivonása után maradt valami kosz az indikátoron, az meg szépen követhető volt.
Ha már teljesen pontosan megfogtuk a célt, akkor lehetőség volt arra, hogy úgynevezett alávilágítás üzemmódban megfogtuk a sugárnyalábot, és azzal aztán valóban nagyon pontosan mehetett a célkövetés. Viszont valamit valamiért, akkor csak azt a 0,7, vagy 1,5 fokos szektort láttuk.
Mennyi volt a felbontása a rendszernek?
Úgy értem, hogy a hány fok pontossággal lehetett célozni?
Alább volt szó, hogy a találati valószínűség 75%...
... a tér adott pontjába mekkora pontossággal lehetett elméletileg lőni?
Mi a harmadik üzemmód:
1, ET Előretartás.
2, HP Hárompont.
3, K Konstans, Kézi?
Ez a "fehér zaj" dolog csak akkor teríti be az egész képernyőt, ha már egészen közel van a zavaró gép. Ha messzebb van, akkor középről kiindulva egyre keskenyedő sávokat lehet látni egymással párhuzamosan.
A képernyők mit jelenítettek meg, és hogy...
... a VIKO gondolom hagyományos körbeforgó volt, és a többi négyzet alakú?
Ilyenkor is voltak különféle zavaridentifikációs módok
Szabad erről is kérdezni?
:)
A passzív zavarás ellen ott volt a mozgócél kiválasztó berendezés (SZDC), ami röhögve megkajálta az állócélokat és zavaró jeleket, mögöttük meg vígan látszott a céljel.
Mindazonáltal az a véleményem, hogy egyszer el kellene mennünk testületileg Kecelre, és ott a technikában el tudnék magyarázni mindent. Csak szervezés kérdése az egész. Még azt is meg lehetne szervezni, hogy ne csak kívülről nézhessük meg a vasakat.
Szuper lenne!!! Sajna kecelen pár Vega és Nyeva mellett sohasem láttam Volhovot...
Az előbbi rajzomhoz még tartozik egy kis magyarázat. Természetesen a végén felrakom az ehhez tartozó rajzokat is, remélem, nem lesz túl bonyolult.
Mindkét antennarendszer karakterisztikáját úgy alakították ki, hogy az antenna valami sugárnyalábot (széles: 0,7 x 10 fokos késnyaláb; keskeny 0,7, illetve 1,5 fokos tűnyaláb) majd az antennaszerkezet ezt elkezdte bizonyos mértékben mozgatni. A szélesnyalábú antenna ezt 20 fokos szögben legyezte, méghozzá a következőképpen: az elsődleges sugárzó kisugárzott valami irányítatlan jelet, és amint látjátok, azt egy tükrön keresztül vetítették ki a cél irányába. Az első képen mindezt kiterítve látjátok. Ha ezt a rajzot elképzelitek úgy, hogy rácsavarjuk egy hengerre, akkor máris megvan a mindig azonos irányba működő legyezés. Ám akkor nincs meg a karakterisztika 20 fokos széttartása, akkor a sugárnyalábot mindig párhuzamosan legyezzük. Viszont ha kúpra csavarjuk fel a dolgot, akkor máris megvan a kisugárzott sugárnyalább széttartása, már csak a 20 fokot kell eltalálni. Ez van kiterítve a második rajzon. A harmadik rajzon megpróbáltam a széles antenna keresztmetszetét lerajzolni. Ezen a rajzon az látszik, hogy az elsődleges ugárzónk előállít valamit, aminek valamilyen irányszöge van. Hogy ez ne szanaszét szórjon, ezért beiktattak egy mikrohullámú lencsét, ami már kissé csökkenti ezt a kisugárzott szöget. Ezt a lencsét úgy képzeljétek el, hogy a valódi üvegből készült gyüjtőlencsét körbeöntötték fémmel, és utána kiszedték belőle az üveget. Mivel a mikrohullám majdnem ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a látható fény, ezért a lencsében is ugyanaz a jelenség játszódik le. A lencse után jön a másodlagos sugárzó, és az energiánk ekkor lép ki a levegőbe, mert eddig tápvonalban ment. A tercier sugárzó még célirányba is forgatja, és irány a repülő. A kisugárzási karakterisztikának vannak különféle méretei. A 0,7 fokot az elsődleges sugárzó mérete és az antena hossza határozza meg. A 10 fokot a három sugárzó méreteivel tudjuk maghatározni. A 20 fokot pedig azzal a kúppal tudjuk beállítani, amire a tükröt felcsavarjuk.
Ennyit a széles sugárnyalábról. A képen egyébként csak annyit lehet mindebből látni, hogy van ott valami bazi nagy szögletes zöld dolog.
A keskeny sugárnyalábbú antennák valamivel egyszerűbben oldották meg a dolgot. Az elsődleges sugárzó előállított egy 0,7, illetve 1,5 fokos tűnyalábbot. A nyaláb nyílásszöge az éppen alkalmazott méretaránytól függött (75 vagy 150 kilométeres üzemmód) A primer sugárzót megforgatták egy motorral, és egy viszonylag bonyolult tápvonalrendszeren keresztül kisugározták az antenna visszaverő felületei felé. A forgatás hatására kata meg a sugárnyaláb a karakterisztika nyílásszögét. Hogy ez 10 fok volt-e vagy 20, azt most meg nem mondom, mert elfelejtettem. Ha már teljesen pontosan megfogtuk a célt, akkor lehetőség volt arra, hogy úgynevezett alávilágítás üzemmódban megfogtuk a sugárnyalábot, és azzal aztán valóban nagyon pontosan mehetett a célkövetés. Viszont valamit valamiért, akkor csak azt a 0,7, vagy 1,5 fokos szektort láttuk. Az utolsó ábrám ezt ábrázolja. Mindazonáltal az a véleményem, hogy egyszer el kellene mennünk testületileg Kecelre, és ott a technikában el tudnék magyarázni mindent. Csak szervezés kérdése az egész. Még azt is meg lehetne szervezni, hogy ne csak kívülről nézhessük meg a vasakat.
Bocs, majdnem átvertelek benneteket. A keskeny antenna csak kisugárzott, a vétel a széles antennákon ment.
A Dvináknak a Vietnami háború idején még nem sok lehetőségük volt. Bár azért ez nem igaz. Tudni kell, hogy ha a zavarás tökéletesen irányított, vagyis egy technika frekvenciáját fogja le, akkor azt az egy osztályt tökéletesen le lehet fogni, viszont a kis sávszélesség miatt a többit nem. Vietnamban viszont piszkosul sok technika volt. Ha lefogták az egyiket, akkor ott volt a másik. Végső soron ott volt az optika, mert az elektromosan nem lehetett zavarni, az ellen csak a köd és a felhő volt jó.
A Volhovot egész sor zavarvédelmi berendezéssel szerelték fel. Ez a "fehér zaj" dolog csak akkor teríti be az egész képernyőt, ha már egészen közel van a zavaró gép. Ha messzebb van, akkor középről kiindulva egyre keskenyedő sávokat lehet látni egymással párhuzamosan. Ilyenkor kiválasztották a legszélesebb sávot, és arra követtek, de olyankor csak szögben és HP (hárompont) rávezetési módban, mert az a pontos távolságmeghatározást nem igényelte. Volt olyan zavarás is, amikor a zavaró cél jelét lehetett látni, de előtte is és mögötte is ugyanolyan célokat céljeleket lehetett látni valóságtartalom nélkül. Ilyenkor is voltak különféle zavaridentifikációs módok, a legegyszerűbb az volt, hogy egy pillanat alatt át lehetett kapcsolni a berendezés frekvenciáját, és amig a zavaró berendezés megkereste az új frekvenciát, addig vígan meg lehetett keresni a valós célt. Utána már csak nem kellett elveszíteni és kész. A passzív zavarás (és most ne a második világháborúban alkalmazott sztaniolcsíkokra gondoljatok) ellen ott volt a mozgócél kiválasztó berendezés (SZDC), ami röhögve megkajálta az állócélokat és zavaró jeleket, mögöttük meg vígan látszott a céljel. Végső soron a Volhovnak is ott volt a TV, amit meg ugyancsak bonyolult volt zavarni. A TV-vel 60 - 80 kilométerre nagyon szépen lehetett követni.
A Vegával teljesen más volt a helyzet. Az önirányítású volt, tehát a rekéta az alávilágító lokátor célról visszavert jelét követte. Ha netán a cél valami zavart sugárzott vissza, akkor az alávilágító lokátort akár ki is lehetett kapcsolni, mert a Vega rakétájának mindegy vol, hogy milyen jelet követ.
A rakéta utántöltése jól begyakorolt állománnyal 3 - 4 perc alatt megvolt. Ha a szakaszfedezékből kellett indulni a rátöltéssel, akkor sem tartott 6 - 7 percnél tovább.
98 alatt bemutattam egy feliratozott képet, azon "oldalszög sík műantennája" néven szerepel.
A széles és keskeny antennák is adtak is és vettek is. Az adás - vétel kapcsolók a vevőberendezésen belül voltak, de csak egy - egy darab síkonként. Kettő darab mikrohullámú szikraközzel oldották meg a dolgot, az egyik a magnetront reteszelte, a másik a vevőt védte.
A kép lehet, hogy az ellenség tananyagából való, csak miden tökéletesen fordítva van rajta. Ha a széles antennák letapogatási karakterisztikáját a lokátor felől nézed, akkor az antenna által előállított 0,7 x 10 fokos sugárnyalábot 20 fokban legyezte a berendezés, de... Az oldalszög síkot mindig balról jobbra, a helyszög síkot mindig lentről felfelé. És mindig egy irányban, és nem oda - vissza.
Nagytarcsán a LRP (Légvédelmi és Repülő Parancsnokság) vezetési pontját építették fel, miután a "Sziklából" a polgári légiirányítás úgyszólván kitúrta őket. Egyébként a sereg azzal az ojektummal csak jobban járt, mert sokkal komfortosabb és használhatóbb volt, mint a régi helyük. A legenda egyébként tényleg igaz, mert valóban jó néhány emelettel lejjeb volt a földszintnél.
