Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a főiskolán Nyevát tanultam, és abból is államvizsgáztam. Ám mivel akkor nem volt tankomplexum a főiskolán, ezért az utolsó néhány hónapunkat Debrecenben töltöttük, mert ott már legalább volt. Jellemző, hogy a szakharcászat államvizsgát az egyik hangárban rendezték meg, és mi díszlett a fejünk felett. Egy PV kabin. Na annyit tudtam róla, hogy hol az ajtó, meg hogy hasonlít a PA-ra Ezzel együtt meglepetés ért, mint a szürke tehenet, hogy első tiszti beosztásomat egy PV kabinban foglalhattam el. Akkor már legalább az ajtót megtaláltam. Egy év kemény felkészülés következett, aminek végén már túl is estem életem első éleslövészetén. Hogy aztán ne haljak meg hülyén három hónapra átvezényeltek Derecenbe egy PV átképzésre, hogy legalább megtanuljak bizonyos dolgokat. Mi a sors vicce, a Zsámbéki PV kabin éppen akkor égett le, és a debreceni kabint vitték át pótlásnak. Nesze neked tanfolyam. Üzemeltetgettem a PV-t, (volt olyan időszak, amikor én számítottam a dandár legjobb PV technikusának, hogyne, hiszen én voltam az egyetlen) ám jött a Vega felállítása, amiben volt szerencsém részt venni, mint beltag. Ott már századparancsnok lettem, tehát a technikával nem sokat foglalkoztam. Aztán négy év hadműveleti munka következett, amikor a technikától messze kerültem. Aztán meg már a hadseregtől is messze kerültem. Ezzel nem utatni akartalak, csak azt akartam leírni, hogy mi a kapcsolatom a Nevával és a Vegával. Olyan mély ismereteim nincsenek a két technikáról, mint a Volhovról, hiszen olyan közel sose kerültem egyikhez se. De azért kérdezzetek, hátha tudom a választ. "Mert hülye azért nem vagyok."
Majdnem minden gépen volt egy zavarókonténer, tehát a kifejezetten zavaró gépek mellett majdnem minden repülőgép képes volt valamilyen zavarásra. Tehát elképzelheted, így mekkora zavarsűrűség volt. Megelőzöm a kérdésedet. Ez ellen mi nem tudtunk csinálni nagyon semmit. Mégis csináltuk, és ezt akkor persze nem is ismertük be.
Érdekes, hogy a B-52 EWOknak meg pont azt tanították, hogy 20km -en belül, ha a feje tetejére áll, akkor is tudja követni a Dvina. Ez ellen nem lehet tenni semmit sem.
Az a 12 komplexum pedig csak Hanoi körül lehetett, mert az információim szerint ennél jóval több komplexumuk volt.
Persze csak a Hanoit védő 3 ezredről volt szó...
... amúgy az amcsik bejelöltek a térképen minden pontot, ahonnan valaha is jeleket mértek, így nálluk a 12 osztály több mint 50 pontként volt bejelölve...
... ezért sokan azt hitték, hogy ennyi "SA-2" védte Hanoit.
A B-52G Phase-III 7 osztály ellen tevékenykedhetett egyszerre, míg a B-52D Phase-V 10 ellen. Egy cellában 3 repült egyszerre, egymást is védve.
Azt azért tudni kell, hogy Vietnamban nemcsak a Dvinákkal harcoltak, hanem minndennel, ami a kezük ügyébe került, a szakállas puskától a légvédelmi rakétáig. Ez egyébként időnként odáig ment, hogy a rakétákkal képesek voltak "zárótüzet" lőni. Azóta is gondolkodom rajta, hogy ezt hogyan csinálták, mert ezek a komplexumok nem igazán arra valók.
Az a 12 komplexum pedig csak Hanoi körül lehetett, mert az információim szerint ennél jóval több komplexumuk volt.
Hát igen. Korábban már írtam, hogy ezeknek a REL-eknek nagyon alacsony volt a hatékoysága. Az egész háború alatt mindössze 17 %. Az általad megadott adat akkor kezdett el némileg javulni, amikor a AGM-78-akat használták inkáb.
A tűzrendszer megfelelő sűrűsége orvosság lehetett vola, de nekünk ilyen sosem volt.
Hmmm...
... azért mindíg sűrűbb volt, mint amit az amcsik találtak Hanoiban.
1972 decemberében, a 11 napig tartó Linebacker-II tömeges bombázás alatt, mindössze 12 Dvina osztály harcolt 300 gépes (ebből 100db B-52 -es) támadókötelékek ellen...
... 372 B-52 -es bevetés alatt, 24 -et ért találat, ez 6.5%-os veszteség.
Az elindított 421 Shrike, és 49 Standard ARM rakétából csak 3 okozott kárt.
Sehonnan. Ám ahogy mi tanultunk idegen hadsereg ismeretet, ők is tanultak rólunk. És ha nem is tudta, hogy mire megy a rakéta, azzal tisztában volt, hogy mik a harceljárásaink. Vagyis sejthette, hogy az ő ellentevékenységére mi mivel foguk válaszolni.
Azért a rakéta és a földi állomás között folyamatos kapcsolat volt, annak meg kisugárzással járó jelei. Azt meg a repülőn észlelni lehetett.
A most következő három képen láthatod a rakétaindítás vizuális jeleit. Ezek azért a levegőből is látszanak. Különösen a harmadik képen, ott egy 12 méter hosszú rakétát látsz éppen elmenni. Látod azt a lángcsóvát? A sorrend: KUB, Volhov, Vega.
És a repülő honnét tudta, hogy a rakéta a zavaróra megy?
Azt még megértem, hogy a besugárzásjelző megkülönbözteti a radar üzemmódjait, de ez passzív üzemmódokban nem játszik...
Eleve, passzív indítás esetén honnét tudja a pilóta, hogy indítottál? Még te is alig látod a HArmot a bazi nagy radaroddal, a vadászgép lát valamit a radaron, vagy csak szabad szemmel?
Kikapcsolta a zavarást, és hopp, volt jel, nem volt jel. Ha a rávezető tiszt nem volt észnél és nem kapcsolta vissza azonnal az adót, már ha egyáltalán ki volt kapcsolva, akkor megszűnt a visszasugárzás, elveszett a cél. Aztán lehetett elölröl kezdeni mindent. Ha a rakéta már a levegőben volt, akkor az is elveszett természetesen. E lehetőség, hogy a Vega rakéta ráment a zavaró jelre nem jelenti azt, hogy feltétlenül ki kellett kapcsolni az alávilágítást. Csak megvolt rá a lehetőség.
Általában valamely információt próbálod megtagadni az ellentől.
Ha sikerül a távolságodat eltitkolni, vagy a "pontos" helyedet, akkor kénytelen tovább bekapcsolva tartani a lokátorát, ergó könnyebben (tovább) támadható.
Majdnem minden gépen volt egy zavarókonténer, tehát a kifejezetten zavaró gépek mellett majdnem minden repülőgép képes volt valamilyen zavarásra. Tehát elképzelheted, így mekkora zavarsűrűség volt. Megelőzöm a kérdésedet. Ez ellen mi nem tudtunk csinálni nagyon semmit. Mégis csináltuk, és ezt akkor persze nem is ismertük be. Nagyjaink is bizakodóak voltak, mi fiatalok meg még inkább. Persze azért teljesen tehetetlenek nem voltunk. A tűzrendszer megfelelő sűrűsége orvosság lehetett vola, de nekünk ilyen sosem volt. Amíg az orosz itt volt, addig persze más volt a leányzó fekvése, de az sem volt tökéletes orvosság.
Meg persze rajtunk az is segített kissé, hogy egy adott komplexumot csak az a zavarógép érdekli, amelyik benne van a letapogatási szektorában,
Ha a rakéta kezelője ilyen könnyen kiszűri a zavarjelet, illete egyes rakéták még szeretik is, akkor mi értelme van a zavarókonténernek? Vagy ennél azért bonyolutabb a helyzet?
Nagyobbb. Annak az indikátornak nem voltak lehetőségei az árnyalatok megjelenítésére. Ott minden egyforma sötét volt, vagy egyforma világos. Vagy volt valami, vagy nem.
Egy bombázó (B-52) hatásos visszaverő felülete 3 - 50 m2, míg egy vadászé 3 - 5 m2 volt. Ennél fogva a vadász céljele is lényegesen kisebb volt, mint a másiké
Tehát egy bombázó céljele nagyobb volt, vagy fényesebb egy vadásznál?
A HARM nagysebességű eszköz volt, tehát a Silka nem sokat tehetett ellene. A gépágyúk összesített tűzgyorsasága (elméleti) 4000 lövés/perc volt, tehát elméletileg komoly tűzsűrűséget tudott produkálni, de... A Silka hatásos lőtávolsága csak 3,5 kilométer volt, a lokátorának felderítési távolsága sem többb, mint 20 kilométer. Tehát mire a HARM-ot észrevette a Silka, már régen messze járt, mire tüzet tudott volna nyitni.
Az antennához nem kellett kezelő, de az adóhoz és a vevőhöz kellett.. Sajnos az meg a PV kabin esetében együtt volt.
A parancsirányítású rakétának nem volt ilyen lehetősége. Az önirányításúaknak már volt, példa erre a KUB és a VEGA. mindkettő kifejezetten szerette a zavaró jeleket.
Ezekről a kisméretű sugárzókról én nem hallottam. Lehet, hogy miután én abbahagytam, voltak ilyenek, de nem tudok róla. Sajnálom.
Az indikátoron a vízszintes tengelyen mindig a legyezés hossza jelent meg. Széles és keskeny sugában is. A két üzemmód között csak a teljesítménysűrűségben volt különbség, tehát a tűnyalábnak nagyobb volt a teljesítméysűrűsége, mit a 0,7 x 10 fokos kisugárzásnak. Csináltam egy rajzot. Hát, elég csámpásra sikeredett, de remélem, érthető lesz a mondanivalóm. Tulajdonképpen ezt láttad az indikátoron. Itt az oldalszög indikátort próbáltam meg ábrázolni.
Valahol olvastam róla, lehet, hogy military legend, hogy kisméretű, telepíthető sugárzókat hazsnáltak csalinak.
???
Miért kellett folyamatosan az antennához is kezelő? Úgy képzelem, hogy onnantól, hogy vezetékeken közlekedő jellé lett alakítva az adat, már bárhová el lehetett vezetni.
Egy shilkának volt esélye egy Harm-it leszedni?
A hajókon a gépágyuk elvileg inkább rakétavédelemnek vannak...
A rakétáknak volt olyan üzemmódja, hogy a zavaróra menjenek?
Bocs, de a végéről megfeledkeztem. Voltak álcakomplexumok, de azokat a tevékenység közötti különbség miatt nem lehetett összetéveszteni a valódi komplexumokkal. Ráadásul ezek nem is voltak olyan közel a valós koplexumokhoz. Külön kisugárzó "csapdákról" meg nem tudok.
Felrakok Neked két képet, remélem fogok tudni válaszolni. A lagnagyobb baj az volt, hogy ezen a hullámhosszon az elektromágneses energia nem vezetékben, hanem üreges csőtápvonnalban tarjed. Ez a tápvonal pedig merev volt, vörösrézből készült valami speciális fém bevonattal - azt hiszem palladium - mindenesetre rohadt drága volt. Ezt a tápvonalat pontosabban tápvonalrendszert sajnos nem lehetett a végtelenségig nyújtan, hajlítgatni meg pláne nem. Ezért arra nem volt lehetőség, hogy a tűzvezető lokátor antennarendszerét külön tegyék a berendezéstől. Sajnos a berendezést folyamatosan figyelni kellett, tehát oda mindenképpen kezelő kellett. A többi egyébként az 1977-től épített tüzelőállásokban bent volt a föld alatt, tehát védve volt. A PV és a többi kabin között meg már csak kábelkapcsolat volt. A Nyeva komplexum antennaposztja már más volt. Ott is bent volt a kabin a - egy volt - föld alatt, a dombon kívül csak az antennaposzt volt (UNV). Azon az állványon az antennákon kívül csak a nagyfrekvenciás és nagyteljesítményű részek voltak. Az meg a NYEVA teljesítményéből adódóan lényegesen kiseb volt, mint a Volhov PV kabinja. Gondolj bele: a Volhov PV kabinjában 2 darab 1 MW impulzusteljesítményű adóberendezés volt. A Nyeva teljesítményét nem tudom. A képen az antennarendszer alatt különböző kezelőerkélyeket láthatsz, de azok csak időszakos ellenőrzés idején voltak felhajtva. Képzeld el, milyen felemelő érzés volt ott dolgozni télen, amikor a technikust csak egy ponyva védte az időjárástól. A PV kabinban legalább meleg volt. Az orosz egy időben kísérletezett azzal, hogy adott esetben a PV kabint le tudták süllyeszteni egy fedezék mögé, de igazán nem vált be, mert bonyolult volt és drága.
Ha ez megvígasztal, akkor megpróbálok bepofátlankodni Mezőfalvára. Szerencsére a parancsnok valaha beosztottam volt, és nem hiszem, hogy haragudna rám. Ha pedig már bejutottam, akkor viszem a fényképezőgépemet is.
A rakétákat folyamatosan módosították vagy cserélték, tehát egy osztálynál csak egyféle rakéta volt. Az lehetett a kivétel, amikor a meló felénél tartottak.
A Volhov a Dvina rakétájával nem tudott mit kezdeni.
Egy bombázó (B-52) hatásos visszaverő felülete 3 - 50 m2, míg egy vadászé 3 - 5 m2 volt. Ennél fogva a vadász céljele is lényegesen kisebb volt, mint a másiké. A kettő közötti különbség a távolságtól függetlenül megmaradt, tehát különbséget lehetett tenni.
A Volhov egy vadász méretű célt 150 kilométerig fel tudott deríteni, de csak azért, mert annyi volt a technika megjelenítési lehetősége. Ha egy cél 170 kilométerre volt, és mégis látszott - előfordult - akkor úgynevezett második kitérítésban jelent meg, ami viszont már zavaró volt. Szerencsére különbséget lehetett tenni, mert a céljel képe más jellegű volt.
A felderítés tehát lehetséges volt a technika által meghatározott 150 kilométeres távolságon kívül is, de semmi értelme nem volt. Hozzáteszem, ehhez a berendezésnek is nagyon jól kellett beállítva lennie.
