"mert 20 ev mulva mar nagyok lesznek a gyerekeim annyira, hogy örülnek ha egyedül lehetnek, es a felesegem is kibir mondjuk 22 napot."
Szerintem nem kell lebecsülni a kölykök találékonyságát manapság. Ha egyedül akarnak majd lenni, tuti meg fogják oldani :-) De hogy a házastársak mit fognak kibírni, arra nem mernék nagy összegben fogadni...
20 ev mulva meg csak 55 leszek. Az ultrafutok negvenegynehany eves korukra ernek meg igazan.. Napi otvenesnek mennie kell. Nem gyorsan, de 10 ora alatt akkor is megcsinalod nyugisan.
Ha valaki 81 evesen akar meg Kinizsit csinalni, ahhoz fittnek kell maradni...
mert 20 ev mulva mar nagyok lesznek a gyerekeim annyira, hogy örülnek ha egyedül lehetnek, es a felesegem is kibir mondjuk 22 napot. Az napi otvenet jelent, annyit meg lehet birni...
Nyugdijba a mi generacionk csak akkor megy, ha ugy erzi eleg penze van. Mire mi odajutunk, addigra 70 ev biztos lesz a korhatar. De mindenesetre az atlagos varhato ferfi elettartam felett lesz, ebben biztos vagyok.
Bár a füzet már teli van pecsételve mégis gondolkozunk egy újra megrendezett "befejező" túrán.De ha elátkozott a szakasz akkor lehet hogy mégsem?:-)
Mindenesetre Galyatető ,Jósvafő tervben van még az idén ,esetleg Vágáshuta (ezalatt az egész Zemplént értem,innen teljesítettük ezt a hegységet) is.Mint már említettem ezek a liebling-helyszínek,meg még van pár ezen kívül is a kéktúra során ,a zöme Észak-Magyarországon.A Dunántúlon talán Kőszeg és Bakonybél.Ja meg Várgesztes.
Mindenkinek köszönöm az őszinte granulációt - persze csak a saját nevemben -, a többiek majd megteszik ugyanezt, legalábbis gondolom!
sincsavar 1.1:
Pedig itt csak a kiválasztott ötvenegynehány fényképet láthatod, magán a túrán több, mint 500-at fényképeztem. Persze nálam, mint laikusnál annyit jelent a fényképezés, hogy a tök automata módban lévő gépet úgy nagyjából a téma felé fordítom, aztán megnyomom a legnagyobb gombot rajta.
A másik dolog pedig az, hogy én nem azért jártam végig másodszor is az OKT-t, hogy legyen mégegy jelvényem, mert hátha elveszik az első, hanem mert rájöttem, annyi minden kimaradt az első bejárásból, hogy azt feltétlenül be kell pótolni! És most látom, hogy még a harmadik bejáráson is lesz mit pótolni, sőt!
HEV:
Valószínüleg még a hónapban elkészülnek a részletesebb leírások is, azokat majd feltöltöm a honlapra.
asciimo:
Miért éppen 20 év múlva? Nekem már csak 12 van nyugdíjig (a jelenleg érvényes játékszabályok szerint)! :-D
Gratulálok az újabb célbaéréshez! Jó dolog itthon is újra és újra látni, hogy megmaradhat a lelkesedés ennyi kiométer után is. A szeptemberi Zemplén igazán méltó befejezés lehetett, most egyrészt csalódottan látom, hogy mi mennyi különlegesség mellett haladtunk el, másrészt készülök arra a még jobb felére, ami hátra van; a lenti hozzászólásokat is biztoan előveszem még kedvcsinálónak újra, majd a tervezés kezdetén. Látom, a természet jegyében útközben beugrottál Girbártra intézkedni:)
Országos Kéktúra Füzér - Hollóháza 2011. szeptember 15.
Az utolsó napra nem maradt más, mint a Nagy-Milic! Gondoltam, már kora reggel nekivágok az útnak, hogy még a reggeli hűvösben elérhessem a csúcsot, így aztán már reggel hatra elkészültem Kónya uraméknál, és belevágtam az aznapi, utolsó kéktúra szakaszomba! Igen ám, de elfeledkeztem a ház kutyájáról, egy fekete, rackaszőrű, puliszerű ebről! Már előző nap is mondták, vigyázzak, nehogy kiszökjön, mert akkor elindul csatangolni! Hát, amikor reggel kinyitottam a kaput, a kis eb, mint a villám kiszökött a lábaim között az utcára! Próbáltam visszahívni szép szóval, fenyegetéssel, de a kutya nem foglalkozott velem, rohangászott a házak között!
Nem tudtam mit tenni, elindultam, gondoltam, csak visszamegy kiskutya, de nem! Egy időbe beletelt, mire rájöttem, hatalmas, több száz méteres kitérőkkel engem követ az eb! Márpedig akkor átjönne velem Hollóházára is, ezt meg nem engedhettem! Már félúton jártam a vár parkolója felé menve, de visszafordultam és visszaballagtam a házig. A kutya kíváncsian követett, aztán amikor beléptem a kapun, megint csak villámként befelé is átslisszolt a lábaim között! Ez lett a veszte! Mert mire felocsúdott, visszaléptem és bezártam a kaput kívülről! Egy pillanat alatt felfogta, hogy vesztett, de még neki állt feljebb! Vidáman fityiszt mutattam neki, aztán ismét nekiindultam a túrának. De akkor már fél hét felé járt az idő.
Gyorsan felkaptattam a vár parkolójáig, itt megpihentem a büfé melletti padokon, hiszen már lassan egy órája úton voltam! Aztán továbbindulva elhagytam az aszfaltutat, ösvényen beléptem az erdőbe, elhaladtam a Vár-forrás bőven ömlő vizű kifolyói mellett és felkaptattam a Szántó-hegy és Magas-hegy közti nyeregbe. Pár lépés erejéig rátértem az itt kanyargó makadámútra, de gyorsan egy másik, szintező útra váltottam. Kelet felől megkerültem a Magas-hegyet, aztán egy árnyas völgybe befordulva felkapaszkodtam a földúton a Csataréti erdészházhoz. Itt tartottam a következő pihenőt.
A Magas-hegy és Szántó-hegy közti nyeregben
Kilátás a szintező útról, a Magas-hegy oldalából
Őszin hangulat a szintező úton
A vadászház után kezdődött aztán a kaptató meredekebb része. Először vagy száz métert emelkedett az utam a Kakas-bérc gerincére, itt kifújtam magam, aztán tovább, fel a Nyársasokra. Nyolcszáz méter felett értem el azt kis kőfolyást, amint öt éve is kisétáltam Gáborral a kilátópontra. Most is végigmentem rajta, aztán leültem gyönyörködni a kilátásban!
A Csataréti vadászház
Kilátás Füzér felé a Nyársasok kilátópontjáról
Egy kis zoom Füzér várára
Már mélyen alattam volt Füzér vára és a falu, de szép volt a kilátás az egész Hegyközre is. Kár, hogy a kora reggeli időpont miatt még kissé párás volt a levegő, de minden csak nem jöhet össze! Aztán visszaballagtam a kéktúra ösvényére és folytattam az utat a Nagy-Milicre. A kaptató hamarosan véget ért, hullámvasutazva haladtam a határnyiladékban egészen a hegytetőig. Kilenc után pár perccel érkeztem fel.
A lassan beerdősülő határnyiladékban
A Nagy-Milic tetején
Innen már könnyű utam volt: először a túraösvényen átlendültem a következő tetőre, aztán megkezdődött a hosszú lejtő. Ezen az oldalon nem olyan meredek a kaptató, kényelmes lejtéssel értem el a László tanyára vezető keskeny, kopottas aszfaltcsíkot, aztán erre rátérve a Bodó-rétet. A legelső ház a Panoráma büfé, itt álltam meg pihenni. Leszaladt egy Borsodi a torkomon, pecsételtem az igazoló füzetbe, aztán indultam tovább.
A rét túlsó széléig az úton haladtam, aztán ösvényre térve rövidítettem. Levágtam az út egy hajtűkanyarját, aztán ismét rátértem vagy száz lépés erejéig. Egy távvezeték nyiladéka után fordultam le róla, és egy erdei úton ereszkedtem le a Hollóháza feletti rétekre. Itt öt éve is eltévedtünk a fiammal, de most is csak a GPS segített! A Dög-téren és a Sarjános-réten átvezető csapásokon nagyon könnyű utat téveszteni! De kis segítséggel megtaláltam, így aztán dél után nem sokkal elértem a K- jelzéseket követve Hollóháza főutcáját a polgármesteri hivatallal szemközt.
Röviden elgondolkodtam, először pecsételjek-e, vagy felmenjek az emlékműhöz, aztán elindultam lefelé a porcelángyár felé. Beütöttem az utolsó hiányzó pecsétet az igazoló füzetembe a gyár portáján, aztán betértem a közelben lévő Balkon büfébe egy ebédre. Egészen jutányos árért kaptam rántott csirkemellfilét rósejbnivel, ezt leöblítettem egy Borsodival, aztán a hátamra kaptam a betyárbútort és felsétáltam a kéktúra emlékműhöz és a kilométerkőhöz. Befejeztem a második OKT bejárásomat!
Panoráma Kassa felé a Panoráma büfétől
A kéktúra emlékmű Hollóházán
Pihen a hátizsák az 1128 km-es kőnél
Megvártam itt a buszfordulóban a negyed hármas buszt, amivel három után pár perccel érkeztem meg Sátoraljaújhelyre, a vasútállomásra. Az utat egyébként nagyrészt végigbóbiskoltam. Jegyet vettem a vasútállomás pénztárában, aztán egy kis üldögélés után felszálltam a Budapestre induló sebesvonatra, amivel nyolcra érkeztem fel a Keletibe. Elvileg nyerhettem volna egy félórát az érkezéssel, ha Miskolcon átszállok egy Intercityre, de ennyi macerához már nem sok kedvem volt.
Ja!
Ne kérdezzétek, belefogok-e harmadszorra is az OKT-be, mert már belefogtam! :-)
Országos Kéktúra Bózsva - Füzér 2011. szeptember 14.
Mivel a keddi napon kb. 20 km-t haladtam Rudabányácskáról Bózsváig, már csak 23 km-re voltam Hollóházától. Ez egy napi menet, de nem akartam a késő délutánban megérkezni Hollóházára, mert akkor ott rekedtem volna, ezért a maradék szakaszt kettéosztottam egy füzéri pihenővel, és mivel ezen a napon csak tíz kilométert kellett mennem, reggel nem is siettem a korai indulással. Kényelmesen megreggeliztem a Kőbérc panzióban, aztán csak kilenc felé kaptam a hátamra a zsákot és indultam az utamra. Megcsodáltam Bózsva kis dísztavát, aztán a faluvégen megmásztam egy alacsony dombhátat. Tudtam, milyen kilátás vár majd rám onnan, de még én is meglepődtem annak a szépségén!
Erről az alacsony dombhátról lehet meglátni először teljes szépségében a Milic-csoport hegyeit, előterükben a füzéri várheggyel. Meg is álltam néhány percre itt, ledobtam a hátimotyót és igyekeztem kivárni a legjobb időpontot a fénykpezésre, mivel a változóan felhős égbolt alatt hol rásütött a Nap Füzér várára, hol pedig árnyékban volt. Idősebb úr jött fel kerékpárral Kisbózsva felől, megállt mellettem és büszkén mondta: Ugye, hogy ez a világ legszebb panorámája! Erre nem is kellett válaszolnom, mert szerintem is tényleg az!
Bózsva dísztava, mögötte a Bózsvai-sziklával
A Milic-csoport a dombhátról fényképezve
Egy kicsit rázoomoltam Füzér várára...
Hosszabb nézelődés után rátértem a volt Sárospatak-Füzérkomlós kisvasút nyomvonalára, ezen tettem a Füzérkomlósig vezető kb. 5 km-t. Először nagyon jól járható volt a régi, füves pályatest, aztán ez a temető után egyre dzsindzsásabbá vált, az országút keresztezése után pedig összeakadtam egy járhatatlan szakasszal is, itt ki kellett térnem a mezők szélére egy kb. 200 lépés hosszú szakaszon! Itt ajánlott minél gyorsabban visszajutni a kisvasút pályájára, mert már azon kell keresztezni a Nyíri-patakot a kisvasút egy meghagyott hídján keresztül! Ha ezt elmulasztjuk, akkor sajnos a patak nyugati partján rekedünk!
A vasúti pálya kezdete: itt még minden szép és jó...
... itt már kezd alakulni...
... de csak az országút keresztezése után jön a java!
Innen már egy rövidebb menettel, egyre tisztuló úton elértem Füzérkomlóst. Egy szakaszon 300-400 lépés hosszúságban a telek tulajdonosa teljesen ki is írtotta a pályatest bozótját, ez nagyon dícséretes szándék! Kicsit körülnéztem a hajdani vasútállomáson: a régi, még a Rockenbauer-féle filmben is említett kőfejtőben puccos vadászház épült, a kisvasút mementóként meghagyott mozdonyát viszont már körbenőtte a gaz...
Átkelés a Nyíri-patak hídján
Vadászház a kőfejtőben
Mozdony a gaztengerben. Innen is látszik Füzér vára.
Aztán gyorsan magam mögött hagytam a falut, felkapaszkodtam a következő dombgerinc kaszálóján a tetőre, ahonnan újra megpillantottam magam előtt Füzér várát, de most már a fényképezéshez nem kellett semmilyen zoomot sem használnom!
Már el is terveztem, hogy itt a kaszálón töltöm az éjszakát, a helyet is kinéztem a sátornak, de még korai volt az idő, gondoltam elballagok Füzérig és délután alaposan körülnézek majd a faluban. Leereszkedtem hát a dombról, aztán megkerestem a Bisó-patakon való átkelést. Itt aztán áttörtem a dzsindzsán, kidőlt fákon és a patakon, aztán átvágtam a túlpart még dzsindzsásabb mezejének alsó részén. Mire felértem Füzér főutcájára, marokszám kellett a ruhámból kipiszkálnom a beleragadt szúrós magokat és bogáncsokat! Döntöttem: ezt a szakaszt nem teszem meg még kétszer (délután visszafelé, aztán másnap reggel újra be a faluba), hanem szállást keresek Füzéren. Gondoltam, egy szerdai napon ez nem okozhat különösebb problémát. Hát tévedtem!
Füzér vára a falu előtti dombhátról
Ugyanaz a téma Füzér temetőjétől
A római katolikus templom feltárt Árpád-kori részletei
Velem együtt egy légkondis turistabusz érkezett a faluba, és velem együtt haladt felfelé a főutcán. Minden háznál, ahol szoba volt kiadó, megállt a busz és letett pár embert! Így aztán szinte minden szállást elfoglaltak a busz utasai: egy nyugdíjas társaság. Már belenyugodtam abba, hogy még kétszer át kell kelnem a dzsindzsáson, de aztán szállást kaptam Kónya uramnál, a vár gondnokánál! Délután pedig körülnéztem a faluban és felsétáltam a várba is!
Későn indultunk Kecskemétről,így csak olyan 11 óra tájban foglaltuk el a szállásunkat Nagyvázsonyban a Kinizsi turistaszállóban.A papírmunka után dél körül vágtunk neki az utolsó előtti kéktúraszakaszunknak.
A várat már láttuk többször is így elhaladtunk mellette ,ugyanígy a kolostorromok mellett is,tavasszal rendesen körbejártuk és fotóztuk azt is ,most pedig picit számolnunk kellett az időtényezővel.Nagyon szép napos időben elég jól haladtunk ,a jelzések jól vezetnek itt (és az egész Balaton-felvidéken)
Először a Szent Ilona kápolnánál álltunk meg kis időre,majd nagyon szép völgyben lassan emelkedve értük el a Tálodi kolostor romjait.
A romokat elhagyva a Viszont-völgy gyönyörű turistaútján haladtunk,lassan emelkedett az ösvény,majd az aszfaltutat keresztezve murvás széles kocsiúton értük el az Erdei iskolát ,az első pecsételőhelyet.Itt leültünk enni is ,jó kis pihenőpadok várják itt a kéktúrázókat.
Az Erdei Iskola után is folytatódik a jól járható murvás út,majd erdei ösvényre fordul a kék,fél órás gyaloglás után megpillantottuk a Balaton víztükrét is egy kisebb fennsíkról,fényképezni nehéz volt,százágra sütött a nap...éppen velünk szemben.Nemsokára leértünk Balatonhenyére ahol megszereztük a második pecsétünket is a kocsma hátsó részén az ablakba volt kitéve párnával együtt.
1.Háttérben feltűnik a Balcsi 2.Balatonhenye temploma 3.éppen érik a szőlő,degeszre ettük magunkat,nagyon finom volt és édes minden fürt!
Szentbékkálláig már nem volt sok hátra de a szőlőlegelés is hátráltatott( :-))meg az a tény hogy egy hegyet kellett megmászni a kilátóért,amit a fiam megpróbált kitrükközni,lévén nála volt a GPS és "elfelejtette" megmutatni a letérést!Csak azt hagyta ki a számításból hogy én mindenképpen fel akartam menni a kilátóba így visszafordultunk...(az ő útvonalán negyed óra múlva Szentbékkállán lettünk volna!:-O ügyes...:-) )
Itt is pont a szebbik oldalról sütött (ment le) a nap, a tanúhegyek felől de azért szép a kilátás így is az Eötvös Károly kilátóból!
Meglepően hosszú ereszkedéssel értük el a falut ,amely a kilátóból nézve sokkal közelebbinek tűnt ,de még éppen sötétedés előtt fejeztük be a túrát a Szentbékkállai kocsmában.(pecsételőhely:-) )
1.tábla Balatonhenyén 2.háttérben a Balaton és a Hegyes tű 3. a kilátóban 4.ereszkedés a cél felé a szőlők közt
Megyek ám majd "hozzád" is mert fotózgattam a tálodi kis kápolna állagmegőrzésen átesett romjait meg a nagyobbat ,a kolostorromot is!Ott sokat elidőztünk,az egy egész nagy templom lehetett nekem háromhajósnak tűnt plusz körbe kb 20-30 méteres sugarú körben falak is védhették.Mindenesetre egy régészbrigád (meg egy kőművesbrigád is) eldolgozhatna ott pár évet ,nekem egy feltáratlan kincsesbányának tűnt a hely!
Azt hiszem én lennék a nyúlkiugratás alanya...:-))
Tegnap befejeztük fiamékkal a kéktúrát...nem pont így képzeltem mert rondán összevesztünk félúton valahol Káptalantóti és Badacsonytördemic közt a gyerekkel de most már mindegy...:-(
Mindenesetre véget ért ez az 1128km-es kaland,most nem is érzek semmi különöset de azt tudom hogy el fogom kezdeni még egyszer!És egy afterpartit is tervezünk a kedvenc túrahelyszíneink egyikére,Vágáshutára vagy ami esélyesebb a Galyatetőre.
Hát igen... már csak azt az irgalmatlan hosszú aszfaltos szakaszt kellene valahogy kiiktatni. Biztosan lehetne találni legalább Alsótoldról valami utat át Felsőtoldra, vagy Hollókőre egyenesen, ahogy Kóspallagról is találtak a Kisinóci turistaházig... Bár igazából a legrosszabb élményem a Keszthely - Tapolca főúton volt... Az egyetlen hely, ahol mindössze a menetrend miatt nem szálltam buszra a lesencetomaji elágtól Tapolcáig...
1.Nagyvázsony 2.Szent Ilona kápolna romja
1.(próbálkozás) :Kab-hegy+őszi kikerics 2.Tálodi kolostorrom
1.tábla Balatonhenyén 2.háttérben a Balaton és a Hegyes tű 3. a kilátóban 4.ereszkedés a cél felé a szőlők közt