OK, ezzel egyetértek, mármint a vitastílus elvárásával.
De. Amint felvetődtek itt a kérdések, fenntartások Bence módszereivel kapcsolatban, kapásból jöttek a lehurrogások, hogy ilyen irigy meg olyan irigy a kétkedő...
A vakuzással kapcsolatban ez szerintem nem régi/új iskola (elvárás) kérdése, hanem alapvető elvi kérdés. Hasonló a mesterséges itató kérdéséhez. Gondolj bele, azt a bizonyos madárfürdős képet (ha jól tudom, ez is mesterséges itatón, bevakuzva készült) simán meg lehet csinálni egy panelház 10. emeletén az erkélyen. Mi ebben a természetfotózás?
Mielőtt valaki leb@sz, igen, simán meg lehet csinálni, idő kérdése, max nem válogathatsz annyi faj között mint 1 tanyán.
a nagyon menő terepjárós sietős emberek körében előfordul az iylen, hidd el nem is lassit utanna sem!esküvőre sietni kel nagyon ababn van a zsé!azt kell hajszolni!
160 al kel menni!
kis autom van, yaris volt de lecseréltem egy fiat pandára, 50 km /h és nem ütöttem el vele egy madarat sem, nagy rönő megánok meg a nagy terepjarók viszik a madarakat, de nem baj, lelkük rajta!
Nagyon kíváncsi lennék, hogy ezt -mármint a 20 madár elütését 6 év alatt- hogy is csinálta...
Nem hiszem el, hogy a sofőr nem veszi észre a csattanást akár csak egy veréb esetében is, emellett pedig tíz év alatt egyetlen egy madarat nem ütöttem el.
Talán az illető a költőhelyek környékén is száguldozik? :)
azt is elmondom hogy miért, mig az ember tudatlan nem ébred rá a saját huyleségére addig nem bán semmit!
de mikor szolnak hogy figyi: ez meg ez igy nem jó, ne csinald, akkor már nincs mentség!
neked se, másnak se, nekem se!
aki azt mondja nekem hogy a kocsival több madarat ütött el mint amennyit a les elbusztit ugyan annyi idő alatt és ezt elfogadja mentségnek az sajat magarol állit ki bizonyitvanyt!
pont ez a fajta hozzáállás jelenti a nagy bajt!
ez az amikor a természet már csak egy eszköz amit adott esetben valaki kihasznál a saját nagyságának bemutatásához!
menni mint a szemellenzős ló is lehet egy fajta életstilus, de én azert hiszek abban hogy van még talan tapintat is az emberek emlékezetében, régről...
talán érdemes lenne elővenni és enenk tudatában körülnézni..
Nem kell csúsztatni, nem volt büszke rá, hanem leírta ellenpontként a rágalmazásodra.
Ki tudja mennyi madarat, sünt, egeret, pockot ütöttél el, mennyi békán, varanyon mentél át - soha nem fogod megtudni, de mióta az ember autót vezet, ez előfordul. És igen, ahol az út megy, ugyanúgy a természet része volt egykoron, mint ahol lest építettek fel fotósok, erdészek, vadászok, madarászok.
Nem kell álszentnek lenni, Te is, én is csak akkor tudnánk tenni valamit a természet érdekében, ha az emberiség 95%-val együtt eltünnénk a bolygó felszínéről. A maradék 5% lehet, aki még szimbiózisban él a természettel.
a természetben okozott károk elvi okokbol elitélendők.
nem kell a mértéküket vizsgalni, helyette inkabb törekedni kell arra hogy ne keletkezzen kár.
ha egy mezei veréb elpusztul mert egy letakaratlan üveges les tükrös üvegének ütközik az valójaban ugyan olyan kár mintha egy barom vadász lelő egy sast.
ez elvi kérdés.
volt itt olyan természetfotós fórumozó aki büszke rá hogy 20 madarat ütött el 6 év alatt, a bajok itt kezdődnek!
Sok éve volt alkalmam "A Zöldek" által meghirdetett előadásra elmenni. Nagy meglepetésemre a laptop-projektor-vetítővászon hármas várt, az előadó személygépkocsin érkezett. Előadása mindezek ellen protestált persze :-)
Bence is felhasznál mindent, de valóban leegyszerűsített formában.
Nem vagyok természetfotós, csak néha sétálgatok az erdőben. Sokszor olvasgatom, hogy a természetfotósok így vagy úgy ,,károsítják" a természetet.
Gyermekként egy hatalmas elhanyagolt kertben éltem, boldogan. Letapostam a fűszálakat, megfogtam a szitakötőt. Felnőttként igyekszem vigyázni mindenre, amit a természet részének gondolok.
Kívülállóként azt hiszem, hogy mi emberek hatalmas károkat okozunk a fogyasztásunkkal, a pazarlásunkkal, majdnem minden lépésünkkel. Lebetonozunk mindent, majd földeket ipariteleppé és lakóparkokká akakítunk, miközben a meglévők is üresen állnak. Közlekedünk fel - alá, nyaralgatunk távoli vidékeken. Kidobáljuk a csikket a kocsiből, de ez csak mutatja hogy bármi mást is képesek vagyunk bárhol eldobni. Műanyag palackban vesszük a vizet, tejet, és más ihatatlan löttyöket. Eszünkbe se jut, hogy talán a saját palackunkba kellene vásárolnunk. Bort veszünk dísz üvegben, semmi áldozatot nem vállalunk fel, hogy szemét ne keletkezzen. Építünk, épületeinket nem ápoljuk, szétrobbantjuk, bányászunk, újra ,,építünk". A szemetet eldobjuk (sokan az út szélén is). Szóval azt gondolom hogy az emberek hatalmas károkat okoznak mindennapi ténykedésükkel, amihez képest elenyésző a természetfotózás okozta kár. Sőt mivel a természetfotózás illetve a képek nézése a természet szeretetére óvására nevel, ezért én nem hiszem hogy érdemes azon vitatkozni, hogy egy-egy fotó elkészítése 1000 ezrelékig etikus-e.
Szóval azt gondolom, hogy a természetfotózás további korlátozása helyett, jobb lenne ha mindenki a mindennapi ténykedése során, minden vásárlása alkalmával gondolna a természetre.
Szó sincs talpnyalásról. Csak emberhez méltó vitakultúrát szeretnék. Talán nem lehetetlen.
Itt már felvetették a vakut és a lesépítés megkérdőjelezhetőségét is, valóban távol áll a régi elvárástól, hogy egy fűszálat sem téphetünk ki és gyereket/állatot nem vakuzunk.
Szerintem lehet bármiről indulat nélkül is beszélgetni.
Ennek ugyan miköze a topikhoz? Vagy fikanikken offol vmelyik barom? (Merthogy ezt a kört már megfutottuk, és a képet nem most szedted le, mert az oldal régen rendben.)
Remélem, hogy ezzel vége is ennek a förmedvénynek, amit itt olvashatott az ember...
Végszóként: "Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."
