Második gyerekemnek iskolát keresve bukkantam a topikra és benne a hozzászólásodra és felkeltették az érdeklődésemet. Az Aga utcai Rogers Iskoláról írsz?
Novemberben a nyílt napon járva nyomát sem tapasztaltam az általad leírtaknak …
A lányom szeptemberben kezdte az első osztályt egy Rogers osztályban. Ő az első iskolás gyerekem (amúgy3van). Én hagyományos iskolába jártam, ahol verték a fejünket a táblába, ahol úgy tanítottak úszni, hogy lenyomták a fejünket a víz alá… Ezek után olyan szépnek tűnt a Rogers hogy Empátia, Szabadság, Hitelesség, de az eddigi tapasztalataim alapján az egy állatkert.
Bokáig járnak a mocsokban. A 2 pedagógus folyamatosan ordítozik velük, mert van 2-3 fiú, akik nem tudom hol nőhettek fel, de a viselkedésük alapján agyuk az nincsen. Pl.:2 fiú megfog egy harmadikat, aztán földhöz vágják. Aztán még egyszer… Izomból rúgják a labdát a teremben, és ha eltalálnak egy az ajtón belépő embert, mint az aranyóra eltűnnek.
Zokniban és trikóban rohangálnak novemberben az udvaron.
Egyik alkalommal szemtanúja voltam egy esetnek. Az egyik ilyen agyatlan belerúgott egy fél literes műanyag flakonba, ami szemen találta a tőle2 méterre lévő fiút a flakon csavaros nyakával. Erre anélkül, hogy megnézte volna mi van a másikkal (aki ordítva fogta a szemét), mint aki jól végezte a dolgát próbál felszívódni. Előkerül a tanár, fel sem tűnik neki az első padban ordító gyerek! Amikor mondom neki, hogy nézze már meg, mi van vele, azzal van elfoglalva, kié a flakon!!
Ez a 2-3 eszement, illetve a tanárok hozzá állása felbátorít néhány befolyásolható gyereket, akik birka ként követve őket duzzasztják a fékezhetetlenek táborát
Nem azt akarom ezzel sugallni, hogy alkalmatlannak tartom a 2 tanárt, mert mint a lányom beszámolt szaktanárok sem tudnak mit kezdeni velük, mint ordítanak, mert pl a sarokba állításkor kiröhögték a tanárt. Aztán amikor a tanárok a nap vége felé már nem bírják tovább a helyzetet, inkább kiengedik őket az udvarra.
A lányoknál sem sokkal jobb a helyzet. Van egy NAGY kislány, aki terrorizálja a többit. Megszorítja a csuklójukat, nyakukat!!
Az én lányom inkább mindent odaad neki, csak ne bántsa.
Ez a nagyobbacska lány megevett az iskolai tízóraiból +3at és még 2 italt, így többeknek nem maradt. E fölött elsiklottak a tanárok. Amikor valaki az ő otthoni szendvicsébe harapott bele, akkor csaknem rendőrt hívtak.
Amikor Őt csúfolták (nem a súlya miatt!!!) Akkor jött a fenyegetés, hogy beírás lesz a csúfolódásért. De amikor az egyik folytogatott lány szülője szólt, hogy nincs ez így rendjén, akkor azt felelte a tanár, hogy nem tud ezzel mit kezdeni.
Az iskola felé sétáló ismerősöm mesélte, hogy a tanárnő behívta a gyerekeket, de 2 LÁNY!! kint maradt az udvaron és amint becsukták az ajtót már verekedni kezdtek. Őket az udvaron söprögető gondnok választotta szét.
Most dzsúdó van a heti 5 testnevelés egyikén. Ezt tovább képzésnek kell tekinteni?
Az én lányom az iskola kezdete óta nem marad meg egyedül (pl:5 percet a lakásban) Fél a Nagy lánytól, ezért mindent oda ad, amit kér. Hasfájása és hányingere van, mert zavarja az állandó ordítozás és még ki tudja mi minden!
A viselkedésén szintén látszik, hogy rossz a környezet, már nem tud rendet rakni, mert szerinte rend van pl azon az asztalon, ahová egy A5-ös füzetet sem lehet le tenni
Ezek miatt a dolgok miatt jogosan aggódom? Mit mondjak a lányomnak, mit tegyen a zsarnok lánnyal? Kerülje? Szálljon szembe?
Normális, hogy ilyen állapotok (kosz, verekedés, ordítozás..) vannak?
Mit tegyek? Beszéljek a tanárokkal? De hogyan mondjam el sértődés nélkül, hogy ez elég gáz? Mert ugye tényleg gáz??
Vagy az igazgatóval beszéljek, hiszen a többi tanárt is érinti? Nem kezdők már ezek a tanárok.
Vagy egyszerűen kezdjek másik osztályt, iskolát keresni?
Jó rég jártam erre, gondoltam, fölhozom kicsit a fórumot. :)
Megvolt az első nyílt napunk, amin rengetegen voltak, több, mint 60-an! A gyerekek nagyon jól viselték a sok kíváncsi tekintetet. Az enyémek nem fogták vissza magukat, ugyanúgy ment minden, mint ahogy szokott.
A következő nyílt nap december 3-án lesz. A honlapon vagy telefonon lehet bejelentkezni. Gyertek, nézzetek meg minket! :D
Igazad van, a gyerekek egyből megérzik, hogy valami igaz vagy hamis. Még az előző osztályomban volt egy helyes történet, ami azóta is melengeti a szívemet. :) Jött hozzánk próbahétre egy kisfiú, nem túl boldogan, mert az előző iskolájában jó sok negatív tapasztalatot begyűjtött. Az apukája mesélte el, hogy otthon azt kérdezte a kisfiú, hogy honnan tudja, hogy a mi kedvességünk nem egy megjátszott dolog, hanem tényleg őszinték vagyunk? Erre mit lehet mondani...? Az apukája azt kérte tőle, hogy várjon még néhány napot, addigra biztosan kiderül. A 3. nap délutánján azt mondta a kisfiú, hogy már tényleg elhiszi, hogy itt nem szerepet játszanak a tanítók és a gyerekek. Valami megváltozott benne, és világos lett a számára, hogy ide szeretne tartozni. :) Ez egy 9 éves gyerektől nem semmi, azt hiszem. :)
Sokszor az előkészítőkön is ezt tapasztaljuk, hogy eljön hozzánk egy család, és a gyerek is, a szülő is szinte egyből ránk hangolódik, és már nem akar mást. Akinek már győzködnie kell magát, hogy "jaj, nem baj az, ha lassabban haladnak a tananyaggal, meg persze, tényleg fontos a közösségépítés", akkor már megette a fene. Mi nagyon pontosan tudjuk, hogy mit adunk, és olyan családokat várunk, akinek ez kell. ;)
Köszi, teljesen egyetértek. Nálunk ez a 'hogyan védd meg magad' téma a hülyegyerekektől már most, az oviban kijön... Az enyém nem hazudik, és a hazugság ellen nem tudja, h mit is kellene tennie. (kvázi gyakran kennek rá dolgokat a csoporttársak, főleg ha idősebbek is kicsit, h ŐŐŐŐ voooolt... Az enyém meg mire felfogja, h mi voltam én? akkorra már mehet büntetésbe.) Ha szól az óvónőnek (pl h ne hívja őt Pistike úgy hogy fingfej...) elhajtja, h ne árulkodj és ezzel -gondolom - ők folytatják a napi szokásos traccspartit. Sokszor ment a gyermekem úgy oviba, h HÚÚ de jó volt a hétvége, ezt is elmesélem az óvó néninek, meg azt is. Sajnos NEM volt aki meghallgassa. (már nem akar nekik mesélni...) Mi nem nézünk öldöklős se mesét se filmet. Az elkerülhetetlen, h TUDJA, h vagy ilyen is. Mert hall dolgokat innen onnan, rákérdez. Tisztában azzal, van ilyen is, de a napjainkat erőszakmentesen éljük. Sajnos az átlagember szerintem nem. Elegem van abból h elveszik az érdeklődését, h 'lenyomják' azért mert 'tiszta' és ártatlan a lelke, és azt feltételezi, h más is ilyen. Nem akarom végignézni, h elhülyegyerekesítsék! A büntetésekkel se értek egyet. Gyakran azt sem tudja, h miért van büntiben (hú de nagyon hatékony lehet így a dolog) Csak fáj neki és nem érti. Az óvó nőknek meg hiába mondom, h egyrészt beszéljék meg vele ha valamit nem jól csinált, mert értelmes, megérti sőt, más a beszélgetés során is rettenetesen rosszul érzi magát, mert szeretne megfelelni. Másrészt, a büntetés itt majdhogynem a kukoricatérdepeléssel egyenértékű, és volt sokszor olyan is, h a hülye tyúkok az egész csoportot bünetették (mindenkinek hátratett kézzel, a fejüket az asztalra lehajtva kell ülni) mert rosszalkodtak. Na a rosszalkodásról annyit, h ekkor már HETEK óta egyszer sem voltak levegőn, udvaron, és csoda ha rosszak a gyerekek??? Miért nem voltak kint? mert fázott a két óvó néni.. Na szép. Mesélhetnék még. Szóval végre jó helyet akarok találni, és ha már váltunk akkor miért ne olyat keressek ahol van ovi is meg iskola is. Így az átmenet talán nem lesz olyan rázós. Bár szerintem a fiam pillanatok alatt 'leveszi' hogy mi a helyzet, h elfogadják-e. Sajnos ezt én már nem érzem meg olyan hamar, mint ő.
Igen, teljesen NORMÁLIS és érthetö, ha az iskolában biztonságban akarod tudni a gyermekedet.
Az enyémek is magánsuliba járnak (külföld), és sok ember izélgetett már azzal, hogy minek akarom "megvédeni" öket, majd mulyák lesznek. Én meg erre mindig azt mondom, hogy a gyermekemet az iskolába MÜVELÖDNI és TÁRSAS VISELKEDÉST tanulni küldöm, de nem túlélö-, harci-, vagy kaszkadörtanfolyamra. Vagyis az én fogalmaim szerint az iskolai képzésnek nem természetes része a "hogyan védekezzünk a hazaúton ránk támadó, zsebpénzünket követelö banda ellen" c. tantárgy, vagy az hogy "hogyan dolgozzuk fel lelkileg, hogy gúnyvideót raktak fel rólunk a közösségi oldalra". Védem a porontyom, mert GYERMEK, nincs felkészülve testben és lélekben az efféle bántásokra, és arról is meg vagyok gyözödve, hogy nem attól fog majd tudni felnött korában adekvátan reagálni, hogy gyermekként sokat "gyakorolta", hanem attól hogy egyszerüen felnött hozzá (illetve remélhetöleg a hülyegyerekek többsége is kinötte a hülyeségeit, mire fiatal felnöttként újra együvé kerülnek a munkahelyen, vagy a diszkóban, kivel hol).
Még egy szempont: az iskola legelsösorban a MÜVELÖDÉS, TUDÁSSZERZÉS helye, ami nyilván nem müködik olyan jól, ha a gyermek sokat stresszel, mert bántják.
Húú!! De jó, h írtál, nagyon köszönöm!!! A honlapot nézem, várom mikor lesz kész, de megkeresem a másik elérhetőséget is! Az anyagiakról akkor priviben légyszi: gabi.h@freemail.hu
Nagyon szeretnék elmenni nyílt órárakra szeptemberben! Kíváncsi vagyok. Olvastam azóta egy szintén ott tanító tanár blogbejegyzéseit, konkrét példákat a problémamegoldásokra, konfliktuskezelésekre és nagyon tetszett!!
Várom a leveledet! köszi,
gabi
Biztonságban akarom tudni a fiMAMT. :-) eZ normális, nem?
Bevallom, én "kicsit" elfogult vagyok a Rogers Iskolával... :) Ott tanítok, a nagyobbik gyerkőcöm már oda jár, és a kicsi is itt kezdi az elsőt 3 hét múlva. Szerintem ez a lehető legjobb iskola mindkét gyerekem számára! Nyilván nem tudok most mindent leírni neked, és jobb is, ha a saját szemeddel látod. Ősztől minden hónapban van nyílt napunk, amikor be lehet jönni órákat nézni, és lehet beszélgetni tanítókkal, tanárokkal, gyerekekkel, szülőkkel. Ezek a legjobb alkalmak, hogy elkezdjél megismerni minket. Januártól pedig indul a 10 hetes, heti 1x60 perces Ismerkedős Játszóházunk, ahol külön a gyerekeknek, külön a felnőtteknek van foglalkozás.
Ha van konkrét kérdésed, akkor nyugodtan kérdezz, szívesen válaszolok. Aztán hátha befut még több ide járó Szülő is, és többen tudunk Téged megerősíteni abban, hogy érdemes hozzánk eljönnöd. :)
A honlapunk pedig már majdnem kész, az utolsó simításokat végezzük rajta. De addig is a legnagyobb közösségi oldalon (f......k) megtalálsz minket, vannak fotók is!
Az anyagiakról szívesebben írnék neked priviben, ha nyilvánossá teszed az e-mail címedet.
Friss info érdekelne a Rogersről! Mi jövőre fogjuk kezdeni az iskolát, de nem szeretném a hagyományos magyar iskolarendszerben látni a gyerkőcömet. Az oviban kikezdik, mert okos, értelmes, és nem tudnak vele az öreg tyúk óvó nénik mit kezdeni, lusták ahhoz, h foglalkoztassák. (A második ovit nyúzzuk, gyerek utálja, és azt látom, h kezd az érdeklődő nyitott srác bezárkózni...) Még lehet h ovit is váltanánk az utolsó évre, olyan helyet szeretnék (iskolát is) ahol ELFOGADJÁK olyannak amilyen és ahol AZ ÉRTÉKEIRE teszik a hangsúlyt, nem azokra a dolgokra maiben nem jó. (már középsőben lefitymálják a rajzát az óvónők, majd csodálkoznak, h nincs kedve rajzolni...!!!)
Szóval milyen most a Rogers? Sajnos éppen karbantartás van a honlapjukon, nem tudom megnézni. Az is érdekelne, h nagyságrendileg mennyi a tandíj az oviban és az iskolában!
SZiasztok! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy 2009 óta mik a fejlemények, és hogy még mindig ilyen örömtől megborzongó búgó hangon beszéltek e a Rogersről!! üdv: zs
A legnagyobb fiam 2. osztályos a Rogersben, a középsőm pedig szeptembertől elsős. Úgy néz ki, osztálytársak leszünk...:-)amennyiben a Rogers mellett teszitek le a voksotokat. Válaszolok Ágit követően én is sorban a kérdéseidre.
1. Az ú.n. "felvételi" egy játék, melynek egyetlen célja az ismerkedés, és semmi esetre sem valamiféle vizsgáztatás. A gyerekek személyes megismerése mellett a leendő első osztályos tanítók, most Éva és a párja, megpróbálnak egy olyan osztályközösséget elképzelni, formálni, amely mindenki számára -a gyerekek és a tanítók számára is - a lehető legjobb feltételeket teremti az együtt dolgozásra, tanulásra, fejlődésre. Az én fiam repkedve jött ki a felvételi játékról, sugárzó arccal, már otthon is érezte magát, és közölte velem, hogy ebbe az iskolába szeretne járni! :-) (Voltunk máshol is, onnan viszont úgy jött ki, hogy aggódtam, vajon mi történhetett odabent!?) Az ott készült kézműveskedéseit egész nyáron rakosgatta, őrizgette...ja és amikor mentem érte, a folyosón azt hallottam, hogy az ötödikes, hatodikos gyerekek az én fiamat szólongatják a nevén...nyilván mindenki másét is, de arra nem figyeltem, biztos mindenki elnézi nekem. :-) A "válogatás" egyébként azt célozza, hogy ha lehet, olyan gyerekek kerüljenek ide, akiknek a szülei nagyon hasonló irányelvek mentén terelgetik otthon is a csemetéjüket, mint amik szerint az iskola mindennapjai és ünnepei megvalósulnak. Ennek latolgatására ad lehetőséget, szerintem, a tanári csapat számára a leadandó jelentkezési lap is. Szerintem, ha Ti ezt az iskolát szúrtátok ki, ha lelkesedtek attól, amit a honlapon találtok, akkor nagy valószínűséggel van némi rokonság a gondolatiságotokban... Nálunk szerelem volt első olvasásra és a lelkesedésünk, az örömünk, hogy itt vagyunk, a mai napig töretlen.
2. Ebben nincs személyes érintettségem, de amennyire tudom NEM. Azt mondják a tapasztaltabbak, hogy innen kifele menni könnyű, úgy értem más típusú oktatási rendszerbe becsatlakozni. 3., 4. osztályba jönni Rogersbe...nehéz lehet. Hogy miért, annak hosszú a sora, de lehet, hogy ezt mélységében is elolvashatod, ha a honlapot végigböngészed! Érdemes.
3. "Nagy" fiammal nem jártunk előkészítőre. Ő nagyon szociális, nyitott gyerek könnyen integrálódik, barátkozik... e nélkül is pik-pak iskolás lett. :-) Most a középsőmmel járni fogunk, mert alig várja már, hogy Rogerses legyen! Kb 1 hónapja készül rá, hogy végre elkezdődjön legalább ez a heti egy délután. Az említett tavalyi tanító távozásokat, ahogy te írod drámát, követően Éva fél évig volt osztályfőnökünk, jelenleg is részt vesz az életünkben, elsősorban drámát tart a 2.-ban. Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy a fiacskámat tanította, nagy hatással volt és van rá a mai napig is!Nagyon jó hatással! Egyszóval Éva szerintem zseniális! Nagyon drukkoltunk, hogy belevágjon az elsőbe... és hurrá és éljen!
4. Mi elsős szülőként, és elsős gyerekként egyáltalán nem éltük meg drámaként a tavalyi történéseket. A változás csak jót tett!!! Mivel jelenlegi osztályfőnökeink egyike is új, az általad említett összerázódásról is van tapasztalatom. Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt nehéz, nyilván!!! De ettől is rogers a rogers, hogy őszintén és nyiltan megélik és megoldják a felmerülő problémákat. Dolgoznak rajta. Nem adják fel. És ettől a gyerekek is okosabbak lesznek, ezt is megtanulják. Kezelni a problémákat. Szerintem a tantestületnek nagy szerepe van abban, hogy az újonan érkező pedagógus, akit közösen választanak ki, nagy eséllyel alkalmas legyen rogerses pedagógussá válni! A mi osztályunknál ez úgy tűnik sikerült! Fontosnak érzem, hogy azt látom, itt VAN egy valóban egymást segítő és támogató, a szülőkkel és gyerekekkel partnerként együttműködő tanári közösség.
Remélem volt időd végigolvasni, s ha igen, akkor hasznodra vált a válaszom, akárhogyan is döntötök! Bármilyen további kérdéseddel keress meg nyugodtan.
Próbálok sorban válaszolni, de szakmailag biztos nem teljes, amit mondok. Érdemes kérdezni a suliban, nagyon megnyugtató válaszokat szoktam kapni :-).
1. Felvételi: játszottak a gyerekekkel, megnézték őket együtt, csapatban is. Az enyém, ahogy emlékszem, nagyon élvezte, de addigra már nagyon szeretett ide járni. Mi minden játszóházban itt voltunk, ezért nem érezte stressznek (remélem).
2. Nem. De, ha másként nézem a dolgot, lehet, hogy ez nem is lenne rossz: aki ma az iskolarendszerből kihullik, az gyakran igen tehetséges gyerek. Ha nem bírta a "hagyományos" nevelést, az erős egyéniségre vall, ami előnyére válik egy a gyerek erejére, kreativitására építő közösségnek.
3. Ha sokat jártok előkészítőre, érezni fogjátok, megy-e nektek együtt. Mi ki nem hagytunk volna egyet sem. Éva a lányomnak "csak" drámát tart, ezért közelebbről nem ismerem. Azt tudom, hogy régi motoros, és a lányom nagyon szereti a drámát. Ezért is jó a két osztályfőnök, így már dupla az esélye, hogy a gyerek (és a szülő) valamelyikhez közel tud kerülni.
4. Nekünk is új tanító nénink lett elsőben, és nagyon szeretjük. Amit én látok, a tanárok segítik egymást mindenben, így a beilleszkedésben is. Tavaly az igazgatóváltáshoz kapcsolódóan nagyon sok minden történt az iskolában. Ez az iskola a tanároktól, és az érte dolgozó szülőktől olyan, amilyen. Tennünk kell érte, ha jobbítani akarunk valamit, és itt van mód és alkalom a segítésre, a változtatásra. Ezzel azt akartam mondani, hogy a tanárok (és sok szülő is) nagyon sokat tesznek, de ettől még semmi sincs lebetonozva, és tényleg nem biztos, hogy az új tanító be tud illeszkedni, sőt az, sem, hogy két év múlva lesz még iskola.
A tavalyi "nagy dráma" csak jót tett az iskolának, felrázta a szülőket is, és sok jó folyamat indult el (vagy újraindult). Mindenesetre reményteliek a fejlemények.
Szia Anita és Ági! Köszi a válaszokat! Olyan jó, hogy mégsem halt el a topik!:)
Voltunk a párommal a Nyílt Napon (2-őn is:)), jár oda barátaink gyereke (szintén nagyon szeretik az iskolát) és nagyon tetszett a suli. Az aggodalmaim a következők:
1. Riasztó a felvételi - mi van, ha nem veszik fel? Nekem nagyon homályos, hogy mi alapján válogatnak, élből azt gondolnám hogy minden iskolaérett gyerek bele kellene hogy férjen... A ti gyerekeitek hogyan élték meg a felvételit?
2. Nem lesz-e 3-4-re tele az osztály máshonnan eltanácsolt kezelhetetlen gyerekkel, akit már csak itt fogadnak be?
3. Nem tudom a jövendő elsős tanító néni mennyire klappol a fiammal. Nekem nagyobbrészt szimpatikus volt, de ha megpróbálom a gyerkő szemével nézni nem biztos a dolog. És Rogers iskola csak egy van, egy induló első osztállyal.:( Ez azért valószínűleg kiderül majd az iskolaelőkészítőn (tényleg, ti jártatok? érdemes? kell?), de belehalnék, ha egy személyi probléma miatt nem tudna odajárni a srác. A hölgyet Erbits Évának hívják, tudtok róla valamit?
4. Még nem tudni ki lesz Éva párja, csak annyi biztos, hogy új lesz, nekik is össze kell rázódni majd, mi van ha nem sikerül? Állítólag tavaly év közben elment elsős tanító és nagy dráma volt belőle - mit mondjak, engem is tör a frász ettől (na nem mintha ez máshol nem fordulhatna elő...)
Nekem is ide jár egy gyerekem. Az enyém sokat szorong, és nehézségei vannak (diszes). Itt nem csak sokat segítenek neki (külön is foglalkoznak vele, órán is más feladatot kap, nem kell a többiek előtt produkálnia magát stb.), hanem rengeteg segítséget, ötletet, érzelmi támogatást kapunk, hogy elfogadja magát, ne érezze, hogy ő kevésbé értékes, mint a többiek. Még nem volt olyan problémánk, amire ne próbáltak volna megoldást találni. Én magam is nagyon szeretek a suliban lenni. Épp ma volt nyílt nap, meg is nézheted, milyen. Írj, ha van még valami, ami konkrétabban érdekel.
Szívesen megosztom Veled tapasztalataimat, nekem most 2 gyerekem jár oda, a harmadik éppen szeptemberben ment a Rogersből a Radnóti 6 osztályos gimnáziumba.
A gyerekek élvezik a sulit, nincs szorongásuk és nem kell versenyhelyzetbe kerülniük 7-10 évesen. Sok a közösségi a program, ami azt jelenti, hogy a kicsik és nagyok együtt dolgoznak, készülnek az ünnepekre. A fő jelszó: a bizalom, hitelesség és elfogadás. Persze 7 évesen ez még nem érthető, de az én nagy fiam már tökéletesen él ezekkel a fogalmakkal.
Az olyan jó érzés, hogy nem kell szégyenkezniük, ha ők pl matekból lassabban haladnak, hiszen biztos van olyan terület, amiben viszont ők a jók és ezt támogatják a pedagógusok is. Hihetetlen odafigyeléssel, türelemmel vannak a gyerekek iránt.
Nem szeretnélek traktálni sok információval, ha kiváncsi vagy bármire szívesen írok.
Hahó, van itt valaki?:) Iskolát keresek a gyerkőnek, a Rogers is felkerült a listánkra, ha valakinek van 1 éven belüli infója róla, nagyon szívesen venném akár priviben, akár itt. Köszi előre is, A
„Hét lépés az együttműködő iskoláért” Nyitó konferencia az iskolakultúra humanizálásáért, az átélhető partnerségért. HOGY AZ ISKOLA VALÓBAN MINDANNYIUNKÉ LEGYEN! Szakmai és szülői szervezetek, a téma iránt nyitott szülők, óvodapedagógusok, pedagógusok, intézményvezetők, társadalmi, önkormányzati és kormányzati partnerek részvételével.
Hotel Mercure Buda (I. ker. Krisztina krt. 41-43)
Budapest, 2006. június 8-9. 10 órától 17 óráig.
Részletes program: www.gordoniskola.hu
Sajnálom, hogy úgy érzed, gusztustalannak neveztelek, bár elismerem, nekem is volt némi részem abban, hogy így esett (:-)). De nem téged neveztelek gusztustalannak, hanem egy mondatodat: tulajdonképpen gusztustalannak érzem még mindig, mint ahogyan társadalmunknak azokat a tulajdonságait is, amelyek, úgy érzem, ebbe a defenzív és hamis alapállásba bekényszeríthettek. Nyilván vannak gyerekek és szülők, akik jól érzik magukat az iskolátokban - te azt írtad, hogy ez a hozzászólásokból kitűnik, holott nem tűnik ki. De szem előtt kell tartanunk, hogy attól, hogy valaki jól érzi magát valahol, nem biztos, hogy jó ott neki, sőt, azt is, hogy abban is lehet tévedni, hogy valaki jól érzi-e magát.
Szerintem a nyugati civilizációban, talán egyes különleges és igencsak átmeneti helyzetektől eltekintve, soha nem volt olyan "itt és most", ahol az elvárások ne lettek volna nagyon mások a rogersi gondolatokhoz képest. És ennek az oka az, hogy a nyugati civilizáció beteg, élet- és emberellenes rendszer. Elég jól látom, és most, hogy egy kicsit én is tanítok egy ilyen iskolában, érzem is, hogy nagyon nehéz ezt a munkát úgy csinálni, hogy az ember ezt a belátást egyrészt ne fedje el maga elől, másrészt, hogy ne alakuljon ki benne beteges mártír- és szektás tudat. Viszont muszáj így csinálni. Az optimális és a szociális kontextus által eltűrt mértékig személyközpontú iskola közötti lavírozás nyilván nehéz és terhes feladat, és az is biztos, hogy az ember nyilván rendszeresen a fenébe kívánja az egészet, hiszen ha a sok hátráltató tényező (az idióta, eredménycentrikus, gyerekeiket szépen, folyamatosan gyilkoló szülők, az általános népbutításra igencsak fogékony, már alaposan tönkretett és folyamatosan hülyített gyerekek) nem lennének, a tanítás még akkor is nemes és nehéz művészet lenne: ha viszont egy iskola a dolognak ezt a részét feladja, talán ne nevezze magát tovább "Rogers" vagy "személyközpontú" iskolának.
Azt is gondolom, hogy vannak dolgok, amikben nem lehet kompromisszumot kötni. Azt lehet mondani, hogy van olyan gyerek, akinek épp most jobb, ha nem ebbe az iskolába jár. Azt nem lehet mondani, hogy van olyan gyerek, akinek az tesz jót, ha kontrollálják (azaz kívülről irányítják, elvárásrendszerrel szembesítik, jutalmazzák és büntetik). És nem csak azért nem lehet ezt mondani, mert ez nem igaz, hanem azért sem, mert roppant kártékony nézet, és egyike azoknak a kártékony nézeteknek, amelyeket állandóan az orrunk alá dörgölnek, és amik miatt újra és újra hülyének néznek. (Ide tartozik még "az élet úgysem ilyen, ott nem ez van", stb.) Ha én szülő lennék, ráadásul elkötelezett, és a Rogerset nem "komplikált gyerekek gyűjtőhelyeként" hanem idális iskolatípusként felfogó szülő (ilyen vagyok, egyébként, és ilyen egyébként nálunk is kevés van), elég súlyos csapásként érne, ha valamelyik tanártól hallanám, hogy egyes gyerekeknek "mégiscsak kell a kontroll". Egyébként hallok is ilyesmit, és eleinte el is vette nagyon a kedvem az egésztől, és kétségbe estem, hogy hiába költöztünk el egy olyan városba, ahol korábban még csak nem is jártunk - de most már ott tartok, hogy ez az én iskolám is, és ha nem olyan, amit szeretnék, megpróbálok tenni érte, hogy olyan legyen.
Ami meg a jelentkezők elutasítását illeti: remélem, nem gondolod komolyan, hogy akit te elutasítasz, az majd máshol megtalálja a "neki való helyet". (Legfeljebb igencsak cinikus értelemben.) Elég jól el tudom képzelni milyen gyerekre gondolsz: diszfunkcionális család, korábbi "iskolai problémák", abszolút hamis motiváció a szülők részéről (hátha itt majd nem lesz gond a gyerekkel), apátia vagy agresszió, ellenségesség, kétszínűség, opportunizmus a gyerek részéről. Talán szerencsésebb lehet az ebben a helyzetben meghozott, bizonyára nagyon nehéz elutasító döntést úgy értelmezni, hogy "ezt az iskola nem bírja el".
Kedves Holist és Többiek!
Nem Pr dumának szántam, amit írtam. Én ezeket valóban így gondolom az iskoláról. Ha bárkit felvételiztetek, ezeket mondom el, és így igyekszem dolgozni is – bár én sem vagyok tévedhetetlen.
Vannak tapasztalataim arról, hogy van olyan család, aki igenis szereti ezt az iskolát, még úgy is, hogy lát benne hibákat. Gondolok most arra a gyerekemre, akinek az anyukája két hete mondta nekem, hogy a gyermeke inkább legyen itt magántanuló, mint hogy máshova vigye; gondolok arra a családra, aki az előző évben hatodikban azért vitte el a gyerekét, mert az osztály megszűnni látszott, és azt mondta: megpróbáljuk, és ha nem jön össze, visszahozom! Persze, mindketten tudtuk, hogy nem fogja visszahozni, de azért jól esett! Gondolok olyan, eredetileg nem Budapesten élő családra, akik azért élnek itt, mert a gyermekeiknek ez az iskola annyira bevált. Én is látok hibákat az iskolában, de még mindig ez az a hely, ahol én szívesen tanítok, ahol úgy foglakozhatok a gyerekekkel, ahogy én ezt legjobb érzésem, tudásom, tapasztalatom alapján tudom csinálni, és nevezhetsz gusztustalannak és ellenszenvesnek, akkor is vannak itt olyan családok, akik ide szeretnék járatni a gyerekeiket, és elégedettek velünk. Azért, mert ők éppen nincsenek a rendszeres Fórum-olvasók között, és nem válaszolnak, még léteznek. (Eddig én sem voltam nagy fórumos, erre a topicra is az egyik Rogerses gyerek hívta fel a figyelmemet.)
Nem simulékonyságból írtam,hogy ez az iskola nem való mindenkinek. Tényleg nem való. Idén én több gyermeket nem vettem fel azért, mert úgy láttam, hogy ez a hely nem való neki, és az ő érdeke, hogy máshol a neki való helyet megtalálják. Pedig most lehetne már egy nagyobb osztálylétszámú csapatom; mennyivel könnyebb lenne az élet. Csak éppen azok a gyerekek mennének rá. Öszintén szólva azt gondolom, hoyg az iskola egyik nagy hibája, hogy mindenféle együttérzésből sokszor felveszünk olyan gyereket, akinél sejtjük, hogy nem fog a rendszerünk müködni. Valahogy mégse tudjuk elutasítani. Sőt, sokszor nem is a gyerek gyerekségéből adódóan nem jó neki ez a rednszer, hanem azért, mert otthon nem ezt élik. Lehet, hogy ha ebben keményebbek lennénk, máshogy alakulnának a dolgok, több olyan szülő lenne, aki megbántódik azon, hogy nem vesszük fel a gyerekét, és kevesebb olyan, aki egy vagy több átdolgozott év után viszi el csemetéjét, mindenféle rossz érzéssel együtt.
Ami pedig a rogersi elvek elárulását illeti: az iskola elindult valaha a klasszikus rogersi elvekkel. Aztán a tapasztalatok alapján alakult, formálódott. Igen, van olyan rogersi gondolat, amiről azt gondoljuk, hogy itt és most Magyarországon nem feltétlenül működik. Itt és most nagyon mások az elvárások a rogersi gondolatokhoz képest. Nehéz is az iskolában dolgozóknak az, hogy hol minek kell megfelelni: a rogersi elveknek? az elvárásoknak? a saját hitelességünknek? Tiszta szívvel fel tudom ezt vállalni, és azt is, hogy keményen dolgozunk ezeken a gondolatokon és azok megvalósításán.
A tanulmányi eredményről írtakhoz: nem volt célunk, hogy egy ilyen megmérettetésen a gyerekeink így szerepeljenek. Sőt, nem örültünk neki, hogy egy ilyen vizsgálat része az iskola. Az eredménnyel is mindössze azt akartam jelezni, hogy ahogyan vannak „rossztanulóink”, ugyanígy vannak „jótanulóink” is. Már a jelenlegi hagyományos iskolai mércéhez képest. De nekünk ettől függetlenül az a célunk, hoyg a gyerekink magukhoz és a lehetőségekhez képest a lehető legjobban fejlődjenek. Akinek ez egy ilyen OKÉV eredményt eredményez, hát ennek is hadd örüljünk már!
Sajnálom, ha ezt bárki kiosztásnak éli meg. Szerintem jó dolog, ha Ti is elgondolkozot a saját szerepeteken a történtekben –ezt nem rosszindulatból írom-, és akár hiszitek, akár nem, mi is az iskolában mindig újragondoljuk, hogy mi mit hibáztunk akkor, amikor egy ilyen helyzet előállt.
Nagyon örülök annak, hogy írtál, annak is amit. Nagyon fájdalmas emlékeink vannak, eljövetelünk előtt és amikor eljöttünk a Rogersből rendre kb. show1 és Don Vittorió stílusában és hozzászólásuk tartalmával megegyező "kiosztást" kaptunk, hosszú ideig még én gondolkodtam azon, mit rontottunk mi el, éreztük magunkat hibásnak, amiért nem sikerült beilleszkedni -- biztos érted, bűntudatunk volt (igen, többes számban, mert én is azon gondolkodtam, vajon az van, hogy itthoni szemléletet (ami egyébként valóban rogersiánus) nem tudjuk integrálni, vajon tényleg a mi értékerenünkkel van-e baj stb.)
Amikor az első konfliktusokat éltük meg, kértünk segítséget (gondoltam arra a beszélgetésre, amelyen részt vennének a szereplők, és az iskola supervizora), de nem kaptuk meg a lehetőséget, eltelt még hat hónap, generálódtak újabb problémák -- és én még mindig azt hittem, segítenek abban, hogy közösen megoldjuk, megszüntessük...
Tényleg kategorikusan nyilatkozom olykor (nem csak a Rogerssel kapcs.) és hevült állapotban állapotban is írok: mert ilyen állapotot okozott az élmény. A tálalástól függetlenül, amit írtam, megtörtént, ha nem lett volna akkora baj, ha nem fájt volna, ha nem kerül a gyerekem lehetetlen helyzetbe, stb. akkor nem is írtam volna semmit sem.
Meg kell, hogy mondjam, kedves show1 és Don Vittorio, hogy hozzászólásaitok roppant ellenszenvesek és erősen növelték a bennem a pesti Rogers-szel kapcsolatban már korábban is élő kételyeket. Bár lehet, hogy ez titeket egy cseppet sem érdekel (bár azért annyit megjegyeznék, hogy ez egy fórum, ami a Rogers iskoláról, a résztvevők azzal kapcsolatos élményeiről szól, tehát aki idejön, arról feltételezhető, hogy azért jön, mert az ilyesmi érdekli), azért elmondom, hogy miért.
show1: azzal nyitsz, hogy:
"Ahogy az eddigi hozzászólásokból kiderült, van, aki nagyon szereti az iskolánkat, és van, aki nagyon nem."
Na most ez kamu: ráadásul átlátszó kamu, aki végigolvas 35 hozzászólást, meggyőződhet róla, hogy nem igaz. Senki nem írt olyant, hogy nagyon szereti az iskolát, egy valaki, akinek gyereke nem jár oda, és ismereteit az iskola által nyújtott valamiféle "kirakatból" szerezte (és ezt most nem muszáj pejoratívan értelmezni, de tény), azt írta, hogy szimpatikus volt, amit látott. Azok, akiknek jár gyereke oda, a problémákat hangsúlyozták, elmondásukból azok elég súlyosnak tűntek.
Továbbá ezt is írod: "a Rogers Iskola sem való minden gyereknek! Van, akinek több kontrol kell, szűkebb határok, több tekintély, több vezetés – Nextdoor, ebben egyetértünk! "
Hát szép dolog a kompromisszumkészség, de ez, hogy őszinte legyek, gusztustalan. Nem tudom, mi szükség erre az alamuszi simulékonyságra egy olyan szülővel szemben, aki már úgyis elhozta a gyerekét és semmi esély rá, hogy visszaviszi, és nem tudom, mi értelme lenne bárki mással szemben: ezekkel a mondatokkal Carl Rogers legalapvetőbb meggyőződését, pedagógiájának lényegét, középppontját árulod el (hogy nincs az a gyerek, akinek "több kontroll, szűkebb határok, több tekintély, több vezetés" kéne). Ha ezzel nem vagy tisztában, akkor alkalmatlan vagy arra, hogy Rogers iskolában taníts, ha meg tisztában vagy vele, akkor szégyelld magad. És tulajdonképpen akkor is alkalmatlan vagy.
Egyébként az igaz, hogy vannak szülők, akik igen erősen meg vannak győződve arról, hogy az ő gyereküknek nem való a Rogers iskola, és tévednek, és vannak iskolák, amelyek igen erősen meg vannak győződve arról, hogy személyiségközpontúak (van ilyen Waldorf is, meg nyilván más is, nem csak Rogers) és tévednek. Ott van továbbá azoknak a gyerekeknek a szomorú esete, akiknek a személyiségtorzult szüleik értékrendje és a személyiségközpontú iskola értékrendje közötti akut kognitív feszültség olyan nagyságrendű szenvedést okoz, hogy talán tényleg jobb (bár távolról sem JÓ) nekik, ha nem járnak személyközpontú iskolába. De ez mind más lapra tartozik.
A tanulmányi eredmények szervilis átlagokra hivatkozó igazolgatása már csak hab a tortán: talán el lehetett volna mondani, hogy a személyközpontú tanításnak nem célja az, hogy a diákok az egyes tantárgyakból országos átlagban X tanulónál teljesítsenek jobban, Y-nál rosszabbul, és X lehetőleg legyen sokkal nagyobb, mint Y, hanem az, hogy a lehetőségekhez mérten optimális személyiségfejlődést követően döntésképes, szuverén, kreatív emberekké váljanak, akik megtalálják a hivatásukat és végzik azt.
Don Vittorio: Ez a fajta nyilvánvalóan többé-kevésbé elsajátított pszichotechnikákon alapuló manipulatív és hazug ad hominem támadás, amit Te itt bemutattál, sokkalta ellenszenvesebb és aljasabb, mint bármi, amit nextdoor hevületében az kategórikusság és az általánosítás mezején elkövetett. Csak annyit mondok, van még rá mód, hogy módosíts a mondókádon. Egyelőre az általad, úgy tűnik, nagyrabecsült iskola sírját ásod.
Persze kényelmes lenne, ha minden szülő, aki szembesül az iskola gondosan rejtegetett hiányosságaival, szépen elintézné azzal, hogy "nekünk nem jött be", és elhúzna a búsba. De ahogyan a hálózatok egyre jobban átszövik a társadalmunkat, megsúgom, nem csak tisztességesebb, de hosszú távon kifizetődőbb stratégia is lesz az őszinteség és a nyíltság.
Ha van "némi információd" a Rogersről (tényleg, mi lenne, ha nyílt lapokkal játszanál, mint itt mindenki más, és megírnád, hogy mennyi, és honnan?), akkor talán arról is hallottál, hogy Rogers a másik érzéseinek, lelkiállapotának interpretálását és különösen a morális kategóriákban való megítélését (nem idézek, tudod, mire gondolok) nem tartotta célravezetőnek az emberi kommunikációban. Úgyhogy kérlek, ezt ne csináld tovább nextdoorral, és ha lehet, velem se. Persze ha muszáj, feel free: tulajdonképpen kíváncsi is vagyok, hogy találsz fogást egy olyan szülőn, akinek négy gyereke jár Rogers iskolába, és nagyon elégedett vele.
Szia Szasenyka:))),jól vagytok? Régen írtunk már...
Nyilván nem az én egyedüli:)) és szubjektív véleményem alapján döntenek szülők arról, hogy milyen iskolába iratják a gyereküket:)) Talán nem fog a Rogers tönkremenni abban, hogy léteznek fórumok, ahol az emberek megírják amit gondolnak. Én nem mondtam, hogy nekem igazam van, azt sem mondtam, hogy más oda ne vigye a gyerekét, azt sem mondtam, hogy minden gyerek tönkremegy ott stb. Minket nagyon megviselt, még jó, hogy elfogult vagyok, hiszen velünk történt... nehéz is feldolgozni azt az időt is, éppen most fejezett be egy terápiát a gyerek.
Régen, máshol azt is írtam, hogy a rogersiánus szemlélet áll a legközelebb hozzám, az már egy más kérdés hogy annak alkalmazásához, használatához fel kell nőnie a társadalomnak is.
