Sajnos akaratlanul is rátapintottál a lényegre. Balogh János nagy tudású, kiváló előadó volt, de a jelleme - hogy finoman fogalmazzak - nem volt makulátlatlan. Meglehetősen jól ismertem őt is és közeli munkatársait is (dolgoztam is vele). Ha élne az egyik legjellemesebb, leggerincesebb és legúribb magyar professzor, Loksa Imre, sokat tudna mesélni Balogh akadémikus úr ténykedéseiről.
Ennek ellenére én is sajnálom, h eltávozott közölünk, nyugodjék békében! A bevezetővel nem "tekintélyt rombolni" akarok, csak arra szerettem volna rámutatni, h az ifjú "polgárok" tudatlansága itt is kiütközik, és h jószerivel mindenki "megbotlott" annak idején...
A végén még rásütik az "okosok", hogy kommunista bérenc volt, aki a diktatúrát szívvel-lélekkel kiszolgálta. Erre legfőbb bizonyíték a '60-as évekbeli állása.
Kiváncsi vagyok, mikor hozakodnak ezzel elő?
(Inkább sopánkodni kéne azon, hogy azon kevés magyar ember, aki tudását/tapasztalatát nem a saját zsebére fordította, hanem az emberekre, hogy neki miért nem akarnak emlékművet állítani? Miért nem hangoztatja a sajtó nagy csinnadrattával a tragikus hírt?)
Corvin lánc ügyben a tény mindössze annyi, hogy ezzel Medgyessy Péter miniszterelnök úr számára megnyílt annak lehetősége, hogy jelöljön egy elismert embert Corvin láncra. Pontosabban - ha az érintett személy elfogadja - akkor a miniszterelnök döntése végleges.
Azt sem vitatta meg tehát a Corvin-lánc Testület, hogy ildomos-e Balogh János akadémikus professzor javaslata, hogy fiát, Balogh Péter ökológust jelöli a három év alatt összesen 18 millió forinttal járó ösztöndíjra.
Akadémiai forrásból megtudtuk, hogy tudományos körökben általános megdöbbenést keltett az ügy. Apa és fia ugyanis az állatrendszertannal, állat- és faunaismerettel foglalkozó Zootaxonómiai Kutatócsoporton belül önálló, kétfős "szigetet" alkot. Gyakran együtt is publikálnak, így nem lehet teljes mértékben elkülöníteni egymástól apa és fia tudományos teljesítményét. Sokan úgy tartják: a magyarországi tudományos életben számos, Balogh Péternél érdemesebb jelölt akadt volna. Ráadásul ő, 51 éves korával aligha sorolható a "fiatal kutató" kategóriába. Ez még visszatetszőbbé teszi azt a gesztust, hogy Balogh professzor a Corvin-lánc testületi tagságát családtagjának menedzselésére használja fel. Balogh Pétert egyébként olyan csendes, visszahúzódóan munkálkodó kutatóként ismerik, aki sokat publikál, de tartózkodik a közszerepléstől.
egy unicum volt ebben a mai világban, igazi hazafi.
Sajnos, szándéka ellenére nem adatott meg neki, hogy tisztességes kormány alatt kerüljön az anyaföldbe.
Egyel kevesebb ember akire jó lenne ha hallgatnának a nagypolitukusok, és általában az emberek. Majd ha beledöglünk a saját szennyünkbe , életvitelünkbe előtte jusson eszünkbe a neve.
Nyugodjon békében!
Mélységesen tiszteltem őt -még a távolból is. Igazi tudós, igaz józan a legjobb értelembe vett hazai volt a szememben.
Remek tv műsorokban láttam természettudományi témákban.
Tisztelettel:
VN
MTI - MNO
Életének 90. évében csütörtökön elhunyt Balogh János zoológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Balogh tanár úr - aki nem szerette, ha professzorozzák - márciusban volt az MNO vendége. Akkori szavaival és gondolataival búcsúzunk tőle.
Balogh tanár úr márciusban az MNO vendége volt
Az 1963-ban Kossuth-, 1993-ban Széchenyi- és Pro Natura díjjal, 1995-ben Akadémiai Aranyéremmel, négy évvel később pedig a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával kitüntetett tudós, a Corvin-lánc birtokosa temetéséről később intézkednek. Balogh Jánost a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti.
Balogh János 1931 és 1983 között a Pázmány Péter (a mai Eötvös Loránd) Tudományegyetem munkatársa, tanársegédje, adjunktusa, magántanára, tudományos kutatója, osztályvezetője volt. 1966-ban nyerte el az egyetemi tanári címet, két évvel később lett az állatrendszertani osztály vezetője, 1970-től az MTA talajzoológiai tanszéki kutatócsoportjának vezetője. Az ELTE tiszteletbeli doktora és az Osztrák Akadémia tiszteletbeli tagja volt.
1959-től több rádiós és televíziós sorozat szerzője, tanácsadója; e munkája során 28 tengeri expedícióban vett részt. Kutatási területe a trópusi őserdők nagyrészt ismeretlen talajfaunája Dél-Amerikában, elsősorban az Andok és Amazónia területén.
Főbb művei: A zoocönológia alapjai (1952), Lebensgemeinschaft der Landtiere (1958), The Oribatid Genera of the World (1988-90), Bioszféra expedíció (1980), Érdekes szigetek (1982), Haldokló őserdők nyomában (1984), Megsebzett bolygó (1990)