"... Anonymus gestájának szinte minden fejezete «igen nagyszámú» jelenlévő népességről beszél, kik Árpád vezérben nem ellenséget, hanem csak «új urat» látnak, – ez szinte perdöntőleg befolyásolja a magyar nép eredetéről kialakult felfogásomat. Anonymus csak a vezérekről és nemesekről mondja, hogy ezek magyarok, ő a parasztokat nem számítja a honfoglaló magyarak, tehát a «nemzet» tagjai közé, hanem a nemzeten kívül eső meghódított elemnek tekinti, mely szerinte szláv, oláh, vagy a legtöbb helyen nemzetiségi jelleg nélkül említve, egyszerűen csak «nép», «parasztság», de semmilyen vonatkozásban nincs jelentősége. Anonymus a néptömeget, az itt talált lakosságot ép olyan kevésbe veszi, mint az ember a levegőt, amelyben pedig benne él."
"Népi mivoltuk tehát nem szünt meg, és így nyelvet sem cseréltek a rétegben rájuk vagy közéjük telepedett hódítóiktól. A IX. század közepétől kezdve hungari, ungari néven emlegetik őket négy ízben is. Ezek az ungarik nem lehetnek azonosak Árpád honfoglaló, törökül beszélő hadával.
Moravcsik Gyula új bizánci források alapján bizonyítja, hogy az onogurok nem mások, mint bolgárok. Ebből pedig következik, hogy a szomszédos népek nyelvében használatos ungari népnév jóval Árpád előtt keletkezett, és az avar meg bolgár államok lakóira vonatkozott. A turk-magyarság ebben a korban, 896. előtt évekkel, sőt évtizedekkel még messze, valahol a Fekete-tenger partján tanyázott. Árpád hódító népe az egyre hitelesebb Anonymus szerint is olyan csekély volt a meghódolt lakossággal szemben, hogy a hódítók nyelvi beolvadása négy-öt nemzedék alatt könnyen bekövetkezhetett."
Az 550-es években a türkök elől menekülő hun-avarok a Kaukázus vidékén rokon népekre, egyebek mellett már legalább száz éve itt élő hun-avar (onogundur)elődökre találtak...
"The Onogurs were mentioned by Pseudo-Zacharias Rhetor as Onāgur, who wandered under tents. According to Iordanes, the Hunugurs were famous for the ermine trade and they inhabited the marshes of the Maeotis, moved to Moesia, Thrace and Dacia and finally to the steppes north of the Black Sea. Agathias noted in 555 that the Colchis in a campaign against Lazis (Lazica) had defeated the Onogurs, and therefore the locality was called Onogoris. Geographus Ravennas put the territory of Onoguria in the vicinity of the Maeotis and he noted that the Onogurs were able to obtain fish in abundance, which they ate without salt as the pagans did. Theophylactus Simocattes mentioned in the account concerning the beginning
of Avar history that the Barsels, Onogurs and Sabirs were struck with panic when they saw the people called Var and Chunni because they identified them with the Avars. According to Menander Protector, the Avars forced first the Onogurs, then the Barsels and finally the Sabirs to submit between 558 and 560. In 576, the Byzantine diplomat Valentine visited the court of the Western Türk Kaghan, Turxanthos, who made a boast of his triumph over the Alans and Onogurs in spite of the fact that these peoples were fearless and possessed great military strength. The next piece of data is in the list of Byzantine bishoprics dated to the mid-8th century. The bishop of the Onogurs was enumerated among the bishops under the jurisdiction of the Crimean Gothic Metropolite. The bishoprics can be located between the
Crimean Peninsula and the Volga north of the Caucasus on the basis of the names on the list. So the Onogurs must have inhabited the region east of the Maeotis bordered by the Sabirs and Alans from the 460s until the mid-8th century and engaged in fishing and fur-trading."
"A bolgárok az V. században a kelet-európai steppéken éltek, az avarok pedig Közép-Ázsia területén."
Priszkosz rhétor ogur, onogur, sabir, saragur népet említ a 463 előtti időkből, Pszeudo-Zakhariasz rhétor pedig már a hunok közé tartozó bolgárokról is beszámol mintegy száz évvel később: "Grúzia szintén egy tartomány Arméniában, nyelve a göröghöz hasonló, s van egy keresztyén királya, aki Perzsia királyának alattvalója. Aran szintén egy tartomány Arménia földjén, saját nyelvvel bír, népe hívő és megkeresztelt, egy királya van, aki Perzsia királyának alattvalója. Sziszgan szintén egy tartomány, népe saját nyelvvel bír és hívő, de pogányok is vannak köztük, az Abaszgia földjén lakóknak is saját nyelvük van; a hunok közé tartoznak, és a kapukon belül vannak: burgare, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; allanaje, ezeknek öt városuk van; a ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak, és erődeik vannak; 'wngr, 'wgr, sbr, bwrgr, kwrtrgr, 'br, ksr, dyrmyr, srwrgwr, b'grsyq, kwls, 'bdl, 'ftlyt, ez a tizenhárom, sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet."
Tekintettel arra, hogy az ogur népnév az avar egyik változatának tekintendő, megállapíthatjuk, hogy a hunok és az avarok már az V--VI. században a Kaukázusban és egyúttal a bolgárok közvetlen szomszédságában éltek. Sinor Dénes egyébként már évtizedekkel ezelőtt felismerte, hogy a Priszkosz egy délről északra irányuló népmozgást beszél el.
"The Hebrew sources also recorded the name Onogundur in connection with the same events. The Muslim authors were familiar with the Danubian Bulgars by another name, which is W.n.nd.r (<Onogundur). The old Hungarian name for Belgrade was Nándorfehérvár ‘white fortress of the Nándor’, which was sometimes called Bolgárfehérvár ‘white fortress of the Danubian Bulgars’. The form Nándor may also be derived from the form Onogundur. Moravcsik identified the name Onogur with the Onogundurs, and the latter could be a Bulgar-Turkic or external designation of the Onogurs."
"Once the Avars had conquered the Carpathian Basin in 567-568, the Bulgars of Pannonia became subjects of the Avar Kaghan and were forced to participate in the Avar campaigns as confederate auxiliary troops. In 594, a Bulgar regiment forced a similar Byzantine unit to retreat on the lower Danube. The following year, the Byzantine general Priscus expelled the Bulgar army under the command of the Avar Kaghan from Singidunum. The Bulgar auxiliary troops were used in the second Avar siege of Thessalonica in 618 and in the unsuccessful ten-day Avar siege of Constantinople in 626. The sources present incomplete and confusing accounts of the history of Kuvrat’s empire, which played a decisive role in Eastern Europe in the 7th century. Even its denomination is debated. The empire is called Great Bulgar (Palaia Bulgaria, Magna Bulgaria) in the literature, which is a western (Byzantine) tradition. The term can be explained as the earlier land of the Danubian Bulgars by analogy of the pair Scythia minor and Scythia maior."
Ugyanezt állítja Agathón a 713. esztendő történéseiről szólván.
Zimonyi István:
"Kuvrat’s empire is quoted under the name Onogur-Bulgar. Agathon used
this form of the ethnonym for the Danubian Bulgars, when they attacked Byzantium in 713."
Teljesen egyértelmű, hogy a dunai-bolgárok már pusztán amiatt onoguroknak tekintendők, mert a 630-as évek elejéig a Baján által alapított Onogur Kaganátus népeinek egyikét képezték.
Egyébként Theophanész Homolgétész is hitet tett a dunai-bolgárok onogundur volta mellett a IX. század elején, ami helytállónak tűnik már csak azért is, mivel a Régi vagy Nagy Bulgária a Hun-avar Kaganátusról leválva jött létre 632 táján.
Tudva, hogy a hunok nevét a görög szövegben gyakorta unninak vagy ounnoinak írták, ugyanakkor pedig ogur, ogór, ugor népet is emlegetnek a bizánci szerzők, teljesen logikus, hogy az onogur/unugundur népnév előtagja a hun népnév görögös formájával azonosítható (természetesen egyes számban).
Priszkosz rhétor 457-ben és Agathias az onogur, Theophülaktosz Szimokkatta 558-ban az umgroi, unniguroi, Jordanes 550 körül a hunuguri, Georgiosz monakhosz 842-ben és León grammatikosz az ungroi népnevet említi.
Az előbbi népnevet a VI. századi Jordanes jegyezte le, hihetőleg az ugyanezen században munkálkodó Cassiodorus nyomán. Érdekes elnevezés, annyi bizonyos; egyesekben tán kellemetlen asszociációkat is kelt. Te magad írtad, hogy az Île-de-France-szal valószínűleg ugyanez a helyzet (csak germanofóbia helyett nálunk pont ellentétes erők lapulhatnak a háttérben -- ezt már én teszem hozzá)...
A bizánci írók az onogurokat és a szabírokat kifejezetten hunoknak mondják, például onogur-hunoknak vagy szabír-hunoknak. Ugyanakkor a hunok náluk gyakran unni vagy ounnoi néven szerepelnek -- azaz h nélkül.
Mondom: 'hunogur' név nem szerepel egy görög forrásban sem, ez jöbbára olyan történetietlen terminus, amit te valamiért gyakran használsz. A 'var-chunni' pedig az avarokra vonatkozik, nem az onogurokra.
Ha ezek között előfordulnak valós párhuzamok is, világos jelzői a bulgárok közép-ázsiai múltjának. Ami nem változtat azon a tényen, hogy a bulgárok és az avarok két különböző évszázadban érkeztek Európába.
Az egyik forrás szerzője hunogurnak írta, a másiké onogundurnak, a harmadiké onogurnak, a negyediké uar-hunnak, az ötödiké varkhonitának, és így tovább.
Merseburgi Thietmar:
„Inperatoris autem predicti gratia et hortatu gener Heinrici, ducis Bawariorum, Waic in regno suimet episcopales cathedras faciens, coronam et benediccionem accepit.”
„A fent mondott császár [III. Ottó] kegyéből és biztatására Henrik bajor herceg sógora, az országában püspöki székesegyházakat alapító Vajk koronát és áldást kapott.”
Robert Holtzmann szerk.: Die Chronik des Bischofs Thietmar von Merseburg; München, 1980, 198. o. (Monumenta Germaniae Historica, Scriptores Rerum Germanicarum, Nova Series 9.)
Az onoguron/onogunduron nem volt mit átírni; a görögben ma is élő az Ουγγαρία elnevezés, ahogy a szláv, vmint. az újlatin és germán nyelvek jelentős részében is az eredeti, 'h' nélküli változat maradt meg.
„Ebben az időben a hunok [Ugni] igen súlyosan zaklatták Armeniát.”
Mint Szádeczky-Kardoss felveti, az Afrikában munkálkodó püspök megkésve kaphatta a híreket a hunogurok Kaukázus melléki átvonulásáról, ezért okkal gondolhatjuk, hogy a várkonyok az örményeket egy évvel korábban zaklatták.
De akárhogy is van, a volgai átkelést feltételezve nehezen hihető, hogy a kimerítő menetelés közepette a hun-avarok megkockáztattak volna egy ilyen nagyszabású Kaukázuson túli portyát. Sarkukban a türkökkel, ezt a luxust még Baján onogurjai sem engedhették meg maguknak...
A bizánci szerzők egyöntetűen tanúsítják, hogy 558 táján a Kaukázus északnyugati előtere hun-avar kézben volt, egyúttal pedig cáfolni látszanak a Volgán való átkelés teóriáját. Ha ugyanis a várkonyok a Volga folyón átkelve érkeztek volna Európába, s nem Perzsia északi vidékein keresztül, akkor semmi szükségük nem lett volna arra, hogy déli irányú kitérőt tegyenek a Kimmer-Boszporusz felé.
Euagriosz (V, 1):
„Az avarok szkíta nép. Ama szekéren élők közül való, akik a Kaukázus felett a túloldali síkságokat lakják. A szomszédos türköktől futottak el mindenestül, miután azok részéről bajt kellett elszenvedniök. Így érkeztek el a Boszporoszhoz. Maguk mögött hagyták az Euxeinosz Pontosznak mondott tenger partjait, ahol sok a barbár nép, de a rómaiak is építettek városokat, katonai táborokat és kikötőket akár úgy, hogy kiszolgált katonáik kerültek oda, akár úgy, hogy a császárok gyarmatvárosok telepítésére küldöttek lakókat; az átvonulást úgy hajtották végre [az avarok], hogy szembeszálltak minden útjukba eső barbárral, mígnem a Duna partjaihoz jutottak, és követeket küldtek Iusztinianoszhoz.”
A Chronicon Monembasiae beszámolója arról, hogyan terelte a hun-avar kagán görög földre szláv alattvalóit, s hogyan uralták azok még a Pelopónnészoszt is 218 éven át:
„Egy másik betörés során kézre keritette [a kagán] egész Thesszáliát, egész Hellászt, az egész régi Épeiroszt, Attikát és Euboiát. Emberei háborúra indultak a Pelopónnészoszon, s azt is elfoglalták. A nemes hellén népeket kiűzték, pusztították, s maguk telepedtek le ott. Akik az ottaniak közül meg tudtak menekülni az ő gyilkosság fertőzte kezeik elől, más-másfelé szóródtak szét. Patrai város polgársága áttelepedett a calabriaiak területére, Rhégionba. Az argosziak Orobó szigetére költöztek át, a korinthosziak pedig az Aigina elnevezésű szigetre. Akkor hagyták ott a lakónok is atyáik földjét: egy részük Szicília szigetére hajózott, és még ma is ott van a Demenna elnevezésű helyen; lakedaimoniták helyett demenitáknak nevezték el őket, és máig őrzik a lakónok sajátos dialektusát. Mások közülük a tenger partja mellett találtak egy nehezen megközelíthető helyet, itt építettek erős várost, s azt Monembasiának nevezték, mert csak egyetlen bejárata van az oda bemenők számára; ebbe a városba települtek püspökükkel együtt, jószágaik pásztorai és a parasztok pedig a közel fekvő zordon meredélyes helyekre telepedtek, amelyeket végezetül Tzakoniáknak neveztek. Az avarok így vették birtokba a Pelopónnészoszt, s ottani tartózkodásuk kétszáztizennyolc esztendeig tartott. Nem voltak alattvalói sem a rómaiak császárának, sem másvalakinek. Tartott ez a világteremtés 6096. évétől, amely Maorikiosz uralmának hatodik esztendeje volt, a 6313. évig, amely a régi Niképhorosz, Sztaurakiosz atyja uralkodásának negyedik esztendeje volt. Zordonsága és nehezen megközelíthetősége miatt csak a Pelopónnészosz keleti része, Korinthosztól Maleáig maradt mentes a szláv népességtől, ezért erre a részre küldötte rendesen a római császár a Pelopónnészosz sztratégoszát. E sztratégoszok egyike, aki Örményországból, az úgynevezett Szkléroszok atyafiságából származott, háborús összecsapásba bocsátkozott a szláv néppel, azt hatalmába kerítette, s végleg megsemmisítette; az ősi lakosságnak pedig lehetővé tette, hogy visszanyerje saját hazáját. Az előbb említett Niképhorosz császár értesült erről, és eltelt örömmel; gondja volt rá, hogy az ottani városokat helyreállítsa, a barbároktól földig rombolt egyházakat újraépítse, s magukat a barbárokat keresztény hitre térítse. Ezért tájékozódott Patrai egykori lakosságának áttelepedés utáni tartózkodási helyéről, és rendeletileg ősi földjükre hozta vissza az őslakosokat lelkipásztorukkal együtt, aki akkor név szerint Athanasziosz volt. Patrainak a métropolisz jogkörét adta, amrly azelőtt az érseki székhelyét gyakorolta.”
Kordé Zoltán
Mentsd el a 
A hely- és személynevek, uralkodói címek tanúsága:
A bizánci szerzők egyöntetűen tanúsítják, hogy 558 táján a Kaukázus északnyugati előtere hun-avar kézben volt, egyúttal pedig cáfolni látszanak a Volgán való átkelés teóriáját. Ha ugyanis a várkonyok a Volga folyón átkelve érkeztek volna Európába, s nem Perzsia északi vidékein keresztül, akkor semmi szükségük nem lett volna arra, hogy déli irányú kitérőt tegyenek a Kimmer-Boszporusz felé.
Peter Charanis