Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A felbontás 0,7 fok volt, amit az antenna képes volt előállítani és megkülönböztetni. Ezen belül csak extrapolálni lehetett, ami növelte a felbontóképességet, de függött a szemtől és a saccográftól. Bár az is igaz, hogy az automata követés mindig a céljel közepére valósult meg, az meg nem volt szemfüggő. Az indikátor származtatására itt van egy régebbi rajz, meg az indikátorkép keskeny és széles üzemmódban. Láthatod, hogy a két jel szélességben nem különbözött, hiszen mindkettőnél a letapogatás mérete ugyanaz volt. Viszont keskeny sugár üzemmódban sokkal intenzívebb volt a céljel, ugyanazt a célt a berendezés sokkal nagyobnak látta. Amit az első képen széles sugárban látsz, az keskeny sugárban is érvényes.
Az, hogy csak a széles antennák vettek, annak meg az volt az értelme, hogy az a szerencsétlen kicsike visszavert jel mindig ugyanazon az úton jutott a vevőbe
A széles antennának hány fokos volt a felbontása?
(Mi volt a legkisebb szögeltérés a céljelben, amit még mérni tudott?)
Alávilágításkor a kép széthúzásra került a kijelzőn, vagy csak a képernyő közepe élt?
A legstabbilabb megvilágítást, kisugárzást adta. Egyébként az automata követés nem véletlenül volt. Ha stabil volt a jel, akkor az automata követést elég nehéz volt átverni. Ha mégis sikerült, akkor először automata követés kézi utánkövetéssel jött, és ha az is eredménytelen volt, akkor azonnal vissza széles üzemmódba, és általában kutatás nélkül rögtön megvolt a cél. Mert akkorát manőverezni nem lehetett, hogy abból is kimásszon egy repülő. Ha még nem indítottunk, akkor az szerencse volt. Ha már indítottunk, de a cél még távol volt, akkor is. Ha már közel voltak a rakéták, akkor a cél az első rakéta elől meglóghatott, de a második, netán a harmadik rakéta elől már nagyon nehéz volt.
Az, hogy csak a széles antennák vettek, annak meg az volt az értelme, hogy az a szerencsétlen kicsike visszavert jel mindig ugyanazon az úton jutott a vevőbe, és különféle tápvonal átkapcsolókon nem kellett még tovább csökkenteni a szintjét. Ezt a kapcsolgatást elég volt a kisugárzott - nagy teljesítményű - jellel megtenni.
A széles és leskeny üzemmódokat már ismered, rajzokat is találsz. Abból indulj ki, hogy keskeny nyaláb üzemmódban vagyunk, ami kitérítéstől függő tűnyalábokat jelent 20 fokban legyezve. A Keskeny és a széles üzem között ezesetben maradjunk meg annál a lényeges különbségnél, hogy a "teljesítménysűrűség" keskeny üzemmódban jobb. Ekkor nem volt a berendezés sem szebb, sem jobb, sem pontosabb, csak az indikátorokon jobban lehetett látni a célt (persze emiatt lehetett pontosabbnak evezni, de ez csak illúzió volt.) . Mikor már tökéletes volt a követés, szépen megfogtuk a célt, akkor lehetett áttérni az alávilágítás üzemmódra, ami azt jelentette, hogy a keskeny sugárban működő berendezés mindkét letapogatási sugarát pontosan a letapogatási szektor közepén megállítjuk. Miindkettőt ugyanott, és pontosan a cél irányzó vonalon. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a keskeny letapogató motor forgatta a primer sugárzót az egyik irányba. Egy erre a célra kialakított tárcsán minden fordulatnál átugrott egy retesz (racsni) ami miatt iszonyú kerregő hangja volt az egész lokátornak. Alávilágítás üzemmódra a letapogató motorra ellentétes fázissal kapcsolták a táplálást, miáltal a tárcsán egy retesz bekattant a helyére és középen rögzült. Na ez volt az alávilágítás
Ha Neked is összejön a szerda, akkor ott mindent megmutatok. A kiegészítéseket elküldtem.
Annyi legyen elég egyelőre, hogy a Dvinánál és a Volhovnál is volt három alapvető kabin, az UA/UV, AA/AV és a PAA/PV. Ezekből többnyire csak a PAA/PV látszott ki, de abban is volt egy ügyeletes kezelő. Hozzáteszem, hogy ha rám nem volt szükség a harcban, akkor én is ott voltam, mert ott senki nem zavart, ott jól lehetett aludni még a harc zajai ellenére is. Képzeld el, hogy az antenna/műantenna átkapcsoló akkorát szólt, mintha a kabint oldalba vágták volna kalapáccsal. De az legalább a kabinon kívül volt. Ám a keskeny/széles átkapcsoló ugyanazt a kabinon belül csinálta. A harci munka az UA/UV kabinban ment. Ott voltak emberek jócskán, de az a föld alatt volt. Ezen felül még az RMA/RKU-ban is volt kezelő, a ZEF kabinban is volt kezelő, az Illesztő kabinban is volt kezelő, egyedül a PRM kabinban nem volt kezelő. Egyszer korábban leírtam, hogy mivel vígasztalt egy orosz technikus a PV kabinban. "Közvetlen" HARM találatkor a PV kabint lehetett cserélni anntennástól, technikusostól mindenestől. Ha esetleg 5 - 10 méteren kívül csapódott be az a szemét, akkor csak az antennák mentek szét. A PV az új osztályoknál egy betungyűrűben volt a PV, a régieknél pedig földhányás mögött.
A K-9 és a P-14 stimmel, de PRV-17 volt a magasságmérő.
Az osztályoknál nem volt K-9, Az RPC része a K1 antennaposzt és a K2 vezérlő kabin.
A K3 stimmel, az osztályonként 6 darab indítóállvány stimmel. Volt 2 x 12 darab automata töltőkocsi (állványonként 2) és a gyakorlatban 6 darab TZM szállító töltőkocsi. Ezt úgy csinálták meg, hogy a felépítményét egyszerűen lehetett cserélni, ettől függően lehetett TZM, szállíthatott 2 darab rakétát konténerben, de ez a jármű kellett az indítóállványok és a ZM-ek szállításához is. Ilyen variálható jármű tán összesen 12 darab volt.
Itt is volt illesztő kabin, és amiről a korábbiakban megfeledkeztem, az 6JA 62/63 mikrohullámú rádiórelé (Cikloida).
Minden kabinban, minden berendezésnél volt egy ügyeletes kezelő. Az AA kabinban persze a ZIP (TASZT) -hez nem kellett. Ezt a Volhovnál egyébként külön kabinba rakták, a helyére meg odakerült az SZDC. A PAA kabinban a két adó és a két vevő volt, az antennákat rajta találtad. Ott is volt egyébként ügyeletes kezelő. Az RMA nem egyszerűen elektromos elosztó volt. Tudni kell, hogy az ilyen technikákban nemcsak 220 V 50Hz-es hálózatot használtak, hanem 200 V 400 Hz-es hálózatot is. Ez azért volt jó, mert így annak a töméntelen mennyiségű transzformátornak, ami a komplexumban volt, a méretét lehetett csökkenteni. (Frekvencia nő, méret csökken) Tehát az RMA-ban volt az áramátalakító is, ami ezt a feszültséget előállította. Egyébként az orosz a 220 V 50 Hz-es hálózatát sem olyanra csinálta, mint a mienk, mert Magyarországon a 220/380 V-os csillagkapcsolású hálózat a divat, az orosz meg 220 V-os deltakapcsolású hálózatot használt. Ennélfogva a komplexumot hálózatról csak úgy lehetett üzemeltetni, ha csináltak egy konvertert, ami a magyar hálózatot átalakította oroszra.
Volt még egy kabin, mégpedig a ZEF. Ebben a kabinban volt beépítve a komplexumot kiszolgáló NRZ. Míg a lokátorokban beszorították a dolgot a sarokba, a komplexumnál egy külön kabint csináltak neki. Nyugis hely volt.
Igazából nem tudom. De ha a rajzot megnézed, akkor valami 75 - 80 fok jön ki. Az biztos, hogy az indítóállványt sem lehetett 85 foknál magasabbra tekerni.
A rakéta hatótávolsága max a tálázatban benne van. Hmin esetén egyetlen dolog befolyásolta a dolgot, mégpedig a láthatóság. Ha a lokátorral láttad a célt, akkor a rakétával el is lehetett kapni. Hmax esetén meg látható volt, ott a rakéta hatótávolsága befolyásolta a megsemmisítés távolságát.
Ötletként merült fel a dolog, de ha ennyire érdekel, akkor is meg kellene vele várni a tavaszt, mert így is elég lesz - nem oda, hanem ott bent - elvergődni. Másrészt meg nincs kedvem ilyen időben órákat azok között a régiségek között kóvájogni.
Hát eléggé homályos. Mikor az egyik kollégámmal mentünk Zólyomba hokimeccsre, a szlovák határőr jegyzett meg az útlevélképére valami hasonlót, mivel az ő képe automata géppel készült, azt meg az a védőfólia megette. A határőr még valami olyasmit is megjegyzett, hogy talán részeg volt a fényképész.
Nos tehát: Ez egy Dvina megsemmisítési zónájának a képe, méghozzá az első változaté. Az első módosítás utáni adatokat is megadom, meg a Volhovét is megpróbálom. A piros szaggatott vonalhoz egy magyarázat. A Volhov rakétájának volt egy passzív üzemmódja, amikor már kifogyott a hajtóanyag, akkor még egy darabig vitte a lendület, ezt jelöltem be. A zóna vízszintes vetületén az eredetit levágtam egy piros vonallal, mert az igazi zóna inkább úgy nézett ki. Tudni kell, hogy ahhoz, hogy a passzív szakaszt kihasználhassuk, ahhoz speciális feltételeknek kellett teljesülnie. Sajnos a zóna távolodó szakaszának adataira már nem emlékszem.
Még egy adalék a légvédelem és a MIG-25 kapcsolatához: Idősebbb kollégáim mesélték, hogy 1968-ban - a Csehszlovákiai események idején - nexusba keveredtek a MIG-25-tel. Na persze ők akkor még nem tudták, hogy mi az, hiszen emlékezetem szerint csak 1975. körül derült ki, hogy egyáltalán van ilyen. Végig teljes harckészültségben volt a honi légvédelem, és egyszer egy közbeeső risztás után csak azt vették észre, hogy valami piszkosul jön kelet felől. Akkkora volt a sebessége, hogy a P-12 egy körülfordulása alatt képes volt egy rasztert (10 kilométer) arréb menni. A Dvinával is megpróbálták elkapni, de csak egyszer sikerült egy rövid időre, többször nem. Na most azt tudni kell, hogy ha meg is történik a cél elfogása, nem mentek volna vele semmire, mert a Dvina rakétája akkoriban max 1000 m/s sebességű cél ellen volt alkalmas. A cefetül gyors cél természetesenn elment, és legközelebb akkor hallottak felőle, amikor azokról az időkről szabadabban lehetett beszélni. Az Orosznak Poltavában volt az első MIG-25 ezrede (1967-ben állították rendszerbe), és onnan küldtek körbe egy géppárt felderíteni. Az útvonala Észak-Magyarország - Ausztria - NSZK - NDK - Lengyelország volt. Az a dög szépen kényelmesen körberepülte fél Európát anélkül, hogy bárki bármit tudott volna ellene tenni.
Az embervásárról csak annyit kell tudnod így utólag, hogy a sorkatona bevonulásától kezdve el volt döntve az, hogy ki melyik alakulathoz vonul. Még akkor is, ha Te a kiképzés alatt erről nem tudtál vagy nem figyeltél oda. Az embervásár alatt tehát nem volt válogatás és szipkázás csupán az alakulatok számára előre kijelölt katonákat adták oda az átvevőknek. Még jó, hogy nem lehetett válogatni, mert az élelmesebb parancsnokok már előző nap odamentek volna és a magasabb rendfokozatú jogán kiválogatták volna a javát. Ebből előbb - utóbb az lett volna, hogy a sorkatonákért tábornok ment volna. Annak próbáljon valaki ellent mondani.
Az őrök tényleg csak szakaszt alkottak. 4 torony volt, plusz az őrszoba. Szolgálatban asszem 10en voltak. 2fő per torony, felvezető plusz őrparancsnok. Egy lőszerraktár volt , az 2órás váltással, a többi 3 torony 3assal. Plusz támlázni az őrszoba előtt "pihenő"időben, amit rendszerint a kopaszok tettek. Nagyon hideg volt fent a hegyen. Ja, a HV század adta az EÁP szolgálatot is, fegyverrel, lőszer nélkül. Én javarészt ezt a szolgálatot láttam el, mert lokátorost beírhattam EÁPra ,tehát magamat is ( írnok is voltam, de így is csak 4 hetente volt hosszú eltávom, az örökös HDM miatt (havi egy hét biztosan volt)).
