találtam egy ilyen flexibilis ragasztóhabarcs összetételt.
50% kvarchomok
15% mészkőpor
30% cement
15% diszperziós adalék
1.5% cellulóz adalék
0.5% éter
igen én is tudok összeadni :-) de a lényeg az, hogy a glettet alkotó szemcséket a cement megtartja akkor is, ha a felszínét UV fény éri és a szerves kötőanyag ott (tehát a külső felületen) lebomlik. beljebb meg nem tud menni az UV fény-
ok, szóval gondolom ott az extra fos ragasztó mállik le (esetleg hidegben csinálták és már akkor megfagyogatott) ha kgy-ra való amúgy is drágább fajtát használtam normális időben, annak nem lesz baja.
meg lehet csinálni: falazás közben soronént bepucolni a téglákat, háromsoronként betolni a kőzetgyapotot. hévízen sétálva láttam egyszer egy ilyen házat, hogy két fal között volt vagy tíz centi és mind a kettő be volt vakolva. a kamerával benézve látszott, hogy kb soronként kenték be habarccsal. Csak nehéz rávenni ilyen munkára a legényeket.
A téglák adatlapján szereplő hanggátlási tényezők is kétoldali vakolt falra vonatkoznak...
Erről mindig az jut eszembe, amikor egy társasház épitésénél a lakáselválasztó falat kétszeres fallal csinálták, magyarul két 15-ös hanggátló tégla fal került egymás mellé, közte hangszigeteléssel. (extra hanggátlás volt a követelmény)
Az épületszerkezetet tervező BME-s professzor úgy adta meg a hanggátlási tényezőt, hogy MINDKÉT fal kétoldali vakolattal, plusz a gyapot köztük... :]
A legújabb nézetek szerint (pl. BME, H.S.) szükséges a kétoldali vakolás a megfelelő légtömörség elérése érdekében. A csak belül vakolt, kívül hőszig rendszerrel ellátott vázkerámia falak állítólag igen rosszul szerepelnek a Blower-door teszteken...
az árengedménnyel az a porbléma, hogy azért ők voltak a legolcsóbbak, mert a hozzáértetlenül olcsó munkaerő, a tanulni nem tudó főnök és a silány anyagok ezt adták. ebből önként engedni nem fognak, hiszen így is koppra kihasználtak minden költségcsökkentési lehetőséget (valószínűleg a melósok sincsenek bejelentve).
nem azt mondom, hogy ebbe akkor bele kell nyugodni, sőt. csak érdemes belátni, hogy ÖNKÉNT milyen engedményekre lehet számítani.
Valószínűleg soha nem fog kiborulni a bili (ezért vállalkozó még mindig a "mester")
mert a többi lakásban lakó örülni fog, hogy sokkal alacsonyabb lett az éves fűtésszámla és valószínűleg soha senkinek nem fog eszébe jutni, hogy ha komolyan vettek volna a sirámaidat, akkor az éves költségeik lakásonként mondjuk évi 30 ezerrel még kisebbek lennének.
Hacsak fel nem tűnik valakinek, hogy a te lakásodban mennyivel jobb idő van ;)
Egyébként a szakértőnek lehet, hogy elég lesz csak a fénykép-gyűjteményed,
esetleg a (fényképek alapján) legvészesebb részeken be is néz a burkolat alá (de lehet, hogy csak endoszkóppal).
De el tudok képzelni olyan vihart, ami által magától megoldódik a burkolat alá benézés problémája ;)
Ha mondjuk a végén azt mondaná a társasház (lehet, hogy csinálnak valami olyat amitől a többi lakónál is borul a bili), hogy ez így nem jó, akkor mi az ügymenet?
A bíróság gondolom kér egy szakértői véleményt. Nade az egész le lesz nemesvakolva szóval semmi nem látszik. Visszabontja a szakértő néhány helyen? Vagy lehet mutogatni a fényképeket a kivitelezésről?
Ez a figura EV. Egyébként a környékben vannak házak amiket már közel 10 éve csinált szóval idáig nem volt az a megszűnős fajta. Na de hát mind olyan jön ami még nem volt.
Én elzavartam volna de sajnos társasház...
Nem örülök, hogy azt használták (és nálam nem is fogják). De ha már igen akkor legalább ne nálam. A szomszédoknak úgy is jó, semmi kifogása ellene.
egyedül a "kontárság" védi meg az átlagembereket a két-háromszoros(sőt) munkadíjaktól.
Azzal, hogy idézőjelbe teszed a kontár szót, megváltoztatod az értelmét. lehet ezt is, de amit Akerlof bizonyított, a tényleges kontárokra, vagyis a silány termék / szolgáltatás szállítóira vonatkozik.
Egyébként természetesen lehet binárisan is gondolkodni (válogatottan hanyag vállalkozók itt, kartell a ló másik oldalán), ez nagyban leegyszerűsíti a döntést, mert aki így érvel, olyan alternatívát szokott felvázolni, ami sokkal rosszabb az általa favorizáltnál.
Létezik egyébként elvi megoldás a problémára (pontosabban nagyon is gyakorlati megoldás, de eddig csak egyetlen, nagyon szűk szolgáltatási piacon alkalmazták).
Akerlof tétele a következő peremfeltételekre vonatkozik
1. termékek, szolgáltatások, munkaerő és tőke szabad mozgása a gazdaságban
2. aszimmetrikus információ a termlék/szolgáltatás minőségéről
3. garancia korlátozott érvényesíthetősége
ezen a három ponton lehet változtatni, ha szeretnénk valamit tenni a minőség érdekében. Az (1) sok adminisztratív lépésnek része (ISO 900x minősítési rendszer és auditáció, szigorú szakmai kamarák, stb). A (2) a vevő informáltságának javítása, akár indirekt módon. A (3) jellemzően pénzbeli letét, szakértő stb bevonását jelentheti hőszigetelés vagy más építési szolgáltatás esetén. Láthatóan minden lépés költségnövekedéssel jár. Tehát, választhatunk: vagy megfizetjük a jó minőségű szolgáltatás valódi árát (nem "csak úgy", hanem a jó minőségű munka biztosítékaiként felsorolt 1-2-3 alternatívák költségeit), vagy törvényszerűen szar munkát kapunk. Nem idézőjelben, hanem tényleg.
Egy példa a (kormányzati szemhunyás mellett) árkartellel védett (valódi konkurencia nélküli) pofátlan árszintre: magyarországi telefon szolgáltatások díjai.
A világ értelmesebbik fele könnyesre röhögi magát rajtunk.
...szóval a végfelhasználók csak becsüljék meg a kontárokat, ők óvnak meg az elszabaduló áraktól. Csak egy dologra kell odafigyelni: ne mi legyünk azok, akik a kontárt alkalmazzuk ;)
"a kontárság szükségszerű térnyerése akkor következik be, ha az áruk, szolgáltatások, munkaerő és a tőke szabad mozgását lehetővé tesszük."
Az a baj, hogy egyedül a "kontárság" védi meg az átlagembereket a két-háromszoros(sőt) munkadíjaktól.
Ahány területet eddig sikerült "megtisztítani" a kontároktól (többnyire a piac erős szereplői által létrehozott+irányított kamarák segítségével és állami támogatással) azokon a területeken a munka átlagos színvonala kb 10 százalékkal lett jobb, az árak meg elszabadultak az egekbe.
Ez a valódi cél: a gyenge** konkurenciától megszabadulva megsokszorozni a profitot. Na ezért járt a Nobel díj: hivatalossá tette, hogy a szegmens vezető cégeinek (és/vagy az államnak) nemcsak joga, de kötelessége erővel belenyúlni a gazdasági folyamatokba, tehát gyakorlatilag legalizálta a konkurenciaharc egyik legaljasabb formáját.
(**...mert a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen "kontár-tisztogatási" akciók végén a tőkeerős (=gátlástalan haszonkulccsal dolgozó) cégek maradnak a piacon, a korrekt módon (és korrekt árakon!!!) dolgozó kicsik túlnyomó többsége a valódi kontárokkal együtt pusztul - és máris indulhatnak az árak az egekbe)
Képzeljétek el azokat az árakat, amelyek akkor lennének itt, ha az országban mondjuk csak tíz cég végezhetne hőszigetelést (amelyek vezetői minden évben együtt nyaralnának a Kartell-szigeteken).
Az a röhej, hogy az effajta "kontár-tisztogatásokat" azok a kisvállalkozók is lelkesen támogatják, akik a kamara megalapítása után az első áldozatok között lesznek, mert pl a kamara új vezetősége (aki tudjuk, hogy kikből áll) hoz egy olyan szabályt, amit ő nem képes betartani.