Számomra az Ocean Cloud a Marbles legjobb dala, a Fantastic Place mellett :-)
De ha már a 2000 után megjelent albumokat nézzük, szerintem a háromból a legjobb a Marbles, annak ellenére, hogy féltem megvenni, mert hallottam róla rosszakat is. Nagyon kellemes csalódás volt, és magasra tette a lécet. Így utólag a Somewhere Else kicsit megfáradtnak, helyenként unalmasnak tűnik.
Visszatérve az Ocean Cloudra, nekem olyan kicsit, mintha (szigorúan csak hangulatilag) a This Strange Engine (a szám) folytatása v. második része lenne.
Kint vannak már a honlapon a 2008/2009-es turnédátumok, bár szerintem még bővítik. Budapest sajna nincs, Prága vagy München tűnik a legközelebbinek. Jó lenne, ha a Livesound megint el tudná őket hozni, viszont ahogy nézem, sehol sem esünk útba, és nem nagyon van szabadnap. Az a durva, hogy a lengyeleknél háromszor is fellépnek. Grrrr...
Az új album borítójához mit szóltok? Nekem elsőre nem bejövős, de a lényeg úgyis a tartalom lesz.
Ha már Quidam, hát az Alone Together egy csoda. Az utóbbi idők legjobb prog-rock albuma számomra, mindjárt az első számot egy hétig non-stop hallgattam :-) Az előző korszakukat is szeretem, a csaj csodásan énekel és engem ugye még a lengyel nyelv sem zavar, de tudom, hogy az sokakat elriaszt - pedig remek zene. Ha jönnek, én biztos ott leszek :-)
Quidam a "kötelező" kategóriába sorolható... Ha csak most ismerkedsz velük, hallgasd egyből a II. korszakuk anyagait (SurREvival, HalfPLUGGED, Alone Together), mivel várhatóan ezekből csemegéznek a koncerten. Az I. érát én szintén nagyon szeretem énekesnőstül/lengyel nyelvvel együtt - de ebből vajmi kevés várható (amint azt a bp-i botrányosan kevés nézőjű, ám annál nagyobb élményt nyújtó A38-as koncert is igazolta).
Biztos nem volt véletlen, hogy amikor a rádióműsorba válogattam tavaly év elején, pont a Valerie's Friends-et választottam Gazpacho-illusztrációnak :-))
Számomra igen valószínű hogy maradandó lesz, remélem számodra is. :-)
A Quidamtól egyelőre még egy hangot sem ismerek :-( , előreláthatólag jó egy hónap múlva kerítek sort rájuk. Tegnap óta Isildurs Bane albumokat gyűrök, már most látom hogy a Mind-sorozat lesz tőlük inkább a nyerő...
Egy picit javítom magam a Gazpachoval kapcsolatban: a Night marillionos hangzásaiból nem pusztán a Marbles hallható ki, hanem a Brave, az Afraid, a This Strange és az Anorak is, szóval úgy általában nagyon Hogarth-érás.
A negyedik, utolsó előtt dal, a Valerie's Friends pedig szerintem egy sorba rakható a Splintering Heart-tal és a Kinggel - és ezzel azt hiszem, mindent elmondtam róla...
Annak idején a Marillion előzenekaraként a Gazpacho teljesen elment mellettem (nagyon vártam már a főműsorszámot). Most Loreleyben meglátjik, maradandóbb lesz-e az élmény. Hozzáteszem, nem lesz könnyű dolguk a Quidam előtt.
Tudom, volt már itt szó párszor a Gazpachoról, a norvég bandáról (a négy évvel ezelőtti Marillion-turnén sokszor ők voltak az előzenekar, illetve KeyConcept és Markov is írt nemrég lelkesen róluk).
Én most ismertem meg őket: az utóbbi két-három hétben gyakorlatilag semmi mást nem hallgattam, mint az összesen négy studióalbumukat. :-) Az első, 2003-as albumon (Bravo) halvány nyomát sem érzem a Marillionnak, sokkal inkább Radiohead, Coldplay, Travis, némileg DM... többségében akusztikus hangzás, jó dallamok, melankólia, de mindenképp progosabb megszólalás mint a nevezettek. A következő, a 2004-es (When Earth Lets Go) viszont - kedvenc bandánk szempontjából - nagyon érdekes: ugyanúgy májusban jelent meg mint a Marbles, mégis pár dal nagyon jellegzetesen "Marbles-os": Snowman, 117, Substitute for Murder, Dingler's Horses... Persze joggal lehet mondani, mivel a Marbles főképp az Anoraknophobiára építkezik, azt a hangzást fejleszti tovább (a tökélyre, teszem hozzá), a Gazpacho mégiscsak másol, utánoz ha tetszik, az Anorak zenei világát... Na ja, csakhogy ezek a dalok sokkal inkább hajaznak a velük pontosan egyidőben megjelent Marblesra mint az Anorakra. Szerintem egyrészt mert jellemzően megtartják az első album akusztikus gitárjait, márpedig ez a hangzás ugye nem jellemzi az Anorakot, másrészt a mélységük, a drámaiságuk okán is ... A lényeg mindenesetre, hogy ugyan egyszerre, pontosan négy éve jutott a két banda ugyanarra a hangzásra, de - ahogy én látom - némileg más úton. A 2005-ös Firebird-öt már valahogy kevésbé érzem marillionosnak, ami nyilván önmagában sem baj, de azért sem, mert az anyag szerintem nagyon jó. Egyenes folytatása az előzőnek, ugyanaz a mélység a dalokban, de gazdagabb a hangszerelése, picit hagsúlyosabb a villanygitár és valahogy progosabb is a megszólalás.
És a tavalyi Night. Tényleg zseniális! Emellett az album már - leszámítva a több helyütt felbukkanó, fájdalmasan szép, többnyire zongorával kísért hegedűjátékot - olyannyira marillionos, pontosabban a Marbles-ra jellemző hangzású, hogy kimondom, még ha esetleg ellenérzést is szül: szívesebben venném, ha a Somewhere Else helyett Hogarth és a többiek tálalásában ezt az anyagot hallgathatnám... Sokhelyütt megdöbbentően mély, kellően drámai, és minden a helyén van: a hipnotikus ritmusok (á la Supper's Ready, Grendel...), az akusztikus gitárok, a kifejező gitárszólók, a hegedű, a fuvola, az egész álomszerű hangulata... Nagyon üt! Nem tudom, milyen lesz az őszre beígért Marillion, a dupla Happiness is the Road, de ha már a - közös kiadó okán - a honlapjukon is szerepeltetik a Gazpachot az itt megrendelhető albumaikkal, nagyon remélem, jelent ez legalább egy pici zenei visszahatást is a "tanítványok" részéről...! :-)
Noháááát!!! Éljen a Marillion! :) Kár, hogy én csak nemrég fedeztem fel magamnak, pedig több 10 éve vagyok prog-rock nagyjai illetve Genesis rajongó! Hát ki-ki (nem KIKI, mert őt nem szívesen keverem bele) vonja le a magáét. :) Még mielőtt azért hitelemet veszteném, tudtam a zenekarról, tudtam hogy létezik, hogy vannak, és hogy Genesis epigonok (jó tudom, nem, de én úgy tudtam), és valahogy egy csúnya előítélet hatására szándékosan nem ismerkedtem meg velük, Fish-től pedig egyenesen ódzkodtam... ma már az egyik kedvenc "prog-arcom" ám. :) Szóval komolyra fordítva a szót, nagy kedvencem lett a zenekar hála istennek, idestova egy éve kb. őszinte rajongójuk vagyok. Sajnos emiatt lemaradtam a tavalyi koncertről, bár egészen más (Genesis) koncert vonta amúgy is el a figyelmem. Ja és persze a körülötte köztudottan támadt "enyhe" kis kavarodás. Szóval üdvözletem a topiknak! :)
Elég furán hatott rám a minap,amikor a livesound kívánságlistáján korábban szó volt egy esetleges koraőszi budapesti fellépés lehetőségről,és azt a választ kaptam,hogy a zenekar pénzt akar keresni a turnéval,nem csak zenélni. Ezért nem tudtak a management-el megegyezni....Elhiszem,hogy fontos nekik a pénz,de akkor a zene "csak " másodlagos lett ?! Oda az eddigi feeling ? Nem akarom ezt hinni. Még nem .
Mostanában olyan nagy csönd van kedvenc zenekarunk körül, hogy a topik életbentartása miatt ide is beszúrok egy "önreklámot":
Ismét eltelt 2 hét, így holnap du. 5-7-ig megint felbukkan az éterben a Vájt fülbevaló! Folytatódik a zenei kalandozás távoli földrajzi tájakon. Mivel az elmúlt adások során keresztülrobogtunk az amerikai kontinensen, most Ausztrália és Afrika kerül terítékre, azaz ottani előadók zenéiből áll össze az adás: lesz egyebek mellett Sebastian Hardie, Aragon, Vanishing Point, The Third Ending, Bakithi Kumalo, Richard Bona, Etienne M'Bappe, Tananas.
Lehet, hogy a PF-i életmű igencsak felületes ismerete miatt adódik nálam inkább a Camel - Marillion párhuzam. Azért majd igyekszem konkrétumokkal is szolgálni az alapállításom alátámasztásához.
Igen, én is felfedeztem a Camel topikot, most épp pezseg... :)
