Én még nem találkoztam ezzel a pecséttel (elnézést, ha mindenki tud róla és már volt itt a forumon):
De ma sikerült ezzel pótolni egy elmaradt pecsétet, pillanatnyilag a hivatalos OKT pecséttel együtt a Mátra Büfében várják a túrázókat. Mindkét pecsét első osztályú. Persze a büféről elfelejtettem fényképet készíteni...
Miféle elektronikus igazolást tesz tönkre a tűz? A telefon a zsebemben, pontosan tudja, hogy mikor és hol vagyok, nyomok egy logot, hogy itt jártam, és kész. Kirakott kód csak akkor kell, ha nincs foursquare accountja az illetőnek, és a webes igazolófelületen akar regisztrálni, amit a foursquare, mint ötlet felmerülése miatt elvetettem.
A ködbe vesző ősidőkben, amikor még net nélkül terveztem a túrákat, nem minden szempontra tudtunk figyelni (az időtényező viszont akkor is sürgetett). Ennek is megvolt a maga szépsége.
A telefoncsörgés nálam Kincs, ami nincs. :-) Szóval talált, süllyed. Általában Puffin néven szoktam regisztrálni (pl. TTT, spencerhill), ha még nem foglalt.
On:
Upponyban az említett háztól nem messze található boltban is van (pontosabban egy éve még volt) hivatalos (MTSZ-es) pöcsét. Én ott szereztem. Persze ha az is zárva van...
Amúgy ott érdemes felmászni a hegyen található kereszhez is, mert nagyon szép kilátás nyílik a Lázbérci-víztározóra.
-Kisgyónban a turistaháznál matricák,a helyzet pont mint Somlyóvárnál,viszont amit irigylek:
Volt aki a büfében nem csak kisgyóni bélyegzőt kapott hanem hamuházast is!
-Kevély-nyeregben eléggé nehézkes a kommunikáció...:-)))
-Ősagárdi kocsma nyitvatartása igen korlátozott viszont mi mindig ezek figyelembevételével terveztünk túrát,sokszor a nyitvatartásokra tekintettel módosítottunk indulási helyszínt vagy időpontot.
-Balatonhenyén a kocsma nyitvatartása tragikus,viszont kiteszik a pecsétet hátul a padoknál az ablakpárkányra.
Én sajnos csak irásban kommunikálok jól (talán), igy az én füzetembe bekerült néhány igazoló fénykép is (pl. az egyik kisgyóni, a kevély-nyergi (!), az ősagárdi, a balatonhenyei, stb. Nekem igy is teljes volt az élmény. A 2. teljesitésnél eddig még nem kellett igy igazolni.
A fényképes igazolást is elfogadják,tudom.De az nekem csak opció volt mindig, minden esetben arra törekedtem hogy meglegyen a bélyegzőnk vagy így vagy úgy.Meg is van mind.És nekem így teljes a füzetem,úgy érzem.
Legtöbbször csak kommunikáció és beszélőke kérdése az egész,lásd mondjuk esetünkben Uppony:
Hárman értünk oda a pecsételőhelyként funkcionáló címhez,sehol senki...majd jöttek még hárman,majd még egy emberke,mindenki tanácstalanul álldogált,mindenki szeretett volna pecsételni.Nem volt rá sok esély,sehol egy lélek,majd megláttam egy nénit egy kertben akivel beszélgetni kezdtem,majd ő miután megtudta mit szeretnénk bement és telefonon felhívta azt a nénit aki rendelkezett a bélyegzővel,rövidesen jött is és így mindenki tudott pecsételni.Nem adta ki a kezéből mert állítása szerint már egyszer ellopták és féltette,de nekünk elég volt az is hogy pecsételhettünk vele.
Nekem is...:-) akár mindennap megnézek egy filmet tőlük.És néha meglepődök hogy milyen helyeken bukkan fel a hangjuk csengőhangként,vagy éppen egy filmjelenet háttérképként!
(Mercedes szervíz,srác háttérképe a "Nincs kettő négy nélkül" egy jelenete ,csengőhangja "puffinhívja...":-)) )
Ilyenkor jön a fényképes igazolás (persze ha valakinél nincs f.gép, akkor ez sem jó). Pedig különben fontos "missziót" teljesit az idős bácsi ott fent, de tényleg nem megnyugtató a pecsételési helyzet.
A gondnok is mérgelődött, hogy az egyik nap kirakott 30 db "nyalókát", másnapra egysem volt. Azt mondta, hogy állandóan elviszik mindet, nem győzi készíteni őket.
Amúgy a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt. :-) (A túrázás mellett a másik nagy kedvencem a két furfangos furkó. :-D )
Somlyóváron sokak nem kis bosszúságára legtöbbször csak a kihelyezett lebélyegzett nyalókák találhatók meg,ezeket bélyegezte le valószínűleg a társaságodban lévő úriember,majd kitette a dobozba.
Nem lenne semmi gond ezzel az eljárással ha mindig elérhető lenne minden túrázó számára ezen nyalókák egy darabja,de sajnos koránt sincs így,nagyon sokszor semmit sem találnak a dobozban az arra járók ,nem kis mérget nyelve ezzel,mert nem egy autóval utólag is megközelíthető helyről van szó.
Magyarul sokszor elfogy és nincs mód az utólagos pótlásra,csak szerencsés esetben.
Sok-sok visszajelzés ellenére sem történt még semmi ez ügyben,mintha egy szent tehénről lenne szó...lehet hogy ez az is?
Mindenesetre nekünk megvan ez a pecsét (nyalóka) is,de szerencsével,mert utánunk mindössze kettő maradt anno és velünk szemben legalább tízen mentek felfelé...
Készítettem képet a pusztamaróti pecsételőhelyről is. Az ottani pecsét is hagy némi kívánnivalót maga után. A bélyegzőről leszakadt a gumi, de szerencsére a tintapárna dobozába belerakták. Nem volt nálam ragasztó, így nem tudtam visszaragasztani a fémre.
Somlyóváron nincs kirakva bélyegző (csak a doboz van meg), de szerencsére az ottani gondnok(?) ott volt, és ő bélyegzett nekem. A bácsi épp valami papírfecnire nyomkota a pecséteket. Gondolom arra az esetre, ha ő nincs ott, és valakinek bélyegezni kellene, akkor el vihessen egyet-egyet.
Most értem haza Szárligetről. Majd töltök fel képeket a mai állapotáról. :-( (De előtte mosdás és kaja.) Nem tudok szabadulni a gondolattol, hogy a helyi tűzoltóság próbált így megszabadulni a darazsaktól. De ne legyen igazam, remélem, hogy csak a rosszindulat beszél belőlem. Írok majd egy post-ot a TTT fórumába is.
Amúgy a pecsétdoboz és a bélyegző megvan. Mivel fém bélyegző volt, ezért némi pucolás után még pecsételni is tudtam vele ma reggel. Szóval néhány csavar segítségével vissza lehet szerelni a fa maradványára.
Ma délután, amikor pecsételni akartam Tardos mellett a Bányahegyi erdészháznál, szomorúan tapasztaltam, hogy leégett a fa, amin a pecsét volt. Ottjártamkor még izzott, füstölgött. A TTT fórumán olvastam, hogy lódarazsak telepedtek meg rajta. Talán így akartak megszabadulni tőlük??? Ahogy mentem be a faluba, láttam a helyi tűzoltókat arra menni.
Reggel megnézem, hogy mi maradt a pecsétből, mert azt nem találtam, az izzó parázsban meg nem akartam keresgélni.
Reggel egy kis vonatozással kezdtem a napot, és áthaladva Magyarország leghosszabb vasúti alagutján Abaligetnél csatlakoztam egy nagyon jó hangulatú túrázó csapathoz, a sok régi ismerőst is felvonultató székesfehérvári Gyöngyvirág TE. tagjaihoz, akik Horváth Pisti vezetésével járják az RP-DDK zselici szakaszát.
A vasútállomáson pecsételtünk majd egy kis kevergés után eléggé benőtt útvonalon indultunk neki az első dombhátnak. Szép erdőn keresztűl értük el a gerincen vezető utat Szentkatalin és Karácodfa felett. A távolban kéklő Mecsek vonulatai szépen látszottak. A túraútvonalunk ezen a napon nagyrészt Baranya megye területén vezetett, szép öreg erdőben érintettük a Zselic csúcsát a Hollófészek nevű helyet ami 358 m magas. A Baranya megyei erdészet egyik nagy vaddisznós-kertje mellett haladtunk tovább és tettünk egy kis kitérőt a közeli Nagymáté-i vadászházhoz. Az itt található szép pihenőhelyen tartottuk az ebédszünetet, megnéztük a régi és még mindig kint lévő de már használaton kívül helyezett nyalókás dobozt is. Érdekes és követendő példa lehetne az itt létrehozott szép arborétum és a Fekete Istvánnak emléket állító szobrok és a tanösvény melynek egy részét is érintettük. Rengeteg erre a Zselicben védett szúrós csodabogyó, egy mély erdei völgyet keresztezve és lihegve érkeztünk meg Felsőkövesdre. Ezen a kis településen talán 20 ember él még, inkább üdülőterület jellege van. A 155 éves harangláb mellett található a nyalókás doboz amelyből elvégezhettük a füzetünk ezen pontjának érvényesítését is. A településen áthaladva leereszkedtünk a gerincről de csak azért, hogy fel tudjunk kapaszkodni a Hideg-oldalon keresztül az egykori Szabás - kihalóban lévő - település főutcájára. A szellemjárta pusztuló házak között végig haladva a Cigány-dombon keresztül érkeztünk meg Somogy -megyébe. Alattunk a kistótvárosi uradalom épületeit nézhettük a kerítésen kívülről és fájó szívvel néztük a szép magán kilátót amely szintén el van zárva a természetjáróktól, pedig csak néhány 10 méterre van a kéktúra útvonalától! Az egykori Nagytótváros teljesen elpusztult település helyét már csak néhány bucka és öreg diófák jelzik a Tótvárosi-erdőben. A hegyről meredek ösvényen ereszkedtünk lefelé egy mély szurdokvölgy peremén és az erdő alját elérve néhány perc alatt elértük Gálosfa szélén az első házakat majd megkerestük a pecsételő helyet is ahol szép eredeti MTSZ pecsét található, valamint jéghideg italok mindenféle változata is előfordul. Egy jó órát pihentünk ebben a kellemes 'pecsételőhívatalban' közben túratársaimmal megismertettem túramozgalmainkat, teljesítménytúráinkat és úgy általában a Külső-Somogy szépségeit. Remélhetőleg később többen visszatérnek majd Somogy más részeire is túrázni. Köszönöm a túrát, és hogy Veletek tarthattam!
Az a baj, hogy ide nem lehet eladni mindenféle régi fényképet (amiből van nekem rengeteg), mert tavaly a bélyegző egy másik fára költözött a magányosan álló fenyőről. Bár már stempliztem vele az új helyén, de még nem örökítettem meg az utókornak...
a fa 2009-ben...és mi
jobbra fent az ominózus nyalókás bélyegző
