Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Nahát, micsoda régi dolgok kerülnek itt elő! Amikor középiskolába jártam Szegeden, a technika tanárunk (egyébként többszörös feltaláló volt) mesélt a "Juhász Gammá" ról (Ő így nevezte).
Azt mondta róla, hogy amikor megszálltuk Jugoszlávia Bácska- Bánát- i részét, egy jugó gép jött Szegedet támadni, amit a Juhász Gamma lőelemképzővel felszerelt légvédelmisek azonnal le is szedtek. Állítólag a németeknek sem volt jobb és meg is akarták szerezni maguknak a Juhászt Gammát. Még a németek akciójáról és magáról a Juhászról is mesélt valamit, de hát ez több mint 35- éve volt, ki emlékszik ma már erre.....
Szerinte korábban minden 400. lövés találta el a légicélt, de a Juhász Gammával a találati arány lényegesen jobb volt.
A Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Főiskolai Karának légvédelmi szakcsoport épületében működik a Hadtörténeti Múzeum egy kihelyezett kiállító tere. Az épületben különféle kézi és más fegyvereket, légvédelmi tüzér relikviákat (ki hitte volna) és egy Volhov komplexumot láthatsz kibontva. Vinniczai Ferenc alezredes a múzeum atyja, és előzetes egyeztetés után be lehet menni nézelődni.
Mindenképpen visszanézek oda valamikor! (Minden kedden van nyitva?)
Ez alakulatonként változó. Az biztos, hogy mindenütt 7-es épületnek nevezték a rakéta tároló épületet. Ha az alakulat nagy laktanyában volt, akkor a laktanyában a többi épület neve nem is volt érdekes. A készenléti épületet, ami a technikai területen volt, azt többnyire 10-es épületnek nevezték. A többinek nevet nem adtak, esetleg az új tüzelőállásokban a gépkocsi tároló épület volt a 7/A. Egyéb épületnek kitüntetett nevéről nem tudok.
Magasabb készültségi fokozatok:
AHKSZ - Állandó Harckészültség
FHKSZ - Fokozott ...
HVHKSZ - Háborús veszély ...
THKSZ - Teljes ...
Készültségi fokok1980-ig:
III. fokú készültség (innen az I. fok elérése alakulat - illetve hely - függő volt, 35 - 90 perc)
II. fokú készültség (Innen az I. fok elérése 6 perc, teljes állománnyal 35 - 90 perc)
I. fokú készültség
I. fokú készültség teljes állománnyal.
Készültségi fokok 1980. után:
Készültségi szolgálaton kívül
II. fokú készültség
I. fokú készültség
Minden osztálynál - és ez készültségi foktól független volt - annyi rakéta volt indító állványon, amennyi egy csatornára szükséges volt. A Nyeva egy célcsatornához két rakétacsatornás volt, (vagyis egy célra két rakétát volt képes önállóan vezérelni), tehát a Nyeva két rakétát tartott készenlétben. Ugyanakkor a szakaszfedezékekben annyi rakéta volt szállító töltő kocsin, hogy az állványokat teljesen fel lehessen töltei.
A Volhov osztálynál 3 rakéta volt fent folyamatosan, a Vegánál pedig tűzcsatornánként 2 darab.
Általában az ezred (dandár) osztályai közül minden harmadik volt II. fokban, a többi III. fokban, illetve készültségi szolgálaton kívül. I. fokba csak akkor kellett lépi, ha valami volt, vagy gyakorlás céljából rendelték el.
Ilyenkor először a kezelők foglalták el a helyüket, az RKU kezelő azonnal indította az áramátalakítót és az agregátorokat. Mire készen lett, addigra általában az ügyeletes kezelők a helyükön voltak. Az ügyeletes rávezető tiszt vezetésével elkezdték a komplexum működési ellenőrzését. Ez egy komplex ellenőrzés sorozat volt, amit max 4 perc alatt meg kellett csinálni. Miután készen volt a működési ellenőrzés, (a lokátorokban is) le kellett jelenteni az elöljárónak a készenlétet. Ekkor még illett annyi időnek maradnia, hogy a rakéták felkészítését meg lehessen csinálni. A 6. percben képesnek kellett lenni a rakéta indításra.
A Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bólyai János Főiskolai Karának légvédelmi szakcsoport épületében működik a Hadtörténeti Múzeum egy kihelyezett kiállító tere. Az épületben különféle kézi és más fegyvereket, légvédelmi tüzér relikviákat (ki hitte volna) és egy Volhov komplexumot láthatsz kibontva. Van Sztrela-1, Sztrela-10, KRUG, Nyeva és Volhov indítóállvány, és egy csomó egyéb tüzérségi fegyver, többek között a Te kedvenced, az 57 mm-es légvédelmi gépágyú is. Vinniczai Ferenc alezredes a múzeum atyja, és előzetes egyeztetés után be lehet menni nézelődni. Telefonszámot nem tudok, a Neten viszont megtalálod.
A képen látható 100-as lédvédelmi ágyúról is ott készült a kép. A típus megnevezését nem tudom, de HPASP egyszer valahová leírta.
Ezt a kabint érdemes megnézni, mert az orosz elég sok technikát ebbe rakott. Ilyenben volt a Nyeva UNK kabinja, a 5JA62/63 (Cikloida) kabin, a Vektor és a Szenyezs kabinjai, a Vega K-2, K-3, K-9 és AKIPSZ kabinjai, és gondolom, lehetne még folytatni. Mindegyik kabinhoz egy URAL vontatót adtak. Nekünk szerencsére már Diesel motorral, de a Nyeva osztályok még benzines Uralt kaptak. Az tudott még aztán zabálni. Ezeken egyébként nem sok látnivaló van, hiszen kívülről minnden egyforma. Amíg az ajtót ki nem nyitottad, addig nem is tudtad, mi az. A Volhov kabinjait legalább meg lehetett különbözztetni.
Ez ugyan offtopic, de a képekről eszembe jutott: akinek vannak jó képei az S-60-as (vagy Sz-60?) gépágyúról, az legyen kedves dobjon meg velük (biztos én vagyok a láma, de a neten nem sok használhatót találtam)! Előre is köszönöm! Ja, és mi a típusjelzése a felső képen látható ágyúnak?
Amikor annak idején erről először tanultam, akkor úgy hívtuk, hogy elektromos tengely. A forgató részen is, és a fogatandó részen is van egy egy darab speciális villanymotor, ezek elektromosan össze vannak kötve. Ha az egyiket elforgatod 30 fokkal, akkor a másik is forog utána 30 fokot. A dolognak a szakmai alapját ne kérdezd. Ha valamivel 20 éve nem foglalkozott az ember, akkor sajnos elfelejti. A forgatandó részen a szelszinre volt kapcsolva a végrehajtó motor, ami nem hagyományos villanymotor volt, mert az ugye alacsony fordulaton kis nyomatékot tud, hanem úgynevezett amplidin, ami egyfajta erősítő motor, és az már tudta azt, hogy 1 o/sec sebesség esetén is ugyanolyan forgatónyomatékot produkált, mint 10 o/sec esetén.
A végeredménye ennek a rendszernek az volt, hogy ha a lokátorral követték a célt, akkor a meghatározott repülési és egyéb paramétereket figyelembe véve, a pontos előretartást képezve a csövek is pontosan követték azt, amit kellett.
Az elsődleges kritérium, hogy az ágyúnak legyen elektromos hajtása, mert ha nincs, akkor a lokátor csak egy üres fenyegetés, vagy annyit ér, mint a régi fogaskerekes computerek (PUAZO-4, GAMMA-Juhász). Vagyis a valamilyen módon megállapított kezdőelemeket betáplálták a masinába és a kijött eredményt odakiabálták az ágyúkhoz. Alapjában véve nem rossz módszer, mert a ZU-2, és a ZU-23-2 még mindig hasonló elven működik. Csak az idő már túlhaladta ezt e módszert.
Tehát, ha van elektromos hajtás, akkor már könnyebb a dolog, mert az elektromos hajtást össze kellett kötni a lokátor megfelelő pontjaihoz, és elektromos szelszinkapcsolat útján már meg is volt oldva a lövegek vezérlése. A szelszin kapcsolat azt képes produkálni, hogy akár kis forgási sebességnél is képes nagy nyomatékkal mozgatni a szükséges forgatandó eszközöket. A szelszinkapcsolatot a lokátor antennája és az ágyúk között kellett megvalósítani, magyarán ahogy az antenna mozgott, ugyanúgy mozgott az ágyú is. Na persze volt a dologban egy kis csavar, mert a lokátor az általa mért repülési paraméterek és az ágyú tulajdonságai alapján kiszámolta a cél lelövéséhez szükséges előretartást, és már majdnem meg is volt oldva minden.
Az 57-es gépágyú arra ment, hogy eltalálja a célt, és egy átlagos repülési távolság után automatikusan felrobbant a lövedék. Ám a 100-as félautomata ágyú lövedékében volt egy távolságfüggő gyújtószerkezet, ami igyekezett a megfelelő távolságon robbantani. Ezt a távolságot a lokátor, régebben a távmérők adatai alapján az ágyú egy megfelelő műszerébe be lehetett tekerni, és már majdnem meg is voltunk. Már csak azt kellett tenni, hogy az ágyú egy erre a célra kiképzett nyílásába be kellett dugni a lőszert, majd egy kurblin kettőt tekerni. A lövedék elején volt egy lőporkorongos időzítő, amit az első tekeréssel kinulláztál (akárhol is állt) a második tekeréssel pedig be kellett állítani a korábban behajtott távolságot. Aztán már csak lőni kellett.
A lokátor tehát az ágyúknak csak a szögben való vezérlését tudta elvégezni, de azt viszonylag jól.
Bár lehet,hogy nem ide tartozik,a másik topikba már feltettem:Vát község határában készült légifotó(1987).Mi lehetett,egy cseh oldal szovjet objektumot jelöl..?
Megtisztelő hogy kollegának szólítasz, de nem érdemlem ki. 2001ben, villanyosmérnök diploma után akartak besorozni, kétszer is, de inkább elsumákoltam a dolgot. Az érdeklődés viszont nagy a technika iránt. :)
Egyszerűen beirtam a keresőbe:SA-5 in Bulgaria,s a a Nato modernizálási programban szerepelt,sajna a linknevet nem tudom..:(( A Bohurishe amúgy Bohurishte,elnézést!
Ahum, én a térkép bal fölső sarkában lévő Missile Test Complex-re tippeltem, de ezekszerint ott tesztelés zajlik, nem gyakorlat. Találtam remek műholdképeket az egész területről és az egyes létesítményekről.
Nem tudom, hogy mi ez, de sejtem, hogy köze van a rakétákhoz:
Nyíregyházán, a katonai bontóban állnak, még egyben, és bármit meg lehet venni róluk, belőlük. Van 4- 5 ilyen utánfutó. Mik ezek?
Más:
Az HMEIRT egy fél éve még eladatlan készletében láttam nagyméretű, nyerges utánfutókat, vagy 20 db-ot. Olyan gömbölyű volt az elejük, végük, teljesen fémborítással (sajnos nem tudtam lefényképezni) Ezek mik lehetnek?
Emlékszel, hogy az amerikai Patriot rakéták az első öbölháború idején mit csináltak?
Ennyit a hatékonyságról. Meg azt, hogy az orosz mindenben ugyanolyan, csak egy kicsit nagyobb. (lapostetű és teknősbéke ügy) A Patriot 80 kilométerével szemben a 300-as 100 kilométert tudott, és a felvételekből láthatod, hogy a technika mozgékonysága sem volt semmi. Igaz, hogy ehhez háromszor annyi katona kellett, de az az oroszt igazán nem érdekelte.
Ráadásul ez a technika is aktív önirányítású, tehát olyan nagyon zavarni sem lehet. Nézd meg a filmeken, az irányító járművön megtalálod azt a hatalmas teprit. Ez egy úgynevezett FAR antenna, ami (fázisvezérelt), ami nagyon jó paraméterekkel rendelkezik és nagyon pontos.
Bizony Jugoszláviában nem az az egyetle F-117 veszett volna oda, hanem jóval több, hiszen ennek a lokátornak akkora a küszöbérzékenysége, hogy a Nyevát is képes verni. Szóval felköthették volna a gatyájukat a szövetségeseink.
Ahum, én a térkép bal fölső sarkában lévő Missile Test Complex-re tippeltem, de ezekszerint ott tesztelés zajlik, nem gyakorlat. Találtam remek 
