Sajnos nemcsak Marián Varga, de Fedor Freso is meghalt, nem lesz többé Collegium Musicum, nekem nagy kedvenceim voltak, maradtak is, de ezek a srácok nagyon jól hozzák. Marián Varga gondolatvilágát, egyéni játékstílusát, kéztartását nehéz követni, de hangzásban nekem tetszik ez a karantén feldolgozás.
Az emlékkoncert is érdekes, szegény Bernadetta uňavská kapaszkodik a Hammondon, de ő azért egy másik műfajnak a képviselője.
Nagyon szépen a távolból karanténban újrajátszották a Collegium Musicum számot. Marián Varga tette le a legtöbbet keleten a progresszív rock asztalára.
A Hammond orgonában alig van elektronika, szinte tiszta mechanika.
Ez egy nyolclépéses ellenállás sor és amelyikhez ér a drawbar, olyan hangosan szóla vala.
1954-ig ritkán voltak ezek a széles hosszvezető fémrudak, melyekbe határozottan beleakadt alulról az az egy darab pötty. A kettő között meg semmi, ott ugrott. Elvileg folyamatosan szól, de gyakorlatilag néha kicsit elhallgathat két lépés között.
Utána ugyan keskenyebbek lettek ezek a szálak, több hézag van köztük de a drawbarokra két pötty került. Míg az egyik még a régihez ér, a másik már az újhoz, így majdnem folyamatos a hangerő változás. Csak a kis hangerő ugrások, és a sokkal enyhébb mechanikai lépések érzékelhetők.
A képen a szmúszosítást látni. Az 1952-es C2 régi stepjéből 3db M3/M100 húzókészlet felhasználásával szmuszi lett. (mindössze annyi a különbség, hogy a teljes hosszúságú hosszérintkezők itt több rövidebb darabból állnak, melyek össze lettek forrasztva (nyíl)) Természetesen más műanyag papaucsba is fexenek föl, más a függőleges megvezető nyílás, tehát a fémdobozán kívül mindent ki kellett cserélni. Azonban 3db spinet készlet is sokkal olcsóbb és gyakoribb mint egy bontott A100/B3 fullos drawbarsín. Műszakilag meg egyenértékű.
Az eredeti Hammondon a drawbarok mozgatásakor akad a hang, ill. elnémul a szegmensek átlépésénél pillanatra, ahol fix helyzetbe kattan a tolórúd? (nem tudom jobban körülírni, remélem értitek így!)
Az ÉLET nagy igazságtalanságai közé tartozik hogy egy jazz zenész több száz akkordot ismer és játszik és hallgatja negyven ember , addig egy rock zenész négy akkorddal is tud százezres hallgatoságot vonzani...
Hát tök jó lenne, bár kissé poros hangja van ennek a lemeznek, viszont az Invitation-el úgy elvették a kedvem...! Mi ez a gumi módjára nyújtott interpretáció!
Annak minimum így kéne szólni! Ez a tempó! Ááááááá! :x
Itt a hómoffiszban körülvesznek mindenféle cuccok. Az Alto is hátul figyel a sarokban.
A Xiaomi RN5 telefonom mindenre jó, csak hangfelvételre nem. Lejátszani szuperül szól, képe, kijelzője, mindene hibátlan, de hangfelvételhez bántó minőségűre le van butítva :-( Néha felvennék, oszt felraknám.
Egyet raktam fel csak, mert bármikor hallom a Pink Floydtól a Krézidájmondot, zavar, hogy az ének végén elintézik Dmoll, D7-tel. (Ok, most már öregek, így játsszák, de eredetileg meg nem!) Dmoll helyett D10b van, majd D7, Gm. https://www.youtube.com/watch?v=hgpty_wBifA&list=UUbB0td2zuOoZkOis8rFFfLw
Egy másik, ma Little Richie Varola napot tartottam. Ez a fitalon meghalt srác piszok jól játszik. Biztos a környezete hatására is az esztrád műfajban helyezkedett el, de rendkívül pontos, feszes és hihetetlenül energikus játékával már úja alapokra helyezi a lounge műfajt. Louis Prima-Sam Butera orgonistája volt, mindössze egy 1968-as szólólemezzel. Kár érte, de nagyon!
Cory Henry a legnagyobbak közé küzdötte fel magát. Egy hónapja a Duna tévében is szólózott egy nagyot, de akkor Berlinben játszott Mándokival és C2-t kapott.
Most B3-on igazán szép szólót nyomott Mándoy SM-el, hogy legyen egy árnyalatnyi magyar fonál is benne: