Még egy dolog: lehet kapni pl. a bauhausban 100ezerért fürdőszoba bútort. Pozdorja. Sejthető, hogy nemhogy 10 évet, de 2-3-t se bír ki, egyszerűen nem bírja a nedvességet. Ugyanebből a pénzből én megcsináltattam a mienket vasbeton+ytong+csempéből.
Ezt en oraval szoktam mindig elmondani. Dedapam koraban a parasztnak nem volt oraja. Akinek volt, az vagyontargykent kezelte, egesz elol szerepelt a vegrendeleteben hogy ki kapja. Most meg van vagy negy oram, es a havi minimalberbol is tobb tucatot lehet venni. Persze ezek nem olyan minosegu orak. De azert megis jobb a mostani felallas szerintem.
Én meg azon gondolkoztam most, hogy a Mérő cikkel cáfolni vagy megerősíteni akartál :-)
Nem is régi történet, ennek kapcsán jutott az eszembe, hogy egyik rendszermérnökünk túrt kódokat egy fél napot, mert valami nem működött és rájött, a programozó kolléga lelkes volt és kódban korlátozott IP tartományokat. Na, ez is egy élő példája a mindenki a másik munkáját és az üzemeltetőnek semmi dolga nem volt amúgy a kódban túrkálni szabályokra, de ha nem teszi meg, talán soha nem derül ki, hogy ki hol és mit cseszett el :-)
A marketing rohadt nehéz szakma ha jól akarják csinálni, azért csodálkozom azon, hogy mindenki oda akar menni, meg tanárnak és egyik sem könnyű csak annak látszik :-)))
Válaszolok én (is). Több sebből vérzik a példa így ránézésre, de persze akár tévedhetek is.
Ennyi pénzért ilyen anyagból nekem se kéne semmi. Nem a munkádat szarozom ezzel le, hanem a végeredményt, mert akár te csinálod kézzel, akár a kínai csinálja, ez egy szar laminált bútor lesz.
Ebből a helyzetből kétfelé lehet menni:
- ráállsz a tömeggyártásra és bruttó kettő perc alatt 5 ft-ért gyártod ezeket a szarokat, ezekből a szar anyagokból. Ezt nem hiszem, hogy Mo-n versenyképesen tudnád csinálni, mert mindent lenyomnak a kínaiak/lengyelek. Ehhez amúgy is sok pénz kellene, tulajdonképpen egy gyár.
- ráállsz a minőségi alapanyagból egyedi dolgok készítésére. Ahol az anyag/munka hányados eleve sokkal jobb, látja a vevő is, hogy minőséget, szépet kap. Itt jön elő a dolog másik oldala, hogy vajon tényleg ennyi időt kell eltölteni egy ilyen szekrény legyártásával vagy lehetne ezt gyorsabban, ügyesebben csinálni? És a következő, hogy biztos a mesternek kell fiókot csiszolnia, nem valami olcsóbb munkaerőnek?
A következő kérdés pedig a kereslet megtalálása. Nyilván nem ott kell mutogatni a 71ezres szekrényedet akik a 19ezres kínai fost is csak nézegetik a boltban, hanem ott, ahol meg is tudják/fogják venni. És akkor már csak egy dolog van hátra, kell keresni egy olyan apróságot, amivel ki tudsz tűnni a többi asztalos közül, amitől egyedi leszel. Mondok egy hülye példát, csak gyerekbarát anyagokkal dolgozol. Egy nagy csomó ember van, aki a gyerekének erőn felül megad mindent, ezért plusz áldozatra is hajlandó, neked viszont garantálni kell, hogy a te bútoraidtól nem lesz senki allergiás vagy akármi.
Ha úgy gondolnám, hogy jobban csinálnám (az egészet*, nyilván, nem azokat a részterületeket, amikről épp szó volt), azt csinálnám, nem? :-) Ettől még láthatom a hibákat, mint ahogy neked is van véleményed a melós hozzáállásáról, pedig...
"Annyira bírom, mikor egy egyszerű példába próbálsz belemagyarázni"
Mondom, ez a baj a szimbolikával: meglévő tapasztalatokat idéz fel, aztán kinek ez van, kinek az. :-) (Akinek meg semmi olyan, amire asszociálhatna, azzal pont az a gond.) Így aztán eleve szó sem lehet belemagyarázásról, szerintem.
"magyar szakik egy jó része azért nem lesz vállalkozó vagy egyáltalán sikeres, mert olyan környezetben nőtt fel, ahol a beleszarás nem bűn hanem erény volt"
Ezt például teljesen aláírom.
*: amúgy szerintem a fő challenge az eladás (gyártani kb. bárki tud, jó, ez persze túlzás, de érted), ahhoz meg szinte semmi érzékem.
Tudom, hogy ma tudnánk egész nap betűt baszni, de leírtam a lényeget. Ha megtalálom belinkelem a riportot. Tudom, hogy te jobban csinálnád és jó páran, ő akkor és ott ezzel szimbolikázott(de szép szó, megtartom) és nem egy 3 fős Bt-ről volt szó, de tényleg így nehezen hiszem ,hogy gondjai lennének a cég vezetéssel, ezt meg nézd el nekem ;-)
Annyira bírom, mikor egy egyszerű példába próbálsz belemagyarázni holott a dolog szimplán arról szól, hogy akikre büszkék vagyunk, magyar szakik egy jó része azért nem lesz vállalkozó vagy egyáltalán sikeres, mert olyan környezetben nőtt fel, ahol a beleszarás nem bűn hanem erény volt. Szimplán ennyi akart a példa lenni, mielőtt jobban belelovalod magad a cégvezetés kisokosba.
A másik részéről meg a provokatív cikk szólt, aminek az alapja teljesen igaz, a szakmunkásképzőkből kiengedett majd saját lábra állt szakemberek nagy része teljesen alkalmatlan önálló munkára és itt meg is van lőve a kisvállalkozói szféra...
"Amíg a melós a szétlopható, nem kell vele törődni játszótérként tekint a melóhelyére, addig ne is várjon többet"
Ez teljesen oké is, csak azért ennek a példának van ennél több üzenete is, tényleg.
"Ha a melós fix pénzért hajlandó hülye lenni"
Ha a vállalkozó azt várja el a fix pénzes melóstól (mondom, nem vezetőtől, ahhoz igazított bérezéssel), hogy állandóan azon gondolkozzon és aszerint cselekedjen, hogy mi a cég érdeke, akkor épp rohadt nagy hibát követ el. If you pay peanuts, ugye. :-) Persze, végezze el a dolgát rendesen, és ne tojja le az egészet nagy ívben, de ennyi... (A témába vág még: http://magyarnarancs.hu/egotripp/mero_laszlo_maga_itt_a_tanctanar_ez_a_munkam-55408 )
"És igen, annak a vállalkozónak, aki a két kezével rakta össze az adott esetben milliárdos Rt-jét annak jelképes lehet a gyár udvaron elhajított vadiúj anyacsavar, ez nem alacsony szint kérdése."
Jó, értem én, hogy szimbóleum, de értsd meg, hogy annak is tökéletes szimbóleuma, mikor a cégvezető nem a cég vezetésével foglalkozik, hanem nekiáll műhelyt söpörtetni, az árréséről meg csak homályos tippjei vannak, ha egyáltalán.
(A másik meg, hogy ha ő rakta össze a cégét s.k., akkor ő alakította ki a folyamatait is, ugye? Tehát az elhajított csavar, ha tényleg akkora negatívum, akkor nem az ő hibája is? Nézd úgy, hogy neki kell kivezényelni az embereket műhelyt söpörtetni, vagy inkább az lenne a dolga, hogy olyan műhelyvezetőt találjon, aki ezt alapból megcsináltatja?)
Ööö, mindkét oldalnak változnia kell, ezt nem is vitatom.
Amíg a melós a szétlopható, nem kell vele törődni játszótérként tekint a melóhelyére, addig ne is várjon többet, ez a példa erről szólt konkrétan. És ezen most nem fogok vitatkozni, mint a telefont az asztalra témán, mert ezt erősen a saját bőrömön tapasztaltam és nem 940-es fizetésnél. Ha a melós fix pénzért hajlandó hülye lenni, akkor legyen hajlandó elsők között átvenni a munkakönyvét.
És igen, annak a vállalkozónak, aki a két kezével rakta össze az adott esetben milliárdos Rt-jét annak jelképes lehet a gyár udvaron elhajított vadiúj anyacsavar, ez nem alacsony szint kérdése.
"Nem tudom kivel volt riport, talán Pintérrel vagy más ősvállalkozóval és riport közben lehajolt egy anya csavarért. "5 forint, de a melósok le se hajolnának érte..."
Ennyi :-)"
Nekem amúgy erről meg Moldova jut eszembe, hogy Kovács 113 Bélának havi kilencszáznegyven forint fizetésért jogában áll hülyének lenni. :-)
Ami persze már elmúlt, de az átlagos ("melós") fix fizetésért nem várható el, hogy az alkalmazott vállalkozói fejjel gondolkodjon.
A másik, ami az adott sztoriba belelátható, mikor a vállalkozók leragadnak egy ilyen alacsony szinten, miközben ezeknek marginális közük van a cégük nyereségességéhez...
"Egyszer kell(ene) megvenni a normális tömörfa minőségi bútort, és kitartana egy életen át."
Jaja, dédszüleimnek is biztos, hogy egy szett bútoruk volt egész életükben. De nem biztos, hogy én hatvanévesen is azt szeretném nézegetni, amit húszévesen... Szóval van egy ilyen irány is, hogy azért bír "minden" egyre kevesebbet, mert a fene akarja sokáig megtartani, akkor viszont tartósra gyártani egyszerűen pazarlás.
"Ott tart a dolog, hogy egy 22 éve működő vállalkozásomat kell felszámolnom, és kezdenem kell valamit magammal."
Sajnos ez egyre inkább így lesz, ez a természetes; ránézésre tízévente teljesen átrendeződik a piac (de talán az egész élet, fene tudja), nyilván te is hosszan tudnád sorolni, hogy 22 éve mennyire másképp ment minden. Nem építhetsz rá, hogy amit húszéves korod körül tanultál, abból élsz majd egész életedben (mondjuk nekem, programozónak ez az átlagnál is világosabb talán :-) ).
(Volt egy film régen, talán Danny DeVito játszott benne egy felszámolót; mondott egy beszédet a kábelgyár részvényesei előtt, hogy nyilván az utolsó működő patkógyártó üzem gyártotta a legolcsóbb és legjobb minőségű lópatkókat, de szeretnének-e önök ebben az üzemben részvényesek lenni?)
Érdekes nekem festőkkel még sohasem volt vitám. Igaz sokat nem festettem. Az ősidőkben 3 x talán még az un. enyves festékkel ( Kaparás, timsózás stb stb, ) majd már a modern diszperziós festékekkel szintén vagy 3 x. Ugyanennyiszer készítettem magamnak is ( hát soha sem lett annyira szép mint a mesterek munkája, az tény ) a mázolásnál már más a helyzet, ott inkább magam csináltam sk. tény az is hogy a profi szebben mázol. de mint írtam általában nem volt vitám velük.
A csövesekkel annál több.
Most éppen egy asztalos projekt van terítéken. Természtesen egy asztalos munkát összehasonlítani egy festő mázoló munkával nem lehet nem érdemes teljesen más.
Igaz a mázoló mesterség és az asztalosság valahol összeér. Talán úgy, hogy minden asztalos mester tud mázolni néha kell is egy készárúnál, de a festők mázolók kizárt hogy tudnának asztaloskódni. Már mint komoly asztalosmunkát végezni.Mert milyen asztalos az aki nem tud csapolni - hát kérem akadnak ilyenek is.
Ha ez lenne az elszámolás alapja akkor a levélseprő emberek 10 ft/ óráért kellene hogy dolgozzanak, míg egy bányásznak minimum a festők bérének 50-100 X át kéne megkapniuk... ugye te sem hiszed el, hogy egy azonos képzési, és azonos fokú munkarendszerben az egyik szakágnak 150% on kell kapnia, míg a másiknak viszont?
Minden munkaterületnek megvannak a saját szopásai. Ebben nincs kivétel. De ekkora eltérés már erős túlzás, főleg úgy, hogy ebben az esetben (is!) gyakorlatilag az egyik többlet feladata a másiknál is kompenzálódik.
A festők munkájára eléggé erős a rálátásom, mivel ez mondhatjuk úgy, hogy egyfajta "társ" szakma az asztalosokéval. Mi is tanultunk pl. mázolást (mára okafogyottá vált), de a felújítások, és építések terén közvetlen egymásra hatásunk is van, sokszor úgy, hogy az adott időben szinte egyszerre dolgozunk a területen.
E mellett nekem speciel sokkal több festő cimborám van, mint asztalos...
"A másik érdekesség, hogy a festők 40-50% al több pénzt visznek el mint az asztalosok..."
festettél már plafont olyan jó 100 nm felett? csiszolás ( a legnagyobb mocsok,) ,glettelés ,hullik a szemedbe a dzsuva,lélegzed be a port, mindened dzsuvás bármit csinálsz. a nyakad és a festő kezed már kivan, a végén meg piálsz hogy bírd a rohadék szúrós festékszagot napokig. küzdesz a szar ferde , nedves falakkal , a falhibákat meg tűnteted el hogy a kliens ne hisztizzen..
hát ezért keresnek sokat a festők. mondjuk én már láttam 500ezres beépített konyhabútort is ami kb 100at ért
Kerítésépítés előtt állok, és van pár problémás dolog, amiben nem vagyok teljesen biztos.
Tömör zsalukő kerítést szeretnék építeni, azonban a kerítés vonala mentén, kb a jövendőbeli alap mellett fut a víztisztító szivárgócsöve kulékavics ágyban, kb 20cm föld maradna az alap és a kulékaviccsal feltöltött árok közt.
Ez több problémát is felvet, egyrészről ha végigárkolom, a teljes hosszban, az alapot, akkor félő, hogy bedől a kulékavics, másrészről mit szól majd a kerítés alapja a szivárgó vízhez?
Arra gondoltam, hogy bizonyos távolságokban csinálok sávalapot, pillér szerűen, mondjuk 80cm mély és 60cm széles és 30cm vastagságban. ezek közé tennék a talaj tetejére polisztirol lapokat, és erre öntenék rá hosszában egy vasalt gerendát.
Így a víz el tud szivárogni, tudom szakaszosan csinálni a betonozást, és a polisztirol lapok nem engednék, hogy a fagy szétnyomja a kerítést, ami nincs a fagyhatár alatt.
A kerítést nem önteném ki telibe betonnal, csak a pillérek felett csinálnék vasalt oszloprészeket, a többi helyen üreges maradna a kerítés.
Mit gondoltok, ez a megoldás életképes, és elbírna egy 2m magas kerítést?
Telefonon korrektül lebeszéltük, hogy egy gáztűzhely sütő fuvokacseréjét kellene megcsinálni. /A fúvókát már megvettem a Z----i márkaboltban/
Mondta a szaki, hogy 3e + 6500 Ft kiszállási dij. Mondtam, hogy gyere barátom, én nem tudom megcsinálni.
Eljött, max 5 perc alatt kész volt. Letettem az asztalra 12100 Ftot. Nagyon hálálkodott, csak akkor nézett bután, amikor mondtam neki, hogy a számlát kérem. -)
Valahol itt van a megfejtes. Az egyszeru tomegek igenyeit kielegiti a tomeggyartas butorban is, nyilaszaroban is. Van fizetokepes kereslet egyedi butorokra, nyilaszarokra, de kisebb mint 20-30 eve, es egy szinttel feljebb vannak az elvarasai, ha nem kettovel.
A keritésemet meg kell magasitanom. Nem sokkal, mindössze kb 25-30 centivel. Bazaltkő az alapja, erre kellett volna két azaz kettő sor téglát tenni. Az alsó sorban a tégla fektetve, a második sorban a tégla állitva. Hosszas, többszöri egyeztetés után a szomszéd utcából eljött a MESTER ÚR megnézni és felmérni a munkát. /Szerintem ez a munka egy jó kőmüvesnek max 3 óra, egy rossznak pedig 4 óra elfoglaltság. A keritésem 17 méter./ Hosszas tanakodás után közölte a baráti árat is, mely 25e Ft volt. /Gondolom ebben szerepelt a kiszállási dij valamint a kőmüves kalapács és a fándli amortizációja is.
A MESTER ÚR egyébként már tavaly nyáron is otthon üldögélt, munka hiányában.
Régi lakhelyünkön barátkoztam egy asztalossal, szépen dolgozott. Rendbe tett dolgokat a házunkon, sokat panaszkodott, hogy alig van munkája és hogy a gépeinek mennyi hely kell, és milyen sok gép kell a munkájához. Nem volt drága, de nem volt folyamatosan munkája.
Szeretem a szép kidolgozott színfa bútorokat, csak nem tudom megfizetni. Az anyag se olcsó és sokat kell dolgozniuk vele. Szerintem ez a probléma. Amikor nézz a halandó polcot 20e a Ikeába vagy Kikába, az színfa meg 3-5x annyi, akkor nem az asztalossal csináltatja. 5 polc 100e vagy 500e nagyon nem mindegy. Bár a nappaliba be nem tenném! :)
Csak érdekességből említem meg, hogy egy festőbrigádot alapból 100.000 ft ból fel lehet szerelni, persze autó nélkül értendő.
Míg egy asztalos csapat ennek a sokszorosa+ műhelyfenntartás.. a különbség 10-30 X os!!!
A másik érdekesség, hogy a festők 40-50% al több pénzt visznek el mint az asztalosok...
Hogy ez miért van az egy másik kérdés, amire NEM tudom a választ...
Egy biztos, hogy kialakult egy olyan szemlélet, hogy bizonyos szakmákban elfogadnak a megrendelők különböző méretű kifizetéseket, míg másokban erre semmiképpen nem hajlandóak.
Ilyen pl. mikor kijön a gázos, és nemes egyszerűséggel elkéri a kiszállási díjat amit az emberek oda is adnak, szinte zok szó nélkül, míg egy asztalos ha ilyenre vetemedik arra meg kiakadnak, és felháborodnak...
